| AZ ELSŐ KÉRDÉS: BECSÜLETESEN KERESKEDTÉL? Ugyancsak ő, Chanina ben Dósza rabbi, szokta mondani: "Akiben az embereknek kedvük telik, abban Isten is kedvét leli. Akiben pedig az embereknek nem telik kedvük, abban Istennek sem telik kedve... " (Atyák, 3, 10).
Chanina ezen mondása alig szorul magyarázatra. Akit az emberek szeretnek és becsülnek, azt Isten is kedveli, mert az ilyen ember magatartásával az Ő nevét szenteli meg. Ha ennek a fordítottja történik, Isten neve szentségtelenedik meg.
Örök érvényű igazság ez, amit a zsidók mindig meg is éltek. Közismert, hogy ha egy közösség, adott esetben a zsidók, egyetlen tagja másoknak nem tetsző magatartást tanúsít, az emberek azonnal általánosítanak, és szidni kezdik az összes zsidót. Ezért oly fontos többek között, hogy a zsidó ember sohase adjon okot hiábavaló vádaskodásra.
A Talmud egy hasonlatban foglalkozik ezzel a kérdéssel:
"Ha valaki Tórát tanul, és a Bölcsek lábainál hever, és beszéde halk szavú és kedveskedő, valamint az üzleti életben is becsületes - mit híresztelnek róla? Azt, hogy boldog ez az ember, aki Tórát tanult, boldog az apja, aki taníttatta, a tanítója, aki oktatta... nézzétek csak, milyen rendesen viselkedik, és milyen nagyszerűek a cselekedetei... Ezzel szemben, aki ugyancsak tanult Tórát, és Bölcsek között forgolódott, de az üzleti életben nem becsületes, beszéde embertársaival nem kedves, mit mondanak felőle? Azt mondják: nézzétek csak ezt a Talmud-tudóst! Jaj neki, hogy Tórát tanult, jaj az apjának, hogy taníttatta és a rabbijának, hogy oktatta, nézzétek csak, milyen csúnyán viselkedik, és milyen rossz példával jár elöl." (Joma, 86) * * * Az üzleti életben való becsületesség, a mértékegységek szigorúan pontos betartása (erre vonatkozóan már a Tórában is találunk egyértelmű utasításokat), az adott szó tisztelete: mindez a zsidó etika és erkölcs lényegéhez tartozik. Az egyik Talmud-bölcs (Rava) meggyőződése, hogy amikor egy zsidó ember az égi bíróság elé kerül, az első kérdés, amit feltesznek neki:
"Becsületesen kereskedtél ?" Csak ezt követően faggatják arról, hogy tanult -e Tórát, alapított-e családot stb. (Sábbát, 31). * * * A ropsitzi reb Náftáli szokta mondani:
Akit az emberek kedvelnek, annak hallgatnak is a szavára, még ha ostorozza is őket hibáik miatt. Szavainak súlya, neki magának tekintélye van. Ez lehetővé teszi, hogy az embereket jó útra térítse, minél fogva Istennek is kedve telik benne...
Egyszer egy rabbi felesége, elpanaszolta Cháféc Hájimnak, hogy a férje olyan jó ember, hogy jószívűsége nem ismer határt, és ez már szinte elviselhetetlenné teszi életüket.
Az olyan ember, aki természeténél fogva jó - magyarázta az asszonynak a rabbi -, rendszerint szenved az emberektől. Aki viszont eredendően rossz, attól meg mások szenvednek. De majd a túlvilágon milyen nagyszerű lesz, ha valakit azzal fogadnak majd, hogy: "Íme ez az ember, aki mindenkitől szenvedett", és nem azzal, hogy "Ez az ember, akitől mindenki szenvedett..." * * * A dubnói Mággid hasonlataiból:
Ha egy ember becsületes, szívélyes és másokkal szemben tisztességes, felesleges azt vizsgálgatni, mennyire istenfélő, hiszen ez magától értetődik, "Istennek is kedve telik benne", és bizonyára eleget tesz az Isten iránti kötelezettségeknek is.
Aki viszont ennek ellenkezője, tehát csaló, kegyetlen, hazug, bárha látszatra vallásosnak és istenfélőnek tűnik, az ilyenben ,,Istennek nem telik kedve", s valójában az ilyen nem is nevezhető istenfélőnek. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése