HETI HAFTARA -PARSÁT PÁRÁ (KI Tiszá) - 2010

AZ ASSZIMILÁCIÓ – CHILUL HÁSÉM                                  "Kihozlak benneteket a népek közül, összegyűjtelek az országokból, és  beviszlek benneteket a saját földetekre. Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekböl a köszívet, és hússzívet adok nektek." [Ezékiel  36:24-26.] Az Ezékiellé "magyarosított" Jechezkél ben Búzi a gálut prófétája. Előke­lő papi család sarja, aki fiatalon került Babilóniába: egyes vélemények szerint gyermekként kezdett ott prófétálni. Mások azt állít ják, hogy fiatal­korában papi szolgálatot teljesített a Jeruzsálemi Szentélyben. Innen ered­nének alapos ismeretei a Templom berendezése és a szolgálat részletei felől, és e szerint az álláspont szerint első próféciái még Izrael földjén hangzottak volna el (Y. Z. Moskovits: Dáát Mikrá).   A próféta Babilóniában egy Tel-Aviv nevű városban élt, amely leírása szerint a Kvár-folyó partján feküdt. Ide jöttek el hozzá Izrael vénei, hogy tanácsát kérjék, és derűlátó próféciáit meghallgassák. Ezeknek fő monda­nivalója az volt, hogy ha a zsidók megtérnek, elfordulnak bálványaiktól és felhagynak az amúgy is kudarcra ítélt asszimilációs törekvésekkel, és újra a Tóra népeként fognak élni, akkor az Örökkévaló megkönyörül rajtuk és visszaviszi őket Izrael országába.   Jechezkél egyik legismertebb prófáciája a száraz csontok látomása amelyben a próféta a zsidó nép feltámadását jövendöli. Hasonló erejű az Új Jeruzsálem víziója, amelyben pontosan leírja a Harmadik Szentély tervrajzát. * * *   Az idézett prófécia lényege Izrael megtisztulása a gálutban rá rakódott salaktól. Ez köti össze a hetiszakasszal, amelynek keretében a Párá - A vörös tehén – fejezetét is felolvassuk – Máftirként. A megtisztulás csak a vörös tehén elégetésekor keletkező hamu segítségével válik lehetővé. Ennek a mitikus folyamatnak nincsen logikus magyarázata. Bölcseink is figyelmeztetnek, hogy a világ népei emiatt gúnyolódnak a zsidókon, mivel az illető hamunak az a különös tulajdonsága van, hogy tisztává teszi a tisztátalanokat, de ellenkező irányba is hat: a vele foglalkozók meghatározott időre tisztátala­nokká válnak.   Hasonlóképpen érthetetlen a nem zsidók számára, hogy az Örökkévaló a próféta tudomására hozza: szétszórta a zsidókat a népek között, mert nem zsidó módra viselkedtek - de egyúttal azt is közli, hogy összegyűjti és hazaviszi őket országukba. Hol itt a logika? Ha megérdemelték a büntetést, miért nyernek bocsánatot?   Lássuk, mit mond a próféta, aki a saját bőrén tapasztalta a gálut keserveit!   "Így szólt hozzám az Örökkévaló igéje: Emberfia [ez Jechezkél próféciái­nak egyik kedvenc kifejezése]! Amikor Izrael háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan tisztátalan volt előt­tem az életük, mint a havi vérzés. Rájuk zúdítottam haragomat, mert vért ontottak a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. Ezért elszélesz­tettem őket a népek között, és szétszóródtak az országokba. ...   De amikor a népek közé jutottak, amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent Nevemet, mivel azt mondták róluk: Az Örökkévaló népe ezek? Az Ő országából jöttek?" (Uo. 16-20.)   Bölcseink és a klasszikus Biblia-magyarázók igyekeznek valami fénysu­garat felfedezni a borúlátó próféciában. Így ítélik meg azt, hogy az isteni ige a zsidó nép szellemi lezüllését és bálványimádó, idegenmajmoló hajlan­dóságát, ideiglenesként, mulandó betegségként jellemzi, akárcsak a női tisztátalanságot, amely jön és elmúlik. Az effajta alkalmi, ideiglenes tisztátalanság - amelynek mulandóságát a rituális fürdőben való aláme­rülés, a megtisztulás lehetősége is jelzi - gyökeres ellentéte a halott korrigálhatatlan és végleges tisztátalanságának.    A Midrás szerint az Írás azért hasonlítja a zsidó nép tisztátalanságát a női menstruáció okozta ideiglenes tisztátalanság állapotához, mert a nép is hamarosan kikerül ebből az állapotból, és megtisztul. Még a megtisztulás módja is azonos: a nőknek alá kell merülniük a mikvében, a próféta pedig azt mondja:   "Tiszta vizet hintek rátok ... " (Uo. 25.)   A Midrás összehasonlítja      a végleges és az időszaki tisztátalanság állapotát, és megállapítja, hogy lényeges különbség van a kettő között: a főpap,  akohén gádol nem léphet be olyan házba, amelyben halott van, de nem tilalmas számára a tisztátalanság állapotában lévő asszony háza (Tánchumá, M ecorá). Következésképpen a zsidó népnek önmagától, a Tóra szellemétől való elpártolása abnormális, mulandó állapot, és csak idő kérdése, hogy mikor lábal ki belőle. * * * y. Z. Moskovits Jechezkél-kommentárja (Dáát Mikrá] szerint a próféta felsorolja a három fő vétket, amelyért a zsidó nép a Szentély pusztulását és a gálutot, a szétszóratást kapta büntetésül: a vérontást, a fajtalankodást - vagyis a Tóra szellemével ellenkező erkölcstelenséget - és a bálvány­imádást. Ez a három bűn rendszerint együtt járt, és a gálut formájában jelentkező megtorlás elkerülhetetlen volt.   A további versekben azonban láthatjuk, hogy az isteni sugallat a diag­nózissal egy időben megadja az orvosságot és a gyógymódot is. "Nem tiértetek cselekszem Én, Izrael háza, hanem szent Nevemért" - vagyis az isteni könyörület nem bírja elviselni, hogy a népek gúnyolják, gyalázzák Izrael népét, hiszen ez Isten Nevének meggyalázásával egyenlő.   Kétrétegű gúnnyal találkozunk itt. A népek nem hisznek a szemüknek - "Ez Isten népe? - kérdik. - Hogyan lehetséges, hogy száműzte őket országából, Izraelből?" Másfelől: a gálutban asszimilálódott zsidók nem keltik azt a benyomást, hogy istenes nép lennének. Ez bizony súlyos chilul HáSém - Isten Nevének meggyalázása  -  így hát az Örökkévalónak, úgymond, nincs más választása, mint hogy a gálut felszámolása által bebizonyítsa: a zsidóság az Ő választott népe. "Akkor megtudják a népek, hogy Én vagyok az Örökkévaló ... " (Uo. 23.)    "Izrael nemzeti életének újjáéledése meg fogja tanítani a pogányokat Isten fenségének elismerésé­re." (J. H. Hertz.)           Ebben a helyzetben adja az Örökkévaló az "új szívet és új szellemet", amelyek a zsidóság megújulását, a Tórához való visszatérését biztosíthat­ják