MEGVÁLTÁS A VILÁGNAK
A Tóra elsajátításához szükséges feltételek: az elégedettség, ha valaki határt szab szavainak, ha valaki nem értékeli túl önmagát, ha valakit szeretnek, ő is szereti Istent és az embert egyaránt, szereti a jótéteményeket, kedveli a dorgálást, szeret az egyenes úton járni, távol tartja magát a becsvágytól, nem felfuvalkodott, nem szeret bíráskodni, együttműködik társaival, jó hatással van társaira, társait az igazság és a békesség irányába befolyásolja, megállapodott tanulmányaiban, kérdez és felel [ott és amikor kell), a hallottakat kiegészíti.
Aki azért tanul, hogy taníthasson, és aki azért tanul, hogy cselekvően betartsa a tanultakat, aki [okos kérdéseivel ) bölcsebbé teszi mesterét, aki jól odafigyel, hogy pontosan idézhesse mesterét, és aki a forrás megjelölésével idéz. Ebből az [is] tanulság, hogy: "Aki pontosan idézi mestere szavait, megváltást hoz a világra", mint az írva vagyon: "És mondotta Eszter [királynő] a királynak Mordecháj nevében. " (Eszter, 2, 22) (Atyák, 6, 6).
Fenti tulajdonságok az előbbi fejezetben részletezett tulajdonságok kiegészítései. Több kommentátornak feltűnt, hogy ezek stílusa lényegesen eltér az előbbiekétől. Mose Almusninó magyarázatában (Midrás Smuél) azt taglalja, hogy az első 24 tulajdonság a Tóra megtanulásának folyamatára vonatkozik, míg az itt említettek a már megismert Tórára, annak betartására vonatkoznak.
****
A való helyzet felismerése...
Az önismeretre egy Tóra-tudósnak, egy rabbinak vagy bárminő szellemi vezetőnek feltétlenül szüksége van, mert enélkül tudása mit sem ér. "Arról van szó - mondja Derech Chájjim -, aki ismeri önmaga előnyeit és hiányosságait, az le tudja mérni, mennyit tud, és így nem mond majd véleményt egy olyan valaki előtt, aki tudásban nagyobb nála".
Tiferet Jiszráél szerint az önismeret ahhoz is szükségeltetik, hogy valaki erőfeszítést fejtsen ki ismereteinek gyarapítására.
Az elégedettség...
Főleg és elsősorban az anyagaik tekintetében. Ha valakinek e tekintetben nincsenek túlzott igényei, akkor az anyagiakért nem fogja a Tóra-tanulást fe1cserélni. Tiferet Jiszráél hozzáteszi még, hogy az ezen a téren való elégedettség még az emlékezőtehetségnek is jót tesz, mert nem tereli el a gondolatait a pénz.
Aki határt szab szavainak...
Kháti Misna-magyarázatában azt mondja:
"Vigyáz szavaira, hogy ne legyen tévedés vagy megtévesztés áldozata".
Aki túlságosan elégedett önmagával pl. azért, mert okat tanult, az könnyen elvetheti a sulykot. A szerénység a legszebb tulajdonságok egyike. Jochanán ben Zákkáj is arra figyelmezteti tanítványait, hogy ne büszkélkedjenek Tóra-tanulásukkal, "hiszen erre lettetek teremtve". Vannak, akik ezt a tulajdonságot nem a Tóra-tanulásra értik, hanem a jó cselekedetekre. Aki nem értékeli túl azt, amit tesz, az azzal is tisztában van, hogy isteni segítség nélkül nem lenne képes jót tenni másokkal (Ánáf Joszéf).
Bölcseink arra oktatnak, hogy úgy kell viselkedni, hogy szeretetre méltóvá váljunk, mert ezáltal Isten neve is megszenteltetik...
Isten és az ember szeretete...
Kháti azt mondja, hogy aki Istent szereti, az különös odaadással tanulja a Tórát, és feltárulnak előtte annak titkai.
Ha ehhez még az embereket is szereti, akkor tudását megosztja velük.
Szereti a jótéteményeket...
A héber eredetit kétféleképpen lehet értelmezni, azaz szeret jót tenni, ill. szeret igazságot tenni. Tiferet Jiszráél szavai fejezik ki legjobban ennek a meghatározásnak a lényegét: "Nemcsak hogy semmibe veszi, amivel mások tartoznak neki, és nyomják a lelkiismeretét az ő adósságai, de szereti a jót, és fájó szívvel látja, ha az emberek rosszat tesznek egymásnak olyannyira, hogy mint egy oroszlán, segíti a gyengét, ugyanakkor támogatja azokat, akik jót tesznek". Példa erre Mózes, aki menekültként még a bálványimádó pásztorlányoknak is a segítségére sietett.
Kedveli a dorgálást...
Szeretettel fogadja, elviseli a kioktatást, a bírálatot. A Midrás Smuél fordítva értelmezi, és azt állítja, ez azt fejezi ki, hogy szeret másokat figyelmeztetni, dorgálni, mint a Példabeszédekben: "A figyelmeztetőknek kellemes lesz, és a jó áldása száll reájuk". (24, 25) Szeret az egyenes úton járni... A Midrás Smuél szerint az egyenes ember nem hízeleg senkinek, hanem megmondja az igazat, tekintet nélkül arra, kiről van szó. Tiferet Jiszráél szerint ez a csűrés-csavarás ellentéte.
Más vélemény szerint az embertársak iránti kötelezettségek betartásáról van szó.
Távol tartja magát a becsvágytól...
Szó szerint: eltávolodik a tisztelethajhászástóI, azaz nem hajszolja a tiszteletet, inkább igyekszik alóla kibújni. "Ámbár az, aki az eddig említett jó tulajdonságokkal rendelkezik, az megérdemli, hogy tiszteljék és becsüljék, ő nemcsak hogy nem vadászik a tiszteletre, inkább menekül előle, mert szerénysége tiltja, hogy hasznot húzzon a Tóra-tanulásból" - mondja Tiferet Jiszráél.
Nem felfuvalkodott...
A héber szövegben ennél a szív is említésre kerül, mivel ez a tulajdonság a szívben fészkeI, ami azt is jelenti, hogy az ember még önmagában se érezze ezt.
A Talmud igen elítélően nyilatkozik a gőgös tudósról.
A Tóra nem az égben van (5Mózes, 30) - mondta Rává -, és nem azok birtokában, akik az égig emelik a saját tiszteletüket.
Egy talmudi elbeszélésben olvasható, hogy Szimónia lakossága arra kérte Jehudát, a Fejedelmet, küldene hozzájuk valakit, aki ellátná a tanítói, rabbi, előimádkozói feladatokat. Jehuda el is küldte hozzájuk kedvenc tanítványát, Lévi bár Sziszit, akit nagy tisztelettel fogadtak, és felültették egy magas emelvényre. Ezután feltettek neki két kérdést a halachából,melyekre nem adott választ, de nem adott magyarázatot még az egyik Írás-versre sem, melyre a hívek kérték.
Végül visszatért a Fejedelemhez, akinek elpanaszolta a történteket. Jehuda kérdésére, hogy mi okozhatta mindezt, azt a magyarázatot adta, hogy: "magam sem tudom, felültettek egy magas emelvényre, és nem tudtam kinyitni a számat..." (Jeruzsálemi Talmud, Jevámot, 12)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése