A továbbiakban hetenként közlünk egy-egy részletet Naftali Kraus könyvéből - Zsidó morál és etika - amely magában foglalja az "Atyák" tanitásait. Ezzel megismerkedünk a zsidó filozófia egyik alappilérével és, legalább részben eleget teszünk a kötelező napi Tóra-tanulásnak.A szerk.
Minden zsidónak része van a túlvilági üdvösségben, miként az írva van: "Néped pedig - mindannyian igazak, örökké fogják bírni az Országot, ültetvényeim csemetéje, kezeim műve, amely engem ékesít." (Jesájá, 60, 21).
Az "Atyák"-ról szóló fejezetek előtt a fenti önálló Misna részt (Szánhedrin 90a) "Előszó"-ként szokták olvasni. A kommentátorok szerint ennek legfőbb értelme abban rejlik, hogy az egyszerű embereket is ösztönözzék a Misna tanulására, mivel azok gyakorta abban a hiszemben vannak, hogy elkövetett vétkeik miatt ők nem részesülhetnek a zsidó életben (Máchzor Witri).
Az "Atyák" tanításai - a Törvény betű szerinti szövegén felül - morális haszid eszméket tartalmaznak. Ezalatt az értendő, hogy a haszid felfogás értelmében az ember képes lemondani bizonyos javakról embertársai javára. Az egyszerü zsidó pedig magáról azt gondolja, ő még nem jutott el az emberiesség ilyen magas fokára, tehát neki nem kell ilyen magasztos tanokkal foglalkoznia. Ez a meggondolás vezetett oda, hogy beiktassák ezt a bekezdést, mondván, kivétel nélkül minden zsidónak része lehet a túlvilági életben, ami a zsidó felfogás szerint a szellemi élet legmagasabb foka, következésképpen minden zsidó alkalmas arra, hogy az Atyák haszid tanításai (Milé döhásziduté) szerint éljen és cselekedjék. (Biurim löpirké Ávot - a néhai lubavitsi rebbe, Menáchem M. Schneurson, New York, 1984.)
"Az Atyák traktátusa a jó tulajdonságok és a nemes viselkedési mód gyűjteménye... ezek elsajátítása nehéz, hosszadalmas és tartós erőfeszítést kíván, ezért meg kellett csillantani az ember előtt a reményt, hogy a túlvilági élettel elnyeri jutalmát; a cél ez, s ha valaki ismeri a célt, könnyebben viseli el a megpróbáltatásokat, s az út is rövidebbnek tűnik" (Midrás Smuél).
A híres dubnói Mággid kissé másként értelmezi a túlvilági életet. Az ő felfogásában a Kol Jiszráél, amit "minden zsidó"-nak fordítottunk, más értelmet nyer. Ő ez alatt az össz-zsidóságot érti, mely feltétlenül részesül a túlvilági üdvösségben, de az egyénre vonatkoztatva ez csak akkor érvényesül, ha a zsidó ember betartja vallása törvényeit, s mindenben ennek megfelelően viselkedik.
1. Legyetek elővigyázatosak, mérsékeltek és higgadtak az ítélkezésben!
2. Állítsatok minél több tanítványt!
3. Emeljetek védőgátat a Tórának!"
Mit kell ezek alatt érteni?
Az ítélkezésben az elővigyázatosság biztosítékot nyújthat annak elkerülésére, hogy justizmord következzék be, hogy elhamarkodottan netán téves ítéletet hozzanak. Rási Misna-magyarázatában hangsúlyozza: ne ítéljetek hamar, sietősen, hanem alaposan vizsgáljátok meg a peranyagot, egészen a mélyéig hatolva.
Ha minél több tanítvány tanulmányozza a Tórát, annál nagyobb az esély arra, hogy a Tan nem merül feledésbe.
Annak idején - Sámmáj és Hillél iskolája között - nagy vita folyt ebben a kérdésben. Sámmáj úgy vélte, hogy csak megfelelő képességű, szerény, kötelességtudó, tekintélytisztelő ifjút szabad tanítványnak felfogadni. Hillél más véleményen volt, és azt vallotta, hogy bárkit lehet, sőt kell is tanítani, mert sosem lehet tudni, kiből mi lesz. "Sok olyan bűnöző volt már Izraelben - állítja Hillél-, akik a Tóra-tanulás révén közel kerültek a zsidósághoz, és végül sokból cádik (igaz ember) vált. (Ávot d,rábi Nátán, 2,9)
A védőgátra azért van szükség, hogy biztosítsa a Tóra törvényeinek sérthetetlenségét. Bölcseink elrendeltek egy sor olyan tilalmat, mely a Tóra szerint ugyan nem tilos, de általuk a törvények betartása még nagyobb eredményességgel történhet meg. Erre példa, hogy ha valaki fogadalmat tesz arra, hogy nem iszik bort, és hogy ez még véletlenül se következhessen be, még szőlőt sem szabad fogyasztania. Még a szőlőskert közeléből is eltanácsolták, nehogy megszegje adott szavát, ami nagy véteknek számít.
Az Atyák bölcs tanításai egy külön, önálló részt képeznek a Misnában.
Ezeket a tanításokat öt fejezetre osztották fel (van egy ún. hatodik is, de az betoldás), s azokat a bölcs mondásokat és léleknemesítő tanácsokat tartalmazzák, melyeket a zsidó bölcsek, a tanaiták nemzedékei több száz év alatt elmondtak és tanítottak.
A továbbiakban ezen tanításokból a hagyományos irodalom e kincsesbányájából tallózunk.
Ovádjá Bartenura, a Misna klasszikus magyarázója, felteszi a kérdést:
Amennyiben az Ávot etikai tanácsokat ad, és a zsidó élet mindennapjaihoz nyújt gyakorlati útmutatást, tehát nem törvénykönyv, és nem Sulchán Áruch, akkor miért kezdi azzal, hogy "Mózes átvette a Tant...", vagyis miért kell e tanácsok isteni eredetét hangoztatni?
Mivel más népek tudósai is írtak morális jellegű könyveket, s azok is megfogalmazták a maguk erkölcsi tanait - adja meg a választ Ovádjá-, ezért ebben az esetben ki kell emelni, hogy az Ávotban foglalt etikai tanítások és irányelvek nem emberek által kiagyalt fogalmak, hanem éppoly isteni eredetűek, mint maga a Tóra és annak törvényei, és ugyancsak a színáji tanításból erednek.
A már említett Szent Gyülekezet, melynek a próféták a Tanítást átadták, kb. 200 éven át létezett. Létrejötte a babilónai fogság idejére tehető, de még a Visszatérés idején is működött. Egy korszakában Ezra, az Írástudó állt az élén, és az utolsó próféták is tagjai voltak. A Gyülekezet (Kneszet Hágdolá) szövegezte meg a fontosabb imákat, ezek közül ma is számosat mondunk, mint pl. a 18 áldást (Smone eszré).
A Szent Gyülekezet egyik utolsó tagja volt Simeon, az Igazságos. A macedóniai Nagy Sándor idejében élt, s a jeruzsálemi templom főpapjaként működött. A zsidó legenda szerint Simeon és Nagy Sándor jó viszonyban voltak egymással. Simeon fogalmazta meg, hogy mi az a három dolog, amin a világ alapulhat. Ezek:
1. A Tóra.
2. A munka.
3. A jó cselekedetek.
(Atyák,1, 2).
A zsidó felfogás szerint a Tóra-tanulás a világ alapja. A Midrás szerint az Örökkévaló ahhoz a feltételhez kötötte a világ teremtését, hogy majd annak idején a zsidó elfogadják és betartják a Tórát. Ha nem, akkor a világ visszatér a teremtés előtti káosz állapotába.
A munkán Bölcseink - átvitt értelemben - a Szentély-szolgálatot is értették. Mióta elpusztult, azóta ez a megfogalmazás a bensőséges imádkozást jelenti.
A jó cselekedet az egyik legfontosabb követelmény, mely egy zsidó embertől elvárható. Bölcseink az önzetlen jótéteményt a zsidók egyik ismertetőjelének tették meg, olyan fontosságot tulajdonítottak neki.
Mit kell érteni jó cselekedeteken? Bachja szerint a nincstelenek felruházását, betegek látogatását, a gyászolók vigasztalását. Egy másik Tóramagyarázó úgy véli, hogy ez alatt a fizikai, produktív munka értendő(szántás-vetés stb.), melynek során az ember az alkotó munkában a Teremtő társává válik, s folytatja a világ teremtését(Széfer Hámáor).
A Talmud-bölcsek úgy tartják, hogy a jó cselekedet nem korlátozódik alamizsnaosztogatásra (cödóke), mert jót nemcsak élővel lehet tenni, hanem halottal is (pl. illően eltemetni). A jó cselekedetnek mindig olyannak kell lennie, hogy annak révén valóban segítsünk embertársunkon. A jó cselekedet gyakran lemondást is jelenthet - pénzről, jogról, egyéb javakról -, de az emberi együttélés enélkül elképzelhetetlen.
"Három dolgon áll a világ. " Egy haszid bölcselő szerint a világ azóta is "áll és vár" erre a három dologra, de ezek egyre csak váratnak magukra.
Ezékiel Landau, a neves prágai rabbi, a Nodá Bijhudá szerzője, nem győzte hitközsége tagjait korholni amiatt, hogy oly kevés jó cselekedetet gyakorolnak. Látván, hogy senki nem hallgat rá, szavai falra hányt borsónak bizonyulnak, otthagyta a gyülekezetet, és elindult sétálni Prága utcáin. A meghökkent hívők végül kérdőre vonták, amiért faképnél hagyta őket.
- Azt kérditek, miért tettem? Nagyon egyszerű erre a válasz. Ha egy háromlábú asztal egyik lába eltörik, az asztalt nekitámasztják valaminek, és ekkor ez még használható. Ha azonban már két lába törik el, akkor két lehetőség van: vagy megjavítják a két törött lábat, vagy pedig kitörik a harmadikat is, mert egy lábon nem állhat meg az asztal.
- Így van ez velünk is - folytatta Landau rabbi a tanmeséjét. - A világ "három lábon" áll: Tóra, Szentélyszolgálat, jó cselekedetek. A Szentélyszolgálat, mióta Titusz lerombolta a Szentélyt, szünetel. Ti, híveim, nem gyakoroljátok a jó cselekedetet, a három "láb" egyikét. Így aztán arra a meggyőződésre jutottam, hogy a harmadik "láb", a Tóra is felesleges, hiszen az asztal nem képes egyetlen lábon megállni... (folyt.köv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése