AMERIKAI NÉPSZAVA: MAGYARORSZÁG AZ EURÓPAI UNIÓ ELSŐ FASISZTA ÁLLAMA

KOMÁM ASSZONY, HOL AZ ÖRDÖG?!

 

  Bartus László, az Amerikai Népszava szerkesztője irja, " Az Unió első fasiszta állama " cim alatt, hogy  a kétharmados és Fideszes Magyarország a Mussolini féle fasizálódás útján halad. Az alábbiakban a teljes cikk, egy KDNP-s képviselő  reagálása és szerkesztőnk észrevételei.

 

    Talán méltatlanul kevesen figyeltek fel Vejkey Imre kereszténydemokrata képviselőre, aki pártja vezérszónokaként a Tízparancsolatra, valamint XIII. Leó pápa „Rerum Novarum” című enciklikájára hivatkozva helyeselte a nyugdíjmegvonással járó újabb alkotmánymódosítást.

 

 Mindezt csak azért hozzuk fel, mert miközben XIII. Leó sok mindent mondott, és enciklikája sem csupán erről szól, az köztudomású, hogy Mussolini a fasiszta állam teóriájának elemeit ebből az enciklikából vezette le.

 Ismert társadalomtudományi módszer, hogy amikor egy társadalmi jelenséget nem tudunk egyértelműen azonosítani, megvizsgáljuk a forrásokat, amelyeket használ. XIII. Leó alapján eljutunk a fasiszta állam eszméjéhez, onnan pedig a Fideszhez és a KDNP-hez. Ha alaposan megvizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy Magyarország Mussolinit követi.

 

 Ott tartunk a XXI. században, hogy a magyar parlamentben egy fasiszta állam alapjait vetik meg, Mussolinivel azonos gyökerekre hivatkoznak, és ezt senki nem veszi észre. A parlamentben bohózat zajlik, amihez asszisztálnak a maradék demokratikus pártok, a demokrácia látszatát kölcsönzik egy fasiszta puccshoz, amely megállíthatatlanul robog előre. Mindez az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő országban.

 

Csupán egy kevés Mussolinit kell olvasni ahhoz, hogy megtudjuk, mi zajlik Magyarországon. Mindebből könnyen megjósolható az is, hogy a folyamatok milyen irányban haladnak tovább. Orbán Viktor Nemzeti Együttműködés Rendszere egy kialakulóban levő fasiszta állam elnevezése. Ha egymáshoz illesztjük az egyes elemeket, felismerhető a szisztéma. A „fasiszta” elnevezést nem abban az értelemben használjuk ezúttal, ahogyan Magyarországon a jobb- és baloldal „kommunistának” és „fasisztának” bélyegzi egymást. E szó egzakt, tudományos értelmében használjuk a kifejezést. Az a rendszer, amely Magyarországon épül, ideológiáját, szellemiségét tekintve, fasiszta állam. Amikor a NENYI-t először megláttuk, azt hittük, csak egy bohózat. Nem gondoltuk, hogy előre megfontolt szándék húzódik mögötte. Ideje komolyan venni, miután januártól nem lesz demokratikus alkotmány, nem lesz független Alkotmánybíróság, bíróság, rendőrség, ügyészség, sajtó, semmi, ahol jogorvoslatra számíthatunk, tilos lesz a sztrájk, nem lehet leváltani a korlátlan hatalommal rendelkező kormányt, ideológiai állam jön létre, megkezdődnek a koncepciós perek, boszorkányüldözések, az elbocsátások folytatódnak, idővel megszűnhet a parlament.

 

 Ha bárki tüzetes vizsgálatnak veti alá az olasz fasizmust, és összeveti azzal, ami eddig történt, nagy valószínűséggel kiszámíthatja azt is, mi fog történni ezután. Orbán tudja, mit csinál, bírálói pedig nem látják a rendszert.

Mindenekelőtt különbséget kell tennünk az olasz fasizmus és a német nácizmus között. Az olasz fasizmus a nácizmustól eltérően nem fajelméletre épül. Hogy a különbséget érzékeltessük: a Fidesz egy klasszikus fasiszta párt, amelynek a KDNP-vel való koalíciója Mussolini és XI. Pius 1929-ben megkötött lateráni egyezményére, a katolikus egyház és a fasiszta állam szövetségére emlékeztet. A Jobbik ezzel szemben náci párt, amely fajgyűlöletre, rasszizmusra és antiszemitizmusra épül. A Fidesz úgy viszonyul a Jobbikhoz, ahogy a fasizmus a nácizmushoz. Meg akarják szerezni a náci szavazókat is, ezért igyekeznek minél több mindent megvalósítani a náci párt programjából. A fasiszták emelett felhasználják a nácikat, azok pedig később a fejükre nőnek. Ha a Nemzeti Együttműködés Rendszere a Duce állameszméjének alapjaira épül, akkor a Fideszt senki más nem követheti a hatalomban, mint a Jobbik. Fasisztákat demokraták, demokratikus eszközökkel, még soha nem váltottak le. Annál is inkább, mert azzal voltak elfoglalva, hogy az életüket mentsék. Megismétlődik a Horthy–Szálasi történet.

 

Mussolininek mindig igaza van

 

A történelmi párhuzamok azt mutatják, hogy a fasiszták általában nem tudják pórázon tartani a nácikat. A náci pártok agresszivitása idővel legyőzi a fasiszta államok bizonyos fokú mértéktartását. Ezért a fasiszta diktatúrákat náci totális diktatúrák váltják fel. A demokrácia gyengesége és a hatalmi vákuum miatt alakul ki fasiszta állam, ezért azt nem demokratikus fordulat, hanem náci hatalomátvétel követi.

A szakirodalom szerint a fasizmus autoriter, tekintélyuralmi rendszer, amely csupán korlátozza a szabadságot, de nem szünteti meg. A törvényes keretek sokáig fennmaradnak. Nincsenek internálótáborok, tömeges letartóztatások, kivégzések. Az olasz fasizmus is „felvilágosult diktatúra” maradt egy ideig. A rend ugyan kulcsszó, de slendrián, hanyag, lusta és csapongó a bürokrácia. A rend és a fejetlenség egyszerre van jelen. Ormos Mária ezt nevezte „rendezett káosznak”. Az Orbán-kormány máris kiválóan megfelel ennek a leírásnak. A fasiszta államban az antiszemitizmus kezdetben csak mérsékelt formában van jelen. A náci diktatúra ezzel szemben totálisan felszámolja a szabadságot, hajtóvadászat indul az ellenállókkal szemben, a zsidók, cigányok, melegek fizikai biztonsága is veszélybe kerül. Mindenki kommunista lesz, aki nem náci. Ezeknek az ideológiáknak a gyűlölködő antikommunizmus és antibolsevizmus adja meg a legitimitását. Elég csak egy moderálás nélküli magyar fórumba beleolvasni, és máris olyan minden, mint egy tankönyv a harmincas évekről.

Ha a definíciók pontosak, márpedig azok, a történelmi szükségszerűségek pedig nem változnak, akkor Magyarországon a Fidesz fasiszta államot hoz létre, amit majd a Jobbik náci típusú diktatúrája követ. Fasiszta pártot demokratikus választások útján – amíg olyanokat tartanak – még soha nem váltottak le. Ez önellentmondás lenne, mert Mussolini meghatározása szerint „a fasiszta állam nem más, mint hatalom- és uralomakarás”. Tagadja a demokráciát, a parlamentarizmust. A fasizmus atyja úgy határozta meg a célt, hogy „egy párt, amely teljesen és kizárólagosan kormányoz egy nemzetet”. Egy másik idézet így szól: „egy olyan kormányzati rendszert próbálunk felépíteni, amely minimálisra csökkenti a duális erőtér visszaállásának esélyét, és helyette hosszú távon egy nagy centrális erőtérben rendezi el a politikai kérdéseket; vagy ellenkormányzásra készülünk, és akkor a duális erőtér vissza fog állni. Nem ellenkormányzást kell folytatni, hanem a nemzeti ügyek kormányzását kell megvalósítani. Az állandó harc helyett az állandó kormányzás politikáját folytassuk.” Ez utóbbi Orbán Viktor kötcsei programbeszédének részlete. Ha Mussolini definícióját vesszük alapul, akkor Orbán kötcsei beszéde egy fasiszta állam építésének programja. Orbán és Mussolini ugyanazt mondja. És mint alább majd kiderül, ugyanazt is csinálja.

Fasiszta és náci diktatúra még soha nem omlott össze belülről, minden esetben külső katonai beavatkozásra volt szükség. A fasizmus vezérelvű, akár a Fidesz. Az olasz fasiszták tízparancsolatának egyike az, hogy „Mussolininek mindig igaza van”. A fasiszta állam tartópillére a központi propagandagépezet, amely a többséget a vezér mellé állítja. Ez a propagandagépezet ma az MTI köré épített közmédia. Ezt egészíti ki a jobboldali pártsajtó, amely ezzel szimbiózisban működik. A hazugság, a propaganda minden fasiszta állam alapja, nincs semmi, amit jobban gyűlölnének, mint a szabad sajtó. A fasiszta vezért a nép szereti, ujjonganak érte. Bukása után az imádat gyűlöletbe fordul. Mussolini holttestét a lábánál fogva akasztották fel egy milánói benzinkút elé, ahol egykori imádói leköpdösték. Itt kell megjegyezni, hogy a fasizmus tömegbázisát mindig a lecsúszott társadalmi rétegek adják. Ez az egyik oka annak, hogy a legkönnyebben a gazdasági válság idején képesek hatalomra kerülni. A vezér részben állandó ellenségképpel és fenyegetettséggel, másrészt pozitív énképpel fanatizálja a tábort. A felsőbbrendűség a nácizmusban a “faj”, a fasiszta államban a “nemzet” mítoszában ölt testet. A nép minden nehézséget elfogad a vezértől, mert a bajaikra hihető okot talál, ami mindig valaki másban testesül meg. Ez a tömegtámogatás alapja. A fasiszta államnak fontos a tömeg, a nagy tömegdemonstrációk, a kapcsolat a tömeggel, ha máshogy nem, állandó levelezés útján. A fasiszta állam nem tűri az egyéniséget, az individualizmust, ezért individualista értelmiségiekkel, filozófusokkal, művészekkel nincs jó viszonyban, csak azokat szereti, akik a fasizmus eszményét szolgálják, mint egy Mephisto. Az egyén alárendelődik a nemzetnek, az egyéni érdek a közjónak. A fasiszta állam legfőbb támogatói a nagytőkések. A vezér mindig jóban van a nagytőkésekkel, akik anyagi hasznot látnak a központosított állam által megregulázott munkaerőben és a szabályozott piacban.

 

Az olasz fasiszták kétharmada

 

A fasizmus mindig lezár egy korszakot, amit kitöröl a történelemből, és újjászervezi az államot. A lényegéből fakad, hogy felszámolja a liberalizmust, a parlamentarizmust, a demokráciát, az individuális szabadságot, ezért fogalmilag kizárt, hogy választáson legyőzhető legyen. Magát a választás szabadságát sem ismeri el. Tagadja a választásokon megszülető döntések, a választói akaraton alapuló kormányzás bölcsességét. Mindig első lépései közé tartozik a jogrend új alapokra helyezése és a választási törvény megváltoztatása. Mussolini 1922-ben jutott hatalomra, és 1923-ban már új választási törvényt fogadtatott el, amelynek lényege az volt, hogy a legtöbb szavazatot szerző párt megkapta a parlamenti mandátumok kétharmadát. Az olasz fasiszta párt ezt követően 65 százalékos mandátumot szerzett. 1925-ben már olyan rendelkezést hoztak, hogy a kormány a parlament jóváhagyása nélkül is hozhat törvényt. Néhány év múlva, 1928-ban pedig a többségi parlament feloszlatta önmagát. Megszűnt a parlament. Az Orbán-kormány már abban az üzemmódban működik, amelyben parlamenti jóváhagyás nélkül hoznak törvényeket. Formailag megszavazza ugyan saját előterjesztéseit a Fidesz frakciója, de semmiféle egyeztetést nem folytat, beleszólást nem enged. A demokratikus pártok szerepe formális. Az egyéni képviselői indítványok alapján két nap alatt megszavazott alkotmánymódosítás megfelel Mussolini normáinak. A folyamat látszat-demokráciával indul, de először korlátozzák, majd betiltják az ellenzéki pártokat, a szakszervezeteket és az ellenzéki sajtót. Minden leírás szerint először kiszorítják az ellenzéket a hatalomból, majd – szó szerint ez olvasható – minden hivatalba a saját embereiket ültetik. Az ügyészség után most elfoglalják az Alkotmánybíróságot, kicserélik saját embereikre a bírói kar nagyobb részét. Vajon mi célból? A sztrájkjogot megszüntetik, majd később a szakszervezetek helyére korporációkat hoznak létre, amelyekben a munkaadók és a munkáltatók kibékítik az ellentéteiket, majd képviselőket delegálnak a központi kongresszusba, amely már nem parlament, hanem a kormány tanácsadó testülete.

Mussolini fasizmusa a római birodalmat állította eszményként az olaszok elé, az erő kultusza jegyében. Orbán is az erőt hangsúlyozza, fitogtatja, még akkor is, ha nincs. Az Európai Uniónak is feltűnt, hogy a féléves EU-elnökségnek Magyarország a „Strong Europe”, vagyis „Erős Európa” jelszót választotta, mintha egy skinhead zenekar lenne. Amerikában ez mindenkit arra emlékeztet, hogy “white power”. Erős család, erős Magyarország, erős nemzet, erős Videoton, Erős Pista, erős pálinka. Mindez azonban nem olyan vicces, ha felismerjük, hogy az erő kultuszának fasiszta teóriája a másik oldalról azt is jelenti, hogy el kell hárítani minden akadályt, ami az erős nemzet kialakulásának útjában áll. A gyengék bukásra, vereségre, halálra, megsemmisülésre vannak ítélve. Ezért nem kár, ha a gyengék, az öregek, a betegek és a rokkantak elhullanak. Nem véletlen, hogy miközben az életerős férfiakat megtartották, az öregeket, betegeket és gyengéket gázkamrába küldték a nácik. Nem állítom, hogy szándékos népirtás terve áll az egyes intézkedések mögött, de azt nem lehet kizárni, hogy a Fidesz és Orbán által vallott fasiszta nézetek hangoztatása mellett (amely az erő kultuszát vallja), olyan területekről vonul ki az állam, ahol a központi segítség hiánya a gyengéket sújtja. Minden intézkedés mögött felismerhető a betegek, az öregek, a hajléktalanok, a hátrányos helyzetűek letaszítása a Taigetoszról. A gyógyszerárak, a hajléktalanok zaklatása, a kilakoltatással fenyegetett emberek cserbenhagyása, a rokkantak, csökkent munkaképességűek úgynevezett “munkába állítása”. Ez utóbbiak között nem csupán csalók vannak, noha sokan vannak ilyenek is. Visszamenőleg azonban csak az küldi dolgozni a már nyugdíjban levőket, aki meg akar szabadulni ettől a rétegtől, de főképp azoktól a “felesleges” költségektől, amellyel ellátásuk jár. Hajléktalanokra, nyugdíjasokra nem költenek, sportra, a test és az erő kultuszára igen. Az sem véletlen, ha egy fasiszta állam olyan adócsökkentést hajt végre, amely a gazdagoknak és az erőseknek kedvez, a pusztulásra ítéltek életben tartását viszont nem segíti.

 

Erős központosítás

 

A fasizmus a “fasces” szóból származik, amely egy ókori hatalmi jelvény elnevezése, és az egységet, az autoritást szimbolizálja. A fasizmus vallja a folytonosságot a történelmi múltból kiválasztott hősies, dicső korszakkal. Mussolini a római birodalommal, Orbán Szent István államával azonosítja új rendszerét, ahol a magyar változatban a Szent Korona az egység és az autoritás kifejezője. A fasizmus lényege a totális állam, ahol a központosítás révén az egyetlen állami akarat alá rendelnek mindent. Minden az államon belül, és semmi nem azon kívül. A totális állam eszméje elveti az önkormányzatiságot, az egyéni és a csoportos szabadságot. Mindent az állam irányítása és kontrollja alá helyez. Az Orbán-kormány államosít, központosít, önkormányzatokat számol fel, hatáskörüket, szabadságukat, szuverenitásukat csökkenti. Az állam a nemzet fölött áll, de mindent a nemzetért tesz. Elutasít mindenféle nemzetköziséget, ami megnyilvánul EU-ellenességben, Amerika-ellenességben. Külpolitikája agresszív, a fasiszta állam ellenséges viszonyt teremt mindenkivel. A nemzeten kívül állók lenézése a tipikus jellemzője. Nem véletlen, hogy ennek mindig háború volt a vége. Csak az erő pozíciójából tud tárgyalni. Belpolitikailag viszont sokszor eredményes, átmenetileg stabilizálni képes az országot, ahogyan az Mussolini és Hitler esetében is történt. Egyebek mellett például közmunkaprogrammal. A legfrissebb hírek szerint a BM-ben külön államtitkárság foglalkozik a területtel, amit a VPOP volt parancsnoka irányít majd. Hende Csaba honvédelmi miniszter és Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes tart közös munkaértekezletet. A munkaerőpiacról kiszorultak tömeges foglalkoztatásának ügyeit egy új államtitkárság kezeli, és a nyugdíjból visszahívott rendvédelmiek gumibotokkal felügyelik majd a munkát.

Az államnak nemcsak fizikai, hanem szellemi küldetése is van polgáraival szemben. Erényekre nevel, erkölcsi értéket közvetít, rendre, fegyelemre és engedelmességre tanít. Mindannak az ellenkezőjét képviseli, amit a liberalizmus és a felvilágosodás vall. Mussolini azt mondta, hogy a XIX. század az egyén, a liberalizmus százada volt, de a XX. század a tekintély, a „jobboldal”, az állam, a fasizmus százada lesz. Ha hozzávesszük, hogy a nácizmus nem más, mint a fajelmélettel súlyosbított fasizmus, akkor azt kell mondanunk, hogy igaza lett.

 

A Vatikán támogatása

 

A fasizmus nem materialista filozófia. Doktrínája, antiliberalizmusa, antiparlamentarizmusa és demokráciaellenessége teljes összhangban áll a katolikus egyház tanításaival. A katolikus egyház államegyházi státusza nem mellékes része a fasiszta államnak. Az egyház tanítása rendeli a közjó alá az egyént, képviseli azokat az erkölcsi értékeket, amelyeket Vejkey Imre képviselő már a nyugdíjügy kapcsán is beidéz XIII. Leótól. Az egyén szabadsága nem abszolút, a közjó és az erkölcs felette áll. A fasizmus számára az állam az abszolútum. A Fidesz egyházügyi törvénymódosítása az első lépésben megszünteti a felekezeti egyenjogúságot. Létrehozza a történelmi egyház kategóriáját. A második lépésben pedig kiemeli majd innen a katolikus egyházat, amely egyedül lesz államegyházi státuszban. Ez az egyetlen magyarázata annak, hogy a katolikus egyház átmenetileg eltűri, hogy a Hit Gyülekezete is egy kategóriába kerüljön velük, vagyis “történelmi” egyház legyen. Megkezdődött az önkormányzati iskolák egyházi kézbe történő átjátszása, hamarosan – Mussolini mintájára – bevezetik a kötelező hittanoktatást is. A gyerekeken keresztül megkezdődött a szülők bekényszerítése – a fasiszta állam koncepciójának megfelelően – az egyházi kontroll alá. A katolikus egyház, a Vatikán és a fasiszta állam közös ellenségei a szabadkőművesek, a liberálisok és a kommunisták, akik közé a szociáldemokraták is tartoznak (Hitler például végig róluk és a zsidókról beszél a Mein Kampfban). A Vatikán és a fasiszta állam közös célkitűzése, hogy a konzervatív és jobboldali pártokat maga alá gyűrje, a jobboldaliságot a fasizmus – nevén nem nevezett, de tartalmában annak megfelelő – eszméjével azonosítsa. Magyarország múlt századi tragédiáját és minden veszedelmét, beleértve Trianont és a mostani helyzetet is, ez a típusú jobboldali ideológia okozta. Ennek egyik leágazása a faji megkülönböztetésre épülő nácizmus. A nácizmus gyökerei részben a katolicizmus antijudaizmusából fakadnak.

Választási győzelme után Orbán Viktor azonnal új rendszer létrehozásáról beszélt. Forradalomról, amely eltörli az „átmenet” évtizedeit. A fasiszta állam mindig új civilizáció megteremtését hirdeti meg. A fasiszta állammal összeegyeztethetetlen „köztársaság” szót eltörölték az ország nevéből, s nem véletlen az sem, hogy éppen a Köztársaság teret nevezték át a boldoggá avatott katolikus pápa, II. János Pál után. A fasizmus hivatalos ideológiát ad az államnak, s ez Magyarországon bekerült az új alkotmány preambulumába. Emlékezzünk, hogy a legkeményebb nemzetközi kritika ellenére sem voltak hajlandóak a médiatörvényt megváltoztatni, a közmédia kormánypropaganda-funkcióját feladni, az ellenzéki sajtó korlátozásának tervéről lemondani. Mi ez, ha nem tudatos építkezés?

 

Fasiszta puccs történt

 

Ha megnézzük az eddigi folyamatot, azt látjuk, minden lépés illeszkedik a rendszerbe. Lehet szépíteni, lehet úgy tenni, mintha nem vennénk észre, de itt egy hamisítatlan fasiszta állam kiépítése zajlik. Létrejöttének feltételei megegyeznek azzal, ahogyan az az 1920-as és 30-as években Olaszországban és Németországban történt. A Gyurcsány-kormány saját pártjától és a demokratikus normákat félresöprő ellenzéktől olyan támadásokat szenvedett el, hogy lebénult, a demokrácia meggyengült, hatalmi vákuum jött létre. Ennek csúcspontja az volt, amikor „apróhirdetésben” kerestek miniszterelnököt. A Gyurcsány-kormány későn ismerte fel, hogy ellenzéki támadás köpönyegébe bújtatott fasiszta puccs zajlik. Nem lépett fel azzal szemben a demokratikus rend erejével, és a puccshoz felhasznált szélsőjobboldali rohamcsapatokkal szemben sem mutatott kellő határozottságot. Ebből lett a Fidesz kétharmada, a Jobbik 14 százaléka. Ehhez társultak a félbemaradt reformok, a gazdasági válság, az életszínvonal csökkenése. Mintha csak közvetlenül egy háború után lennénk. Ez a demokrácia bukásához és a most létrejövő fasiszta állam kialakulásához vezetett. A tömegek bizalma megingott, és tekintélyelvű rend után kiáltott. A Fidesz a kétharmados parlamenti győzelem után befejezte a puccsot, felszámolta a jogállamot, eltörölte a demokratikus alkotmányt. Minden úgy halad, ahogy a múlt századi Európában. Sok tekintetben visszanyúlnak a Horthy-korszak tekintélyuralmi hagyományaihoz is, amelyek rehabilitációja most zajlik. Orbán fasiszta állama Gömbös Gyuláéra emlékeztet. Kívülről nézve ösztönös és tudatos jegyek keverednek egymással, de a vektorok egy irányba mutatnak. Magyarország a demokratikus köztársaságtól halad a fasiszta diktatúra felé, amelynek kiépítése megfeszített ütemben, rohammunkában zajlik.

Ebből az következik, hogy egy szabad választáson bekövetkező demokratikus fordulatnak nem sok esélye van. Ha a nép elégedetlen, akkor a fasiszta Fideszt a náci Jobbik válthatja a hatalomban. A Jobbik a részleges törvényes kereteket is felrúgja, és totális diktatúrát vezet be. Ezt jó lenne megakadályozni. Ennek nyomán menekültáradat indulhat el Magyarországról, humanitárius katasztrófa fenyegethet. És akkor csak külső katonai beavatkozás állíthatja vissza a demokratikus rendet. Ha vége lesz a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, akkor minden törvényt és rendelkezést, amit a fasiszta állam létrehozása érdekében szavaztak meg, egyetlen tollvonással el kell törölni. Nem lehet azok között a keretek között folytatni az életet, amelyeket a Fidesz létrehozott. Világossá kell tenni Európa és Amerika számára, hogy Magyarországon nemcsak túlkapások vannak, hanem az Unió első fasiszta állama épül. Ez veszélyt jelent a honi lakosságra, a környező országokra és Európa békéjére.

 

Az lenne a jó, ha a sajtó nem azzal foglalkozna, hogy közvetíti egy fasiszta állam létrejöttét, hanem tiltakozna és mozgósítana ellene. Ezt a sajtót ugyanis még be sem kell tiltani, mert semmi vizet nem zavar. Ahogy a média közvetítette a gyöngyöspatai cigányok elleni fasiszta terrort, az majdnem olyan volt, mintha Auschwitzot kapcsolták volna élő adásban, és beszámoltak volna újabb vagonok érkezéséről, majd egy nagyobb női csoport elgázosításáról. A hasonlat durva, de morálisan ugyanaz: csupán mennyiségi különbség van, és a folyamat egy korábbi szakaszáról van szó. Akiből Gyöngyöspata nem vált ki tiltakozást, az már a gázkamrák ellen sem fog felszólalni. Egy amerikai ember megállította a gyöngyöspatai terrort, de azóta elmenekült Magyarországról, mert boszorkányüldözés indult ellene. Nem érezte már biztonságban magát ezen a Magyarországon. Az EU-tagország és NATO-tag Magyarországról menekülnie kellett egy amerikainak, aki cigányokat menekített ki egy faluból, ahol egy náci félkatonai csoport kiképzőtábort akart nyitni, lőgyakorlatot akart tartani. Ha ő nem lármázza fel a nemzetközi sajtót, a kormánytól és a magyar emberektől bármi megtörténhetett volna. A nácikat nem vonják felelősségre. A megmentőnek menekülnie kell a fasiszta állam koncepciós eljárása elől. Be akarták bizonyítani, hogy külföldi ügynökök aknamunkája volt Gyöngyöspata, hogy a derék magyar kormányt lejárassák. Nem a magyarok nácik, fasiszták és rasszisták, akikkel összekacsint a kormány, hanem ez is a külföldi lejárató kampány része. Fel lehet göngyölíteni, kik tartottak kapcsolatot az amerikaival, kik a hazaárulók, a kémek. Ugyanerre számíthatnak a demokraták is: bármikor kitalálhatnak bármilyen kémkedést, hazaárulást, hogy politikai ellenfeleiket terrorizmussal, merénylettel, összeesküvéssel gyanúsítsák meg. És erre szükségük is lesz, hogy a totális uralmat kiépítsék.

 

Egyetlen remény van: az, hogy Magyarországot egy demokratikus Európa államai veszik körül. Ez az Európa talán kész arra, hogy meghallja a magyarok tiltakozását, ha az elég erős. Ha nem, akkor józannak kell lenni, és a túlélés egyéni stratégiáit kell kialakítani, amíg nem késő.

(Forrás: BPI)

                                 AZ IDÉZETT KDNP KÉPVISELŐ REAGÁLÁSA

 

Tisztelt Bartus Úr!

 

Maga egy „kedves ember”! Ez a véleményem a minap fogalmazódott meg – Dunaparki asztaltársaságom egyik tagja nagymamájának szóhasználatát átvéve – amikor a számítógépem kurzora az Ön cikkére, nevezetesen „Az Unió első fasiszta állama” c. „művére” állt, s már sebtiben olvastam is.  Sorról-sorra haladva a valóságnak vélt fikcióin, egyre inkább felháborodtam, mert a fasizmus és a nácizmus ártatlan áldozatainak emléke ennél többet érdemel, továbbá személy szerint  olyan színben tűntetett fel engem és frakciómat a Kereszténydemokrata Néppártot, továbbá szövetségesünket a FIDESZ-t, mintha együttesen és külön-külön is fasiszták lennénk. Mindezt kategorikusan ezúton is visszautasítom!

 

  Kilőtt nyila célt tévesztett, ugyanis gondoljon csak abba bele, hogy éppen az Ön által célkeresztbe vett alanyok felfogása szerint, a keresztények és a zsidók közös szellemi öröksége oly nagy, hogy mindenkinek csak ajánlani tudják a kölcsönös megismerést és nagyrabecsülést! Ezért több mint nagyfokú tévedés volt az Ön részéről, rólunk mintegy azt sugallani, hogy homlokaikat Káin-jegye ékteleníti el.

 

Véleményem az, hogy a szélsőségesség mindig veszélyforrást jelent, azonban a magyar politikai valóságban éppen a FIDESZ-KDNP Szövetség sikere ad garanciát arra, hogy a radikális oldal komoly befolyást ne érjen el.

 

Mindezek alapján felhívom Önt arra, hogy adjon elégtételt – minimálisan jelen válaszlevelem közlésével - továbbá arra is, hogy a jövőben tartózkodjon irányunkban a hasonló sértő megnyilvánulásoktól, ugyanis Bartus úr, a tények makacs dolgok!

 

 

Tekintettel arra, hogy elkötelezett kereszténydemokrata vagyok, ezért a magyar kereszténydemokrácia kortörténetéről néhány tényszerű mondattal hozzá kívánok járulni ahhoz, hogy a rólunk – nagynyilvánosság előtt – Ön által eszközölt téves véleményformálás helyretettessék :

 

A mai Kereszténydemokrata Néppárt jogelődje a Demokrata Néppárt (DNP) volt, annak a jogelődje pedig ugyancsak a KDNP nevet viselte, mely 1944. november 30-án alakult meg – az egyik szervező – Varga László saját lakásán, Budapesten a Galamb utcában, a náci megszállás alatt, illegálisan.

Az illegális KDNP szervezőit a GESTAPO kiemelten üldözte, közülünk többet Dachauba deportáltak, de sokan voltak olyanok is, akiket a nyilas karhatalom börtöneibe vetettek!

A párt 1945 elején Barankovics István hírlapírót választotta főtitkárává, aki a háború befejeztével nyomban minden fórumon az új hatóságoktól megpróbált működési engedélyt szerezni a pártnak, azonban ez csak nagyon lassan vezetett eredményre.

1945. május 8-án, az intézőbizottság ülésén a KDNP-n belül a republikánus keresztényszocialista vonal vette át a vezető szerepet, ezáltal Barankovics lett a DNP-re átkeresztelt párt elnöke. Barankovics a programját, XIII. Leo Pápa szociális enciklikájára, a „Rerum Novarum”-ra alapította, ily módon kívánta kereszténydemokrata párttá formálni a DNP-t. Varga László kitartó munkájának eredményeképp a DNP 1945 végén hivatalosan is engedélyt kapott a megalakulásra, így illegalitása időlegesen véget ért, azonban az 1945. évi választásokon a hátralevő idő rövidsége miatt már nem indulhatott. Azonban pártunk az FKgP segítségével az 1945. október 7-i fővárosi törvényhatósági választások eredményeképp mégis 2 tagot – Eckhardt Sándort és Varga Lászlót - juttatott a törvényhatóságba, az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választáson pedig két FKGP színeiben indult képviselőt – Bálint Sándor és Eckhardt Sándor – juttatott a magyar parlamentbe.

A II. világháború utáni első szabad választásokon pártunk már a legerősebb ellenzéki pártként jutott a parlamentbe, hivatalosan a szavazatok 16.64%-át elnyerve. A választás kihirdetett győztese a „kékcédulás” visszaélések okán az MKP lett (papíron a szavazatok 22,3%-át kapták), a valódi győztes azonban pártunk a DNP volt. Pártunk választási eredményei a kommunistákat rendkívül meglepték, így nem véletlen, hogy 1948 második felétől kezdve megkezdődött a DNP „szétszalámizása”, továbbá egyes néppárti képviselőink zaklatása és megfosztása mandátumaiktól.

1949. január 25-én Rákosi Mátyás az ország diktátora tárgyalásra invitálta Barankovicsot, hogy pártjával legitimálja a már fogságban lévő Mindszenty József ellen indítandó koncepciós pert. Rákosi a tárgyaláson Barankovicsot megfenyegette azzal,  hogy amennyiben a DNP nem támogatja a kommunistákat a hamarosan lezajló Mindszenty-perben, erkölcsileg elítélve a bíborost, majd ezután „önkéntesen” fel nem oszlik, antidemokratikusnak és népellenesnek bélyegezve magát, úgy nem kezeskedik a DNP vezérkarának biztonságáért, ellenkező esetben viszont semmi bántódásuk nem esik. Barankovics az „ajánlatot”, majd Rákosi ezt követő újabb fenyegetéseit is határozottan visszautasította, ezt követően pedig – egyéb lehetősége nem lévén – próbálta menteni pártunk tagjait az üldözéstől, bejelentve a párt feloszlatását. Így folytatódott pártunk korábbi emigrációs korszaka egészen a rendszerváltoztatásig.

Fentiek után nyilvánvaló az a sziklaszilárd történelmi alap, melynek okán joggal utasítom vissza nagynyilvánosság előtt rólunk alkotott igencsak sértő vélekedését!

Tudja Bartus úr, a „Rerum Novarum” sokkal inkább arra adott volna Önnek alapot, hogy beszámoljon arról, miszerint a kr.u. XIX. századi ipari forradalmak során a munkások számbeli növekedését nem kísérte az anyagi és szellemi színvonaluk emelkedése, sőt a kizsákmányolásuk és a vele járó társadalmi igazságtalanságok csak egyre fokozódtak. Ezt a tényt ismerte fel XIII. Leo pápa, így született meg a „Rerum Novarum”, vagyis az első szociális enciklika.

Az enciklika összefoglalja, hogy mi a feladata a munkásnak (pontos, becsületes munka stb), a tőkésnek (tekintse embernek a munkást; biztosítsa a vasárnapi ünnepnapot; adjon igazságos, megfelelő munkabért, a minimális megélhetésen túl tartalékképzésre is legyen lehetősége a munkásnak; ha a tőkés ezeket a követeléseket nem teljesíti, akkor az egyház szerint a tőkés bűnt követ el), az államnak (a munkások jogainak védelme, elismerni az állam beavatkozásának szükségességét, szemben a liberális ideológiával) és az egyháznak (belülről gyógyítson, a megbékélés szellemét hirdesse; szociális intézmények létesítése, működtetése).

Az enciklika kapcsán a liberalizmus hívei is elismerték az állami befolyásolás szükségességét, majd a XIX. sz. végére a tőkés nemzetállamok szintúgy elismerték, hogy a munkások követelései jogosak és ezek a társadalom biztonságát szolgálják. Az enciklikának óriási jelentősége volt abban, hogy az egyes nemzetállamok szakítottak az addigi marginális szociális tevékenységükkel, intézményi választ dolgozva ki a szociális problémák kezelésére. Így került kidolgozásra egy kollektív ill. közösségi védőrendszer, maga a Társadalombiztosítás!

 

Fenti tények feltárása után adja a Mindenható, hogy Ön, továbbá minél szélesebb körben mindazok akik cikkét olvasták, közvetlen forrásból is megismerjék a „Rerum Novarum”-ot. Az enciklikát olvasva észre fogja/fogják venni, hogy sorai, továbbá a Biblia ószövetségi- és újszövetségi tanításai erősen összekapcsolódnak.

 

Bartus úr! Köztudomású, hogy Ön nagy kritikus, de becsületünket ne vonja kétségbe. Az ellenünk hegyezett kritikája hamisnak bizonyult, azt mással kell helyettesítenie! Tulajdonképpen amit ön a cikkében végzett, az egy intellektuális gyakorlat volt. Ha mindez nem a becsületünket sértette volna, akkor logikai eszmefuttatását egy szürreális kísérletnek minősítettem volna, így azonban kénytelen vagyok azt kategorikusan visszautasítani!

 

 

Budapest, 2011. július 4.

 

 

 

Tisztelettel:

 

 

dr. Vejkey Imre

parlamenti képviselő

 

                                                                         

 

             *

 A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSEI

1) Lehoztuk a cikket és a nyilt-levél választ, mivel a téma aktuális és érdekes – valamint érdekelheti a maradék magyar zsidóságot is.

2) Bartos cikke – amely egyértelmüen festi a magyar élet falára a fasizmus ördögét – fantasztikusnak tünik és hangzik. Egyrészt nem bizonyitott, másrészt, mivel Magyarországon nincsenek élő, demokratikus hagyományok - semmi sem kizárt. Olyan ez mint egy autó, amely fékberendezés nélkül rohan – 2/3 sebességgel – a nagy semmibe.

3) Zsidó szempontból a valószinű – és ezért veszélyes – az, hogy a következő választáson már nem  lesz 2/3 többség és a jelenlegi kormánypárt a nácikkal lesz majd "kénytelen" szövetségre és koalicióra lépni. Ez zsidó szempontból 1944 megismétlését jelentheti.

4) Érdekes és jellemző, hogy az Amerikai Népszava cikkét és arra a választ – nem az illetékes miniszterelnöktől, hanem egy ismeretlen és jelentéktelen képviselőtől – az irott és elektronikus magyar sajtóban egyes-egyedül a BPI közölte.