AZ "ÁRU" AMELY NEM VÉSZ EL
Joszi ben Kiszmá rabbi mesélte: "Egyszer országúton jártamban, találkoztam valakivel, aki köszöntött, és én visszaköszöntem neki.
Rabbi uram, hova való vagy? - kérdezte ez az ember. - Egy nagyvárosból - mondtam neki -, amelyben sok bölcs és írástudó él. Erre azt mondta: - Rabbi, volna kedved a mi városunkban letelepedni, és én adnék neked egymillió aranytallért, drágaköveket és gyöngyöket?
Erre azt feleltem neki: - Fiam, ha nekem adod a világ minden aranyát, ezüstjét és drágakövét, nem laknék másutt, mint ott, ahol a Tórát művelik.
Egyébként így van ez megírva a Zsoltárok könyvében is, melyet Dávid, Izrael királya írt: »Becsesebb számomra ajkad tanítása {a Tóra], mint arany és ezüst ezrei.« (119, 72). Sőt, amikor az ember elhalálozik, nem kíséri el őt útjára sem arany, sem ezüst vagy drágakő, hanem csakis a Tóra, amit tanult, és a jó cselekedetek, amiket életében tett, mint ahogy az írva vagyon: »Jártadban vezérel téged, mikor lefekszel, őrködik feletted, és amikor felébredsz, ő irányítja gondolataidat«. (Példab. 6, 22). »Jártadban« - ebben a világban. »Mikor lefekszel« - a sírban. »Amikor felébredsz« az eljövendő világban. Ugyancsak írva van (Chágáj, 2,8,): »Enyém az ezüst és enyém az arany - mondja a Seregek Ura«."
(Atyák, 6, 9).
Joszi ben Kiszma , a nagy tanaita , Hanina ben Trádion kortársa volt. Cesariában, a Heródes által - a Jordán folyó torkolátánál fekvő (ma Libanon és Izrael határán található) - épített városban élt és tanított jesívájában. A Talmud több helyütt idézi őt, a Misnában nem fordul elő a neve, csak az Atyák tanításai között. A rómaiakkal való békés kiegyezés útját kereste, s feltehetően a Bar-Kochba lázadással kapcsolatban is passzív magatartást követett. A Talmud fel is jegyez egy közte és Hanina ben Tradion közti vitát, melyből kiviláglik a rómaiakkal való viszony különböző megítélése.
*
A Midrás Smuél magyarázatot ad arra, hogy Joszi miért nem köszönt előre, holott írva vagyon: "Mindenkinek köszönj előre". (Atyák, 4, 15) Ez csak azért fordulhatott elő - szól a magyarázat -, mert Joszi annyira el volt mélyedve gondolataiban [de az is lehet, hogy jártában tanult], hogy nem vette időben észre a vele szembejövőt, csak amikor az már köszönt neki.
Cháféc Chájjimnak is van magyarázata az esetre.
Feltehetően az ember, aki meglátta Joszit, arra gondolt, hogyan lehetséges, hogy egy bölcs egyedül, ráadásul gyalog jár? Biztosan szegény a hitközsége - gondolta -, vagy nem képesek rabbijukat értékelni. Ezért ajánlotta fel neki a busás jövedelmet. Mikor Joszi azzal utasította vissza felajánlását, hogy ő egy bölcsekkel és írástudókkal teli városban él, a gazdag ember azzal érveit, hogy annál inkább menjen el hozzájuk, ő lesz a főrabbi, a hitközség feje, és minden tiszteletet megadnak neki. De Joszi azt válaszolta, nem hagyja el a várost, ahol a sok bölcstől és írástudótól csak tanulhat.
****
Tiferet Jiszráél szerint azért került ez a fejezet ide, mert az előzőekben említett hét jó és fontos tulajdonság, amelyek egyike a bölcsesség - mégsem hagyja el az ember a kedvükért a Tóra-tanulás lehetőségét.
"Dávid, Izrael királya által..."
A wolozsini rabbi, a nagy Tóra-tekintély, úgy véli, hogy ezek a szavak feleslegesek, hiszen mindenki tudja, ki írta a Zsoltárokat. Igen ám, de Joszi arra emlékeztet, hogy: "Becsesebb számomra ajkad tanítása...", egy olyan ember tanítása, akinek rengeteg aranya és ezüstje volt, mégis többre értékeli a Tórát...
****
A Midrásban (Tanchuma, Truma) olvashatjuk: Egyszer egy Talmud-tudós hajóra szállt. A hajón többnyire kereskedők utaztak, rengeteg árúval. Azt feltételezvén, hogy a tudós kinézetű is kereskedő, arról faggatták, milyen áruja van neki.
- Az én árum értékesebb, mint a tiétek - magyarázta nekik. Azok hogy megtudják, mi lehet az - felforgatták az egész hajót, de persze nem találtak semmit. Így aztán kinevették és gúnyolták.
A hajót később kalózok támadták meg, és természetesen minden mozgathatót elraboltak a hajóról. A kereskedők minden nélkül maradtak, még ennivalóra sem maradt pénzük. És a Talmud-bölcs? Elment a Tanházba, megtartotta előadását, minek következtében nagy tiszteletet vívott ki magának, s nem volt többé gondja a megélhetésére.
Látván ezt a kifosztott kereskedők, bocsánatot kértek a rabbitól, s egyben segítségét is, hogy járjon közbe érdekükben.
- Ugye megmondtam nektek - mondta nekik végül a rabbi -, az én árum többet ér...
(Folyt.köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése