Háftárá: Cáv hetiszakasz - Sábbát Hágádol - 2010

 

 

AZ UTOLSÓ PRÓFÉTA ÜZENETE

(Vöárvá LáSém Minchát Jehudá)

"Gondoljatok szolgámnak, Mózesnek a tanítására, azokra a rendelkezések­re és törvényekre, amelyeket általa parancsoltam egész Izraelnek a Hóreb­en! Én pedig elküldöm hozátok llIés prófétát, mielőtt eljön az Örökkévaló nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyerme­kek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök."  (Máláchi, 3:22-24.)

Máláchi - az utolsó próféta, akinek szavai felvétettek a Bibliába. Sem korát, sem pontos nevét és származását nem ismerjük. Csak annyit tudunk, hogy a Második Templom idején tevékenykedett, és a százhúsz tagú Nagy Gyülekezet tagja volt. A Talmud bölcsei körében is vita tárgyát képezte személyisége. Van, aki úgy véli, hogy azonos Ezrával, az Írástudóval, mások azt gondolják, hogy Máláchi tulajdonképpen Mor­decháj, Eszter könyvének hőse, s neve arra utal, hogy a perzsa király helyettese volt (Megilá 16.).       Eszerint a Septuagintában szó szerinti fordítás szerepelne - "küldöttem", "Isten küldötte" -, nem pedig személynév. A legtöbb kommentátor a Második Templom építésének első szakaszára, Zerubável korára teszi Máláchi működésének idejét. A Talmud Dárius uralkodásának második évét - ez a polgári időszámítás előtt 450 körül volt - jelöli meg Máláchi prófétai tevékenységének kezdeteként.

* * *

A visszatérés tehát már megkezdődött, a Babilóniába száműzöttek már szállingáznak hazafelé - miután a Kürosz (Kóres) által kiadott királyi dekrétum ezt lehetővé teszi -, de a hangulat nyomott. A Szentély már áll - vagy legalábbis építik -, de a nagy remények nem teljesültek. A zsidóság fáradt közömbösséggel viseltetik a nemzetvallással szemben.      A próféta bírálja a kapzsi papokat, és így fenyegetőzik: "Hamarosan vádat emelek a varázs­lók ellen, a házasságtörők ellen és a hamisan esküvők ellen; azok ellen, akik kizsarolják a napszámost, az özvegyet és az árvát, akik elnyomják a jövevényt. .. " (Uo. 5.) A Talmud elbeszéli, hogy rabbi Jochánán, amikor ehhez az Írás-vershez érkezett, sírásban tört ki, mondván: miben remény­kedhet a szolga, akit gazdája perbe fogott? (Chágigá 5.)   A háftárá kapcsolata a Peszách előtti szombattal, a Sábát HáGádollal nyilvánvaló. Peszách, a múltbeli megszabadulás ünnepe a jövendőre is felcsillantja a végleges megváltás reményét, a Jövendő Peszách látomását, amikor majd az emberiség és benne a zsidóság megszabadul mindenfajta lelki és fizikai elnyomástól. A zsidó hagyomány Élijáhu - Illés - prófétát tartja a Messiás hírnökének, aki majd megjelenik az eljövendő Peszách előtt, és kihirdeti a szabadulást.   A zsidó hagyomány szerint a peszáchi széderestén külön borosserleget kell az asztalra tenni Élijáhu próféta részére, aki minden zsidó házba ellátogat az Őrködés Éjszakáján. A háftárának ez a fejezete szintén Élijáhu említésével ér véget, aki "az Örökkévaló nagy és félelmetes napja" előtt teljesíti majd küldetését.   * * *   "Mert Én, az Örökkévaló, nem változtam meg, de ti is Jákob fiai maradta­tok!" (Uo. 6.)   A száműzetésből visszatértek emlékezetében még élhetett a szülők elbeszé­lése a Szentély pusztulásáról, a szenvedésről, az isteni büntetésről. A visszatérők szkepticizmusa, elfásultsága a Holocaust utáni nemzedékéhez hasonlíthatott. A Midrás ezt egy megdöbbentően éles fogalmazású, rövid parabolával érzékelteti:   "Izrael népe [Kneszet Jiszráél] a jövőben majd így érvel az Örökkévaló színe előtt:   "Világ Ura! Nem tudom, ki rontotta el a dolgot, ki változtatta meg a játékszabályokat [vagyis hogy a zsidók rontották-e el a dolgot az Örökkévalóval, vagy fordítva]. De amikor azt mondja a Zsoltáros:» ... és az egek igazságát hirdetik ... «, akkor nyilvánvaló, hogy a zsidók rontot­ták el dolgukat az Örökkévaló előtt, aki nem változott, mint ahogy itt Máláchi mondja ... " (Szifré.)   " ... ti is Jákob fiai maradtatok!" - ez kétféleképpen értelmezhető. A klasszikus kommentátorok szerint a zsidó nép minden keményszívűsége és nyakassága ellenére sem semmisült meg - bár súlyos büntetést szenvedett el – mert Istennek tervei vannak kiválasztott népével és igy a büntetés nem végleges.   Más értelmezés szerint ez azt jelentheti, hogy "ahogyan Én, az Örökkévaló, könyörületes és türelmes maradtam, megőriztem mind azokat a tulajdonságaimat, amelyeket ti szüntelenül kihasználtok, - ti is megmaradtatok »Jákob fiainak«, vagyis nyakasoknak, csalóknak, csapo­dároknak".   [A hagyományos felfogás szerint az Írásban negatív töltése van a zsidóság Jákobként való említésének, míg Jiszráél- Izrael-, a nép "díszneve", pozitív kicsengésű. (Dáát Mikrá. Máláchi könyve. M. Zér Kávod kommentárja.)] '- * * *      "Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát ... "   Ez az egyetlen hely a T'náchban - a Bibliában -, ahol nem utalás, néphit vagy szájhagyo­mány, hanem egyértelmű, világos üzenet formájában hangzik el a próféta szájából Isten szava, hogy Élijáhu eljön az idők végén, átadja a zsidóknak a megváltás örömhírét, és elegyengeti a nézeteltéréseket: megszünteti az ellentéteket a családtagok, a szülők és a gyermekek, a fiatal és az idősebb generációk között.   A hagyomány szerint a fejezet végén megismétlik az utolsó előtti verset, hogy ne a " ... pusztulással sújtsam a földet ... " komor szavaival fejeződ­jék be a háftárá.