HETISZAKASZ (2) – JITRÓ – 2012
VENDÉGOLDAL
Irta: Glitsenstein Smuel, rabbi
MELYIK A LEGNEHEZEBB?!
Ez az a hét, amikor az Örökkévaló a Tórát adta a
zsidóságnak. Olvasunk a Sinai-hegyi nagy
kinyilatkoztatásról ebben a hetiszakaszban, és persze
a világhíres tíz parancsolatról.
.
Melyikre mondanánk a „nagy tízesben” hogy a
legnehezebb megtartani? Az első, ami azt
parancsolja, higgyünk az Örökkévalóban? A hit nem
jön olyan könnyen a mi generációnknak, mint
nagyszüleink idejében. Akinek idős, ellátásra
szoruló szülei vannak, talán azt mondaná, hogy az
ötödik parancsolatot a legnehezebb megfelelően
megtartani: „Tiszteld apádat és anyádat.” Megint
mások úgy vélnék, a negyedik, a szombattartásra
vonatkozó, teszi igazán nehézzé az életüket.
Mindegyik álláspontnak megvan a személyes
igazsága, az én szavazatom azonban az utolsóra
esne: „Ne irigyeld…”
„Ne irigyeld felebarátod házát, feleségét,
szolgáját, ökrét, szamarát, semmit, ami az övé.”
Azaz még egyszerűbben: ne csorogjon a nyálad a
szomszéd szép háza, bűvöletes felesége, remek
munkája, drága sportkocsija, se semmi egyebe után.
Nem lopni el a másét, az is valami, na de hogy
meg se kívánjuk? Ez aztán kemény. Merjük azt
mondani, hogy az Örökkévaló ezt érthetetlen okból
kívánja? Mintha nem lenne realisztikus elvárás.
Nyilván tudja, hogy nem vagyunk angyalok – ő
teremtett minket!
Engedjétek meg nekem, hogy azt tegyem, amit
ilyenkor minden rendes zsidó tesz: kérdéssel feleljek
a kérdésre. Vajon ez a parancsolat miért foglalkozik
először különféle részletekkel (ház, asszony, szolga
stb.), és csak aztán teszi hozzá az általános tilalmat:
"semmit, ami az övé”?
A rabbik egyik szép magyarázata szerint ez azért
van, hogy egy fontos leckét tanulhassunk belőle:
olyan leckét, amivel ezt a parancsolatot sokkal
könnyebb megtartani. Azt mondja nekünk a Tóra,
hogy ha netán irigy szemeket vetnénk a szomszéd
kerítése felé, ne ragadjunk le a részleteknél
Nézzük az összképet. Hajlamosak vagyunk a
szomszéd kertjét zöldebbnek látni. A teljes képet, az
„egész csomagot” viszont nem mindig vesszük
szemügyre. Jól megy az üzlete, van mit a tejbe
aprítani. Na és az egészsége? A családja egészsége?
A felesége remekül néz ki , na de milyen
vele otthon, együtt élni? És ha egészsége és vagyona
is van, van-e öröme a gyermekeiben? Van-e olyan
ember, akinek „mindene” megvan ?
Gyakran derül ki olyanokról, akiket ismerni
véltem, ez meg az, ami ezt a leckét juttatja eszembe.
Az egy ik a világ urának tűnt még tegnap, mára kihúzták a szőnyeget a lába alól. Egy másik, akit nem tartottam sokra, fantasztikus apának bizonyult csodálatos gyerekekkel.
Ahogy a jiddis mondás tartja, mindenkinek
megvan a maga „csomagja”. Mindannyian cipeljük
egész életünkben a magunkét, a problémák sajátos
készletét, a magunk „córeszeit”. Fiatalon azt
hisszük, nehézségei „másoknak” vannak. Ahogy
öregszünk, tapasztaljuk, hogy nincs kivétel. Senki
nincs problémák nélkül.
Ha tehát azon kapjuk magunkat, hogy irigyeljük a
másét, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk
végig, tényleg szeretnénk-e „azt, ami az övé”. Ha
tényleg belelátunk a másik életébe, a zárt ajtók
mögé, hálásak leszünk majd azért, ami nekünk
jutott, és boldogan vállaljuk a magunk "csomagját”, a
benne lévő problémákkal együtt.
Van egy híres népmesei történet: összegyűlt a falu
népe, mindenki zsákban hozta, ami legdrágább
kincse volt, hogy a többiek is lássák. Körbe lehetett
járni, és mindenki választhatott egyet a nyitott
zsákok közül. Végül mindenki a magáét vitte haza.
Az Örökkévaló jó tanácsot adott nekünk.
Legyünk elég bölcsek ahhoz, hogy megértsük,
mindig a teljes képet kell nézni. Ez a nehéz
parancsolat így lesz könnyebben teljesíthető.
Ugyanis nem „csak” bűn irigyelni a másét,
bolondság is. Az életet „csomagban” kapjunk, egybe
az egészet.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése