BIRÁK ÉS PRÓFÉTÁK(37)

EGY NÉVTELEN PRÓFÉTA (1Kir 20,13)

 

      Ácháv, Izrael királya, az arámi szomszéddal folytatott háborúiban többször volt veszélyben. Ekkor, három ízben is eljött hozzá egy névtelen próféta (1Kir 20. fejezet), és megmondta neki, mit tegyen, hogy győzzön a nagy túlerővel szemben. Bölcseink ezt a névtelen prófétát az előbb említett Michájhu ben Jimlával azonosítják.

 

 Van aki azzal magyarázza a próféta nevének elhallgatását, hogy ez Ácháv idejében volt, akinek pogány felesége, Izevel, üldözte és megölette a prófétákat, Élijáhut is halálra kerestette. Ezért kellett a próféták személyazonosságát titokban tartani. Jellemző Áchávra, hogy elfogadta és néhol meghallgatta azon próféták tanácsait, akiket felesége meg akart öletni.

 

BARUCH BEN NÉRIJA, JEREMIÁS ÍRÓDEÁKJA

    

Baruch ben Nérijá, ben Máchszéja, Jeremiás próféta tanítványa és íródeákja volt. Rási(*) szerint ő és apja is próféták voltak. Ezt Rási a Talmudra(*) alapozza (Megilla 14), de vannak midrási források, amelyek kétségbe vonják ezt.

 

    Baruch Jeremiással együtt fogolyként került Egyiptomba, de utána Nebukodnecár Babilóniába vitette őket, és ott haltak meg. Egy Midrás(*) szerint Baruch élve került az égbe, akárcsak Élijáhu, a nagy próféta (Derech Erec Zuta a). Egyesek szerint Baruch és Jeremiás rokonok voltak és mindketten Ráchávtól, a jerikói bordélyosnőtól származtak, aki a hagyomány szerint betért és Jehósuá feleségül vette. Őnagyságától – a hagyomány szerint – „nyolc kohanita származott, akik próféták is voltak, köztük Nérija, Baruch, Szrájá, Máchszéja, Jeremiás (és apja), Chilkijá, Chánámél és Sálum” (Megilla 14,b).

 

NÉRIJA (Baruch édesapja)             

  Azon mondás alapján számít prófétának, hogy a fia is az volt. Ő is Rácháv és Jehósuá leszármazottja volt, (lásd a listát fiánál, Baruchnál).

 

   ÁZÁRJÁ BEN ODÉD

 

         Ászá, Júdea királyának idejében prófétált (2Krón 15,1–2).

 

Ez az Ászá, Ávijá fia, egy rendes, vallásos király volt, aki őrizte a Tóra alapjait és aszerint élt. Ennek értelmében eltávolította a bálványokat az országból, és amikor rátört az ellenség – Zerách, a néger (etióp?) egymillió katonával és háromszáz harckocsival –, Ászá kérte Örökkévaló Istenét, segítsen, mondván:  „Örökkévaló Istenünk, segítsd a gyengét az erőssel szemben, Örökkévaló Istenünk, mert reád támaszkodunk és a nevedben jöttünk (harcolni) ezzel a tömeggel, Örökkévaló Istenünk, mutasd meg nekik, hogy ellened ember nem tehet semmit.” (2Krón 14, 10).

 

      Ászá, akinek fele annyi katonája volt, mint az ellenségnek, (ötszáznyolcvanezer) nagy győzelmet aratott a támadó négerek  ellen, üldözte őket; sokan elestek közülük, és sok zsákmányt szereztek.

 

 Ekkor jött Ázárjáhu ben Odéd, akit megszállt az Örökkévaló szelleme, jött, és azt mondta Ászának:

 

    „Hallgassatok rám, Ászá, és egész Júdea, meg Benjámin! Az Örökkévaló veletek lesz, ha ti is vele vagytok! Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. Hosszú ideig élt Izrael igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül, és Tóra (törvény) nélkül. (Ha) nyomorúságában megtért az Örökkévalóhoz, az ő Istenéhez, és ha kereste, megtalálta őt. Azokban az időkben nem volt biztonságban sem a távozó, sem a hazatérő, mert sok baj érte azokat, akik errefelé laktak. Egyik nép a másikat gyötörte, verte egyik város a másikat, mert Isten gyötörte őket mindenféle nyomorúsággal. Ti azonban –  legyetek erősek, és ne lankadjatok el, mert cselekedeteiteknek meglesz a jutalma!” (2Krón 15,1–7)

 

   Amikor ezt hallotta Ászá, a próféta szavainak hatására nagy cselekedetre határozta el magát, és kitakarította a bálványokat az országból. (uo.)

 

ODÉD, Ázárjá édesapja

 

   Ugyanott olvashatunk róla, ahol fiáról (lásd fent). Ő is próféta volt, azon elv alapján, hogy aki fiával – a prófétával – együtt említtetik, az maga is próféta volt (Vájikrá rábbá 6, 6), bár Rási listáján nem szerepel.

    

ODÉD – PRÓFÉTA ÁCHÁZ IDEJÉBEN

 

               A Krónikák könyvében (2Krón 28,9) találjuk, hogy „Szamáriában volt egy prófétája az Örökkévalónak, a neve Odéd...” A Széder Olám(*) cimű talmudi történelemkönyv (20. fejezetében) a negyvennyolc próféta között említi, bár Rási listáján nem szerepel. Ez a próféta volt az, aki felhívta az izraeli vezetés figyelmét arra, hogy foglyul ejtett testvéreiket Júdeából engedjék haza, amit meg is tettek.               

 

URIJÁHU ben Smájáhu Kirját Jeárimból (lásd Jer 26,20), aki a nagy prófétával egy időben jövendölte meg Jeruzsálem közeli pusztulását.

 

ELDÁD ÉS MÉDÁD

 

       A pusztaságban prófétáltak (4Móz 11,26–28). A Midrás szerint ők voltak azok, akik felfedték az isteni tervet, miszerint „Mózes meghal és Jehósuá viszi be a népet az országba”. Jehósuá panasz tett rájuk Mózesnél és javasolta, hogy vessék börtönbe mindkettőt, de Mózes megnyugtatta szolgáját, mondván: „Bárcsak az egész zsidó nép próféta lenne”. (uo.)

 

    A hét női prófétát – akik közül csupán Mirjám, Debóra és Chulda voltak „profik” – itt nem említettük. Lásd részletes történetüket Az Ősi Forrás(14) Nők a Bibliában és a Talmudban című kötetben (Budapest, 2005).

                                     V ; G E