FELJÖTTEK A CSILLAGOK. LEHET MÁÁRIVOT IMÁDKOZNI"

LÁZADÁS" – ZSIDÓ MÓDRA

 

"

TEGNAPELŐTT, VASÁRNAP, KORA REGGEL, (9.30 ÓRAKOR)

GYÁSZMEGEMLÉKEZÉST TARTOTTAK A KOZMA UTCAI ZSIDÓ TEMETŐBEN, "MÁRTIRHALÁLT HALT DRÁGA HITTESTVÉREINK" EMLÉKÉRE.

 

Beszédet mondott Kardos Péter főrabbi, az Új Élet főszerkesztője. A megjelenteket – voltak vagy százan – Dr Egri Oszkár köszöntötte.

 

Mivel a hivatalos zsidó média (vagyis a Mazsihisz siksze által szerkesztett honlapja) egy betü nem sok  annyit nem emlitett az eseményről ("kit érdekel ez"?) és mivel ez egybeesett a Szlichot imák kezdetével – a következőkben részleteket közlünk Kardos Péter beszédéből:

 

 

Emlékező Testvéreim, kedves Barátaim!

 

- - - "Átem nicóvim hájajm – itt álltok ma mindnyájan az Örökkévaló előtt…

Ez a mondat hangzott el tegnap zsinagógáinkban, ezt olvastuk fel a Tórából.

Ánáchnu nicóvim hájajm – itt állunk ma mindannyian ezen emlékmű előtt.

Itt álltam akkor is, amikor felavatták. Ott, ahol most ti álltok. Több ezredmagammal.

Hallottam, amikor a rabbi azt kérdezte: Emlékeztek? Emlékeztek-e, hogy a lágerben megfogadtuk, ha túléljük, beérjük egy pohár vízzel és egy darab kenyérrel…

Emlékeztek-e, amikor…

Ő folytatta a beszédét, de már nem lehetett hallani, mert a feltörő zokogás elnyomta szavait.

Képzeljétek el! Ezrek hangosan sírtak, ITT, EZEN A HELYEN.

Tempora mutantur. Változnak az idők. Teltek az évtizedek. És a rabbik azt tapasztalták, hogy amikor emlékeztetni próbáltak, egyre ritkább volt a sírás hangja, a kajl bichjajsz.

Hát persze! A gyógyító idő, a szemtanúk eltávozása megváltoztatta e megemlékezések egész hangulatát. Ezt tapasztaltam is, mert itt voltam mind a 62 gyászistentiszteleten. Kivétel nélkül! Tempora mutantur – változnak az idők.

Most én állok itt, és nem kérdezhetem, emlékeztek-e.

Mert alig vagyunk, akik emlékezhetnének.

Alig vagyunk már, akik az ünnepekkor az egyik legismertebb ima elmondásakor: KÖVÁKÓRÁSZ RAJE EDRAJ – ahogy a birkákat egyenként átbocsátod botod alatt, hogy megítéld őket, tehát alig vagyunk már, akik arra gondolunk, 66 évvel ezelőtt túl sokat bocsátottál át botod alatt - - -

Ánáchnu nicóvim hájajm.

Ott állunk majd előtted, és gondolatban azt kérdezzük: Miért kellett hatmilliót megvizsgálni, és nem beírni az Élet Könyvébe?

Alig vagyunk már, akik panaszkodhatnánk: hogy nem volt gyermekkorunk és ifjúságunk, hogy apa vagy anya nélkül nőttünk fel. Hogy rajtunk kívül gyermekeink és unokáink is érzik: nem volt előttünk szülő és nagyszülő modell.

DE MIRŐL BESZÉLEK? Ne is vedd komolyan, Örökkévaló Istenünk, amit mondtam és gondoltam. HÁSEM; MO ODOM? Mi az ember, hogy perbe hívjon Téged? Ezt egyedül a berdicsevi cádik tehette! Hol vagyunk mi őtőle???

Ismersz bennünket! Több mint ötezer éved volt rá, hogy megismerj, és még saját képmásodra is teremtettél.

Hogy mennyire kell komolyan venned időnkénti lázadásunkat – erről szól a legenda.

A varsói gettó egyik pincéjében összegyűlt tíz férfi, hogy perbe hívjon Téged. Volt bíró, ügyész, ügyvéd, és voltak tanúk.

A vád tárgya a gettó, a pogromok, a mártírok százezrei voltak. Az ítélethirdetéskor  elmarasztaltak Téged!

De mielőtt véget ért volna a tárgyalás, egyikük kinézett az ablakon, és azt mondta: Uraim! Feljöttek a csillagok, menjünk márivot imádkozni!

Ilyen a Te néped! Ilyen a mi lázadásunk.

És azt hiszem, hasonlóan jellemző a történet, amelyet egykori mesteremtől hallottam.

Az első világháborúban néhány méterre egymástól két, egymással ellenséges lövészárokban várakoztak a katonák a támadásra szóló parancsra.

Egy reggelen az egyik árokban a zsidó katonák tfilint raktak, és elkezdték az imát. De nem voltak 10-en! Tudták, hogy ketten kádist kell, hogy mondjanak. Egyikük átkiabált az ellenséghez. Van közöttetek zsidó? Kádist akarok mondani, és nem vagyunk elegen! SEGÍTSETEK!

És amikor az imában elérkeztek ahhoz a részhez, itt ketten elkezdték: Jiszgádál vöjiszkádás sömé rábó. És odaátról, az ellenség felől felhangzott: OMÉN!

Ilyen a Te néped! Ilyen a mi lázadásunk.

Emlékező Testvéreim!

Megölte őket a gyűlölet, őrizze emléküket a szeretet. Ezt hirdeti az emlékmű felirata.

Megkoptak a betűk. Innen kérem az illetékeseket: ne hozzák rendbe! Nem, nem és nem! Így hiteles! Együtt kopnak az emlékezettel, együtt az emlékezőkkel!

Ugyanígy homályosodnak el a ceruzával odaírt nevek.

A temetőtől az enyészet nem idegen!

*

Három nap múlva beköszönt rásesóne – a zsidó újév.

Miféle mérlegkészítést végezhet a hagyományt tisztelni akaró ember? Észrevettétek? Nem a hagyománytisztelőkről szóltam, hanem a hagyományt tisztelni akarókról.

Nekik, nektek szól a Bál Sém Tovról és a tűzgyújtás titkáról mesélő történet.

Bál Sém Tov, a chászidizmus megalapítója a legenda szerint amikor egy nehéz feladat előtt állt, kiment az erdőbe, felkeresett ott egy bizonyos helyet, tüzet gyújtott, imádkozott, majd egy rövid meditációt követően hazament – és sikerrel oldotta meg a feladatot.

Egy nemzedékkel később a mezritsi mágid tanítványaival kiment az erdőbe, ugyanarra a helyre, és azt mondotta: nem tudjuk már a tűzgyújtás titkát, de elmondhatjuk az imát – hazatértek, és sikerrel oldották meg a feladatot.

Egy nemzedékkel később rabbi Mose Léb a nehéz feladat előtt ugyancsak kiment az erdőbe, és azt mondta: nem tudjuk a tűzgyújtás titkát, nem ismerjük a meditációkat, de ismerjük a helyet – majd hazament, és sikerrel oldotta meg a feladatot.

De egy nemzedékkel később rabbi Jiszróél  Ruzsiner, aranyozott székében csak annyit mondott: nem ismerjük a tűzgyújtás titkát, nem ismerjük az imákat, nem ismerjük a helyet – DE elmesélhetjük, hogy történt.

S a legenda szerint ez ugyanolyan hatású volt, mint az előző három cselekedete.

*

Tanulság? Ti ismeritek a helyet. Gyertek el a zsinagógába, ha feladatot kell megoldanotok. Ha hisztek Benne: segít!

Mi, rabbik, megpróbáljuk elmesélni nektek, hogy történt. Hogyan égették el a mi Bál Sém Tovjainkat, mágidjainkat, Mose Lébjeinket. Jiszróéljainkat.

De tévedtek, ha azt hiszitek, hogy nekünk csak mártírjaink voltak.

Mi hősökkel is dicsekedhetünk.

Járjatok el hozzánk, keressetek bennünket, ismerjétek meg a zsidóság lényegét!

Ne a tűzgyújtás titkát keressétek, hanem a fennmaradás feltételeit.

Ne az imákat kutassátok, hanem töltsön el benneteket a fennkölt érzés, hogy úgy szólíthatjátok meg az Örökkévalót: Elajháj – Én Istenem!

A helyről szóltam: az a zsinagóga.

Három nap múlva úgy köszöntjük egymást: LÖSONÓ TAJVÓ TIKOSZÉVU – jó esztendőre írjanak be titeket!

Szóljon az üzenet hozzátok!

Szóljon a világ zsidóságához!

Úgy legyen!

Ámen."

                                                                ***                                        

     Apropó rasesóne és apropó honlap, van egy jó hirünk: az inkriminált honlapról eltünk az "ünnepi ismertetés", amelyben közölték velünk mit vacsoráznak a gójok karácsony este. Nem tudjuk ki irhatta ezt, De az anonimitásban is szégyelheti magát.