SZABADSÁG (PESZÁCH), SZERELEM (ÉNEKEK ÉNEKE)
Irta: Naftali Kraus
Nem véletlen, hogy éppen Peszách ünnepén olvassuk fel a zsinagógában az ismert Öt Tekercs egyik legszebbikét, az Énekek Énekét (Sir Hásirim). Ez a bűbájos bibliai könyv szoros kapcsolatban áll az első zarándok-ünnep, a Peszách, üzenetével amely a zsidóság szabadságszeretetét közvetiti a világnak.
Peszách, mint a szabadság ünnepe, nem szorul bizonyitékra, mivel ez történelmi tény. Ekkor szabadultak ki a héber törzsek az egyiptomi rabszolgaságból, miután az Örökkévaló tiz csapást mért a kegyetlen egyiptomi rabszolgatartókra, akik az első genocide "szellemi" atyjai voltak. Ez a szabadulás tette lehetővé a Tiz Parancsolat elfogadását és ezzel vált néppé a Jákob 12 fiából összeállt laza törzsi keret.
A dolog leirásának irodalmi feldolgozását a peszachi Hággádában találjuk, ami a Széder-est olvasókönyve. Ott olvassuk, hogy "Ha az Örökkévaló nem szabaditotta volna ki öseinket Egyiptomból, akkor mi és fiaink a mai napig is vazallusai lennénk Fáraónak". Természetesen, nem az ókori egyiptomi uralkodóról van csak szó, hanem minden korok Fáraóiról, akár hivták őket Hitlernek, vagy Sztálinnak.
A fizikai felszabadulással megteremtődött a lehetősége a szellemi felszabadulásnak, a Tóra átvételének is, ami biztositotta és biztositja napjainkig a zsidó nép egyedi jellegét, "másságát", a világ többi népével szemben. A folyamat már Ábrahám idejében, az első ősatya korában, megkezdődött, hiszen ő volt az első héber (Ivri), amit úgy értelmeznek hogy a "túloldalról", a Nagy Folyam (Eufrátesz) másik oldaláról, jött. Bölcseink ezt úgy értelmezték, hogy "az egész világ egy oldalon áll – és Ábrahám a másik oldalon".
A zsidó szabadságeszme a Tórában gyökerezik, amely tiltja más nációk leigázását, rabszolgasorban tartását, és parancsolataiban, tiszteletet, szeretetet és egyenlő bánásmódot igér az idegennek, jövevénynek. Az indokolásban jelen van Egyiptom: emlékezz, hogy rabszolga voltál a Nilus országában és ami neked rossz volt – ne tedd másnak.
A zsidó szabadságeszmének van egy racionális, valóság-tartalma – az Ország , az Igéret Földje, amit a Tóra "kohanita (papi) királyság és szent nép"ként aposztrofál - és egy szellemi, metafizikai, vetülete, amit Bölcseink úgy fogalmaztak meg, hogy "az igazán szabad ember csak az lehet, aki a Tórában búvárkodik", vagyis elmélyül zsidóságában, tanulmányozza és elsajátitja azt . Ezt nem lehet elvenni a zsidó embertől, még a legsötétebb galutban sem.
* * *
Mi a kapcsolat a szabadságeszme és a...szerelem között?
A válasz az Énekek Éneke, amit Peszáchkor, a szabadság ünnepén, olvasunk fel. Ez a gyönyörü, lirikus költemény, amely a szerelemnek zeng dicshimnuszt – Bölcseink értelmezésében nem, vagy nemcsak, egy idillikus szerelem leirása egy ifju pásztor és pásztorlány között – hanem az Örökkévaló és a zsidó nép között fennálló, néhol reménytelen szerelemről regél. Az allegória önálló életet él és abban, Bölcseink szerint , maga az Örökkévaló a szerető ifju és Kneszet Jiszráél, Izrael közössége, a szeretett ara.
Hogy jobban megértsük ezt, tudnunk kell, hogy a héber nyelvben a szeretetet és a szerelmet egy szó fejezi ki : Á H Á V Á. A zsidó fogalomtárban három szeretetet-szerelmet ismerünk:
Isten szeretete (Áhávát Hásém);
A Tóra szeretete (Áhávát Hátorá)
és a zsidóság szeretete (Áhávát Jiszráél).
Ez a szenthármas definiálja a judaizmus hozzállását, érzelmi alapon, kötődéseinket ezekhez az alapfogalmakhoz . Az első, Isten szeretete, parancsolatként van jelen a Tórában és ezt mindennapi imánkban mondjuk, naponta többször is, közvetlenül a Smá Jiszráél hitvallása után: "Szeresd az Örökkévalót, a te istenedet, teljes sziveddel . . ." (5. Mózes,6, 5).
A másik két szerelem – a Tóra és Izrael szeretete – is ebből a parancsolatból fakadnak, ahogy azt Bölcseink a Talmudban kifejtik. A szeretet-szerelemnek önzetlennek kell lenni, ahogy azt a Midrás Bölcsei kimondták: "Ne mondd, hogy azért tanulok Tórát, hogy meggazdagodjak, vagy azért hogy rabbinak nevezzenek, vagy azért, hogy (Istentől) jutalmat kapjak ezért , mivel irva van "szeresd!" és ez azt jelenti, hogy feltétel nélkül, önzetlenül, önmagáért..." (Nedárim, 62).
* * *
Tehát: a Teremtő szereti népét, Izraelt, és vica versa. A zsidók szeretik az Örökkévalót, ahogy a szabad ember szereti szabadságát és azt nem cserélné fel semmivel. Ez a géneikben van, ha néha nem is jut kifejezésre. Ez a "szerelem" nem zökkenőmentes; vannak problémák, mint minden házaspár között. de már eltart több mint 3000 éve. Az Örökkévaló hűséges, de féltékeny, jaj ha magunkra haragitjuk, és az ara –mármint Izrael - kissé csapodár. A szabadság (Peszách) és a szerelem (az Énekek) közötti ko-egzisztencia, eltéphetetlen kötelékké vált az évezredek folyamán. Lehetséges volna hogy Petőfi megsejtett valamit ebből? Vagy, ami valószinübb, az ő szabadsága nem pontosan az mint a miénk és az ő "szerelme" sem azon a szinten mozog, mint az emlitett három szerelem...
Az Énekekről és annak szentségéről, élénk vita folyik Bölcseink között. Voltak aki attól tartottak, hogy lesznek akik szószerint értik és ezért indexre akarták tenni. Mások érzékelték az allegóriát, ami természetes, de amellett, fimomszövésü, nem vulgáris mezbe van öltöztetve. A végső szentenciát rabbi Akiba, a mártirhalált halt nagy tanaita mondta ki: "...az egész világ nem ér annyit, mint az a nap, amikor az Énekek adatott Izrael. Mivel (ha) a Szent Iratok ( a Biblia harmadik része) szent, akkor az Énekek a Szentek Szentje!" (Misná, Jádájjim, a 3. fejezet végén).
***
Álljon itt, izelitőül, csak egy idézet az Énekekből, amely, mint csepp a tengerben, bemutatja Bölcseink hozzáállását, a bibliai idill mélyebb értelmét, a belső üzenetet, az allegória szemüvegén keresztül láttatva:
"Mivel különb szerelmed a másokénál, oh asszonyok szépe? Mivel különb szerelmesed a másokénál..." (Énekek, 5, 9). "Jeruzsálem lányai", vagyis az allegóriában a népek, értetlenül állnak a zsidó jelenséggel szemben: egy nép amely makacsul kitart Istene és Tórája mellett, annak ellenére, hogy úgy tünik, az elhagyta ót, és megkérdik: "Mivel különb szerelmed a másokénál", vagyis "A világ népei megkérdezik Izraeltől: Miben különbözik a te Istened a több istentől, hogy életeteket áldozzátok érte, hogy elégetnek és felnégyelnek benneteket?!" (Rási, a Midrás nyomán).
Az idei Peszáchkor próbáljuk meg érzékelni a szabadság mámoros atmoszféráját, amikor egy többmilliós rabszolga nép felkerekedik és maga mögött hagyja elnyomása szinterét, mikor a tegnapi elnyomók halottaikat temetik, az isteni Tiz Csapás tizedikének nyomában. Hiszen a Hagada kimondja, hogy minden nemzedékben úgy kell éreznünk, mintha magunk szabadultunk volna ki Egyiptomból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése