NÉPSZÁMLÁLÁSBÓL – ÁLLANDÓ ADÓ
"És szólt az Örökkévaló Mózeshez: 'Amikor számba veszed Izrael fiait - - - adjon mindenki váltságdijat magáért, hogy ne érje őket csapás a népszámlálás miatt. Mindazok,akik átesnek a besorozáson, adjanak egy fél sekelt - - - a gazdag ne adjon többet és a szegény ne adjon kevesebbet fél sekelnél'..." (2 Mózes, 30,11-15).
Ez volt az első népszámlálás az egyiptomi kivonulás óta. Ezidáig csak kb. tudták hány harcképes, húsz éven felüli férfi szabadult ki a rabszolgaság házából.(hatszázezer). Amikor nincs Statisztikai Hivatal, computer és megfelelő űrlapok ilIetve számlálási biztosok - nehezen képzelhető el egy eredményes népszámlálás.Sokkal egyszerübb ha mindenki ad valamit - itt egy fél sekelt - amiket már sokkal könnyebb összeszámolni.
Ez lehet a logikus értelmezése az itteni utasitásnak, ami megvetette alapját a népszámlálásnak - zsidó módra. Nem szabad úgy számolni embereket hogy egy, kettő, három - mivel ez "csapást" (Járványt) idézhet elő (Rási), hanem mindenki ad egy pénzdarabot (vagy valami mást -lásd a továbbiakban) és azt számolják meg. A begyült pénzt Mózes a Hajlék céljaira forditotta - az oszlopokat készitették belőle. Későbbi korokban ez egy állandó évi adóvá vált, amit Ádár havában adtak a Szentély renoválására. Az hogy mindenki egy fél sekelt adott – gazdag és szegény egyaránt – az emberek egyenlőségét volt hivatva kidomboritani,, ámbár ez az adó nem volt progressziv.
***
Miért lenne "csapás"'ha megszámolják a népet?
Rási szemmelverésről beszél, ami úgy látszik egy elfogadott hipotézis volt, hiszen Jóáv, a hadvezér ezzel az érvvel próbálta Dávid királyt eltériteni ama szándékától, hogy számba vegye a népet és tudja hány katonája van. Ahogy ezt Sámuel második könyvében olvassuk (24. fejezet) az "Örökkévaló '(rá)uszitotta' Dávidot, vagyis rávette, sugallta neki, hogy tartson népszámlálást. Dávid ebben az értelemben utasitota hadserege főparancsnokát, Joáv ben Cruját, mivel, úgy látszik, csak a hadsereg volt képes ezt megejteni. Azonban Joáv élesen ellenezte a király tervét, de nem indokolta meg véleményét, hanem csak ennyit mondott: "Szaporitsa az Örökkévaló. a te Istened a népet százannvira mint amennvi most és gyönyörködiék benne az én uram. királvom. De miért akarod. ó királyom. ezt a dolgot (a népszámlálást)"? (Uo, 3).
A Krónikák könyvében Joáv szavai még ennél is egyértelmübbek: "Miért kéred ezt, ó uram? Miért bűnhődiön ezért Izrael"?! (1 Krón.21, 3).
A Midrás tudja Joáv indokát: "Mondá Joáv Dávidnak: Népszámlálás aminek van célja és értelme - nem veszélyes, illetve nem okoz bajt. Ellenben egy népszámlálás amely teljesen fölösleges, mint ez most, - veszélyes és bajt rejt magában". Itt a Midrás hozzáteszi a Bölcseink hipotézisét, miszerint Joáv nemcsak fizikai értelemben volt "hadvezér", hanem a Szánhedrin elnöke is volt és igy szavainak olyan sulya volt, mintha a halachát hangoztatná. Azonban Dávid erősködött és parancsba adta Joávnak, hogy számlálja meg a népet. "Mondá Dávid Joávnak: Én vagyok a király és te a hadvezér, vagy forditva?!" (vagyis én vagyok a király és mint ilyen a legfelsőbb hadur és te köteles vagy engedelmeskedni!"
Amikor Joáv ezt hallotta, ment és teljesitette a parancsot ellenkezése ellenére (Jálkut Sim'oni, 2. Sámuel, 165).
A Midrás a továbbiakban értésünkre adja, hogy Joáv megpróbálta szabotálni a parancsot. "Először Gád törzséhez ment, akikről tudta hogy "nehéz emberek", abban a reményben hogy megdobálják kővel és az egészből nem lesz semmi.
Utána meg húzta-halasztotta a dolgot, úgy hogy a népszámlálás kilenc hónapig és husz napig tartott, de a végén nem volt mit tenni (uo). És miért nem áldotta meg Joáv a királyt a mózesi áldással "Tegyen benneteket az Örökkévalő ezerszer annyira" (5. Mózes, első fejezet)?
A Midrás válasza: Joáv áldása nagyobb mint .Mózesé. Miért? Mert Mózes általánosságban beszélt, mig Joáv azt mondta, hogy "gyönyörködjön benne Dávid", vagyis most, életében, saját szemével lássa... (uo).
Az eredmény fatális volt. Dávid ugyan "gyönyörködhetett" az eredményben:
1.300.000 kardforgató katonája volt (800 ezer Izraelből és fél millió Judából) óriási hadsereg abban az időben - ami legalábbis egy 6-7 milliós népet tételez fel.
Azonban a büntetés nem maradt el. Még mielőtt Gád próféta eljött volna hozzá, hogy közölje az isteni verdiktet, Dávidnak lelkiismeretfurdalása volt és azt mondta:"Istenem, vétkeztem azzal hogy ezt tettem" (uo. 10). A Midrás burkoltan utal arra, hogy hogy az egész aktus büntetés volt Dávidnak ("Isten 'uszitotta' Dávidot a népszámlálásra" ) amit a Bát-Sevá és férje Urija affér váltott ki.
A Gád próféta által felajánlott büntetés három részből állt, vagy-vagy: vagy hét esztendő éhinség (szárazság), vagy három hónapig kelljen Dávidnak menekülnie ellenségei elől, vagy egy háromnapos dögvész (pestis?) csapás, ami a népet sujtja? Dávid - jellemzően? - az utóbbit választotta, de a Midrás , amely királypárti, ezt is Dávid javára irja: "Mondá Dávid: Ha hét esztendős éhinséget kérek, a nép azt fogja mondani: persze, a király magtárai tele vannak, ő nem fog éhezni. Ha a háromhónapos üldöztetést választom, azt fogják mondani: Dávidot hős katonái védik, mi baja eshet? Ezért a dögvész mellett döntök, ami egyformán sujt mindenkit, nagyot és kicsit". ( Jálkut, uo). Az eremény: 70 ezer halott, a Jálkut szerint köztük Gád, a próféta, Dávid négy fia és "az öregek" (tanácsadók), akik vele voltak...
* * *
Ami ebből a sztoriból kiviláglik az , hogy mindig is volt a zsidóknál egyfajta viszolygás a fólösleges népszámlálás ellen. Ezt úgy oldották meg, ahogy mint mondottuk szakaszunkban - számolták a fél ezüst sekeleket, vagy később, Saul király háboruiban, amikor a nép fiai egy-egy cserépdarabot tettek le és azt számolták meg, vagy pedig mindenki egy-egy gödölyét hozott, illetve kapott (a királyi nyájból) és onnan tudták számukat (lásd 1. Sámuel, 15, 4, illetve uo.ll, 8).
A Talmudbölcsek innen, szakaszunkból, fejtették ki utalás fomájában, mig Dávid esetéből egyértelmüen, hogy a per koponya számlálás akkor is tilos, ha
szüséges, sőt "még ha micváról is van szó" (Jóma 22). Igy szól Maimonidés döntvénye is ("Jád, Ávodá, hilchot Tmidin, 4, 4) valamint a Sulchán Áruchban (Órech Chájjim, 156, 1) ez "Mágén Ávráhám" (R' Ávráhám Abelesz Hálévi véleménye. Az ő megoldása: nem fejenként számlálni, hanem mindenki felemel egy ujjat és az ujjakat számolják...
A modern korban voltak akik emiatt ellenezték az állami cenzusban való részvételt, de az izraeli főrabbinátus úgy döntött, hogy elöször is ez szükséges, másrészt ma nem fejeket számlálnak hanem computerizált űrlapokat töltenek ki és igy a dolog nem képez halachikus problémát...
***
Van aki azt kérdezi, hogy lehet az hogy valaki elhatározza, hogy megszámolja a zsidókat - és ennek a levét a zsidók, a nép, isszák meg? Miért nem kapja a büntetést az, aki elhatározta a számlálást? Vagyis, miért adatott meg a választás Dávidnak, hogy lehetősége legyen elháritani a büntetést magáról és azt a nép nyakába varrni (Ávrahám Korman: Hápárásá lödoroteá).
Reb Jose-Beer, a hires briszki rabbi, ennél fogva a "csapást" más irányban magyarázza: amikor a népszámlálási parancs adatott, fennállott a veszélye annak hogy legalább hatszázezer felnőtt férfi fog sietni a micvát végrehajtani, és a nagy tolongásban lehet hogy szerencsétlenség ("csapás") lesz, valakit elgázolnak, egy idős embert eltaposnak, stb. Mi a megoldás? Igen egyszerü. Mihelyt mindenkinek egy fél sekelt kell adni - vagyis a micva pénzbe kerül - akkor már nem igen fognak tolongani és a "csapás" veszélye nem fenyeget...
R' Mose Ávigdor Ámiél, Tel-Aviv néhai tudós főrabbija szokta volt mondani:
Valamikor, ha akarták tudni, hány zsidó van a városban, erre több lehetőség volt. Megkérdezték, hány tagja van a hitközségnek, hányan látogatják a zsinagógákat, hányan vásárolnak a kóser mészárszékben, illetve hány házon van mezuza - és megkapják a zsidók számát. Manapság, amikor dühöng a reform és az asszimiláció - csak a temetőben lehet tudni hány zsidó ... halt meg. Ezért mondja az Irás hogy "ne legyen csapás" , vagyis hogy ne csak egy "csapás", haláleset által lehessen tudni ki a zsidó...
Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy ha Ámiél rabbi ma élne - akkor (világszerte) a temető sem segitene, mert nagyon sok zsidót gój temetőben temetnek el...
* * *
Napjaink aktualitása a témában: ha a zsinagógában meg akarjuk számolni, van e Minján (vagyis a kötelező tiz felnőtt férfi) akkor nem úgy számolunk, hogy egy, kettő, három, négy... hanem úgy (jiddisül) hogy "nicht ein, nicht zwei stb ", (magyarán "nem egy, nem kettő, nem három...". Vagy pedig egy tiz szóból álló zsoltárverset használnak ("Hosiá et ámechá...") és ezáltal tudják kivan-e a tiz. A vers magyarul: "Segitsd meg népedet. áldd meg örökségedet. pásztorold és gondozd őket örökké" (Zsolt. 28, 9).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése