AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI(24)

                 KIVEL SZABAD VITATKOZNI?

 

"Elázár ben Árách rabbi szokta mondani: "Tanuld a Tórát szorgalmasan, hogy tudd, mit válaszolj az Epikureusnak [hitetlennek]. Tudd, kinek fáradozol, ki kötelezett téged a Tóra-tanulás" munkájára - az, aki [bizonyára] megfizet érte." (Atyák, 2,14).

 

   Rabbi Elázár ben Árách - akiről már szó volt az előbbiekben - a legfontosabbnak a szorgalmas Tóra-tanulást tartja. Ez - szerinte - nemcsak a tanu1andó anyag elmélyült ismeretét biztosítja, hanem megerősíti az istenfélelmet is, és alapját képezi a zsidó életmód mindennapi megvalósításának.

 

   Elázár; aki a második Szentély végnapjaiban és a nagy Pusztulás első évtizedeiben élt, látta, hogy az életlehetőség romlásával a hit forrása is kiapad, s a zsidók egy része a kishitűség áldozatává válik, másik része pedig a hedonista, élvhajhászó életmódot választja.

 

A hedonizmus, az ókori görög bölcs, Epicuros (i.e. 341-270) nevéhez fűződik, aki a legfőbb értéknek az ember testi és szellemi élvezetét tartotta. (Az ő nevéből ered, a zsidóknál használatos Apikóresz (Apikajresz) kifejezés, mely hitetlent, istentagadó jelent.) Elázár szerint a zsidó ember számára a Tóra alapos ismerete azért is szükséges, hogy megfelelő választ tudjon adni az epikureusi szemlélet kihívására.

 

 

   Maimonides az epikureusi szemléletet a züllöttséggel hozza összefüggésbe. Aki a Tóra tanítását semmibe veszi, s magára nézve nem tartja kötelezőnek a Tóra előírásait - az "züllött" (héberül: hefker). Szerinte háromféle Apikajresz létezik: az olyan, aki tagadja a próféciát; aki tagadja, hogy az emberi értelem az Örökkévalótól ered; és az olyan, aki tagadja, hogy a Teremtő tudja, mit tesznek az emberek. (Hilchot Tsuvá, 3,8) Az epikureusokkal folytatott vitákat Bölcseink nem mindig tartották egyértelműen hasznosnak. Sokan tartottak tőle, hogy a vitákban nem a hívők győzik meg a hitetleneket, hanem ennek a fordítottja következik be. Ezért Jochanán, az ereci tanaita szerint Elázár mondását úgy kell értelmezni, hogy csak a nem zsidó epikureusokra kell vonatkoztatni. Csak velük lehet és kell vitatkozni, a zsidó Apikajresszel felesleges.

 

  A Misna, az epikureusok istentagadó szemléletét emeli ki, de a Talmud azt is Apikajresznek tartja, aki a rabbikat mihasznáknak nevezi és kigúnyolja őket. (Szánhedrin, 99). A Midrás szerint az Évát elcsábító kígyó Apikajresz volt (Rási: ebben az értelemben a szó arrogánst jelent).

 

                                ****

Mit jelent a szorgalmas Tóra-tanulás - a gyakorlatban?

 

A danzigi reb Jiszráél Lifschitz, a Tiferet Jiszráél nevű Misna-kommentár szerzője, pontos útmutatást ad erre vonatkozóan. Eszerint a Tóratanulás sikeréhez három dolog szükségeltetik.

 

1. Szorgalom és állhatatosság, vagyis szünet nélküli tanulás, mert egyébként holnaputánra már elfelejti, amit ma tanult.

 

2. Elmélyedés és megfontolt elmélkedés, miáltal megérti a tanultakat.

Ennek pedig az a módja, hogy minden anyaggal kapcsolatban hét kérdést kell feltenni (ki, mi, kinek, mikor, hol, hogyan és miért), s ha ezekre a tanuló ember válaszolni tud, akkor lehet biztos abban, hogy megértette a tanultakat.

 

3. Nyugodt lelkiállapot, hogy tanulás közben ne legyenek más gondolatai.

 

"Tudd, hogy kinek fáradozol, aki bizonyára megfizet érte" - mondta Elázár, értve alatta azt, hogy így nem lesznek anyagi gondjaid, és nyugodtan tanulhatsz