MAGYAR ZSIDÓ MŰHÜLYESÉG 

 

"ענה כסיל כאיוולתו,פן יהיה חכם בעיניו...(משלי, כו,ה)

    

  A BOCIKA TORTÁJA EGYRE KISEBB LESZ...

 

      Azokban a gondterhelt napokban, amikor a Mazsihisz mindent elkövetett, hogy valahogy kimásszon a csapdából, amit maga állitott magának – az adjunktus elvtárs megeresztett egy cikkecskét, amelyben ismét – ki tudja hanyadszor – nekimegy a chábádnak, amely merészelt hitközséget alapitani, miután a Sip utca két évtizeden keresztül fütyült rá, nem támogatta, nem vonta be a közös munkába. Mintha itt sem lenne. Most hogy rendszerváltás lett – gondolták – és az elvtársak elmentek telelni – talán itt az ideje – gondolták – de nem számoltak Bocikával.

 

A Sip utca nem neológia – mondja az adjunktus úr (a továbbiakban Bocika), nem is hitközség hanem "Szövetség" és mint ilyen "a magyar zsidóság egyetlen legális érdekképviselete". Aki ezt megkérdőjelezni merészeli – az mehet egyenesen az Andrássy út 60 pincéjébe – ahol már Péter Gábor várja...

   

Nem tudjuk pontosan,( csak kb.) ki rendelte meg, ki sugallta Bocikának ezt a cikket. Csak annyit tudunk hogy az Új Élet, amelynek készült – nem volt hajlandó közölni, mire Bocika,  bánatában, elküldte az Amerikai Népszavának, amely az utóbbi időben a magyar közélet szemétládája lett, emlékeztetvén a régi hires-hirhedt Klár Zoltán féle botránylapra.

 

     Ebben  az elmefuttatásban Bocika emlékeztet egy korábbi, "nagyfontosságu" cikkére, amelyben már megjósolta milyen szerencsétlenség lesz a Chábád-hitközség megalakulása, hogy aszongya

 

". ...Mint ahogy a Tévedések szelíd korrekciója c. nagyfontosságú cikkünkben az „Új Élet" című felekezeti lapban bejelentésükkor (mármint az Emih bejelentésekor mint hitközség, amit a Sip utca minden eszközzel igyekezett – sikertelenül – megakadályozni – a szerk.)  kifejtettük, megjósolva a következményeket, hogy betörtek egy ajtót, azon már besétálhat mindenki, a hagyományoktól idegen reform is. Számos egyesület, esetleg anyagi meggondolásból alakíthat hitközséget. Kérhetnek a tortából, amely mindig kisebb lesz. Nem marad pénz a fontos vallási, oktatási, szociális, kulturális infrastruktúrák fenntartására. Megszűnhetnek templomok, iskolák, kulturális bázisok, korházak illetve szeretett házak, nívós sajtóorgánumok.  Mindez lehet a meggondolatlanság következménye- - -"

 

   Miután Bocika mindezt, mint a boldogult Egyházügyes Hivataltól kirendelt próféta, megjövendölte, úgy is mint hivatalos bencsoló Debrecenben és heti szidra másoló (mások műveiből) az orzse nevü gój "rabbi"kat előállitó mühelyben, ahol egyuttal adjunktus is -  nem maradt más hátra mint várni az apokaliptikus jóslat valóra válását.

    

 Miután kb. 20% lement a nemneológnemHitközség, hanem Szövetség "tortájából" – és ez a következő években még kisebb lesz,  -  most majd nem marad pénz semmire, . "Nem marad pénz a fontos vallási, oktatási, szociális, kulturális infrastruktúrák fenntartására. Megszűnhetnek templomok, iskolák, kulturális bázisok, korházak illetve szeretett házak, nívós sajtóorgánumok..." – irja Bocika és ezzel fenyegeti  - kit?

 

 Saját magát,

 

Persze, ha a Sip utca nem faragja le felduzzasztott fizetési listáját; nem szünteti be a két iker-vezető külföldi kéjutazásait – amelyek teljesen fölöslegesek – és nem hagy fel a milliók dobálózásával ahol erre nincs szükség – akkor valóban marad csak  a kenyér megvonása a nélkülöző ellátottaktól és egyéb infantilis "spórólási" akciók.

 

Hogy olvasóink megismerjék az infantilis gondolkodás iskolapéldáját  – és azokat akik a háttérből sugallták azt - tulajdonképpen feladatunk lenne a teljes Bocika cikk közlése. Hogy ezt nem tesszük, annak a fentidézett Példabeszédbeli vers első része az oka.  Ez úgy  szól,  hogy "אל תען כסיל, כאיוולתו, פן תשווה לו גם אתה"(uo.26,4)

 

(Most magyarul, a "rabbik" kedvéért, akik még annyit sem értenek héberül mint Bocika, aki legalább chéderbe járt annak idején): Tehát a kér iker-vers elsője úgy szól hogy "ne válaszolj az ostobának, bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá" (Példb.26,4). A következő vers majdnem az ellenkezőjét mondja: "Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne  tartsa magát nagyokosnak" (uo, 26,5).

 

Néha a probléma melyik megoldást alkalmazni – mikor? Mikor kell megválaszolni a hülyegyerek okoskodását és mikor kell eltekinteni tőle? Nem volt kitől sájlet kérdezni – az orzse "rabbijai" éppen egy gójt avattak – és ezért voltunk kénytelenek a közbenső megoldást

alkalmazni: válaszolni, hogy ne legyen nagyokos és megbizói ne örvendjenek, de lehozni az egész cikket – azt már nem. Hozza le az orzse, ahol Bocika "adjunktus", vagy menjen az érdeklődő  - - - Amerikába és ott olvassa el a "nagyfontosságu" cikket.

 

     És hogy a magyar versfaragás se maradjon ki a buliból, valami óvodás korunkból:

 

   "Boci, boci tarka, se füle se farka, oda megyünk lapitani, hol

egy kis kóvedót kapni..."-

 

                                              ***

      A fentiektől teljesen függetlenül: Ahol lehet javitani – ott javitunk, ha nem is az iró, akkor az olvasó kedvéért. A jövö  heti szidra – Ki Tiszá - magyarázatában irja a fentemlitett A(djunktus) vagyis B(ocika), hogy

 

"Mózes elul hó elsején ment fel másodszor a Hegyre és ott maradt az Örökkévaló mellett 40 nap és 40 éjszaka, kenyeret nem evett, vizet nem ivott. "És ragyogott Mózes arca, mikor lehozta a két kőtáblát" - a sugárzott, ragyogott szó héberül: karam. Mivel a magánhangzók pontozása későbbi találmány, kerennek is lehet olvasni, ami szarvat jelent. Középkori művészek, köztük Michelangelo is azért ábrázolta szarvszerű fénycsóvákkal Mózes fejét…

 

 Ez mind igaz és helyes – majdnem. A bibi csak ott van hogy a héber szó nem

K a r a m – hanem k a r a n – és innen lehet pontozatlanul kerennek (ami szarv is) olvasni. A középkori müvészek nem voltak kötelesek héberül tudni és lehettek olyan ám-Hoórecok mint az orzse irástudó "rabbijai".

 

No de egy adjunktus?

(Aztán ha Andika lemásolja a karámot – a "szombatünnep" tiszteletére -  ne tessék őt hibáztatni. Ő aztán igazán nem tudhatja---)