Archivumunkból    "HAGYJANAK BENNÜNKET  BÉKÉN"!   A SZERZŐ BEVEZETŐJE az Ősi Forrás sorozat első kötetéhez (1990) .  Most, hogy az Ősi Forrás sorozat 22. kötetét irom (Iránytüvel a Talmud tengerén), talán nem lesz fölösleges az első kötethez irott előszavamat a hüséges olvasó emlékezetébe idézni. Hadd lássa és érzékelje, mi változott az  elmult 22 évben.  N.K.                                                    * * *

,,Áldva legyen az Örökkévaló Isten, aki megengedte, hogy megéljük ezt a napot."   A zsidó ember mindent Istenének köszön meg. Azt is hogy él, hogy reggel képes felkelni; hogy van mit ennie és azt is hogy módjában áll gyermekeinek zsidó nevelést adni és így a zsidó lét kontinuitását biztosítani. Igy válik érthetővé, hogy a szerző megköszöni a Mindenható Istennek nemcsak azt, hogy életben maradt 1944/45. telén az aláaknázott pesti gettóban, nemcsak azt, hogy az isteni Gondviselés elvezérelte Izrael országába, ahol immár 41 éve él szabadon, emelt fövel, testvérei között, hanem azt is, hogy ez a könyv most megjelenhetett. A Tóra, a zsidó Tan, Mózes öt könyve, a zsidó Biblia, amit a hagyomány az Írott Tannak nevez - a zsidó nevelés alapját képezi. Ehhez csatlakozik a Szóbeli Tan, a Misna, a Talmud, a zsidó bölcsek élettapasztalatainak tárháza - mely, mint a víz a halnak, a zsidóság életeleme, életelixíre. Az olyan helyen. ahol nincs zsidó nevelés, ahol a zsidó Tan hangja - Jákob hangja - nem zeng a tanházban, ott a zsidóság kihalásra van ítélve. Ez volt a helyzet Magyarországon az elmúlt 40 évben. Se zsidó iskola, se zsidó könyvkiadás, se chéder, se jesiva. Az "eredmény": katasztrófális asszimi­láció, nemzeti-vallási elkallódás - volt zsidó, nincs zsidó.

* * *

Az elmúlt két évben történt örvendetes változások, a diktatúra összeomlása és romjain egy szabad Magyarország színrelépése tette lehetövé e könyv megje­lenését. Ebből a könyvből megismerheti a nemzsidó olvasó a zsidó nép alapjait képező Tórát, a zsidó morál alapjait képező "Atyák bölcs tanításait" és legalább dióhéjban a zsidó ünnepek szellemi hátterét, folklórját, édesbús hangulatát. - - - - - - - - -

* * *

A zsidó olvasó - aki a szerző szeme előtt volt, miközben a könyvet írta ­megtalálja itt szellemiségének gyökereit, léte alapjait és a zsidó nép fennmaradá­sának titkát. Megtudhatja hogy a ,,kiválasztott nép" fogalma, nem előjogokat tartalmaz, hanem kötelességeket: hogy zsidónak lenni egyfajta lelki-szellemi el-

                       

kötelezettséget jelent, egy szent terhet, amit azóta cipelünk vállainkon, mióta Ábrahám ősapánk felismerte az egy igaz Istent és hadatüzenvén a bálványimádó világnak, összetörte apja, Terách, faragott képeit és istenszobrait.   A zsidó és nemzsidó olvasó egy dolgot nem talál meg ebben a könyvben: az obligát, "szokásos" zsidó apologetikát, a mentegetőzés és kimagyarázás "tudo­mányát", mellyel az üldözött zsidó az elmúlt 2000 esztendőben azért szokott bocsánatot kérni üldözőitől, hogy él. Nem kérünk bocsánatot. Nincs kitől és főleg nincs miért bocsánatot kérnünk.   Ugyancsak nem található a könyvben, az a ma dívó társasjáték, amit közke­letű szóval "párbeszédnek" hívnak. Mi nem térítünk, nem folytatunk misszioná­rius tevékenységet és azok után amik az elmúlt 2000 évben történtek, most már nagyon hálásak lennénk ha - békén hagynának bennünket. A "párbeszéd" ügyé­ben álláspontunkat, a zsidóság álláspontját, az a prófétai vers fejezi ki, amit Micha (Mikeás) próféta így fogalmazott: "Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az Örökkévaló, a mi Istenünk nevében járunk mindörökké! ... " (Micha, 4, 5)

* * *

A könyv anyaga igyekszik sok tévhitet, előítéletet eloszlatni, évezredes hie­delmeket, mesterségesen szított gyülöletet és jó vagy rosszhiszeműen gyártott rágalmakat ártalmatlanná tenni. Kiderül belőle, hogy a zsidóság nem egy exkluzív ,,faj", nem egy zárt kaszt, egy kiváltságos csoport előjoga - hanem a legtisztább monoteizmus letéteményese, melyhez bárki csatlakozhat, ha magáévá teszi a zsi­dóság alapelveit.   Végezetül a szerző fohásszal fordul a Világ Urához, atyái Istenéhez, aki meg­óvta őt minden rossztól, adassék meg hogy ez a könyv elérje a célját, mely nem egyéb, mint a zsidó nép magyarul olvasó csoportjának megmentése az asszimi­lációval járó katasztrófális nemzethaláltól, elkallódástól, kihalástól, ahogy azt a pozsonyi rabbi Mose Szófer (Chátám Szófer) a magyar zsidóság egyik legna­gyobb alakja írta fiainak végrendeletében: "Legyen az Örökkévaló akarata, hogya forrás ne száradjon ki és a fa ne vágassék ki ... " Adja az Isten, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, hogy beteljesedjen rajtunk és gyermekeinken utolsó prófétánk Máláchi (Malakiás) szava, amint mondotta:   "Gondoljatok szolgámnak, Mózesnak a tanítására, a rendelkezésekre, és a törvényekre, melyeket általa parancsoltam egész Izráelnek Chórévben. Én pedig elküldöm hozzátok Élijáhu (llIés) prófétát .•. és az atyák szívét a gyer­mekekhez téríti, a gyermekek szívét meg az atyákhoz ... " (Máláchi 3, 22).   Adja a Jóisten hogy a Tóra törvényei ne fogyjanak ki gyermekeim és unokáim szájából, és Izrael éljen biztonságban, abban az országban, amit az Örökkévaló neki adott. Ámen.

Naftali ben Dvora Kraus,  Tel-Aviv, Israel

1990