2010. január 30., szombat

Nők a zsidó Bibliában

S Á R A  - AZ ELSŐ ŐSANYA

 

    Sára – héberül Szárá, (jelentése úrnő) vagy eredeti nevén Száráj – Ábrahám felesége - volt a zsidó nép első ősanyja. Az egyszerü értelmezés (psát) szerint Ábrahám féltesvére volt, egy  apától, de nem egy anyától, mig a midrási hagyomány Ábrahám unokahugát látja benne. Ismert sémita család Mezopotámiában, melynek feje Terách volt, Ábrahám édesapja és Száráj apja (vagy nagyapja).

 

     Száráj méltó társa volt Ábrahámnak a monoteizmus terjesztésében. Amikor elhagyták a két folyam országát, útban Kanaán felé, magukkal vitték egész "vagyonukat", ami a Midrás szerint a "betéritettek" voltak: Ábrahám téritette be a férfiakat és  Sára  - a nöket,(Midrás Brésit Rábbá, 39, 14), vagyis birták rá őket hogy hagyjanak fel a bálványimádással

 

Ábrahám 75 és Sára 65 éves voltak amikor elhagyták szülőföldjüket, hogy isteni útmutatása Kanaánba menjenek. Házasságuk első évtizedeire Sára meddősége nyomta rá tragikus bélyegét. Egy sor kellemetlen kalandon estek át, amikor az éhinség arra kényszeritette őket, hogy Egyiptomba emigráljanak, ahol a szépséges Sárát a Fáraó háremébe hurcolták. Hiába érvelt azzal Ábráhám hogy Sára a testvére – attól félvén hogy ha tudják hogy férje, megőlik(?) őt - csak az isteni beavatkozás mentette meg Sárát attól, hogy az egyiptomi uralkodó kedvét töltse vele. Később, ugyanez történt velük a filiszteusok országában is, ahol Ábrahám részletesen elmagyarázta hogy nem hazudott – amikor az ottani király szemrehányást tett neki – hanem valóban féltestvéréről van szó, aki egyben a felesége is. Több exegéta elmarasztalja Ábrahámot viselkedéséért, amiért szabad prédára engedte feleségét, miközben csak arra  volt gondja, hogy ne öljék meg (Nachmanidés), mások mentegetik. Tény hogy mindkét esetben " felső utasitásra" volt kénytelen a Fáraó és Ávimelech Sárát elengedni, anélkül hogy hozzányúlt volna. Mindketten csúnya és kellemetlen kiütéseket kaptak (lásd 1. Mózes, 12, 17-19 valamint uo. 20, 17-18) amiből nyilvánvaló volt az összefüggés a büntetés és Szárá elrablása között

 

   Miután Isten szövetséget köt  a pátriárkával, megváltoztatja az ő és felesége neveit: Ávrámból Ábrahám és Szárájból Szárá lesz – és az isteni igérettel tarsolyukban várják a gyermekáldást.

 

                                                          *

Közben azonban nem űlnek tétlenül. Már elmult sok év mióta Kanaánban vannak és Sárának ötlete támad. Vagy egy fiatal egyiptomi szolgálója, Hágár (lo) azt Ábrahámnak adja, vegye feleségül és ha az szül – ami iránt nem volt kétség – akkor ezáltal Sára is (fel)épül. Ma nem tudjuk pontosan mit jelentett ez: vagy azt hogy annak érdemében hogy vetélytársnőt hozott a házba, egy fiatal nő személyében – fog szülni, vagy pedig majd ő dajkálja és neveli a szolgálónő fiát, aki olyan lesz mintha az ővé lenne.

 

Hágár  megszolgálja a belé vetett bizalmat és – azonnal teherbe esik. Itt kiderül, hogy Sára is csak egy nő, illetve egy meddő asszony, aki mindenáron anya szeretne lenni. Egyhamar észreveszi hogy a fiatal Hágár már nem olyan alázatos és szolgálatkész mint azelőtt volt. Hiába sorolja a Talmud Sárát a hét zsidó prófétanő (!) sorába, a féltékenység itt olyan messzemenő, hogy Sára megkinozza-megalázza a szeretett férj magját hordó Hágárt, olyannyira hogy az megszökik. Útközben találkozik egy angyallal, aki közli vele, hogy fiut fog szülni, azt nevezze el Jismáélnak, majd azt tanácsolja neki, menjen vissza úrnőjéhez, alázkodjon meg elótte, mert "érdemes neki", ugyanis nagy és népes nemzetség lesz lesz fiából.

 

   Több neves kommentátor (mint Nachmanidés, Kimchi és mások) megróják Sárát kegyetlen viselkedéséért és azt vétkesnek találják. Nachmanidés kivetnivalót lát Ábrahám viselkedésében is, aki mindenben hallgatott feleségére. "Ezért lett neki (Hágárnak) egy fia – Jismaél - aki majdan megkinozza Ábrahám és Sára ivadékát, a kinok kinjával"(Rámbán). Abarbanel vitába száll ezzel az állásponttal és védelmébe veszi Sárát, akinek "nevelő szándékai" voltak csupán.

 

 Hágár visszamegy, megszüli fiát, akit Ábrahám nevez el Jismáélnak. Sára nem "épült" ebből, meddősége egyre nyomasztóbb lett miközben a szolgálónő és fiának jelenléte a házban, egyre elviselhetetlenebb. Azonban csak 13 év mulva, amikor Sára már 90 éves és végre megszüli fiát, Izsákot, kerül sor arra hogy  az idős ösanya  ráveszi férjét, üzze el  Hágárt és fiát  a házból. Ábrahám vonakodik, de egy isteni hang azt súgja neki, hogy mindenben hallgasson feleségére, Sárára.

 

                                                         *

       Ezt megelőzően Ábrahám isteni parancsra körülmetéli magát, majd jön három, arab vándornak álcázott, angyal és közli az idős házaspárral, hogy jövőre ilyenkor fiuk születik. Sára hallgatózik, majd nevetésben tör ki amikor hallja az igéretet: öregek vagyunk mi már ehhez, mondja, hiszen 90 éves volt és férje – 100. Az Örökkévaló kvázi "megsértődik", hiszen nincs dolog amit a Mindenható ne tudna keresztülvinni – és az igéret megismétlődik.

 

   Sára boldog anya, de amikor Izsák 37 éves, hirtelen meghal 127 éves korában. Bölcseink szerint "korai" halála büntetés volt, hiszen annyit kellett volna élnie mint Ábrahám (180), de mivel perelt urával és az Istent kérte döntsön ő közöttük – ezért hamarabb hunyt el.

  Ábrahám hosszu alku után megveszi a Machpéla barlangot Hebronban és ott temeti el Sárát.

 

                              Az aggáda szivárvány fényében

 

       Eddig többé-kevésbé az amit Sáráról az Irás közöl velünk. A hiányzó részeket a Midrások legenda-aggáda anyaga tölti ki.. Gyerekkoráról nem tudunk semmit, de a Midrás szerint  olyannyira meddő volt, hogy még méhe sem volt,(Brésit Rábbá 53,5) de később  volt egy lánya is, akit Bákol-nak hivtak. Világszép nő volt (bár a Midrás tudja hogy Éva, az első nő, szebb volt nála – lo) és ez okozta a kellemetlenségeket Egyiptomban és a filiszteusok földjén.

 

    Amikor  Egyiptom határára érkeztek, Ábrahám elrejtette Sárát egy ládában, mert nem akarta, hogy a vámosok szemet vessenek rá. Amikor kérdezték mi van a ládában, azt mondta hogy hajlandó annyi vámot fizetni, amennyit kivetnek rá. Ez gyanut váltott ki, kinyittatták a ládát és a szemük káprázott Sára szépségétől. Olyannyira hogy azonnal a Fáraó palotájába vittették, de az uralkodó hirtelen kapott kiütései miatt – nem volt képes arra amit akart. Utána szemrehányást tett Ábrahámnak, miért mondta hogy testvére és nem felesége Sára, majd az ország azonnali elhagyására kötelezte őket. A történés peszach éjjelén történt és mint mindig a zsidó történelemben, ekkor is természetfölötti csodák történtek (Zóhár, 1, 82).

 

          Ábrahám életének sokszinü palettáján Sára meglehetősen passziv szerepet tölt be. A Tiz Megpróbáltatás közül, amelyet a hagyomány Ábrahámnak tulajdonit – Sára mindössze néggyel van kapcsolatban: kettő Hágárral és kettő Sára meghurcolásával függ össze. Halála után Ábrahám ujra nősül (Lásd Hágár illetve Köturá) és további hat fia születik.

 

   A Midrás szerint Sára halála a tizedik megpróbáltatással – az Ákédával (Izsák feláldozása) – volt kapcsolatos. A Sátán jött és ráijesztett Sárára, hogy Ábrahám elvitte feláldozni egyetlen szeretett fiát. Még mielőtt kimondhatta volna, hogy a kisérlet meghiusult – Sára szörnyet halt.(Jonatán forditása, 1. Mózes, 22, 20). Márchesván havában halt meg.

 

A Tórán kivül  Sára csupán egyszer emlittetik a Bibliában, Jesája  könyvében (51, 2), ahol  a próféta visszapillant: "Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra és Sárára, aki szült benneteket. Csak egymaga volt amikor hivtam, de megáldottam és megszaporitottam". Ez nem más mint a zsidó őstörténet mogyoróhéjban.

 

*******************************************************

 

     

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése