A NÉPSZABADSÁG A  CLINTON LÁTOGATÁSRÓL, EGY TALMUDI IDÉZETTEL FÜSZEREZVE – TON LANTOS SZÁJÁBÓL

MIKOR LEHET REGGEL A SMÁ JISZRÁÉLT ELMONDANI? . . .

Hillary Clinton, amerikai külügyér, a mult hétre Budapesten járt a Ton Lantos Intézet felavatásán. Errő számol be a Népszabadság (a kisebbségi kommunista lap)hasábjain Horváth Gábor(*), imigyen:   Nem sikerült megúszni. Hillary Clinton nem volt olyan végtelenül udvarias, mint Orbán Viktor előző vendége, a kínai miniszterelnök: az amerikai külügyminiszter diplomatikusan, de félre nem érthetően szóba hozta az alkotmányozás és a médiatörvény, általában a magyarországi demokrácia hiányosságait. Azután pedig találkozott Bajnai Gordonnal, Mesterházy Attilával, Schiffer Andrással és néhány civil szervezet képviselőjével. A vendéglátó miniszterelnök megkapta a kötelező mosolyt és a közös fotót, de ezt a látogatást nem lehet úgy beállítani, mintha Washingtonnak semmi baja sem lenne azzal, ami Magyarországon történik. Hillary Clinton nem is tehetett mást. Elvégre a Tom Lantos nevét viselő intézet megnyitására érkezett, s voltak dolgok, amelyekben ez a mosolygós, jó modorú férfi nem ismerte a tréfát. Ilyen az emberi és kisebbségi jogok, a demokrácia ügye. Mielőtt 2007 őszén utoljára találkozott volna Orbánnal, napokig nem adott neki időpontot. Ezzel egyrészt arra emlékeztette, hogy kormányfőként Orbán is udvariatlanul megváratta. Másrészt tudatosítani akarta, hogy az árpádsávos zászlók, a szerveződő Magyar Gárda és a Fidesz közé falat kell húzni ahhoz, hogy Orbán továbbra is „fogadható” politikusnak számítson. A hangulat a beszélgetésen végül nem volt emelkedett, erről maga Lantos tájékoztatta a magyar sajtót, de az üzenet célba ért. Nem véletlen, hogy a szélsőjobboldal tegnap hiányzott az ünnepségről. Nem baj, Lantos emlékének aligha hiányzik, hogy a nyilasok utódai udvariaskodjanak vele.     Nem sokkal a 2007-es találkozó előtt, a külügyi bizottságban térségünk demokratikus átmenetéről tartott meghallgatáson Tom Lantos ezt mondta: „A Közép- és Kelet-Európára két évtizeddel ezelőtt jellemző lelkesedést végső soron csak olyan kormányokkal hozhatjuk vissza, amelyek tökéletesen demokratikusak és toleránsak, a nyitott és korrupciómentes piac megteremtéséért munkálkodnak. Csak a demokrácia alapvető gazdasági és politikai elvein alapuló európai együttműködés eredményeként biztosíthatjuk, hogy az egész kontinens... békében és jómódban éljen a XXI. században.” (Idézte Gereben István, ÉS, 2007. november 23.) A hazai pártoknak elég lenne ennyiben egyetérteniük ahhoz, hogy megtegyük az első lépéseket ama béke és jólét felé. Elég lenne annyi, amit Lantos az amerikai politikai életről gondolt: óriási különbségek vannak a republikánus és a demokrata párti politikusok között, de a demokrácia, a piacgazdaság, a szabadság alapelveit illetően egy oldalon állnak. Hillary Clinton a tegnapi ünnepségen egy tanmesével fejezte be beszédét. Ebben a rabbi arra tanítja diákjait, hogy az éjszakának akkor van vége és akkor kezdődik a hajnal, amikor az ember a közeledő, kezdetben idegennek tűnő alak vonásaiban felismeri a barátját  . A külügyminiszter szerint ez volt Tom Lantos kedvenc képe ( hasonlata)  - - -                                                                                     *       Szerintünk ez egy talmudi idézet parafrázisa. A babilóniai Talmud Bráchot traktátusában (9,b)arról folyik a disputa, mikortól lehet korán reggel a Smá Jiszráélt elmondani. Az egyik vélemény szerint, akkor (van már eléggé világos az ima elmondásához), amikor egy ember  közelgő barátját felismeri - - -A halacha is igy dönt (Maimonidés) Lantos, aki jó zsidó volt, de a "kis betükben" nem volt jártas, lehet hogy ismerte valahonnan a talmudi mondást. Valószinübb, hogy Clinton ezt egy washingtoni chabad aktivistától hallotta és a helyszinre rögtönözte. (Forrás: Sófár)

(* Az eredeti tudósitás a "Rabbi és a hajnal" cimet viseli