A TALMUDTÓL NAPJAINKIG(2)
Miként érhette el Káro kézikönyve ezt a nagy megbecsülést, amit Jehudá fejedelem Misnája óta a judaizmus egyetlen írásműve sem érdemelt ki? Senki nem hasonlítja Maimonideshoz Kárót mint személyiséget vagy gondolkodót. Valójában félig-meddig furcsa anonimitásban maradt. Magam is láttam olyan Terített Asztal-kiadást, amelynek címlapján nem volt föltüntetve Káro neve. A Sulchán Áruch önálló életre kelt, mint a Talmud: ennél nagyobb sikert szerző nem érhet el.
A Sulchán Áruch megdöbbentően szerény. Ahol Maimonides törvénytára a teológia legsúlyosabb kérdéseire adható válaszokkal nyit, ott Káro visszatér a Talmud szemléletéhez, és azzal kezdi, hogy mit kell tennie a jámbor zsidónak, amikor reggel fölkel. És így halad pontról pontra, két mestere, a Rámbám és a Tur nyomdokain, nemegyszer szóhasználatukat is követve, de kihagyva a cselekvést nem érintő filozofálgatást. A szerkezetet a Turtól veszi át. A Terített Asztal stílusa nem bravúros, mint a Misné Toráé, hanem kurta, szaggatott, csontsovány és száraz, ámde egyszerű és érthető, amennyire csak írás lehet, érzékeltetve a téma fölötti teljes uralmat.
Káro Spanyolországban született az 1492-es kiűzetés előtt. Némi európai kóborlás után az észak-izraeli Cfátban kötött ki, s ott írt, tanított és tanult nyolcvanhét éves koráig. Misztikus szemlélettel azt lehetne mondani, a Sulchán Áruchnak Palesztina földjén kellett megszületnie, hogy beteljesedjék az Írás: "Cionból jön a törvény..." A Talmud megállapítása szerint a Szentföld levegője bölccsé teszi az embert. A Sulchán Áruchban valóban van valami a mozdulatlan, sziklás hegyekből, a szél csiszolta, tiszta tájból, Cfát kristályos levegőjéből. Ahogyan Káro visszatért a Szentföldre, úgy tért vissza kézikönyve a Misná és Tóra világos törvényéhez. A József házában, amelyet Európában vázolt föl, és nagyrészt ott is írt, az analitikus ismereteknek a száműzetésben mutatott hatalmas fejlődését tekintette át. Cfáton mindezt belesűrítette a Terített Asztalba, és belépett különös, szinte névtelen halhatatlanságába.
A mai törvény
Nagyapám mintegy négyszáz kötetes törvénykönyvtárat hagyott maga után, amiről a hozzáértők azt mondják, hogy a klasszikusok gyűjteményeinek ékköve. Értékes ritkaságai közé tartoznak a legújabb zsidó jogtudósok, az áchronim, vagyis "későbbiek" döntései és állásfoglalásai.
Ezek a 17 19. századi szerzők a vilnai gáon, Chájim Volozsin, Ákivá Eiger, Cháfec Chájim, Cházon Is és a többi nagyságok írták a Sulchán Áruch számos kommentárját. Nem egy fontos törvénykötetet adtak ki maguk is. A "későbbiek" művei kis példányszámú kiadásokban jelentek meg, s hamarosan eltűntek a jesivák törvénykönyvtáraiban vagy a nagyapáméhoz hasonló gyűjteményekben. Ezekhez a könyvekhez fordulhat ma a rabbi, ha döntenie kell. Persze a "későbbiek" művei feltételezik a főbb törvénykönyvek és a Talmud ismeretét. De példázataik érvénye a jelenig tart, és sokoldalúságukkal a zsidó élet valamennyi kérdését érintik.
Nagyapám magával hurcolta a könyveit Szovjet-Oroszországból az Egyesült Államokba, aztán Izraelbe, ahol nyugovóra tért. Nem egyszerűen a büszkesége volt ez a könyvtár: ez volt az élete. Híres volt jogi jártasságáról. Gyakran hívták rabbinikus bíróságokba, s a fiatalabb rabbik rendszeresen kikérték véleményét a nehéz ügyekben.
Amikor a nagyapám döntést hozott, a polcokon sorjázó összes könyv nevében beszélt, az 1950-es évekbeli kiadványtól magáig a háromezer évvel ezelőtt leírt Tóráig. Egzakt gondossággal hozta meg a döntést, a könyvekbe temetkezve, amelyeket egymás után szedegetett elő, mígnem magas toronyba gyűltek asztalán. Kutató szeme az élő mesterek véleményeitől a későbbi lengyelországi, németországi és palesztinai jogtudósok döntésein és törvénycikkein át, néha az öt tíz évszázada halott itáliai, franciaországi, marokkói, egyiptomi "elsők" műveit is beleértve, a Talmudnak és kortársainak tudományát is figyelembe vette. Ha mégis kétely fogta el, magához hasonló, bölcs, öreg tudósokhoz fordult.
Nagyapám mékélnek, liberális jogásznak számított. Ha egy mód volt rá, az engedékenységet, a felmentést választotta. Sok válni készülő párt kibékített: csak néhány, megkeseredett, zsákutcába jutott házasságban mondta ki a bontást. Liberális döntéseinek és humánus ítéleteinek hírét végletes személyes szigorúsággal egészítette ki. Másokat hagyott a kétes könnyebbik oldalon járni, de a maga számára a törvény nehezebbik oldalát írta elő. Nem önzésből vagy magamutogatásból cselekedett így, hanem azért, mert a rabbi teljes felelősséggel tartozik Istennek az emberekért, akik a tanácsai szerint élnek. De kedvesen és az emberi természet határainak pontos ismeretében ítélkezett. Lehet, hogy ez nem öregbíti a család dicsőségét, de okkal mondhatom: a legjobb zsidó jogtudósi hagyományt testesítette meg, azt az emberfajtát, amely oly hosszú korokon át életben tartotta a mózesi törvényt.
Összefoglalás
Itt be kell fejeznem a zsidó jogról szóló vázlatot, amelyet a téma ismerői bizonyára véznácskának találtak. Elegendő hely híján nem tehettem többet, mint hogy egyetlen tényt próbáljak világossá tenni: a judaizmus nem pusztán elbűvölő néphit, hanem működő jogrendszer.
Ennek a jognak mai nagy professzorai többnyire az Egyesült Államok és Izrael rabbinikus iskoláinak vezetői. Kartársaikkal együtt évente számos fiatalembert avatnak rabbivá. A jelöltek egy bizottság előtt elképesztően hosszadalmas és szigorú vizsgát tesznek a zsidó jogból ez a szmichá , amelyen a Talmud és a mindenkori fontos törvénycikkek, döntések ismeretét kell bizonyítaniuk.
A jelölt a képzés első évétől kezdve intenzíven készül a szmichára, miközben felsőfokú tanulmányokat is végez, hiszen ma már elengedhetetlen a szolgálathoz a szociológiai, retorikai, szociális munkási és hasonló képzettség. Ilyen fiatalembereket tanítottam angol fogalmazásra. Úgy hiszem, ezek a világ legnehezebben kezelhető növendékei: meg kell mondanom, hogy néhányuk teljesen alkalmatlan a kettős képzésre, de vannak köztük ragyogó képességűek is.
A vizsgálatot követően a fiatalemberek nemcsak rabbik lesznek, hanem a vallási jog doktorai is. A legrégibb élő törvénykezés szabályzatainak, szokásjogának, törvény- és esetjogi tárainak nemzedékek százai óta töretlen folyamatosságát öröklik.
A hosszú fennmaradás önmagában nem tükrözi a jog mai alkalmazhatóságát: ezt inkább páratlan életképessége és az emberi természettel való, a gyakorlatban sokszor bebizonyosodott összhangja támasztja alá. Lehet, hogy a római jog a polgári igazságszolgáltatás magaslata a bíráskodás, a végrehajtás és a törvény előtti egyenlőség tekintetében, de akkor kezdett kialakulni, amikor a mózesi törvény már régen működött, és több mint ezer évvel az amerikai jog kezdetei előtt meg is szűnt. A mózesi jog mindkettőnek kortársa volt.
Három kérdésre keresünk választ a zsidó joggal kapcsolatban: hogy mi az, honnan ered, és milyen erő szükséges hozzá.
A nagyapámhoz hasonló mesterek és és a régi idők tudóstestületeiben élt doktorok joggyakorlata ez, amelyet nemzedékek hosszú láncolata ad tovább mindig az új tudósoknak. Mózestól, a világméretű törvényhozótól ered, aki az ősi sémita jog elemeit és az Isten alá tartozó erkölcsi világrend ihletett látomását egy páratlan vallási nemzetcsalád alkotmányává szerkesztette. Ez az alkotmány a Tóra, amelynek ezer év alatt kialakult szokásjoga a Talmudban kapott helyet, majd több mint ezerötszáz év törvénycikkelyeivel és bírósági eljárásaival kibővítve és módosítva elérkezett hozzánk. Ez a vallási útmutatója azoknak az embereknek, akik az általa meghatározott azonosság szerint élnek, és Mózest tekintik az életük törvényei fölötti zsidó hatóságnak.
A zsidó állam i. sz. 70-ben elbukott, és a mózesi polgári és büntetőjog saját mestereinek utasítása alapján átadta helyét a zsidók számára otthont adó országok mindenkori polgári és büntetőjogának. Ezek a törvények a Talmud rendelkezése szerint ugyanolyan erővel bírnak, mint a vallási törvény, kivéve, ha megfosztanak jogunktól, hogy a magunk módja szerint imádjuk Istent. Az Örökkévaló szolgálatát ma is Mózes törvényei írják elő számunkra. Nincs szankció, amely betartásukra kényszerítene. Mózes törvénye abban is egyedülálló, hogy ma is, akárcsak hosszú évszázadokkal ezelőtt, kizárólag erkölcsi hatalommal bír.
Ez a hatalom mert valóban az őrizte meg életét és azonosságát annak a nemzetnek, amelyet zsidóságnak hívnak, és ma tizenegymillió lelket számlál, miután legutóbb, Hitler 20. századi mészárlásában, népességének harmada odaveszett.
LÁBJEGYZET
*Rábi Mose ben Májmun, mint a poszttalmudikus tekintélyek legtöbbje, nevének kezdőbetűiből összeállított rövidített nevet abbreviatúrát használt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése