Szakaszunkban amely egy gój nevét viseli – éles kontrasztként a benne foglaltatott Tóra-adással, ami a 10 parancsolatban kulminált - van egy kis alfejezet, amely a zsidó állami adminisztráció reformját tárgyalja az emlitett gój látogatása és javaslata nyomán.
Ez a gój Mózes apósa volt, Jitró, a midjanita főpap és/vagy államfő, az ottani kénita klán feje. Akárhogy is vesszük, ez nem volt egy egyszerü magánlátogatás, hanem egy idegen államfő elismerése, legalábbis de-facto, a kiszabadult rabszolgák államiságának, akik most kezdték el hosszu menetelésüket a zsidó államalapitás felé. Gyökeres ellentétben az előzö szakasz végén emlitett Amálékkal, amely nemcsak hogy nem ismerte el, hanem megtámadta a hébereket.
Jitró megüzeni Mózesnek hogy jön, majd elmondja miket hallott ami őt jöttére rávette: az egyiptomiak büntetését, a tenger kettéhasadását és az Amálék támadás kimenetelét. Jitró ismerte a vad rabló Amelékitákat, szomszédok voltak és most hogy veje és népe legyőzték a martalócokat – elérkezettnek látta az időt, hogy tisztelgő látogatást tegyen.
Túlmenően az obligát udvariasságon (Mózes diszebédet ad apósa tiszteletére, amelyen részt vesznek a héberek nagyjai), veje elmondja neki pontosan, négyszemközt, hogy és mint történt amit eddig Jitró csak kósza hirek formájában hallott. A megrendült Jitró áldja Izrael Istenét, aki mindezt véghezvitte és Bölcseink nagyra értékelik áldását, mivel rendszerint egy ember akkor áldja Istent, ha vele személyesen valami jót tett, de itt Jitró, kvázi, önzetlenül örül veje népének megmeneküléséért.
Azért kvázi, mert Jitrónak azért van egy kis személyes érdeke, "részvénye" is a dologban. Itt van lánya, Cippóra és két unokája, Gersom és Eliezer, akiket Mózes nála hagyott a midjani biztonságban, amikor ment egyiptomba az isteni küldetésben. Mi lesz velük most, miután Mózes a zsidók vezére, szabaditója és prófétája lett? Talán már zsenáns neki ez a kapcsolat? Talán szégyeli népe előtt, ezt a "vegyesházasságot", ami annakidején a körülmények kényszeritő hatása alatt logikus lehetett, de itt és most, a Tóraadás előtt...?
Jitró kész helyzetet teremt. Üzeni Mózesnek hogy jön, de nemcsak ezt, hanem hogy hozza magával feleségét és fiait is.
X x x
Tegyünk most egy kis kitérőt, mielőtt visszatérnénk Mózes családi dolgaira és főleg két fiára. A vendég mindent (jobban) lát, mondja több nyelven is a hasonló értelmü közmondás. Jitro nem megy másnap haza és az ünnepélyes fogadtatás után forgolódik és nézelődik a táborban, hogy és mint van ez a veje uréknál. Ő Mózest mint egy odaadó pásztort ismeri és most, nézd csak, egy többmilliós nép vezére lett , aki – mit látnak szemeim – egyedül biráskodik a nép felett, intézi ügyes-bajos dolgaikat, egy egyszemélyes apparatus, amely reggeltől estig a nép csirkepereivel van elfoglalva.
Jitrónak ez nem tetszik. Nagyon nem tetszik. Úgy látszik Midjánban ez nem igy van. Ő elsősorban vejét sajnálja. Bele fogsz fáradni – mondja neki – és a nép is bele fog fáradni. Az egyszemélyes vezetés még a diktatúrákban is kivihetetlen. Mózes hallgatja és nem vitakozik. Még minden cseppfolyós, még semmi nem alakult ki véglegesen; mit lehet tudni. Lehet hogy az apósnak igaza van?
Valószinünek tünik, hogy az eredeti tervek szerint, Mózes az ünnepélyes Tóra-adás után azonnal be akarta vezetni a népet az Igéret Földjére és ott majd - - - de itt a pusztaságban, egy ideiglenes helyzetben, államappparátust épiteni? Egy nemlétező államban? Kinek van erre ideje és érkezése. Majd ott, Kanaánban.
Mózes nem tudta, nem tudhatta, hogy a nép viselkedése és az isteni Gondviselés akarata együttesen egy olyan helyzetet teremt, amely a népet negyvenéves pusztabeli vándorlásra fogja kényszeriteni. Azt sem láthatta előre, hogy alig megy fel a hegyre a Tórát átvenni, és a nép egy aranyborjuval vigasztalódik, abban keresi a szeretett vezér képmását. Azt meg végképp nem látta előre, hogy nem ő fogja a népet az Országba bevezetni.
Most, amikor apósa szavai megszakitják az eufóriát, Mózes hirtelen érzi a fáradtságot. Lehet hogy Jitrónak igaza van. Hiszen neki gyakorlata van egy állam vezetésében, még ha az a midjanita klánok szövetsége is és nem a kiválasztott nép.
Hogy gondolod, papa, kérdezi Mózes Jitrót és az kész a válasszal: állits fel biróságokat, alapfoku, középfoku és felsőbiróságot és a piramis tetején ott leszel te. Amit a békebirók, a járásbirók és a felsőbirók nem tudnak eldönteni – megkérdeznek téged. De te nem fogsz egész nap biráskodni. Neked más dolgod van.
X X X
Nem az a meglepő, hogy Jitró megtette javaslatát, hanem az hogy Mózes azt elfogadta. Ebben nagyfoku nyitottságot láthat aki akar. Végülis nem ideológiáról volt szó, nem teológiai kérdésekben akart a pogány Jitró tanácsot adni (bár a Midrások szerint azért jött hogy betérjen, mások szerint be is tért), hanem reális adminisztrativ kérdésekben, amikhez láthatóan értett.
Vannak kései exegéták, akik biztosak abban, hogy Mózes is tudta amit Jitró tudott (naná) és csak merő udvariasságból irja a Tóra hogy "Mózes hallgatott apósa szavára" és kinevezett tizedeseket, századosokat, ezredeseket, stb – ezek a birósági fokozatok, amelyek átvették tőla a munka nehezét.
Figyelemre méltó amit Jitró mondott, a kiválasztandó birák jelleméről, természetéről, morális viselkedéséről. Nehéz, szinte lehetetlen mindezen tulajdonságokat egy emberben megtalálni. A hagyomány szerint összesen 78.600 biró volt, ami egy kicsit soknak tünik. Ez lehetetlen – jegyzi meg Ibn Ezra – hogy a felnőtt férfiak több mint 10% biró legyen, ezért ő más irányban halad ami a birósági hierarchiát illeti. Mindenesetre – jegyezte meg egy mult századbeli jó humoru exegéta – ha figyelembe vesszük mennyit pereskednek a zsidók és mennyi feljelentés és denunciálás van közöttük – lehet hogy ez a szám nem lesz túlzott...
Mindenesetre, ami megjegyzendő hogy jelenleg egy bürokratikus adminisztrációt állitott fel Mózes, Jitró tanácsára – de nem egy szellemi tanácsadó központot. Ez később jött, egy hetven tagu Szánhedrin formájában, amikor Mózes panaszkodott, hogy nem birja egyedül viselni a nép terhét (lásd majd Böhááloctchá szakaszában).
X X X
Kinek nem tünt fel hogy Mózes fiairól hallgat a fáma? Születésük óta egy hangot nem hallattak, nem tudjuk hogyan nevelkedtek és mi történt velük mostanáig, amikor nagyapjuk elhozta őket, anyjukkal együtt, Mózes táborába. Gérsom és Eliezer – két héber név a pogány Midjánban – amiket születésükkor Mózes "megmagyaráz" az akkori szokásoknak megfelelően. Gér –som, azt jelenti hogy "idegen ott", vagyis, mondta Mózes, jövevény voltam egy idegen országban", ami alatt nagyon valószinüen Midjánt értette. Ő ott volt idegen, és Egyiptomban, ahonnan menekülnie kellett, volt otthon. A másik fiu, Eli-ezer (Isten segit)neve arra utalt, hogy "Atyám Istene megmentett a Fáraó kardjától".
Itt egy sor dolgot nem tudunk: mennyi volt a korkülönbség a két fiu között; mikor született Eliezer (Gérsom valószinüleg azonnal Mózes esküvője után született) és miért nem metélték körül? Legalábbis erre mutat az affér az úti fogadóban, ahol a fiucska majdnem meghalt, amig anyja lélekjelenléte megmentette életét, azáltal hogy, Cippóra, körülmetélte. Miért nem Mózes? Annyira el volt foglalva küldetésével? És mi van Gérsommal? Ki metélte őt körül, ha egyáltalán körül volt metélve?
Itt a Midrás ad egy kapaszkodót: Jitró kikötötte, mielőtt hozzáadta lányát az "egyiptomi" kinézésü Mózeshez, akiről biztos (meg)tudta hogy héber – hogy a gyerekek nevelése "fele-fele" alapon lesz. Az egyik zsidó lesz, a másik midjanita. Egyet körülmetélnek, a másikat nem. Mózesnek nem volt más választása – beleegyezett a feltételbe ami a vegyesházasságok tipikus velejárója: a gyerekek nevelése "közös", fifty-fifty, kicsit héber, kicsit midjanita, kicsit zsidó – kicsit gój. (Jonatán forditása szerint a körülmetéletlen az első fiu, Gersom volt, az emlitett egyezség alapján. Midrás ággádá (Smot 18,24), ennek az ellenkezőjét állitja: Eliezer volt, az egyezség szerint, az akit nem metéltek körül, amig a hotelban majdnem belehalt).
Ha ezen Midrás nyomdokain haladunk, érthetővé válik, miért volt most kellemetlen Mózesnek felesége és fiai jelenléte a táborban. Most már nem egy csóró menekült, hanem egy néptribun, aki holnapután közvetiti Isten Tóráját a népnek, amelyben többek között az van, hogy "Ne házasodj össze velük". Itt a két "nemzsidó" fiu, itt a gojte feleség (amit majd később testvérei, Mirjam és Áron, Mózes szemére hánynak – lásd Böháálotchá szakaszában), a papa hozta őket, jó képet kell vágni hozzá...
(Persze technikailag mindez a Tóra-adás előtt történik, amikor a Tóra törvényei-tilalmai még nincsenek érvényben. Azonban, ahogy Bölcseink szerint a három ősatya betartotta a Tórát, mielőtt az adatott volna, feltehető hogy ez, legalább elméletben, kötelezte Mózest is, a próféták legnagyobbikát).
Ezek persze vad feltevések, a képzelet szüleményei csupán. Hiszen egy másik Midrás azt állitja hogy Mózes betéritette Cippórát és természetesen fiait is – sőt Jitró is azért jött hogy felvegye a zsidó hitet. A különböző Midrások eltérő szájhagyományokat képviselnek, és ahogy mondani szokták, "hetven arca van a Tórának".
X X X
Ne csodálkozzunk tehát, ha Mózes fiairól nem hallunk többet – ellentétben Áron fiaival. Élték a hercegek unalmas életét, nem vettek részt semmiben, nem tüntek ki semmivel. A Tóra nem emliti őket többé. Cippórát sem: ott ahol Mirjám és Áron "kibeszélik" Mózest, mivel "egy kusita (midjanita) nőt vett el", nincs név emlitve - Cippóra egyike a Midrások által felvetett lehetőségeknek és ott arról van szó, hogy Mózes elhagyta Cippórát, vagyis különváltan élt tőle, "mióta az "Isteni sugallat"(Schiná) beszélt vele. Ez már itt és most elkezdődött és feltehető, hogy mióta otthagyta Midjánban (egyes midrások szerint el is vált tőle) Mózes nem élt Cippórával, aki azóta egy olyan özvegy életét élte, kinek férje él.
Innentől kezdve az a kevés információ ami Mózes fiairól, leszármazottairól,a kezünkben van – az majdnem mind midrási eredetü. Egyes midrások szerint Mózes kérte hogy fiai kapjanak valamit örökségéből – mindennek ellenére: "Amikor Mózes utasitásba kapta hogy Clochád lányai örököljék apjuk birtokát, azt mondta: itt az ideje hogy gondoskodjak fiaimról. Ha lányok örökölnek, miért ne örökölhetnének fiaim az én tisztemet?! Mondá neki az Örökkévaló: "Aki őrzi a fügefát, az eszi gyümölcsét" (Példb. 27). A fiaid tétlenül ültek és nem foglalkoztak a Tórával, vagyis nem tanultak. Ezzel szemben Jósua, hüséges szolgád, jár neki, hogy ő szolgálja Izraelt!..." (Tanchuma, Pinchász, 11).
Egy másik Midrás szerint Mózes nagyon szomoru volt, hogy nem fiai egyike örökli tisztét. "Mondá neki az Örökkévaló: Hiszen Áron testvéred fiai olyanok mintha a te fiaid lennének..." (Szifré, Nicávim 304 és Jálkut Pinchász, 777).
A Krónikák könyvében Mózes fiai mint a levita törzs tagjai vannak nyilvántartva (1, 23, 14), ami azt jelenti hogy nem voltak kohanita státusban, hanem mint leviták müködtek ("Dáát Mikrá"). Eliezer fiának, Rechávjának, "sok fia volt" (uo) ami arra inditotta a Midrást, hogy ebben az isteni igéret beteljesülését lássa Mózesnek "Téged teszlek nagy néppé". (Midrás rábbá, Bámidbár, 16, 15).
Tovább uo. ( Krónikák, 1.26, 24) az találjuk, hogy Gérsom Ben-Mose egyik leszármazottja, Sbuél, pénzügyminiszter volt Dávid királyunk adminisztrációjában. A hagyomány őt Jonatán ben Gersommal azonositja, aki kvázi Mózes unokája volt és egy bálványközpont szolgálatában állt (Birák, 18). Innen vezették le Bölcseink azt a konzekvenciát, miszerint " Házasodjon az ember jó családból, hiszen Áron, aki elvette Elisevát, Áminádáv lányát és Náchson hugát – Pinchász a zelóta kohanita származott tőle, mig Mózes, aki elvette Jitró lányát – az emlitett Jonatán származott töle" (Bava Batra, 109b és 110 a). Ugyancsak a Talmud szerint (uo) ez a Jonatán később megtért, hosszu életü lett és Dávid kinevezte a kincstár élére. A jeruzsálemi Talmud szerint azonban amikor Salamon került a trónra – leváltotta az apja kinevezte vezetőket és ekkor ez a Jonatán ujra visszatért a Dán törzs bálványához (Jerusálmi, Bráchot, 9, 2) .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése