"על אלה אני בוכיה, עיני עיני יורדה מים ... " (איכה, א, ט"ז)

 

"A BEZÁRTSÁG TARTHATATLAN. 95% ÉL VEGYESHÁZASSÁGBAN, DE A ZSIDÓ TEMETŐ BETELT, HAT ÖREG VÁR EGY  HELYRE  ÉS A 17 ÉVES  GIMNAZISTA KISLÁNY KÉRDEZI:

 

"MI A HELYZET A GYEREKVÉRREL?!"

 

A Vasnépe cimű lapban Némethy Mária interjut jelentetett meg Márkus Sándorral, a szombathelyi hitközség elnökével, aki azt mondja hogy "A zsidó hitközség nyitni akar "  valamint hogy "A Szombathelyi Zsidó Hitközségben a háború előtt virágzó élet folyt. Ma tagjai a fennmaradásért küzdenek".

Elnökük, Márkus Sándor nyitást, átalakulást akar. Új székházuk már van, de rabbijuk – az nincs. Kórrajz

 

---

-  4227 zsidót hurcoltak el 1944-ben haláltáborokba Vas megyéből, ennek 10 százaléka haza tért, s ez eléggé nagy szám. Amin átmentek, az borzasztó volt. Nagyon megkeseredett emberekként éltek nagyon zárt közösségben. Beléjük ivódott a félelem. Vezetőik a legkülönb emberek voltak. Lakatos János, Hanzi bácsi volt az utolsó abból a nemzedékből a hitközség élén. Az volt az elvük: nem kérnek semmit és nem várnak semmit. Bezárkóztak. A rendszerváltáskor sem nyitottak. Én 21 éve vagyok vezetőségi tag, 2010. májusától elnök. Szeretném átalakítani a hitközséget. Nagyon megváltozott a világ, a bezártságunk tarthatatlan. Kérjük az embereket, fogadják el a kezünket.

 

Márkus Sándor nagyon világosan, nyíltan beszél. Elmondja, ezzel a programmal nem ért mindenki egyet a zsidók körében, de ő úgy gondolja: csak ez lehet a megmaradásuk záloga.

 

- Én már nem kérdezem, ki zsidó. Azt gondolom az zsidó, aki annak tartja magát. A ma Szombathelyen élő zsidók 95 százaléka vegyes házasságban él. Én is. A feleségem nem zsidó, márpedig a zsidóság anyai ágon öröklődik, a gyerekeim mégis zsidóknak tartják magukat. A szüleim holokauszt túlélők voltak. Hozzájuk képest én már csak 50 százalékban képviselem azt, amit ők. A gyerekeim, majd az ő gyerekeik vajon hány százalékban? A szüleim nemzedéke csalódott az istenükben, de visszatalált hozzá, erős hittel élt. Láttuk a nagy vívódásaikat. Erkölcsi, érzelmi értelemben, a hitük megélésében különb emberek voltak, mint mi. Mi nem tudunk átadni annyit a vallásból, mint a szüleink adtak. 47 olyan zsidó él ma Szombathelyen, aki rendszeresen összejön, de igen nagy ünnepeken felmegy a számunk 70-80 főre. Igazi zsidó ember az, aki mindig is volt: harmonikus, jó családi életet él, tiszteli az ősöket, nem vét a törvény ellen.

Az egyházközség elnökét arról kérdezem, gondolt-e például arra, hogy manapság többen vélik úgy: érdemes a zsidókhoz csapódni, mert értenek a pénzhez, sok köztük a gazdag, s ebből profitálhatnak.

 

- Ó igen, jönnek közénk ilyenek, de előbb, utóbb kikopnak. Egy példát említek. Minden péntek este tartjuk a szombat köszöntő imát. Ez 3 ezer éves ősi arámi nyelven folyik, s legalább 10 férfinek együtt kell lennie, csak akkor imádkozható. Aki nem hittel zsidó, az elmarad erről. A zsidó vallás nem térítő vallás, ugyanakkor nem könnyű betérni. 613 tiltást ír elő, vizsgázni kell például a Talmudból. Ahhoz, hogy igazán visszajöjjön az a régi zsidó élet, mint ami itt volt, rabbi kellene. De kevesen vagyunk, nem tudunk egy rabbit eltartani. Volt rá kísérlet, de be kellett látnunk, nem megy. Hogy csak egy dolgot említsek: a kóser étkezés egy rabbi számára kötelező, de kóser üzlet legközelebb Budapesten, Bécsben van. Nincs a közösségünknek vallási vezetője.

Arról beszélünk, hogy ez a helyzet nem szombathelyi specialitás. A vegetálás jellemző a vidéki zsidóság egészére ma Magyarországon.

 

- A kommunizmus nem tett számunkra sem sok mindent lehetővé, az is hozzájárult a bezárkózásunkhoz. Ma a zsidók megmaradásáért küzdünk. Budapesten, Debrecenben, Kecskeméten, Miskolcon, Szegeden, Pécsen kívül mindenhol. Ugyanakkor az is igaz: nem szabad egy közösségnek ennyire magára maradnia. Itt Szombathelyen például évek óta július elején megemlékezünk a holokausztról. Mindig szép szavak hangzanak el a politikusok szájából arról, milyen fontos a zsidóság a város számára, milyen értékekkel gyarapították elődeink Szombathelyt. A gondjaink viszont nem oldódnak meg. 4 éve jeleztük: betelt a zsidó temető, új területre lenne szükségünk. A vallásunk előírása szerint örök életre szól egy sír, nem megbolygatható. Kaptunk volna egy területet, de az vizenyős, sokmillióba kerülne az alkalmassá tétele. Hat holokauszt túlélő hölgy és két férfi él Szombathelyen, s ma két hely van a temetőnkben. Zsidó ember nem maradhat sokáig föld fölött, Izraelben másnap eltemetik a megholtat. A temető sürgető ügyünk.

 

Végül arról kérdezem Márkus Sándort: konkrétan mikortól, hogyan képzeli a nyitást?

 

- Szeptemberben felavatjuk a megújult házat. Kulturális és vallási műsorok, érdekes emberekkel való találkozások színtere lesz majd. Gyerekkoromban annyian voltak itt, hogy nem lehetett megmozdulni. Nagyon családias közösségünk volt. Úgy gondolom, minden feltétel adott ahhoz, hogy igazi klubélet alakuljon ki nálunk. Ezzel a nyitottsággal elérhetjük, hogy se ne sajnáljanak, se ne misztifikáljanak bennünket. Sok olyan kérdést kaptam emberektől, amelyekből kitűnt: nem ismerik a zsidókat.17 éves gimnazista lány a tiszaeszlári perre célozva kérdezte: mi a helyzet a gyerekvérrel? Elámultam. Ha jobban megismernek bennünket, ilyen kérdések nem hangzanak majd el. Bízom abban, hogy a szombathelyiek kíváncsiak lesznek ránk. Hiszem, hogy sokan gondolják: a város is veszt vele, ha mi nem leszünk.

 

(Forrás: Vasnépe – Sofár)

 

                                                            *

KÉRDÉSEINK:

 

1)   Miért nem küld le a Sip utca rabbit legalább kétszer havonta?

2)   Ki a felelős ezért helyzetért?

3)   Miért nem jönnek le időnként az orzse diákjai, zsidók vagy nemzsidók?

4)   Ha temetni kell nem-zsidó temetőbe – van "rabbi" aki erre is hajlandó. Miért nem jön az le?

5)   Ha mindenki nyaral – ki fog a kérdésekre válaszolni?