AMIKOR NEM ILLDOMOS "ÉNEKELNI"...
A Talmud és a Midrás kifejti a zsidó álláspontot a legyőzőtt ellenség viszonylatában.
A Talmud kijelenti hogy "a szent, legyen áldott", nem örül a gonoszok vesztének, mivel jobb lett volna ha megtérnek és nem kell elveszejteni őket. (Megilla, 10. b). A tézist alátámasztandó, rabbi Jochanan kimondja (ugyanott), hogy amikor az üldöző egyiptomiak a tengerbe fulladtak – a szolgálatteljesitő angyalok kara dalba kezdett.
Ekkor az Örökkévaló azt mondta nekik: "Kezeim müve (teremtményeim) a tengerbe fulladnak és ti meg itt énekeltek!"
Erre rimel talán a Példabeszédek azon mondása, miszerint "Ha elesik ellenséged – ne örülj..." (Pldbsz. 24, 17).
Joggal kérdezhetjük: ha ez igy van, akkor hogy énekelhette Mózes és Izrael, az egyiptomi kivonulás után, az Áz Jásir cimü veretes győzelmi dalt, ami mindennapi imarendünk szerves részeként ismeretes?
A válasz talán ott van, hogy a nép amely megszenvedte az egyiptomi üldöztetést , évszázadokon keresztül és most a szabadulás órájában az utolsó pillanatban menekült meg az üldöző egyiptomi hadseregtől – joggal fejezi ki háláját az Örökkévaló iránt – szóban, irásban és dalban.
Ezzel szemben az angyalok, akik mint kibicek nézték mindezt végig – mit neki dalolni, amikor az Örökkévaló teremtményei elpusztulnak?!...
***
Innen az aktuális kérdés: ha a zsidógyülölő, antiszemita, Sóá-tagadó gójok, "birálják" Izraelt a gázai lakósság veszteségei miatt – ez érthető, ez "természetes" és "rendben is van". De ha egyes "zsidó" körök szajkózzák ugyanezt és rá is dupláznak – ez annyira undoritó, annyira galuti és annyira a földesúr csahosára, Moskére, emlékeztet – lett légyen ez Londonban, Párizsban vagy Budapesten – akkor ezeknek a távoli kibiceknek azt kell mondani: "se mézetekből se fullánkjatokból"! Ne vegyétek Jeruzsálemet a piszkos szátokra, mivel semmi közötök hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése