ISTEN EMBERE – ISTENI HALÁLA
"Ez az áldás amivel megáldotta Mózes, Isten embere, Izrael fiait, halála előtt". (5. Mózes, 33, 1).
Halála előtt, miután többszörösen figyelmeztette a népet az Örökkévaló iránti hűségre és a Tóra parancsolatainak megtartására – Mózes megáldja a népet, együtt és külön-külön, az egyes törzseket és a népet mint egy vallás-etnikai és politikai egységet.
Maga az áldás-sorozat nagyjában hasonlit Jákob áldásához, halála előtt, fiainak, a leendő törzsek fejeinek. Az áldás tulajdonképpen pszichológiai jellemzése a törzseknek, utalás multjukra és jövőjükre és egyfajta útmutatás ami a törzsek jövöjét illeti, a honfoglalás után.
Mózes már rég tudja, hogy ideje lejárt. 120 éves és bár fizikai képességei teljes birtokában van – helyettese már ki van nevezve és nem napjai, hanem órái vannak megszámlálva. A határozat visszavonhatatlan. A hagyomány szerint Mózes Ádár hetedikén halt meg .
***
Mindjárt a bevezető mondatban van egy kifejezés, amelyben a Tóra Mózest mint "Isten embere"t mutatja be. Ez egy messzemenően rendhagyó titulus, amelynek sulyát és jelentőségét nem könnyü felmérni. Mózes előtt senkit nem neveztek igy, az ősatyákat sem. Ábrahámot a hebroni chettiták "isteni fejedelem"nek nevezték, de ez valami egészen más.
A Tórában itt jelenik meg először ez a titulus, Mózessel kapcsolatosan. A próféták könyveiben egyes prófétákat nevezett igy a nép – de nem a könyv szerzője. Igy Elisát, a prófétát, a sunémi nagyasszony nevezi "Isten emberének" (2. Kir. 4). Más prófétáknak is ez az elnevezése a nép szájában, de ettől még nem tudjuk hogy ez pontosan mit jelent. Mózest, közvetlenül halála után – utódja, Jósua, "Isten szolgájának" nevezi, ami megint csak más.
Az arameus forditások "Isten prófétája"ként forditják a kifejezést. Ibn Ezra hozzáteszi, hogy "mivel áldása maga prófécia volt". Nachmanidés még tovább megy: mivel "Isten embere" volt, ennélfogva áldása bekövetkezik.
Száádjá gáon szerint a kifejezés azt jelenti hogy "Isten küldöttje". A Midrás egyik kommentátora szerint, csak közvetlenül halála előtt, amikor már befejezte földi pályafutását, lehet egy anyaszülte valakit "Isten emberének" nevezni (Pánim Jáfot"), mig egy másik kommentátor szerint "annak ellenére hogy "Isten embere" volt, vagyis szellemi régiókban volt, nem feledkezett meg a nép materiális szükségleteiről, hiszen áldásában ezek szerepelnek" (Ollölot Efrájim).
A volozsini gáon, a Neciv, úgy definiálja a fogalmat, hogy "Isten hangja hallatszott torkából". Ezt azonban minden prófétáról el lehet mondani. Még csak egyetlen helyen nevezi igy a Biblia Mózest, a Zsoltárokban (90,1), ahol Mózes imájáról van szó, ami szombati imarendünk szerves része. Mindenütt máshol szerte a Bibliában, Mózes elnevezése "Isten szolgája" (a Királyok, Dániel, Nechemja és a Krónikák könyveiben.).
***
A Midrások sokat foglalkoznak a fogalommal, amelyben az anyagi és a szellemi ellentétét, illetve ötvözetét látták. Hogy lehet valaki vagy valami egyszerre "isteni" és "emberi"? A Jálkut 12 lehetőséget sorol fel, köztük: amikor Mózes a Szináj hegyen töltött 40 napot, étlen-szomjan (hogy átvegye a Tórát) – akkor "isteni" volt, amikor pedig lejött és evett akkor emberi. Itt a Jálkut hozzátesz egy igen merész mondatot: "Az ővétől fölfelé isteni volt – mig lefelé emberi". Ezt az elméletet fejlesztettik ki a haszidok, akik ima során felővezik magukat (egy un. gártlival), hogy elválasszák a felső régiókat az alsóktól...).
A Jálkut Mózes isteni tulajdonságai közé sorolja azt is, ahogy Mózesnek sikerült eliminálni és semmissé tenni az Izraelre nézve negativ isteni határozatokat. Az Örökkévaló azt mondta ,hogy járvánnyal bünteti a vétkes népet, de Mózes közbenjárására és imájára ezt oda módositotta, hogy "megbocsátok nekik, ahogy mondod" .
Erre mondta Rés Lákis, hogy "ha a Tóra nem mondaná ezt ki egyértelmüen – nem lehetne elhinni", mivel ami itt történt az nem más mint "ahogy egy férj ráparancsol a feleségére, hogy tégy igy és igy és az asszony szót fogad – ugyanigy Mózes mondja és az Örökkévaló teszi kérését". (Jálkut Simoni, Bráchá, 951).
***
"Isten emberének" isteni halál jár. Mózes halálának körülményeiről a Tóra szükszavu, de a Midrások igen részletesek. Már elmondtuk az előzőkben, hogy Mózes imádkozott, kért könyörgött, hogy akár mint egy magánember adassék meg neki, hogy bemehessen az Igéret Földjére. A válasz egy szó volt:nyet!
A Tóra ezt büntetésnek tünteti fel; az is volt, mivel Mózes és Áron nem teljesitették az isteni parancsot , a Merivánál, amikor Mózes mérgében ráütött a sziklára, ahelyett hogy beszélt volna hozzá. Ezzel együtt, ne felejtsük el hogy 120 éves volt, maga mondta hogy "nem vagyok képes előttetek járni", vagyis a honfoglalással járó erőfeszitések nem neki valók.
Ezzel együtt az Örökkévalő részben teljesitette Mózes kérését. Mig Áronnak, nem adatott meg az sem hogy – akár messziről is - lássa a Szentföldet – Mózesnek megmutatta az Örökkévaló az egész Országot.
Mózes halála "csókos halál" volt. Felment a hegyre, bement egy barlangba, ahol már készen állt egy megvetett ágy. Előzőleg a Midrás elmondja hogyan kergette el többször is a halál angyalát, aki isteni küldetésben jött, hogy lelkét vegye. Mózes vitatkozott, érvelt és a végén beadta a derekát. A Tóra utolsó nyolc mondatát illetően, ahol Mózes halála van lakonikusan leirva, van aki azt mondja, hogy ezt Jósua irta, mások szerint az "Örökkévaló diktálta és Mózes irta könnyektől homályos szemekkel".
Nem volt még egy olyan ember – olyan zsidó – mint Mózes, aki a Tórát "jegyezte", azt a mai napig is Mózes Tórájának (Torát Mose) nevezzük. Van egy ezotérikus talmudi vélemény, miszerint "Mózes nem halt meg" (Szóta 13,b), ahogy van egy ilyen vélemény Jákob ősapánk vonatkozásában is. Jelentése: amig Tórája, szelleme él és hat a zsidó nép körében – addig olybá vétetik mintha Mózes is itt élne velünk, köztünk.
A Zóhár véleménye szerint minden nemzedékben van egy valaki, aki továbbviszi a mózesi hagyományt. Ne próbáljuk kitalálni, nemzedékünkben ki lehet ez.
***
A hagyomány szerint Mózest maga az Örökkévaló temette el "és senki nem tudta (ismerte) temetkezési helyét mind a mai napig" (5. Mózes, 34, 6). Mivel érdemelte ki Mózes ezt a nagy kóvedot, hogy maga az Örökkévaló foglalkozott temetésével (hitászék)?
A Midrás tudja: amikor Izrael fiai kiszabadultak Egyiptomból, mindenki azzal volt elfoglalva, hogy minél több aranyat és értéktárgyakat vigyenek magukkal – Mózes több napon keresztül kereste József koporsóját, hogy eleget tegyen az eskünek és kivigye Egyiptomból József csontjait, ahogy testvérei megigérték neki. Mikor már Mózes nagyon elfáradt, találkozott Szerácchal, Áser lányával, aki ekkor már több mint 200 éves volt és az elárulta neki, hogy az egyiptomiak egy érckoporsóba tették és a Nilusba sülyesztették József csontjait. Ezt abban a reményben tették, hogy enélkül a héberek nem tudják majd elhagyni az országot...
Amikor Szerách megmutatta Mózesnek, hol sülyesztették el a többszáz kilós érckoporsot a Nilusba, Mózes kérlelni kezdte Józsefet, adjon tiszteletet Istennek és jöjjön fel, ne akadályozza és késleltesse a kiszabadulást. Az érckoporsó feljőtt a viz szinére "mint egy nádszál" és Mózes a vállára vette. Igy a kivonulásnál, mindenki aranyat és értéktárgyakat cipelt, mig Mózes József koporsóját. Ennek érdemében érte az a tisztesség, hogy maga az Örökkévaló temette el. (Jálkut Simoni, Vözot Bráchá, 964).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése