| |
|
|
| "Akkor ezt mondta Jonátán Dávidnak: Eredj el békességgel, mert mindketten így esküdtünk meg az Örökkévaló nevére: Az Örökkévaló legyen tanú közöttünk és utódaink között mindörökre!" (lSámueI20:42.) |
|
Dávid és Jonátán barátsága a Szentírás egyik legszebb epikus része. A trónörökös királyfi lojális marad királyi apjához, de Dávid iránt érzett szeretete, amely a helyzet reális felmérésével párosul, arra a meggyőződésre juttatja, hogy a fiatal Dávid népszerűsége nem véletlen, és igen valószínű, hogy ő lesz a király.
A szövegkörnyezetből kiragadva nehéz megérteni a háftárában leírt történetet. Érthetetlen, miért tört Saul, Izrael első királya, Dávid életére, miért népszerűbb Dávid, mint Saul, és miért támogatja Jonátán - saját érdeke ellenére - a pártűtőnek számító Dávidot.
Ezt a háftárát évente többször is olvassuk, ahányszor csak a szombatot Ros Chodes, Újhold napja követi - ezért kapta a Máchár Chodes, azaz "Holnap Újhold" címet -, így hát érdemes megismerkednünk a szereplőkkel.
Történetünk kezdetén Dávidnak tudomására jut, hogy Saul, a szkizofréniás király az életére tör. Dávid a király veje volt, leányának férje, aki halott filiszteusok előbőrét adta "jegyajándékul" apósának. Amikor Saul búskomorrá vált, Dávid beköltözött a palotába, és lant játékával felvidította. Ugyanakkor a királynak egyfolytában azt kellett hallania, hogy fiatal és jóképű veje igencsak népszerű, olyannyira, hogy amikor a nép kivonul a győztesen hazatérő király fogadására, az asszonyok így énekelnek: "Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!" *** Saul a király feltehetően féltékeny volt Dávidra és igyekezett megszabadulní tőle. Mikor "megszállta . .. Istennek az a rossz szelleme" - vagyis rátört a roham -, két ízben Dávid felé dobta lándzsáját, az azonban kivédte a támadást.
"És félni kezdett Saul Dávidtól, mert vele volt az Örökkévaló, Saultól pedig eltávozott. Ezért eltávolította őt Saul maga mellől, és ezredessé tette, hogy ki- és bevonuljon a hadinép élén." (lSámueI18:1O-13.)
Dávid panaszkodik barátjának, Jonátán királyfinak, hogy az apja az életére tör, és el akarja veszejteni. Jonátán megígéri, hogy megpróbálja megoldani a helyzetet. Másnap Újhold napja van, és Dávidnak a király mellett kellene ülnie az ünnepi ebédnél. Dávid azonban nem lesz ott. A király kérdésére Jonátán majd elmondja, hogy Dávid hazament BétLechembe, családja szokásos évi áldozati ünnepségére. Ha a király ezt szó nélkül tudomásul veszi, akkor minden rendben van, de ha megharagszik, ez annak a jele, hogy Dávidnak menekülnie kell. Azt is megbeszélték, miként fogja Jonátán az eredményt barátjával tudatni, anélkül hogy bárki más megszimatolná a dolgot.
Újhold első napján a király még nem tulajdonít különösebb jelentőséget Dávid távollétének. Másnap azonban megkérdezi: "Miért nem jött el Jisáj fia tegnap sem, ma sem a lakomához?" Jonátán előadja a kifogást, mire apja éktelen haragra gerjed: "Te romlott és engedetlen fajzat! Jól tudom, hogy te Jisáj fiát pártolod a magad szégyenére és anyád gyalázatára." (Uo. 20:30.)
Saul, aki itt a héber eredetiben lefordíthatatlan és ritkaságszámba menő káromkodást enged meg magának - ezt fordítják magyarra szemérmesen "anyád gyalázatának" -, megindokolja haragját: apolitikus fia, úgy látszik, nem képes felfogni, hogy "míg Jisáj fia él a földön, nem lesz belőled és a királvságodból semmi" (uo.31). ***
Saul megparancsolja Jonatánnak, hogy küldjön Dávidért és hozassa őt ide "mert halál fia ő!". Jonatán megérti hogy Dávid veszélyben van. Kimegy a mezőre és eljátsza a megbeszélt játékot a kilőtt nyillal, amiből Dávid megtudhatja, hogy balsejtelme beigazolódott. Hűséget esküsznek egymásnak majd érzékeny búcsut vesznek.
Az események hátterében Saulnak az amalékiták elleni harcban tanusitott kétértelmü viselkedése áll. Akkor saul nem teljesitette az Örökkévaló parancsát, amelyet Sámuel próféta tolmácsolt a számára: irtsa ki Amálékot, Izrael ősellenségét, ne szedjen zsákmányt, hanem könyörtelenül számoljon le vele. Saul életben hagyta Ágágot, a királyt, és az ámálekiták nyájait zsákmányként szétosztotta az ily módon bűntársává tett nép között. Sámuel nyilvánosan megbélyegezte Sault, és közölte vele, hogy Isten elpártolt tőle, mást fog királlyá tenni helyette. Saul nem tudhatta, hogy Dávid az, akit Sámuel - isteni sugallatra - királlyá kent, de Jonátán megérezhette, máskülönben nem érthető a viselkedése.
Mindenesetre bölcseink Dávid és Jonátán kapcsolatát az önzetlen barátság iskolapéldájaként állítják elénk. A Talmud Ával traktátusa (5:19.) azt mondja, hogy az olyan szeretet - vagy szerelem, hiszen az áhává fogalma azt is felöleli -, amely érdeken nyugszik, az érdek elmúltával véget ér. Az érdek nélkűli szeretet viszont sohasem szűnik meg. Az előbbi példája Ámnonnak és Támárnak, Dávid fiának és lányának esete (2Sámuel 13.), az utóbbié pedig Dávid és Jonátán barátsága.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése