MAGYAR(ZSIDÓ) VALÓSÁG(2)
POKLOSOK
ELSZIGETELÉSE(nem ért egyet)
ÉS EGY PÁPA HALÁLA
...A HETI SZIDRÁBAN-
Manapság cáfolják, hogy egy gój is tanulhat rabbinak Magyarországon. Bár hitelt lehetne adni a cáfolatoknak.
Addig is amig ez hiteltérdemlő bizonyitást nyer – álljon itt egy "ellen-bizonyiték": egy Szilágyi Iván Péter nevü séjjgec hosszu ideig tanult az Orzse rabbihelyettesi fakultásán, miután – saját bevallása szerint – közölte az illetékesekkel, hogy édesanyja keresztény és az ő betérése –"folyamatban van".
Ez a "folyamat"évek óta tart, miközben Szip Tóramagyarázatokat tett közzé, amit az Orzse honlapján a Divré Tóra rovatban valamint a "Hallgatók munkái" között lehet megtalálni.
. Lentebb egy ilyen "Tóra-magyarázat" amely önmagáért beszél, kisebb röviditésekkel:
Szilágyi Iván Péter rabbihelyettes szak I. évfolyam
2005. április 15.
OR-ZSE II. emeleti kidus
"És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván amikor jöttök majd Kánaán országába, amit én osztályrészül adok nektek, és én majd leprás kiütéseket küldök örökségeitek házaiba."
-ezzel a vidámnak legnagyobb jóindulattal sem nevezhető mondattal jól jellemezhető a mostani hetiszakasz, amely a kiütéses betegségek valamint a bélpoklosság eseteivel foglalkozik. Illetve ennél jóval többel és magvasabbal, de erről majd később...
"Vannak dolgok amelyeknek már a puszta kimondásától is irtózik az ember: ilyen a poklosság, amellyel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Van aki szerint a poklosság a lepra szinonimája, de olyan vélemények is vannak, amelyek ezt tagadják. Arra hivatkoznak, hogy míg a poklosságot gyógyították a tórai időkben, a lepra gyógyíthatatlan betegség. Bár az is lehetséges, hogy ez nem így van: lehet, hogy gyógyítható ez a szörnyű kór, csak már nem tudjuk, elfelejtettük ennek a módját.
"Visszatérve a hetiszakaszra: a poklosság, ez a súlyos és csúnya betegség nemcsak fizikai, hanem társadalmi hatása miatt is borzasztó csapás volt annak, aki megkapta. Ugyanis a bélpoklosokat teljes társadalmi és erkölcsi számkivetettség sújtotta. Korábbi barátaik, ismerőseik elfordultak tőlük. Ugye ismerős ez a helyzet? Bölcseink szerint a poklosság oka a pletykálkodás volt, tehát ezt a szörnyű betegséget mint Isten büntetését fogták fel.
"A poklosok elszigetelése bizonyos szempontból érthető volt: nem akarták, hogy megfertőzzenek másokat, ám megbélyegzésükkel, bűnössé nyilvánításukkal nem lehet egyetérteni. Mi emberek mindent meg- és ki tudunk magyarázni: sokkal könnyebb azt mondani egy beteg emberre, hogy "Megérdemelte amit kapott!", mint segíteni Neki, felvállalva azt, hogy esetleg elkapjuk tőle betegségét.
"Pedig egy beteg embernek, főként egy ilyen súlyos, fertőző betegségben szenvedőnek, az is elég trauma, teher, hogy együtt éljen bajával. Nemhogy még emiatt ki is közösítsék... Mielőtt még egy nagyot sóhajtanánk és sopánkodnánk, fejünket csóválva azon, hogy mik meg nem történtek, nem ártana elgondolkoznunk rajta, hogy mindez a jelenség csak a múltra volt igaz!? Máma nem számít tabutémának a betegség, főként a súlyos baj!? Mi nem kezeljük úgy ezt a problémát, mintha nem is lenne!? Pedig van, és ennél emberibb, természetesebb dolgot elképzelni sem lehet. Illetve dehogynem: van akiknek nem ez a természetes. A mai média idealizált, fejfájdítóan rózsaszín világképébe ez nem fér bele. Nézzék meg a reklámokat, a filmek többségét, a bemondókat és így tovább. "Sztárjaink" -ha sztároknak lehet nevezni őket...- mind a tökéletesség, a makulátlanság és szépség mintaképei. A nők mind divatosak, darázsderekúak, katonás rendben álló hófehér fogazattal, a férfipéldaképekről nem is beszélve. Egy pocakos, borostás kispolgár sincs köztük. És persze ebben az álomvilágban nincs halál sem. Se betegség. Nincs szenvedés, nincsenek megtört, csontsovány beteg emberek, mert az hogy mutatna!? Még csökkene a nézettség...
"Nemrégen azonban egy a világ szeme előtt lejátszódó médiahalál, egy igazi és nagyon, de nagyon emberi dráma áttörte, megtörte ezt a hamis és visszataszító képet. II. János Pál halála sokkolta és gyászba borította az egész világot vallásra, nemre való tekintet nélkül. Egy reszketeg, utolsó napjaiban már beszélni sem tudó idős embernek sikerült legyőzni sokak hamis világképét. És az emberek végre szembenéztek a halállal, ahelyett, hogy félrenéztek volna. II. János Pál pápa úgy halt meg, ahogy élt: emberként, és ez ebben a mai világban nagyon nagy szó. Szenvedett, de biztos vagyok benne, hogy egyben -ha volt még rá (lelki)ereje- örült is: mert nem kellett egyedül szenvednie. Milliárdok drukkoltak neki - - - -
***
A továbbiakban Gabriel Garcia Marquezről értekezik a gój rabbijelölt, de ennek aztán igazán semmi köze a heti szidrához...
A végén Sábbát Sálommal kiván Iván "békés Sábeszt ... minden
T e s t v é r ü n k n e k "!
***
További álzsidó eszmefuttatásait a gój rabbi jelöltnek – alkalomadtán közöljük. Tudomásunk van további gójokról akik ott tanultak és tanulnak. A kérdés csak az: ezért alapitották az alapitók a nagymultú intézményt, hogy ott, most, gójokból neveljenek rabbit? Kinek érdeke ma igazolni az egykori ortodoxia érvelését a tragikus szakadás mellett és a rabbi szeminárium "veszélyes" volta ellen?
Kinek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése