MIÉRT VONAKODOTT MÓZES?
A pásztor nagyon megvolt lepve. Látott ő már tüzet eleget, de hogy egy csipkebokor égjen és égjen és ne hamvadjon el – ilyent ő még nem látott. Oda ment, emberi kiváncsiságtól hajtva, de fogalma nem volt, hogy ezzel élete egy csapásra megváltozik.
Mózesről beszélünk, Ámrám fiáról, a neves levita család sarjáról, aki itt és most politikai menekült, aki apósa, a midjanita potentát, veje és nyájának pásztora.
Mindenki ismeri a hátteret:
Mózest kiteszik szülei a sásba, amikor a Fáraó gyilkos rendelete szerint a zsidó gyerekeket a Nilusba kell dobni. Megtalálja a Fáraó lánya, Bitjá (lásd Naftali Kraus, Az Ősi Forrás(15) Nők a Bibliában és a Talmudban, Budapest. 2005) megkönyörül rajta, magához veszi és fiaként neveli. Amikor felnő, kimegy a királyi palotából, hogy lássa üldözött testvéreit. Nem tudjuk, honnan tudja Mózes (Munius), hogy ő nem a királylány fia, hanem egy lelenc héber gyerek? Talán a palotában szállingó pletyka jutott el fülébe, vagy maga a Fáraó lánya árulta el neki származását.
Mózes lát egy egyiptomi munkafelügyelőt, amint ütlegel egy héber kényszermunkást. (A hátteret a Midrás árulja el: a felügyelő szemet vetett a kényszermunkás feleségére, aki megtudta mi történik). A felháborodott Mózes agyonütötte a verőlegényt, majd amikor ez kitudódott és a hatóságok keresték őt – elmenekült és Midjánba emigrált.
Ott megismerkedett a kútnál Jitró lányaival, akik egyiptominak nézték és ő nem korrigálta őket. A Midrás szerint ezért nem mehetett be az Igéret Földjére – büntetésből – amiért nem hangoztatta büszkén zsidó (héber) kilétét, hanem hagyta hogy egyiptominak higyjék . Ezzel szemben, József, aki a börtönben is fennen hangoztatta, hogy őt a héberek országából lopták el (nem mondta hogy testvérei adták el) bemehetett az Országba, ha csak koporsóban is.
* * *
Mózes menedékjogot kér és kap Jitrótól. Egy menekült, akit halálra keres az egyiptomi rendőrség - nem lehet válogatós. Mózes elvállalja hogy apósa nyájait legelteti, elveszi egyikét hét lányának, Zippórát (lásd uo.) és ott marad. A Midrások idealizálják a képet: Mózes mint pásztor, aki ezzel képezi magát a nép majdani pasztorálására. Jákob is pásztor volt, Mózes is, Dávid királyunk is ott kezdte – ideális kép, de egysiku.
Feltételezhető, hogy Mózes, aki az egyiptomi királyi udvarban nőtt fel és nevelkedett – különb sorsot tételezett fel magának, mint a midjanita gálech nyájának legeltetését. De egy menekült ne legyen válogatós.
Az időrend egy kis problémát okoz itt. Nem lehet tudni, mennyi időt töltött Mózes mesterünk Jitrónál, amig elérkezett Chórev hegyére, ahol az égő csipkebokor megragadta a figyelmét. Hiszen az Irás nem mondja mennyi idős volt amikor menekülni kényszerült Egyiptomból , de azt az Irás igenis statuálja hogy 80 éves volt, amikor először jött Fáraóhoz, azzal a hihetetlenül hangzó követeléssel, hogy engedje el az üldözött héber rabszolgákat.
Ha húsz éves volt, amikor "kiment testvéreihez" (ahogy az egyik Midrás állitja) – akkor a két időpont között eltelt hatvan év. Mondhatnók, hogy Mózes hatvan évet töltött Midjánban politikai menekültként? Teljesen izolálva a zsidóktól, akiket nem ismert és ők nem ismerték őt? Vagy talán kevesebbet? Mennyivel kevesebbet? És mennyi időt töltött a palotában, királyfiként, a Fáraó lányának fiaként?
* *
Két izben használja itt az Irás a "megnőtt (felnőtt)" kifejezést. Először amikor Mózes visszajött a szoptató dadától (aki saját anyja volt!) a Fáraó lányához. Mennyi idő volt ez? A Midrás (Smot rábbá 1, 31) szerint 24 hónap, vagyis két év. Ez volt valamikor a szokásos szoptatási idő. "Amig el lehetett választani és már nem kellett szoptatni" (Náchmánidés).
Hogy hány éves volt, amikor "kiment testvéreihez" (honnan tudta hogy az üldözött héberek "testvérei" neki?) és ezzel egycsapásra az élet sűrüjébe került, maga mögött hagyván a királyi palota steril védelmét – erre nézve a Psát nem ad választ. Egyszerüen nem tudni. Ezzel szemben a Midrásokban több dátum is van: az emlitett 20, valaki más azt mondja hogy negyven, mig a Börésit Rábbáti midrása szerint 60. Torá Slémá kilenc különbözö véleményt sorol fel. Ezekben Mózes 12, 18, 20, 21, 29, 32, 40, 50 illetve 60 éves, amikor elhagyja a palotát majd emigrálni kényszerül. Egyik találgatás sem logikusabb mint a másik. Ez csak annyiból lényeges hogy innen lehet kiszámitani, mennyi időt töltött Midjánban mint pásztor. Aki azt mondja hogy 20 éves volt – arra a legendára támaszkodik, miszerint Mózes nem egyenesen Egyiptomból ment Midjánba, hanem előszőr Kus (Etiópia) fel vette utját, ahol királlyá választották és hozzáadták az előző király lányát (Széfer Hájásár, Jálkut és Divré Hájámim sel Móse, egy régi apokrifa, amely ma nincs kezünkben és amelynek fantasztikus legendáit Ibn Ezra élesen birálja).
* * *
Most itt áll Mózes, közel nyolcvan évesen, Chórev hegyén és csodálva szemléli az égő csipkebokrot. Közelebb is menne, jobban szemügyre venni, de egy égi hang megállitja:ne gyere közelebb és vedd le a sarudat, mert a hely ahol állsz – szent hely.!
Chorév, másik nevén Szináj, volt az a hegy ahol a zsidók majd a Tórát kapják. Ezért nevezte Mózes már itt, a jövőre való tekintettel "Isten hegyének". Itt, az égő csipkebokor előtt, az Örökkévaló bemutatkozik az álmélkodó Mózesnek:
"Én vagyok apád Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene és Mózes elrejtette arcát, mert félt az Istenre tekinteni" (2. Mózes, 3, 6).
Ezt követöen jön az isteni kinyilatkoztatás (, amelyben az Örökkévaló közli Mőzessel, hogy tudja mi történik Egyiptomban, látja a héberek elnyomását, hallja jajkiáltásukat és elhatározta hogy "lemegy" megmenteni őket és elviszi őket egy tejjel mézzel folyó országba, Kanaán földjére. Ennélfogva tehát:
"Most tehát menj, hadd küldjelek el a Fáraóhoz és vezesd ki népemet, Izrael fiait Egyiptomból!"(uo. 10).
Mózes nagyon meglepett lehetett. Sem az egyiptomi Fáraó palotájában, sem Jitró házában nem volt hozzászokva isteni jelenésekhez. Az hogy "atyái Istene", nem jöhetett a meglepetés erejével, hiszen mióta megölte a zsidőverő egyiptomi hajcsárt, nemcsak sejtette hanem tudta is, hogy ő héber, hogy ő az üldözöttek közé tartozik. Luzzatto idéz egy véleményt, miszerint édesanyja, Jocheved, aki hivatalosan szoptató dadájá volt, be-bejárt a palotába hogy meglátogassa az általa szoptatott fiut és itt-ott elejtett egy egy megjegyzést kilétéről és hovatartozásáról, nomeg a héberek elhivatottságáról. Az is lehet hogy a palotában kerigtek pletykák, a királylányről aki meddő volt és "hirtelen" a semmiből született egy fia.
A meglepetés csak fokozódott, amikor az Isten a csipkebokorból, "bemutatkozása" után, egy rövidke mondatban rázúditja a küldetést: menj és vezesd ki népemet (vagyis népedet!) Egyiptomból.
Mózes egyenesen és egyből nemet mond- A kérdés csak az hogy miért?
* * *
"Ki vagyok én, hogy elmenjek Fáróhoz és kivezessem Izrael fiait Egyiptomból?" (uo. 13).
Érdemes odafigyelni és elemezni Mózes tagadó mondatát. Ő nem Isten hatáskörét, képességét és lehetőségeit kérdőjelezi meg. Dehogyis. Ő saját magát diszkvalifikálja: ki vagyok én? Egy senki, egy gyilkosságért körözött menekült, egy egyszerü pásztor, aki már évek óta csak a juhaival "társalog" – é n menjek tárgyalni a Fáraóval??! Nem, köszönöm szépen.
Az Örökkévaló győzködi Mózest, segitséget igér neki:"Veled leszek" – mondja és ez olyan mintha ott lennék és fognám a kezedet.
Mózes: de mit csinálok a ha nép fog kételkedni szavaimban, még mielőtt a Fáraóhoz érnék: ha a nép megkérdezi, ki az akinek a nevében jössz, mi a neve – mit mondjak nekik?
Az isteni válasz itt kissé ködös: Mond azt hogy "vagyok aki vagyok" (Ehje áser ehje), ami utalás a négybetüs kimondhatatlan istennévre, ami kiejteni sem szabad. Mivel azonban ebből az egyszerü nép nem sokat ért, hozzáteszi hogy menjen Mózes, gyüjtse egybe Izrael véneit és mondja meg nekik, hogy atyáik istene, az ősapák Istene jelent meg előtte és azt üzeni hogy "emlékezve emlékezik" róluk ("Pákod pákádti"). Ez volt a kód, a titkos jelszó, amit József adott meg halálakor testvéreinek és ami apáról fiura szállt: ha jön valaki és azt mondja hogy "pákod pákádti" – tudjátok hogy az a megváltó. Az öregek emlékeznek erre.
Ezt Mózes nem tudja megcáfolni, ezért azzal érvel (mi lesz ha) a nép nem fog hinni neki és nem hallgat a szavára?
Erre az Örökkévaló, végtelen türelmével, három csodás jelet ad neki, ami a kishitüek meggyőzésére szolgálhat: a bot ami a kezében van, kigyóvá változik, majd ujra bot lesz; a keze poklos lesz és meggyógyul és ha mindez nem elég, akkor a Nilusból kiöntött viz vérré válik.
* * *
Mózes továbbra is vonakodik. Eddig azzal érvelt hogy kicsoda és micsoda ő (vagyis szerénységből próbálta elháritani a küldetést), majd taktikai érveket hangoztatott (mit mondjon, kinek a nevében beszél, hogyan győzze meg hallgatóit igazáról), most pedig személyes kifogást talált: ő "nehéz ajku és nehéz beszédü" (talán dadogós) és ezért nem alkalmas. Erre az Örökkévaló egyértelmüen logikus válasza: "Ki az aki szájat alkotott az embernek; ki teheti némává vagy süketté, látóva vagy világtalanná? Nemde én, az Örökkévaló"! Menj és én a száddal leszek és megtanitalak arra hogy mit beszélj.
A kérdés úgy hangzik, - mondja az Isten aki láthatóan kezdi elveszteni a türelmét – hiszel-e bennem vagy sem. Ha hiszel, akkor rossz beszéded nem lehet kifogás.
Most, ötödszörre, Mózes kifogy az érvekből, de még a kifogásokból, és egyszerüen azt mondja "Küldj bárkit akit akarsz"! (vagyis ne engem, én nem megyek).
Ekkora szemtelenség hallatára fellobbant az Örökkévaló haragja, vagyis Mózesnek sikerült őt kihozni a sodrából. Ez azonban nem járt a küldetés lemondásával. Isten azt mondja Mózesnek, hogy majd testvére, Áron, segitségére lesz, ő szépen beszél és ő fogja az isteni beszédet amit Mózes hall és tovább ad, a Fáraónak közvetiteni.
Itt és ekkor, Mózes beadja a derekát. Több érve nincs, visszamegy apósához és készülödik az utazásra. Egyelőre nem árulja el útja célját, csupán azt mondja, hogy látni akarja mi van testvéreivel Egyiptomban. Jitró beleegyezik.
* * *
A ma embere nem érti miért vonakodott annyira Mózes? Ma egy isteni küldetésre legalább ötven önjelölt lenne, akik sorba állnának és protekciót vennének igénybe.
Valószinü hogy közismert szerénysége is belejátszott. No meg hosszu távolléte Egyiptomtól és testvéreitől, azt sugalhatta hogy nem fogják elfogadni az "idegent", aki jön és hopsz, megváltásról kezd beszélni. Vannak akik úgy értik a "küldd akit akarsz"t hogy ezalatt Mózes Áront, a testvérét értette. Ő egész idő alatt ott van a tett szinhelyén, a nép ismeri és tiszteli, jól beszéli az egyiptomi felső tizezer nyelvét – Mózes gönnolja neki, hogy ő legyen a küldött. A Talmud szerint (Zváchim 102,a) Mózes büntetést kapott azért mert vonakodott a küldetést teljesiteni és felbosszantotta Istent. Mi a büntetés? Az hogy eredetileg Mózes lett volna a főpap (Kohen) és Áron a levita rend feje és ez most megfordult és Áron lett a főpap, ő és leszármazottai.
Rossz beszéde csak kifogás volt, illetve – egyes Midrások szerint – Mózes remélte, hogy ha megemliti ezt a fogyatékosságát, Isten, az ügy érdekében, meggyógyitja nyelvét. Ez nem történt meg. Van aki azt mondja hogy bizonyos betüket nem tudott kiejteni, azonban később, amikor a Tiz parancsolatot adta, majd búcsubeszédeiben nagyon szépen és tisztán, érthetően beszélt – héberül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése