KOMÁM ASSZONY, HOL AZ ÖRDÖG?!
A történelmi párhuzamok azt mutatják, hogy a fasiszták általában nem tudják pórázon tartani a nácikat. A náci pártok agresszivitása idővel legyőzi a fasiszta államok bizonyos fokú mértéktartását. Ezért a fasiszta diktatúrákat náci totális diktatúrák váltják fel. A demokrácia gyengesége és a hatalmi vákuum miatt alakul ki fasiszta állam, ezért azt nem demokratikus fordulat, hanem náci hatalomátvétel követi.
A szakirodalom szerint a fasizmus autoriter, tekintélyuralmi rendszer, amely csupán korlátozza a szabadságot, de nem szünteti meg. A törvényes keretek sokáig fennmaradnak. Nincsenek internálótáborok, tömeges letartóztatások, kivégzések. Az olasz fasizmus is „felvilágosult diktatúra” maradt egy ideig. A rend ugyan kulcsszó, de slendrián, hanyag, lusta és csapongó a bürokrácia. A rend és a fejetlenség egyszerre van jelen. Ormos Mária ezt nevezte „rendezett káosznak”. Az Orbán-kormány máris kiválóan megfelel ennek a leírásnak. A fasiszta államban az antiszemitizmus kezdetben csak mérsékelt formában van jelen. A náci diktatúra ezzel szemben totálisan felszámolja a szabadságot, hajtóvadászat indul az ellenállókkal szemben, a zsidók, cigányok, melegek fizikai biztonsága is veszélybe kerül. Mindenki kommunista lesz, aki nem náci. Ezeknek az ideológiáknak a gyűlölködő antikommunizmus és antibolsevizmus adja meg a legitimitását. Elég csak egy moderálás nélküli magyar fórumba beleolvasni, és máris olyan minden, mint egy tankönyv a harmincas évekről.
Ha a definíciók pontosak, márpedig azok, a történelmi szükségszerűségek pedig nem változnak, akkor Magyarországon a Fidesz fasiszta államot hoz létre, amit majd a Jobbik náci típusú diktatúrája követ. Fasiszta pártot demokratikus választások útján – amíg olyanokat tartanak – még soha nem váltottak le. Ez önellentmondás lenne, mert Mussolini meghatározása szerint „a fasiszta állam nem más, mint hatalom- és uralomakarás”. Tagadja a demokráciát, a parlamentarizmust. A fasizmus atyja úgy határozta meg a célt, hogy „egy párt, amely teljesen és kizárólagosan kormányoz egy nemzetet”. Egy másik idézet így szól: „egy olyan kormányzati rendszert próbálunk felépíteni, amely minimálisra csökkenti a duális erőtér visszaállásának esélyét, és helyette hosszú távon egy nagy centrális erőtérben rendezi el a politikai kérdéseket; vagy ellenkormányzásra készülünk, és akkor a duális erőtér vissza fog állni. Nem ellenkormányzást kell folytatni, hanem a nemzeti ügyek kormányzását kell megvalósítani. Az állandó harc helyett az állandó kormányzás politikáját folytassuk.” Ez utóbbi Orbán Viktor kötcsei programbeszédének részlete. Ha Mussolini definícióját vesszük alapul, akkor Orbán kötcsei beszéde egy fasiszta állam építésének programja. Orbán és Mussolini ugyanazt mondja. És mint alább majd kiderül, ugyanazt is csinálja.
A fasizmus mindig lezár egy korszakot, amit kitöröl a történelemből, és újjászervezi az államot. A lényegéből fakad, hogy felszámolja a liberalizmust, a parlamentarizmust, a demokráciát, az individuális szabadságot, ezért fogalmilag kizárt, hogy választáson legyőzhető legyen. Magát a választás szabadságát sem ismeri el. Tagadja a választásokon megszülető döntések, a választói akaraton alapuló kormányzás bölcsességét. Mindig első lépései közé tartozik a jogrend új alapokra helyezése és a választási törvény megváltoztatása. Mussolini 1922-ben jutott hatalomra, és 1923-ban már új választási törvényt fogadtatott el, amelynek lényege az volt, hogy a legtöbb szavazatot szerző párt megkapta a parlamenti mandátumok kétharmadát. Az olasz fasiszta párt ezt követően 65 százalékos mandátumot szerzett. 1925-ben már olyan rendelkezést hoztak, hogy a kormány a parlament jóváhagyása nélkül is hozhat törvényt. Néhány év múlva, 1928-ban pedig a többségi parlament feloszlatta önmagát. Megszűnt a parlament. Az Orbán-kormány már abban az üzemmódban működik, amelyben parlamenti jóváhagyás nélkül hoznak törvényeket. Formailag megszavazza ugyan saját előterjesztéseit a Fidesz frakciója, de semmiféle egyeztetést nem folytat, beleszólást nem enged. A demokratikus pártok szerepe formális. Az egyéni képviselői indítványok alapján két nap alatt megszavazott alkotmánymódosítás megfelel Mussolini normáinak. A folyamat látszat-demokráciával indul, de először korlátozzák, majd betiltják az ellenzéki pártokat, a szakszervezeteket és az ellenzéki sajtót. Minden leírás szerint először kiszorítják az ellenzéket a hatalomból, majd – szó szerint ez olvasható – minden hivatalba a saját embereiket ültetik. Az ügyészség után most elfoglalják az Alkotmánybíróságot, kicserélik saját embereikre a bírói kar nagyobb részét. Vajon mi célból? A sztrájkjogot megszüntetik, majd később a szakszervezetek helyére korporációkat hoznak létre, amelyekben a munkaadók és a munkáltatók kibékítik az ellentéteiket, majd képviselőket delegálnak a központi kongresszusba, amely már nem parlament, hanem a kormány tanácsadó testülete.
A fasizmus a “fasces” szóból származik, amely egy ókori hatalmi jelvény elnevezése, és az egységet, az autoritást szimbolizálja. A fasizmus vallja a folytonosságot a történelmi múltból kiválasztott hősies, dicső korszakkal. Mussolini a római birodalommal, Orbán Szent István államával azonosítja új rendszerét, ahol a magyar változatban a Szent Korona az egység és az autoritás kifejezője. A fasizmus lényege a totális állam, ahol a központosítás révén az egyetlen állami akarat alá rendelnek mindent. Minden az államon belül, és semmi nem azon kívül. A totális állam eszméje elveti az önkormányzatiságot, az egyéni és a csoportos szabadságot. Mindent az állam irányítása és kontrollja alá helyez. Az Orbán-kormány államosít, központosít, önkormányzatokat számol fel, hatáskörüket, szabadságukat, szuverenitásukat csökkenti. Az állam a nemzet fölött áll, de mindent a nemzetért tesz. Elutasít mindenféle nemzetköziséget, ami megnyilvánul EU-ellenességben, Amerika-ellenességben. Külpolitikája agresszív, a fasiszta állam ellenséges viszonyt teremt mindenkivel. A nemzeten kívül állók lenézése a tipikus jellemzője. Nem véletlen, hogy ennek mindig háború volt a vége. Csak az erő pozíciójából tud tárgyalni. Belpolitikailag viszont sokszor eredményes, átmenetileg stabilizálni képes az országot, ahogyan az Mussolini és Hitler esetében is történt. Egyebek mellett például közmunkaprogrammal. A legfrissebb hírek szerint a BM-ben külön államtitkárság foglalkozik a területtel, amit a VPOP volt parancsnoka irányít majd. Hende Csaba honvédelmi miniszter és Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes tart közös munkaértekezletet. A munkaerőpiacról kiszorultak tömeges foglalkoztatásának ügyeit egy új államtitkárság kezeli, és a nyugdíjból visszahívott rendvédelmiek gumibotokkal felügyelik majd a munkát.
A fasizmus nem materialista filozófia. Doktrínája, antiliberalizmusa, antiparlamentarizmusa és demokráciaellenessége teljes összhangban áll a katolikus egyház tanításaival. A katolikus egyház államegyházi státusza nem mellékes része a fasiszta államnak. Az egyház tanítása rendeli a közjó alá az egyént, képviseli azokat az erkölcsi értékeket, amelyeket Vejkey Imre képviselő már a nyugdíjügy kapcsán is beidéz XIII. Leótól. Az egyén szabadsága nem abszolút, a közjó és az erkölcs felette áll. A fasizmus számára az állam az abszolútum. A Fidesz egyházügyi törvénymódosítása az első lépésben megszünteti a felekezeti egyenjogúságot. Létrehozza a történelmi egyház kategóriáját. A második lépésben pedig kiemeli majd innen a katolikus egyházat, amely egyedül lesz államegyházi státuszban. Ez az egyetlen magyarázata annak, hogy a katolikus egyház átmenetileg eltűri, hogy a Hit Gyülekezete is egy kategóriába kerüljön velük, vagyis “történelmi” egyház legyen. Megkezdődött az önkormányzati iskolák egyházi kézbe történő átjátszása, hamarosan – Mussolini mintájára – bevezetik a kötelező hittanoktatást is. A gyerekeken keresztül megkezdődött a szülők bekényszerítése – a fasiszta állam koncepciójának megfelelően – az egyházi kontroll alá. A katolikus egyház, a Vatikán és a fasiszta állam közös ellenségei a szabadkőművesek, a liberálisok és a kommunisták, akik közé a szociáldemokraták is tartoznak (Hitler például végig róluk és a zsidókról beszél a Mein Kampfban). A Vatikán és a fasiszta állam közös célkitűzése, hogy a konzervatív és jobboldali pártokat maga alá gyűrje, a jobboldaliságot a fasizmus – nevén nem nevezett, de tartalmában annak megfelelő – eszméjével azonosítsa. Magyarország múlt századi tragédiáját és minden veszedelmét, beleértve Trianont és a mostani helyzetet is, ez a típusú jobboldali ideológia okozta. Ennek egyik leágazása a faji megkülönböztetésre épülő nácizmus. A nácizmus gyökerei részben a katolicizmus antijudaizmusából fakadnak.
Ha megnézzük az eddigi folyamatot, azt látjuk, minden lépés illeszkedik a rendszerbe. Lehet szépíteni, lehet úgy tenni, mintha nem vennénk észre, de itt egy hamisítatlan fasiszta állam kiépítése zajlik. Létrejöttének feltételei megegyeznek azzal, ahogyan az az 1920-as és 30-as években Olaszországban és Németországban történt. A Gyurcsány-kormány saját pártjától és a demokratikus normákat félresöprő ellenzéktől olyan támadásokat szenvedett el, hogy lebénult, a demokrácia meggyengült, hatalmi vákuum jött létre. Ennek csúcspontja az volt, amikor „apróhirdetésben” kerestek miniszterelnököt. A Gyurcsány-kormány későn ismerte fel, hogy ellenzéki támadás köpönyegébe bújtatott fasiszta puccs zajlik. Nem lépett fel azzal szemben a demokratikus rend erejével, és a puccshoz felhasznált szélsőjobboldali rohamcsapatokkal szemben sem mutatott kellő határozottságot. Ebből lett a Fidesz kétharmada, a Jobbik 14 százaléka. Ehhez társultak a félbemaradt reformok, a gazdasági válság, az életszínvonal csökkenése. Mintha csak közvetlenül egy háború után lennénk. Ez a demokrácia bukásához és a most létrejövő fasiszta állam kialakulásához vezetett. A tömegek bizalma megingott, és tekintélyelvű rend után kiáltott. A Fidesz a kétharmados parlamenti győzelem után befejezte a puccsot, felszámolta a jogállamot, eltörölte a demokratikus alkotmányt. Minden úgy halad, ahogy a múlt századi Európában. Sok tekintetben visszanyúlnak a Horthy-korszak tekintélyuralmi hagyományaihoz is, amelyek rehabilitációja most zajlik. Orbán fasiszta állama Gömbös Gyuláéra emlékeztet. Kívülről nézve ösztönös és tudatos jegyek keverednek egymással, de a vektorok egy irányba mutatnak. Magyarország a demokratikus köztársaságtól halad a fasiszta diktatúra felé, amelynek kiépítése megfeszített ütemben, rohammunkában zajlik.
Ebből az következik, hogy egy szabad választáson bekövetkező demokratikus fordulatnak nem sok esélye van. Ha a nép elégedetlen, akkor a fasiszta Fideszt a náci Jobbik válthatja a hatalomban. A Jobbik a részleges törvényes kereteket is felrúgja, és totális diktatúrát vezet be. Ezt jó lenne megakadályozni. Ennek nyomán menekültáradat indulhat el Magyarországról, humanitárius katasztrófa fenyegethet. És akkor csak külső katonai beavatkozás állíthatja vissza a demokratikus rendet. Ha vége lesz a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, akkor minden törvényt és rendelkezést, amit a fasiszta állam létrehozása érdekében szavaztak meg, egyetlen tollvonással el kell törölni. Nem lehet azok között a keretek között folytatni az életet, amelyeket a Fidesz létrehozott. Világossá kell tenni Európa és Amerika számára, hogy Magyarországon nemcsak túlkapások vannak, hanem az Unió első fasiszta állama épül. Ez veszélyt jelent a honi lakosságra, a környező országokra és Európa békéjére.
(Forrás: BPI)
AZ IDÉZETT KDNP KÉPVISELŐ REAGÁLÁSA
Tisztelt Bartus Úr!
Maga egy „kedves ember”! Ez a véleményem a minap fogalmazódott meg – Dunaparki asztaltársaságom egyik tagja nagymamájának szóhasználatát átvéve – amikor a számítógépem kurzora az Ön cikkére, nevezetesen „Az Unió első fasiszta állama” c. „művére” állt, s már sebtiben olvastam is. Sorról-sorra haladva a valóságnak vélt fikcióin, egyre inkább felháborodtam, mert a fasizmus és a nácizmus ártatlan áldozatainak emléke ennél többet érdemel, továbbá személy szerint olyan színben tűntetett fel engem és frakciómat a Kereszténydemokrata Néppártot, továbbá szövetségesünket a FIDESZ-t, mintha együttesen és külön-külön is fasiszták lennénk. Mindezt kategorikusan ezúton is visszautasítom!
Kilőtt nyila célt tévesztett, ugyanis gondoljon csak abba bele, hogy éppen az Ön által célkeresztbe vett alanyok felfogása szerint, a keresztények és a zsidók közös szellemi öröksége oly nagy, hogy mindenkinek csak ajánlani tudják a kölcsönös megismerést és nagyrabecsülést! Ezért több mint nagyfokú tévedés volt az Ön részéről, rólunk mintegy azt sugallani, hogy homlokaikat Káin-jegye ékteleníti el.
Véleményem az, hogy a szélsőségesség mindig veszélyforrást jelent, azonban a magyar politikai valóságban éppen a FIDESZ-KDNP Szövetség sikere ad garanciát arra, hogy a radikális oldal komoly befolyást ne érjen el.
Mindezek alapján felhívom Önt arra, hogy adjon elégtételt – minimálisan jelen válaszlevelem közlésével - továbbá arra is, hogy a jövőben tartózkodjon irányunkban a hasonló sértő megnyilvánulásoktól, ugyanis Bartus úr, a tények makacs dolgok!
Tekintettel arra, hogy elkötelezett kereszténydemokrata vagyok, ezért a magyar kereszténydemokrácia kortörténetéről néhány tényszerű mondattal hozzá kívánok járulni ahhoz, hogy a rólunk – nagynyilvánosság előtt – Ön által eszközölt téves véleményformálás helyretettessék :
A mai Kereszténydemokrata Néppárt jogelődje a Demokrata Néppárt (DNP) volt, annak a jogelődje pedig ugyancsak a KDNP nevet viselte, mely 1944. november 30-án alakult meg – az egyik szervező – Varga László saját lakásán, Budapesten a Galamb utcában, a náci megszállás alatt, illegálisan.
Az illegális KDNP szervezőit a GESTAPO kiemelten üldözte, közülünk többet Dachauba deportáltak, de sokan voltak olyanok is, akiket a nyilas karhatalom börtöneibe vetettek!
A párt 1945 elején Barankovics István hírlapírót választotta főtitkárává, aki a háború befejeztével nyomban minden fórumon az új hatóságoktól megpróbált működési engedélyt szerezni a pártnak, azonban ez csak nagyon lassan vezetett eredményre.
1945. május 8-án, az intézőbizottság ülésén a KDNP-n belül a republikánus keresztényszocialista vonal vette át a vezető szerepet, ezáltal Barankovics lett a DNP-re átkeresztelt párt elnöke. Barankovics a programját, XIII. Leo Pápa szociális enciklikájára, a „Rerum Novarum”-ra alapította, ily módon kívánta kereszténydemokrata párttá formálni a DNP-t. Varga László kitartó munkájának eredményeképp a DNP 1945 végén hivatalosan is engedélyt kapott a megalakulásra, így illegalitása időlegesen véget ért, azonban az 1945. évi választásokon a hátralevő idő rövidsége miatt már nem indulhatott. Azonban pártunk az FKgP segítségével az 1945. október 7-i fővárosi törvényhatósági választások eredményeképp mégis 2 tagot – Eckhardt Sándort és Varga Lászlót - juttatott a törvényhatóságba, az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választáson pedig két FKGP színeiben indult képviselőt – Bálint Sándor és Eckhardt Sándor – juttatott a magyar parlamentbe.
A II. világháború utáni első szabad választásokon pártunk már a legerősebb ellenzéki pártként jutott a parlamentbe, hivatalosan a szavazatok 16.64%-át elnyerve. A választás kihirdetett győztese a „kékcédulás” visszaélések okán az MKP lett (papíron a szavazatok 22,3%-át kapták), a valódi győztes azonban pártunk a DNP volt. Pártunk választási eredményei a kommunistákat rendkívül meglepték, így nem véletlen, hogy 1948 második felétől kezdve megkezdődött a DNP „szétszalámizása”, továbbá egyes néppárti képviselőink zaklatása és megfosztása mandátumaiktól.
1949. január 25-én Rákosi Mátyás az ország diktátora tárgyalásra invitálta Barankovicsot, hogy pártjával legitimálja a már fogságban lévő Mindszenty József ellen indítandó koncepciós pert. Rákosi a tárgyaláson Barankovicsot megfenyegette azzal, hogy amennyiben a DNP nem támogatja a kommunistákat a hamarosan lezajló Mindszenty-perben, erkölcsileg elítélve a bíborost, majd ezután „önkéntesen” fel nem oszlik, antidemokratikusnak és népellenesnek bélyegezve magát, úgy nem kezeskedik a DNP vezérkarának biztonságáért, ellenkező esetben viszont semmi bántódásuk nem esik. Barankovics az „ajánlatot”, majd Rákosi ezt követő újabb fenyegetéseit is határozottan visszautasította, ezt követően pedig – egyéb lehetősége nem lévén – próbálta menteni pártunk tagjait az üldözéstől, bejelentve a párt feloszlatását. Így folytatódott pártunk korábbi emigrációs korszaka egészen a rendszerváltoztatásig.
Fentiek után nyilvánvaló az a sziklaszilárd történelmi alap, melynek okán joggal utasítom vissza nagynyilvánosság előtt rólunk alkotott igencsak sértő vélekedését!
Tudja Bartus úr, a „Rerum Novarum” sokkal inkább arra adott volna Önnek alapot, hogy beszámoljon arról, miszerint a kr.u. XIX. századi ipari forradalmak során a munkások számbeli növekedését nem kísérte az anyagi és szellemi színvonaluk emelkedése, sőt a kizsákmányolásuk és a vele járó társadalmi igazságtalanságok csak egyre fokozódtak. Ezt a tényt ismerte fel XIII. Leo pápa, így született meg a „Rerum Novarum”, vagyis az első szociális enciklika.
Az enciklika összefoglalja, hogy mi a feladata a munkásnak (pontos, becsületes munka stb), a tőkésnek (tekintse embernek a munkást; biztosítsa a vasárnapi ünnepnapot; adjon igazságos, megfelelő munkabért, a minimális megélhetésen túl tartalékképzésre is legyen lehetősége a munkásnak; ha a tőkés ezeket a követeléseket nem teljesíti, akkor az egyház szerint a tőkés bűnt követ el), az államnak (a munkások jogainak védelme, elismerni az állam beavatkozásának szükségességét, szemben a liberális ideológiával) és az egyháznak (belülről gyógyítson, a megbékélés szellemét hirdesse; szociális intézmények létesítése, működtetése).
Az enciklika kapcsán a liberalizmus hívei is elismerték az állami befolyásolás szükségességét, majd a XIX. sz. végére a tőkés nemzetállamok szintúgy elismerték, hogy a munkások követelései jogosak és ezek a társadalom biztonságát szolgálják. Az enciklikának óriási jelentősége volt abban, hogy az egyes nemzetállamok szakítottak az addigi marginális szociális tevékenységükkel, intézményi választ dolgozva ki a szociális problémák kezelésére. Így került kidolgozásra egy kollektív ill. közösségi védőrendszer, maga a Társadalombiztosítás!
Fenti tények feltárása után adja a Mindenható, hogy Ön, továbbá minél szélesebb körben mindazok akik cikkét olvasták, közvetlen forrásból is megismerjék a „Rerum Novarum”-ot. Az enciklikát olvasva észre fogja/fogják venni, hogy sorai, továbbá a Biblia ószövetségi- és újszövetségi tanításai erősen összekapcsolódnak.
Bartus úr! Köztudomású, hogy Ön nagy kritikus, de becsületünket ne vonja kétségbe. Az ellenünk hegyezett kritikája hamisnak bizonyult, azt mással kell helyettesítenie! Tulajdonképpen amit ön a cikkében végzett, az egy intellektuális gyakorlat volt. Ha mindez nem a becsületünket sértette volna, akkor logikai eszmefuttatását egy szürreális kísérletnek minősítettem volna, így azonban kénytelen vagyok azt kategorikusan visszautasítani!
Budapest, 2011. július 4.
Tisztelettel:
dr. Vejkey Imre
parlamenti képviselő
*
A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSEI
1) Lehoztuk a cikket és a nyilt-levél választ, mivel a téma aktuális és érdekes – valamint érdekelheti a maradék magyar zsidóságot is.
2) Bartos cikke – amely egyértelmüen festi a magyar élet falára a fasizmus ördögét – fantasztikusnak tünik és hangzik. Egyrészt nem bizonyitott, másrészt, mivel Magyarországon nincsenek élő, demokratikus hagyományok - semmi sem kizárt. Olyan ez mint egy autó, amely fékberendezés nélkül rohan – 2/3 sebességgel – a nagy semmibe.
3) Zsidó szempontból a valószinű – és ezért veszélyes – az, hogy a következő választáson már nem lesz 2/3 többség és a jelenlegi kormánypárt a nácikkal lesz majd "kénytelen" szövetségre és koalicióra lépni. Ez zsidó szempontból 1944 megismétlését jelentheti.
4) Érdekes és jellemző, hogy az Amerikai Népszava cikkét és arra a választ – nem az illetékes miniszterelnöktől, hanem egy ismeretlen és jelentéktelen képviselőtől – az irott és elektronikus magyar sajtóban egyes-egyedül a BPI közölte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése