BÖLCSESSÉG, ÉRTELEM, TUDÁS (CHÁB ÁD)
"És Mózes ezt mondta Izrael fiainak: lássátok, az Örökkévaló nevükön szólitotta (vagy: megnevezte) Becálélt--- Jehuda törzséből. Eltöltötte őt isteni szellemmel,bölcsességgel, értelemmel és tudással – mindenféle munkára. Hogy terveket készitsen az arany, ezüst és réz feldolgozására..." (2. Mózes, 35, 30-32).
. Szakaszunkban Mózes összefoglalja a Hajlékkal kapcsolatos tudnivalókat és tennivalókat; elmondja multidőben, amit már Trumá és Tecáve szakaszokban elmondott felszólitó módon – a gyüjtóakciót, a bekért nyersanyagokat és a munkafázisokat – multidőben. Ezt és ezt csináltuk.
Már előbb is röviden emlitette Becálélt, társát és segédét Oholiávot és mellettük az okos, ügyes és tehetséges mesterembereket, akik tervezték és kivitelezték a munkálatokat.
Érdekes hogy a szakasz elején – akárcsak az előző szakaszban (Ki Tiszá) Mózes itt is a szombattal kezdi: nem megszegni a szent szombatot a Hajlék épités során, vagyis az egyik szentség nem múlja felül és nem anullálja a másikat. Itt különös hangsullyal a tüzgyujtást emliti Mózes, ami tilos szombaton, bár ez csak a 39 főmunka (Áv Möláchá) egyike.
Úgy látszik, a szombat szentségét nem lehet eléggé hangoztatni, fontossága és központisága mindent fölülmúl.
Az itteni tilalmat a karaiták félreértették és mivel nem fogadták el a talmud-bölcsek értelmezését, szombaton sötét, hideg szobában ültek és hideg ételt fogyasztottak. Ha valaki ezt összeveti a halachikus (talmudikus) zsidóság rugalmas Tóra értelmezésével - látni fogja milyen messzire rugaszkodott el a fundamentalista karaita szekta az eredeti Tóra felfogástól. A hangsuly a tilalomban a tüzgyujtáson van, de meglévő – a szombat beállta előtt gyujtott tüzet - szabad élvezni. Ma az automatizáció korában, a szombat-órák által müködtetett elektromos készülékek tartják a sóletot szombaton melegen, oltják le és gyujtják meg a légkondicionálót, amelyek hütik-fűtik a lakást. A Halacha minden kérdésre választ ad – nem mindig azt amit a kérdező szeretne hallani – de mindig autentikus választ (lásd "Mit mond a halacha" rovatot).
*
Becálél alakja megragadta minden korok exegétáinak fantáziáját. "Uri fia, Chur fia (vagyis unokája) Jehuda törzséből", magábanálló fenomén volt korában. Egy valaki, aki mindenhez értett, aranymüves is volt, kőfaragáshoz és fa metszéshez is értett és a tervezésben –talán föleg a tervezésben – is járatos volt. Ő tervezte a hajlékot és edényeit, felszerelését, isteni útmutatás alapján, ami Mózesen keresztül érkezett.
Hogyan volt ez lehetséges? Nachmanidés felveti a logikus kérdést: Hol tanult Becálél, hol képezte magát és hol szerzett gyakorlatot ezekben a szakmákban? "Hiszen – mondja – Egyiptomban a héberek törődöttek voltak a nehéz fizikai robottól, agyagban dolgoztak és téglavetéssel voltak elfoglalva; nem tanulták az aranymüvesség müvészetét, se nem a kőfaragást – és ezt nem is látták szemük előtt".
"És ime – folytatja Nachmanidés – itt van elöttünk egy csoda, egy okos (tehetséges) ember, aki járatos az arany és ezüst megmunkálásában, a szobrászatban és kőfaragásban, valamint a szővésben és himzésben - - -ami nem található még azok között sem akik ezt tanulták, hogy valaki mindenhez értsen – és emellett egy bölcs ember legyen, aki bölcsességgel, értelemmel és tudással van megáldva… hogy megértse a Hajlék és felszerelésének/alkatrészeinek titkait, mi mire való, mit jelentenek és mire utalnak. Ezért mondta az Örökkévaló Mózesnek, amikor "bemutatta" neki Becálélt , hogy "Lásd" (2. Mózes, 31, 2) – lásd ezt a kétlábon járó csodát".
Itt, amikor Mózes mutatja be Becálélt Izrael fiainak, szintén a "lássátok" kifejezést használja.
*
Valószinü hogy istenáldotta született tehetség volt Becálél, aki az isteni inspiráció segitségével megálmodta a Hajlékot és felszerelését. A Midrás szerint ez úgy történt hogy "Becálél felment a Szináj hegyre és ott megmutatták neki a Hajlék makettjét, ahogy az az égben elkészült" (Midrás Hágádol, Sir Hásirim, 2, 32). Mózesnek még a gondolatait is kitalálta és még azt is amit nem hallott tőle – úgy csinálta ahogy Mózes hallotta a Szináj hegyén (Péá, 1,1).
Becálél adjutánsa és helyettese Oholiáv ben Áchiszámách volt, Dán törzséből. Ök ketten voltak vezetői annak a kiválasztott csoportnak, amelyben müvészek és mesteremberek, szent lelkületü isteni tehetségek voltak, akik a Hajlékot elkészitették és a belevaló butorokat, edényeket és felszerelést megálmodták és megvalósitották. Oholiávról, ha lehet még kevesebbet tudunk mint társáról, akinek Becálél a müvészneve volt, mig az Örökkévaló öt nevet is adott neki, a Hajlékról elnevezve (Smot rábbá, 40, 4). A Talmud, egy bonyolult számitás alapján, azt állitja, hogy Becálél mindössze 13 éves volt, amikor a Hajlékot elkészitette (Szánhedrin, 69b).
Málbim, hangsulyozván, hogy Oholiáv másodhegedüs volt csupán – azt mondja hogy a Dán törzsbeli müvész nem tervezett, hanem csak a technikai kivitelezéssel foglalkozott. A Zohár is úgy tudja, hogy Oholiáv maga nem csinált semmit egyedül, hanem mindent csak Becáléllal együtt. (Zohár 2. 223). A Midrás az egyenlőséget húzza alá: a legelőkelőbb és a legalacsabbrendü törzsek adták a két nagy müvészt, ami azt sugallja hogy "az ember ne tartsa nagyra magát és ne vágjon fel, hiszen a nagy és a kicsi egyenlőek az Örökkévaló előtt" (Smot rábbá, 40,4).
"És bölcsességet adtam minden bölcslelkü (szószerint bölcsszivü) elméjébe, hogy elkészitsék mindazt amit meghagytam neked" (2. Mózes,31,6).
"És szivébe plántálta hogy másokat is tanitson, ő és Oholiáv - - -eltöltötte őket szivbéli bölcsességgel..." (uo. 35, 34-35).
Bölcseink észrevették hogy itt is és Dániel könyvében is, a hangsúly azon van, hogy Isten eszet ad az okosoknak, hogy még okosabbak legyenek, mivel, úgy látszik, a hülyékkel nincs mit kezdeni.
Ezek a "bölcslelküek", vagyis tehetséges emberek voltak Becálél és Oholiáv káderei, akik együtt dolgoztak velük. A volozyini gáon, a Neci"v szerint, Háámék Dávár cimü könyvében, a "bölcs lélek" (vagy bölcs sziv) két részre oszlik. Az egyik az "Istenfélelem bölcsessége" ami szivben lakózik (és amit mai nyelven talán a müvész lelkiismeretének lehet nevezni). A másik a magabiztosság, amikor valaki bizik abban (illetve Istenben), hogy munkája sikerrel fog járni, még ha nem is tanulta és nem gyakorolta sohasem. H.D. hozzátszi hogy annakidején Izraelben sok ilyen "bölcsszivü" ember volt, akiknél a motiváció pótolta és helyettesitette a szakmai képzést.
H.D. hasonlata pszichológiai alapokon nyugszik: Ha valaki alapit egy szakiskolát, ahol gyerekek szakmát tanulnak. A jelentkezőket aszerint válogatja-szortirozza, ki milyen szakmát, mesterséget a k a r tanulna. Ma úgy mondanánk: mihez érez elhivatottságot. Az egyik ezt választja – a másik amazt. Ebben az esetben (amikor a szakmaválasztás a tanuló kezében van) használ a motiváció a szakma sikeres elsajátitásához – mondja a Neci"v majd konkludál: "Igy volt ez a Hajlék épitésénél is. A szakma – müvészet – választása, arra szolgált Becálél munkatársainak, hogy sikerrel végezzék munkájukat, amit nem tanultak formálisan, de motivációjuk és Isten segitsége előre vitte őket a választott úton.
*
"Eltöltötte őt (Becálélt) isteni szellemmel, bölcsességgel, értelemmel és tudással..." (2. Mózes, 35, 31).
Ez a definició már másodszor hangzik el itt. Amikor az Örökkévaló mutatta be Becálélt Mózesnek, ott ahol a "Lásd" kifejezést használta (a 31. fejezet elején) ezt olvassuk: "és eltöltöm őt Isten szellemével, bölcsességgel, értelemmel és tudással..." Héber eredetiben a "bölcsesség, értelem és tudás" - Chochmá, Biná és Dáát, aminek kezdőbetüi a Chábádot adják.
Mit jelentsen ez? Bölcsességnek, értelemnek és Tudásnak forditottuk a három fogalmat, de a kérdés az, mi van a szavak mögött? Mit jelent bölcsesség az adott konotációban, mit értünk az értelem alatt és mi az amit tudunk a tudás által?
Rási: a bölcsesség az amit valaki másoktól hall, felfog és megtanul. Értelem az amit magától ért meg és a tudás – a szent inspirácó.
Ibn Ezra: A bölcsesség az ami az agyvelőben ( nyúltagyban?) van elraktározva. Az értelem és a tudás -szerinte - szintén az agy müködésének kifejezői. (I.E. korabeli héber orvosi kifejezéseket használ, amelyek érthetetlenek korunk hebraistáinak. A biztonság kedvéért leforditja a három héber fogalmat – arabra).
Abarbanel: A bölcsesség elvont elméletek tudománya, ellentétben az értelemmel ami gyakorlati, kézzelfogható dolgokat "ért meg", mig a tudás kettejük szintézise.
R' Ábrahám (Maimonidés fia): Amit valaki másoktól tanul és megmarad emlékezetében – az a bölcsesség (Chochmá). Amit a saját esze segitségével sajátit el, vagy gondolatai fedeznek el, fantáziája , vagy összehasonlitás által – ez az értelem mig a tudás a kettő összessége.
R' Zchárjá ben Slomó Hárofe( Midrás Háchéfec): Amit másoktól hall – az a bölcsesség, amire az élet valósága tanitja meg az az értelem és amit magától fog fel – az a tudás.
R' Joszéf Kászpi: Az első a képzelőerő, a második a disztingválás, a harmadik az emlékezőtehetség.
A Midrás egészen más vizeken evez: A Bölcsesség abban rejlik ha valaki ismeri a Tórát; az Értelem – aki érti a Halachát és a Tudás a Talmud tudása (Smot rábbá, 48, 4).
Pirké dörábbi Eliezer (a harmadik fejezet végén) a világ teremtésével kapcsolja össze a három fogalmat. Ezt arra az Irásversre alapozza, amely igy mutatja be a világ teremtését:"Az Örökkévaló bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősitette meg az eget. Tudása által váltak ketté a mélységes vizek..." (Példabeszédek, 3, 19-20).
A haszidizmusban (Chábád) a három fogalom kabbalisztikus értelmezést nyer. Eszerint a Bölcsesség olyan mint a villám ami a felismerést hozza az ember tudatába. Hopp! Euréka! Megvan! - hasit bele a felismerés villáma az ember agyába. Utána jön az értelem amely megemészti és feldolgozza azt ami a villám fényénél érthetővé vált. Majd a tudás az ami összeköti a kettőt, a kettejükből fakadó leszűrt konzekvencia (Tánjá, 3. fejezet).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése