A  TALMUD BÖLCSEI

 

                    RÁBBÁN GÁMLIÉL, AZ "ÖREG"

 

Hillél unokája, a dinasztia harmadik tagja volt Gámliél, aki a Második Szentély utolsó korszakában, néhány évtizeddel a nagy pusztulás elött állt a nép élén. Ö volt az elsö, akinek nevéhez a "rábbán", "mesterünk" titulus járult, de általában "az öregnek" nevezik, megkülönböztetésül unokájátói, a. második Gámliéltól, aki a jávnei korszak elején állt a Szánhedrin élén.

 

     Apjáról, Simeonról - aki nagy elődje, HilIél árnyékában élt, s annak halála után lett rövid időre a Szánhedrin elnöke - úgyszólván semmit sem tudunk. Nem maradt fenn tőle sem halachikus döntés, scm ágádá: semmiféle intézkedés. Csupán egy helyen említi a Talmud, ahol megállapítja, hogy "Hil1él és Simeon, Gámliél és Simeon voltak a Szánhedrin elnökei az utolsó száz évben, amikor a Szentély állott" (Sábát 15). Mivel HiIlél nyolcvanéves korában lett elnök, és negyven éven keresztül töltötte be e fontos pozíciót, Simeon meglehetősen öreg lehetett, amikor rá került a sor, és hamarosan át is adta tisztségét Gámliélnak, aki valószínűleg erősebb egyéniség volt nála.

 

                                                                            * * *

 

    Rábbán Gámliél, a Hillél-ház feje, volt a Hillél-iskola vezetője is. Ámbár Sámmáj iskolája a mester halála után megszűnt, még voltak tanaiták, akiket Sámmáj híveiként ismertek. Igen sok rendelkezés, halachikus erejü döntés fűződik Gámliél nevéhez, köztük nem egy, a nők jogi helyzetével kapcsolatos szabály. Ezek közül a legfontosabb megengedi, hogya háborús időkben eltűnt férj halálát egy ember is tanúsíthassa, és ennek alapján az özvegy férjhez mehessen.

 

Így sikerült sok háborús özvegynek elkerülnie, hogy águná legyen: olyan asszony, akinek nincs férje, mégsem házasodhat meg.

 

    Gámliél többnyire a Templom-hegyen ült, egy lépcsőzetes emelvényen, a Szánhedrin tagjaival együtt. Itt hirdette ki időnkint a Szánhedrin feje - aki teljes va11ási és sze11emi függetlenséget élvezett a megszálló rómaiaktól - hogy az adott év szökőév lesz, vagyis egy hónappal hosszabb, mint a többi. Itt diktálta kiterjedt bel- és külföldi levelezését Jochánánnak és Náchumnak, a Szánhedrin jegyzőinek. A Talmud megőrzött három ilyen, azonos szövegű levelet, amelyben a fejedelem értesíti Alsó- és Felső-Gálilea, a délvidék és a babilóniai, médiai és egyéb diaszpórák szórvány zsidóságát a szökőév beálltáról (Toszeftá, Szánhedrin 2,6).

 

    A Talmud elbeszél egy történetet, amelynek hőse Rábbán Gámliél és a korabeli vazallus király, Agrippa. A király és felesége, Küprisz megparancsolta, hogy vágják le számukra a peszáchi bárányáldozatot. Felmerült egy halachikus probléma, amit a Rómában nevelkedett, ámhórec király nem tudott megoldani: a kérdezőket feleségéhez irányította, aki továbbadta a kérdést Rábbán Gámliélnak (Peszáchim 88). Ezek szerint Rábbán Gámliél afféle "országos" főrabbiként is funkcionált.

 

                                                                     * * *

 

     Gámliél rendelkezései sok könnyítést tartalmaznak: ebben is a hilléli iskola nyomdokait követte. Ő rendelte el a kétezer méteres határt, ameddig minden irányban lehet járni szombaton. Így például a szülésznők hazamehettek munkájuk végeztével.

Ugyanez volt érvényes a tanúkra, akik bejelentették a Hold állását, amely szerint a bét din, vagyis a Szánhedrin megállapította az újhold beá11tát, amíg nem volt előre kiszámított kalendárium.

 

    A bölcs egyszer a Templom-hegyen kapta kézhez Jób könyvének friss görög fordítását. Úgy tűnik, nem nyerte meg tetszését - vagy a zsidóság számára veszélyesnek ítélte meg a művet -, mert odaadta az éppen ott munkálkodó építőmesternek, hogy falazza a téglák közé. . .

 

      Egy másik alkalommal séta közben meglátott egy nagyon szép, nem zsidó nőt. Azonnal áldást mondott: "Áldott legyen az Örökkévaló, akinek ilyen szép teremtményei vannak!" (Jeruzsálemi Talmud, Ávodá Zárá 1,9.)

 

    Hyman szerint Rábbán Gámliél előre látta a pusztulást, ezért Jochánán ben Zákkáj segítségével előkészítette a jávnei tanházat sze11emi menedékhelyül. Jeruzsálem ostroma idején, amikor már nem volt remény a menekülésre, Ben Zákkáj közbenjárására a rómaiak megkímélték Jávnét és az ottani tanítványokat.

 

 

Rábbán Gámliél mintegy húsz évvel a Szentély pusztulása előtt halt meg. A Szánhedrin elnöki székében Simeon fia követte őt. Említésre érdemes, hogya társzoszi Saul - aki később, híres "pálfordulása" után a kereszténység egyik hirdetőjévé vált - azzal dicsekszik, hogy Rábbán Gámliél tanítványa volt. . .

 

                                                                    * * *

 

Gámliél halálával, úgymond, "véget ért a Tóra megbecsülése, és meghalt a tisztaság és önmegtartóztatás" (Szotá 49). Halálakor Onkelosz, a neves római prozelita hetven fontnyi füstölőszert égetett el, "ahogyan a királyok tiszteletére szokás" (Toszeftá, Sábát 7,18).