FESTETT SZEPLŐK, GÖNDÖRITETT HAJ…;
"A ZSIDÓK KIVÁLASZTOTTAK, SZIKRA A SZEMÜKBEN"
"Tehát lassanként kezdett feléledni a szikra a lelkemben a zsidóság irányában. Ez elsőként értelmi szinten mutatkozott meg, sokat olvastam zsidó témájú könyveket, néztem zsidó témájú filmeket, elsősorban Holokausztról szólóakat, amik meglepően erős reakciót váltottak ki belőlem (ennyire sosem sirtam a boszniai háború miatt vagy amikor jöttek az iskolánkba romániai menekültek, akiknek volt mit mesélniük...).
" Azután a "nyitottabb" zsidó iskolatársaim lévén elkezdtem megismerni a somerosokat, a szarvasi társaságot, felfigyeltem az iskola épületén lévő zsidó szimbólumokra, kutattam a hajdani zsidó gimnázium történelmét. Végül obszessziává fajult a dolog, amikor is szeplőket festettem az orromra és begöndöritettem a hajamat, hogy "zsidóbbnak" nézzek ki...
" Ez már gyanús volt, és elérkezett az idő, hogy valóban megtudakoljam családi hátteremet. Mondanom sem kell, hogy apukámat eléggé kiboritotta a kérdés és csak azt hajtogatta, hogy "hát meg nem mondtam, hogy vigyázz magadra a zsidó vircsaft közepén..." stb. Anyukám másrészről pedig felvilágositott, hogy ő szerinte a zsidók kiválasztottak és szikra van a szemükben, és van valami különleges bennük, amihez ő nagyon vonzódik.
"A saját származását illetően fogalma sincs. Akkor még élt az anyai nagymamám és igy őt faggattam tovább.( A mai eszemmel több kérdést tettem volna fel...) Ő elmesélte, hogy valószinüleg valami lengyel eredete van a családnak, a háború elől errefele menekültek, minden papir elégett, nincs semmi dokumentum.Ő kicsi volt, valami állatpajtában bujkáltak a németek elől (?), az ő anyja ragaszkodott,hogy kereszteljék meg az unokáját (az én anyámat) és amikor ők ezt nem akarták (hát kommunizmus volt, ők meg hires szinészek voltak), akkor titokban vitte el a csecsemőt, hogy csak meg legyen az a keresztlevél. De a nagy meglepetést csak két év után derült ki…
" Akkoriban nyáron kimentünk a "Sziget"re néhány baráttal, és a sátorommal szemben felverte cölöpeit a "Zsidó sátor". Először életemben találkoztam igazi ortodox zsidókkal, zsidókkal, akik büszkék zsidó mivoltukra, a cicesz kint lebeg, nincs zsebretéve, a kipa nincs a baseball-sapka alatt, és származásuk nem egy sötét titok, ok a félelemre, valami fogyatékosság, vagy hasonló negativ asszociációk, amit iskolatársaim körében tapasztaltam. Meg kell, hogy mondjam, hogy ez nagyon nagy benyomást kelt az emberek körében, ez tiszteletet ébreszt. Amikor bementem a sátorba beszélgetni, az iskolám és a tájékozottságom alapján fel sem merült bennük a lehetőség, hogy talán nem is vagyok zsidó, rögtön hivtak a rendezvényeikre, zsinagógába..
"Eltelt egy-két hónap és elérkezett Chanuka ünnepe, amikoris ugyanezek a lubavicsiak nagy gyertyagyújtást rendeznek a Nyugati téren. Persze én is ott voltam és megintcsak meg lettem hivva minden rendezvényre, és ekkor be kellett magamnak vallanom,hogy van egy kis probléma: igazából nagyon is szeretnék odamenni és részt venni minden vallásos rendezvényen...Igy hát megkértem az egyik bochert, hogy szakitson rám pár órát, hogy elmagyarázhassam a bonyolult helyzetemet...
"A beszélgetés folyamán megtudtam, hogy a nagyi meséi nem elegendők zsidó voltom tanúsitására, de van lehetőség betérni. Ez azonban nem ajánlott, nagyon nehéz, egyedül kell végigcsinálni, évekig tart és csak az kezd bele, aki tényleg teljes métékben meg van győződve a zsidóság igaz voltáról és kész tűzön-vizen átmenni ezért. Most rajtam állt a sor meghozni a döntést, ha valóban olyan fontos és mély ez a kötődés a zsidósághoz- - -...
(folyt.köv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése