Jehuda rabbi szokta mondani: "Légy nagyon elővigyázatos a Tan művelésében, mert itt egy jóhiszemű tévedés is olybá vétetik, mintha szándékos lenne. " (Atyák, 4, 13).
Ahol Jehuda rabbit jelző nélkül említik, ott Jehuda ben Ilájról, szintén Akiba tanítványról van szó. Fiatalkorában Loddon Tarfon rabbinál tanult.
Az usai találkozón "szóvivőként" említették (Sábbát, 33,b) jó szónoki képessége miatt. Még azt is állították róla, hogy "Isten angyalához hasonlít", mivel jó megjelenésű, nagy formátumu tudósnak tartották. (Sábbát, 25,b és Nedarim, 49,a).
Általános vélemény szerint, azokban a halachikus vitákban, melyeket Meirrel vagy Simon rabbival folytatott, mindig az ő érvelése alapján döntöttek. A Talmud - egy másik helyen - arról tudósít, hogy ahol az a megfogalmazás, hogy "egyszer egy haszid..." szerepel, ott biztosan Jehuda ben Ilájról van szó, hiszen közismert volt jámborságáról.
Egyébként ő volt annak az aggadikus gyűjteménynek (Szifrá) is a szerkesztője, amelyben a leviticus (Mózes 3. könyvében) leírt kohanita életvitel szabályai voltak lefektetve.
Jehuda rendkívül fontosnak tartotta az alapos, pontos tudást és ismeretet, hogy bármit is kérdeznek a halacháról, arról mindig tévedhetetlen választ kell adni, Isten őrizz, hogy olyat, ami a kérdezőt félrevezetheti. Minden - akár jóhiszemű - tévedés is olyan, mintha szándékos lenne, hiszen ha valaki nem "kapásból", hanem a téma alapos ismeretében válaszol, akkor tévedés sem következhet be (Bartinora).
****
Eredeti magyarázat olvasható Éc Joszéf kommentátortói, aki azt vallja, hogy a Talmud-tudósnak azért kell nagyon elővigyázatosnak lennie, mert ha téved, és a tudatlanok ezt észreveszik, akkor azok követik őt, s ebben az esetben ez már szándékos cselekedet. Így válik egy tévedés helytelen magatartássá.
Kabbalisztikus magyarázattal szolgál Kneszet Jiszráél, aki a szent Árit (Lurja) idézi, mondván: ha valaki Tórát tanul azt követően, hogy vétkezett, akkor a tanulás a rossz szellemet ösztönzi. Mi tehát a teendő? Az, hogy mielőtt valaki leül tanulni, térjen meg, bánja meg bűneit, s akkor mint egy igazi cádik jelenik meg a fentiek színe előtt.
****
Az, hogy "nem tudtam", nem lehet kifogás, mint ahogy a törvény nem ismerete sem adhat felmentést a következmények alól.
Egy lengyelországi városkában élt egy nagyon rossz anyagi helyzetben élő zsidó, akinek senki nem nyújtott segítséget. Tudomást szerzett erről a cánzi rebbe, reb Chájjim, és megkérdezte a város rabbiját, miért hagyták magára a szerencsétlen embert. "Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire súlyos a helyzete" - szólt a válasz.
- Ez nem kifogás - érvelt reb Chájjim. Bileám, a mezopotámiai varázsló is azt mondta (4 Mózes, 22, 34) "Vétkeztem, mivel nem tudtam..." De miben vétkezett, ha nem tudta? Abban, hogy maga a nem tudás a vétek.
Egy rabbinak tehát tudnia kell mindenről, ami körülötte van. Ha nem tud róla, az nemcsak hogy nem kifogás, hanem igazi vétek...
A JÓ HÍRNÉV ÖRÖKKÉ TART
Simon rabbi mondotta: "Háromféle korona létezik: a Tóra koronája, a papi méltóság koronája és a királyi korona. De a jó hírnév koronája mindnél többet ér". (Atyák, 4, 13).
Simon rabbi (Jocháj fia) legendás tanaita és a rómaiak ellen vívott szellemi ellenállás egyik vezére. Ő is Akiba egyik tanítványa volt, és Mestere halála után, a római terror idején illegalitásba vonult. A Talmud tanúsága szerint fiával, EIázárral előbb egy Tanházban rejtőztek el, ahová felesége naponta vitt nekik élelmet. Amikor azonban az üldözések fokozódtak, azt mondta a fiának: "Az asszonyok akaratereje gyenge. Ha megkínozzák anyádat, elárulja rejtekhelyünket".
Elhagyták tehát a Tanházat, és egy barlangba rejtőztek, ahol 13 évet töltöttek el, miközben a rómaiak halálra keresték őket.
Életrajzából, már ami abból a Talmudban itt-ott feljegyeztetett, kitűnik Akiba iránti szeretete és ragaszkodása. Amikor Akibát a rómaiak bebörtönözték, felkereste, és könyörgött neki, tanítsa őt. Akiba azonban attól félt, hogy bajba sodorja tanítványát, ezért megtagadta kérését, mondván: mit gondolsz, ki akar jobban: a borjú szopni, vagy a tehén szoptatni?
Mesteréhez hasonlóan ő is szimpatizált Bar-Kochbával. Betár pusztulása után ő is egyike volt annak az öt tudósnak, akit Jehuda ben Bává felavatott Usa és Sfárám között, s saját szemével látta, mint ölik meg Jehudát.
A hagyomány neki tulajdonítja a Kabbala kézikönyvének, a Zohárnak a szerzőségét. Lág Báomerkor halt meg, és a mai napig Méronban, ahol nyugszik, tömegesen emlékeznek meg róla ezen a napon.
Hadriánus császár halála után, amikor a zsidók üldöztetése alábbhagyott, küldöttség indult Rómába az új császárhoz, hogy a zsidók elleni szankciókat tovább enyhítsék. Ennek a küldöttségnek Simon volt a vezetője, mivel neve - mind a zsidók, mind a rómaiak körében - igen elismert volt. A küldetés sikerrel járt, s ezzel tette fel tevékenységére Simon a negyedik koronát: a jó hírnév koronáját.
****
Bartinora szerint a három korona a Tórából ered, és oda vezethető vissza. A Tóra előírja, hogy az öregnek tiszteletet kell adni. És ki az öreg? Az, aki sok Tórát tanul. Ez tehát a Tóra "koronája".
A papságról szólva a Tóra előírja, hogy a főpapot be kell szentelni, vagyis úgy kell tisztelni, mint egy szentet. Ez a papság koronája.
A királyról azt mondja a Tóra, hogy tisztelve kell félni, vagyis ez a korona is a Tórából eredeztetik.
A negyedik korona ugyan nem található a Tórában - mert sehol sincs előírva, hogy a jó hírű embereket tisztelni kell -, de mind a három koronának szüksége van a negyedikre. Ugyanis akár király, akár pap, akár Talmud-tudós, ha rossz híre van, akkor az emberek nem kötelesek tisztelni őt.
Maimonides szerint az első három "korona" a Tóra-adás alkalmával lett a nép tulajdona. A papságot Áron kapta, a királyság Dávid házának lett osztályrésze, míg a Tóra azé, aki műveli, vagyis tanulja. A jó hírnév, ami a nemes cselekedeteket jelenti - teszi hozzá Maimonides -, mindenekfelett való.
****
A néhai lubavicsi rebbe, M. Schneurson, az Atyák kommentárjában azt taglalja, hogy a Misna két részre osztja a négy "koronát". Az egyikben az első három szerepel: a Tóra, a papság és a királyság, mivel ezek csak Izraelben találhatók meg, természetesen csak szellemi értelemben, míg a másik részben van szó a jó hírnév koronájáróI. Ez, mely a jó cselekedetek eredője, nemcsak a zsidóknál, hanem a világ bármely népénél megtalálható. "A népek igazainak részük van a túlvilági üdvösségben" - mondja Maimonides.
Mivel a zsidóknál a jó hírnév koronája az első három korona függvénye, ennek következtében ez magasabb szellemiséget sugároz. (Biurim Löpirké Ávot, 119)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése