Az ivanpeter jellel szignált cikk az alábbiakban olvasható. Jó gyomrot kivánunk olvasóinknak.
Nyolc óra felé járt, a hírhedt nemzeti radikális honlap „szerkesztőségében” ébredezni kezdtek az emberek, ébredő magyarok. Kakas nélkül is. A kicsit lepukkant, belvárosi, udvari lakás két szobából állt: a belsőben Pityu, a tulaj lakott. Az alapvetően jólelkű, nagydarab gyerek régen aktív skinhead volt, aztán megszelídült. Részben. Már nem bandázott, esténként nem verekedett és aztán nem ment az ügyeletre betört fejet varratni és a fejbőrébe fúródott Kalinkás üveg szilánkokat kiszedetni, Szálasis emlékpólóját lecserélte Nagymagyarországosra, sőt elkezdett misére járni. Megnyugtatta a templom csendje, a pia és ez tartotta életben. Szobája falára, feje fölé kitett egy keresztet, amelyről Krisztus diszkréten félrenézett. Ugyanis ha előretekintett volna, pont az ágyra lát rá és ott azért történetek pajkos dolgok…
Pityu idén többet volt otthon, papucsot vett és maga is kényelmesebb, puhább lett. Valaha kocka alakú hasa túlnőtt, fürtös uborkára kezdett hasonlítani, de ezt is szerették a csajok, volt mit markolni. Másfeles vodkásüvege akár két-három napig sem ürült ki és néha akár egy hétig is (meg)tartotta aktuális nőjét. Családot azért, persze! nem akart, viszont minden este más csajt vitt be komfortos, plazma tévés szobájába. Hamar rájött, hogy túlságosan szeret dugni és túlságosan lusta lenne gyereket nevelni. Nem akart olyan lenni, mint szülei.
Persze azért a jó nemzeti rockot nem tagadta meg. Még mindig imádott pogozni, főleg ha feszült volt. És ez sokszor előfordult vele.
Pityué volt a lakás, vagy Sasfészek-ahogy maguk között nevezték. Még a nagymuterjétől örökölte, ideális búvóhely volt, omladozó ház, külföldi bérlőkkel és félhülye, félsüket 100+ÁFA évjáratú nyugdíjas szomszédokkal. Senki sem gyanította, hogy mi folyhat a 3. emeleti lakásban.
A másik szobában állt a számítógép, gyönyörű, villámgyors, felturbózott darab, mellette a legmodernebb szkenner és egy többszázezres, Ausztriából becsempészett kamera. Körülöttük sörös üvegek, jobbnál-jobb külföldi márkák. Bajtársaival először -hitvallásukhoz híven- még jobbik, magyar „nedűvel” próbálkoztak, de a Borsodi olyan kurva rossz volt, hogy még a macska sem itta meg. Pedig mindig itatták. Árpád, a macska most is enyhén be volt állítva. De azért tartotta magát, a macskáknak még van gerincük, főként ha magyarok!
Pityu kiment, kávét főzött, közben erősen alkoholszagúakat böfögött. Rántottát próbált csinálni. A tojásokat tegnap kapták, kiszálláson, egy vidéki nénitől, „szponzortól”.
-Ez kurva finom lesz-mormogta magában, miközben lassan, komótosan feltörte a tojást. Kívülről szép volt, mint Zsani, a volt barátnője, akiről később kiderült, hogy nemcsak megcsalta, de még félcigány is!!! Egy közös haverjuk derítette ki, Pityu azóta nem aludt jól. Most is elkomorodott, aztán jöttek az emlékek, képek… Akaratlanul felidézte volt barátnője alakját, melleit, lába között ismerős bizsergést érzett. Felállt, mint régen. „Nem, nem szabad –mondogatta magában- egy kurva volt, túl kell végre lépnem rajta! Faszom, a tojás… Na mindegy, összedobok egy jó reggelit!” Barátságosat reccsent a már kotló tyúk alól kivett magyar árú héja. Pityu akkor kezdett el okádni, mikor egy félig kifejlett, halott kiscsirke pottyant a tűzforró lábosba. Rossz előjel, már-már ómen.
-Isten bassza meg, ez a nap is jól kezdődik-mondta Pityu és mindenestül kivágta az edényt, bele a szemetesbe. Ma is sört fog reggelizni, sört és páleszt, disznósajttal.
Miközben töltött, lassú, megfontolt, ám határozott mozdulatokkal feljebb és feljebb csavarta a magnót és benne a mindig és mindenre gyógyír Kárpátiát. Mostanában ezzel keltették fel egymást. A nemzeti rock lassan betöltötte az egész lakást. Felkelt Csongor is. A matracon ismerős nő hevert mellette, mintha már látta volna korábban is, de a nevére már nem emlékezett. Sokat látott cici figyelt kihívóan a közös takaró, volt kutyarongy alól, Csongor már majdnem elcsábult és rábukott, de tekintete a nő kiélt arcára tévedt és ő is majdnem elhányta magát: „Többet az életben nem ismerkedem koncerten...”-fogadkozott, majd be- és letakarta a nőstényt. Főként a fejét.
A géphez ment. Felkapcsolta, rutinos mozdulatokkal kezdett volna hozzá az íráshoz, mikor az ismert, konkurens hírportálon meglátta a feliratot: „Elfogták a kiskunlacházi gyilkost.” Mohón kattintott a címre, hogy megtudja, ki, hány cigány volt a tettes. „Ebből pogrom lesz, minimum!!!! Végre nekik mehetünk!” Lassan, élvezettel olvasta végig a cikket. Várt, szájában érezte a vér és a megperzselt cigánybőr szagát. „Még be is ismerte, a rohadt cigány kurva anyját!!! Még büszkék is rá, megszoktak már ott a sitten… Mintha hazamennének.”-kommentálta magában a cikket, amelynek még korántsem ért a végére. Arcából annál a sornál kezdett kiszökni a vér, mikor az elkövető nemzetiségéről irtak:
-Nem roma, mi a fasz van már, mi az, hogy nem roma!?- arca elsötétült, a falon feszülő árpádsávos lobogóhoz hasonlóan először piros, majd falfehér lett. Ordítani kezdett.
A múlt estét vele töltött nőstény erre felriadt:
-Te ki vagy?-nézett a másnapos lotyók tompa értetlenségével volt ágytársára, a magából kikelt, monitorja előtt egy szál, petyhüdt, tetovált pöcsben ülő Csongorra. De az nem válaszolt. A világ már rég összeomlott benne. Nórika meggyilkolása és megerőszakolása profiljuk része volt, imádták a sztorit az olvasók, napi hatvan-nyolcvanezer rákattintás. Csongor tudta, látta az ügy minden részletét. A fotókat is, amelyeket a meggyalázott kislányról csináltak-egy rendőr haver csempészte ki őket az örsről. Biztosak voltak benne, hogy cigány volt a tettes, mert azok olyanok, tetves, mocskos gyilkosok. Emellett Csongor szánta és szerette is Nórikát, őszintén fel akarta deríteni az ügyet és leleplezni a tettes, tetves… Magyart!?
-Mit ordítozol ember, majd este, a kocsmában, arra tartalékold a hangod!-humorizált a konyhából kilépő Pityu, majd leállította magát. Látta, érezte, hogy valami történt. Csongor csendben, halkan zokogott:
-Istenit, istenit, magyar ember!? Magyar ember nem tehet ilyet, mi nem ilyenek vagyunk…Jobbak, nemes, tiszta vér, csak mocskos cigányok ölnek kislányokat! Mocskos cigányok, ez is miattuk van!!!!
Közben Pityu is elolvasta a hírt, jót húzott a kezében lévő házipáleszből, megvakarta tökeit, majd bátorítóan meglapogatta barátját:
-Nem kell rinyálni, na! Hát van ilyen. Meg még semmi sem biztos. Lehet, hogy csak elkenték az ügyet… Hát persze, a zsidó sajtósok, ők voltak, ki más!?
Csongor márcsak szipogott, barátja szavait, teóriáját hallva elszánt bánata. Nórika ügye újra átjárta. Látta maga előtt az erőszakot és a zsidókat, akik meghamisítottak mindent. Hogy mentsék a cigányokat. Csongor élete új értelmet nyert, új összesküvésre akadt! „Zsidók és cigányok!”-mondta, nagyot sóhajtva. …akkor nem ő hibázott, ők sosem szoktak olyat. Majd fölélesztve magában a már rutinszerűvé vált, konzervált gyűlöletet, elkezdte írni a legfrissebb címlapsztorit.
A „tegnapestinőtény” közben mellé lépett, meg akarta csókolni, de Csongor ellökte magától:
-Hagyjál, nem látod, hogy írok, menjél haza, vár anyád. Mármint, ha van!?-gúnyosan rákacsintott.
A nőstényből ekkor lány lett, kislány, aki sírni kezdett. Pedig a kibaszott kurvák, a dögös, bevállalós csajok –aki mindig is szeretett volna lenni- soha nem sírnak: „Szopás az élet, szemét pasik!”-dühöngött magában.
Csongor azonban már nem figyelt. Gondolatban már rég máshol volt, keze remegett az izgalomtól, úgy érezte magát, mint Isten. Végre újra ítélkezhet, végre rendet tehet.
Pityu közben átöltözött, kibaszta a tojásokat, döglött kiscsirkéstül együtt és dolgozni indult. Volna. De nem vitte rá a lélek. Az ajtóból visszafordult, Csongort látta lázasan gépelve és mellette a még mindig összegörnyedt, félmeztelen kiscsajt. „Jó bőr… Csongor mindig is tudta, hogy mitől döglik a légy. Talán egyszer majd én is megdugom.”
Hideg szél áramlott a szobába, ahogy Pityu kinyitotta az ajtót. A folyóson épp a szomszéd, nyugdíjas néni agonizált, viráglocsolás címén. Az aszott muskátlik és egyéb gyomnövények már rég kiszáradtak, de ez őt nem zavarta. Rendíthetetlenül hitt a Dallasban és a feltámadásban. Pityu már rég nem köszönt neki, úgysem hallaná. Lassan, csendesen csukta be az ajtót és elindult a folyosón. Még egy ideig hallotta fülében a kiscsaj szipogását és Csongor elkeseredett sírását.
Lefelé a lépcsőn majdnem fellökte a szomszéd kislányt. Annyi idős lehetett, mint Nórika volt. Pityu nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Régóta nem bírt bocsánatot kérni, az a nők dolga, leszegett fejjel továbbment és hirtelen, újra nagyon elkezdte gyűlölni a világot.
sziván "
***
"Sziván" – az egy héber (zsidó!) hónap neve, de egyuttal a séjgec egyik irói álneve is (van sok). A fenti, "humoros"nak szánt pornográfia nem jelent meg az Uj Életben, se a Mazsihisz honlapon, ahol a séjgec az izraeli nagykövettel készült interjuja jelent meg.
Egyelőre.
Lehet hogy ez is csak idő kérdése.
Mint a rabbivá avatás.
A szerk.
Kedves Professzor Úr!
VálaszTörlésA fenti szatirikusnak és gúnyosnak szánt írást tényleg én publikáltam és szándékosan álnéven-hogy ne keveredjen össze vallási újságírói tevékenységemmel.
Pont azt a réteget: szélsőjobbos, gyűlölködő csürhét szerettem volna kifigurázni vele, akik közösségünket legtöbbet bántják. Sajnos ezek az emberek ilyenek és így beszélnek. Nem szerettem volna finomkodni, a maga naturalitásukban mutattam be őket.
Másik megjegyzésére: nem szeretnék az Új Élet főszerkesztője lenni, becsülöm és szeretem főnökömet Kardos Pétert. Kiváló humoró, kemény, de jó ember. Ahogy Ön is. Ennek ellenére jó indulatú szájak időről-időre megpróbálnak szemfordítani Főszerkesztő Úrral, mondván: én biztos az ő helyére pályázom! Isten ments, se elég tudásom, se ambícióm nincs ehhez.
Gondolom ezek a pletykák jutottak el Önhöz is. Kérem, ne vegye őket komolyan! Inkább kilépnék az Új Élettől, minthogy Kardos Péter helyére üljek. És ezt veheti eskünek.
Ezennel kijelentem -és ezt közjegyző előtt is hajlandó vagyok megismételni :) -, hogy nem szeretnék az Új Élet főszerkesztője lenni, nem szeretnék Kardos Péter helyére tőrni. Ámen.
Rabbijelölt nem vagyok. Pont azért hagytam ott az OR-ZSE-t, mert túl szabadszájú, szabadgondolkodású vagyok ehhez a gyönyörű pályához, hogy a Jóisten hiteles szolgája és képviselője legyek. Újságíróként teszem amit tudok-nemcsak a felekezeti sajtóban. Ez tény, abból magából megélni nem tudnék és máshol is van tennivaló. Plö a szélsőjobb ellen, "hálából" gyűlölnek is a radikálisok, többször is feltettek a Kurucinfóra, amire fellettébb büszke vagyok. Jó társaságba kerültem :O)
Kedves Professzor Úr! Mindig örömmel olvasom blogját és ezt nem dőrgölőzésből mondom. Sokat tanulok belőle. Ön egy olyan sokat látott és szencedett generáció tagja, amelyet nagyon becsülök és sosem tudnék, akarnék bántani.
Mert fel tudtak állni a legnagyobb borzalmak után is. Mi, mai fiatalok gyengék vagyunk, bárcsak meglenne bennünk az Önök ereje, harcossága.
Szép Szukotot, gut jántev:
Szilágyi Iván Péter
P.S.
VálaszTörlésKülön köszönöm, hogy minden ellentétünk és indulatosságom ellenére is imádkozott édesanyámért. Már jobban van és köszönöm!
Egyébként én származásomból és neveltetésemből adódóan a zsidó-keresztény összefogás híve vagyok. Számos tisztességes embert ismerek mindkét vallásból. Ha Magyarországon újra megtelnének a templomok és zsinagógák-nem lenne annyi gyűlölet és talán a radikálisok is visszaszorulnának.
A mai vér-ateista, egyházellenes és I-ből gúnyt űző világban össze kell fognunk, nekünk hívő embereknek. Hiszen vallástól függetlenül ugyanazt az Istent szolgáljuk.
baszki Péter, a rabbi nem szolga meg képviselő, csak egy tanitó, aki a többieknél jobban kiismeri magát valamennyire a zsidószakmában, esetleg jóesetben egy közösség szellemi vezetője :)
VálaszTörlésKeresztény-zsidó nevelést kaptam-mindkettőre büszke vagyok és természetesen hatottak is rám. Szókincsemben, fogalom rendszereimben is.
VálaszTörlésSzámomra a pap, lelkész vagy rabbi "Isten szolgája", bár igaz: a közösség az ő elsődleges terepe. Isten igéjét tanítja és ezzel szolgálja a Teremtőt.
Kevert kultúrkörben élünk, ahol keverednek és egymásra hatnak a definíciók is.
A rabbi szerepe egébként tényleg tanító lenne-ezt tudom és abszolút igazad van. Kérdés, hogy napjainkban elég e tanítani és van e kit tanítani? Az egyházaknak vissza kellene szerezniük régi rangjukat, megbecsültségüket és akkor lenne.
VálaszTörlésBocs, de egyszerű amhórecként úgy sejtem, ahogy se szolgája, se képviselője, úgy igéje sincsen neki. Egy kialakult világnézetű, művelt, felnőtt emberben a definíciók se kell, hogy hassanak egymásra, feltéve, ha tudja, hogy melyik mit jelent.
VálaszTörlésEzek csak szavak, amelyek sokszor embereket és vallásokat egymástól elválasztó falként működek. A lényeg, ami mögöttük van.
VálaszTörlésEgyébként ismerek egy csomó rabbit, vallási vezetőt, aki -korát és közösségének sokszinűséget ismerve- nagyon bölcsen keresztény terminusokat is használ. Jól teszik! Ugyanis a többség -és nemcsak a katolikusok- ezeket értik meg. Ahogy a zsinagógák padsoraban is sok olyan hívő van, akik nem vallásos nevelést és szókészletet kaptak.
VálaszTörlésA helyedben azért nem becsülném le a szavak jelentőségét, ugyanis többnyire emberek vannak mögöttük, akikről sokat elárulnak. Nem lehet, hogy ha komolyan elválasztó falnak tekinted, akkor esetleg körültekintőbben kellene használnod őket?
VálaszTörlésElárulod nekünk, hogy melyik zsinagógában hallottál rabbitól keresztény terminusokat?
VálaszTörlésNem. Őt hoznám ezzel kellemetlen helyzetbe, holott csak jót akart, hogy azok is megértsék: akik nem zsidó nevelést kaptak.
VálaszTörlésFura rabbi lehet, aki ahelyett, hogy pótolná a zsidó nevelés hiányát, inkább alkalmazkodni próbál hozzá. Biztos vagy benne, hogy rabbi volt az? :)
VálaszTörlésTuti. Erős szemüvegem van, de azért meg tudok különböztetni egy rabbit és egy katolikus papot:)
VálaszTörlésAzt elhiszem, de egy református lelkészt azért könnyű összetéveszteni egy reverendás neológ rabbival :)
VálaszTörlésEgyébként Franciaország egyik nagy népszerűségnek örvendő, nemrég elhunyt püspöke vallásos zsidó családból jött. Temetésén elhangzott a kádis és a katolikus búcsúztatás is. Résztvettek rajta rabbik és püspökök. Szép és tanulságos példa-hogy lehet egymás mellett és egymás hitét tiszteletben tartva élni.
VálaszTörlésA tisztelet és a zavaros összekutyulás között azért van különbség.
VálaszTörlésLustiger temetésének a tanulsága egyébként inkább az, hogy aki zsidónak születik, az zsidóként is hal meg, tehát kaddist KELL mondani érte, bármilyen hitet kövessen is a kettő között.
Naftali Kraus úrnak (?) !
VálaszTörlésMiről szól ez a blog ?
Kicsit furcsán tanítja a magyarországi zsidóságot a Tórára, hagyományai tiszteletére.
Nem védem (írom e helyütt is) kíváló kollégámat, a "sztárriportert"...Óhh...bárcsak valaha is illettek volna engem is e jelzővel:)
VálaszTörlésszóval nem védem, csak szerényen, ámde felvágott nyelvemmel(nekem csupán, ámde megérdemelten ez jutott a Nők a Bibliában napiszakasz zárójelébe NK-tól)ámde nem régen írtam egy izraeli írónő regényéről recenziót...amely magasan übereli szip "pornográf jellegű" szösszenetét...
Kérdésem: Háztáji sepregetés után is olyan rémes kollégám írása?
Nemrég kaptam egy emailt egy Szilágyi Péter nevű, számomra ismeretlen valakitől „Kedves Érintettek!” megszólítással.
VálaszTörlésNem értettem, miben vagyok érintett fent nevezettel kapcsolatban, annál is inkább, mert arról értesített, tudnom kell, hogy ő a jövőben sem fogja hagyni magát.
Ebben az illetőnek tökéletesen igaza van, gondoltam. Ne is hagyja magát! Hogy mitől, kitől és miért, ez ugyan nem volt világos a számomra, de hát az ember legyen bátor és álljon a vártán, ha meg kell védenie magát.
Kíváncsivá tett, ki lehet az a félelmetes valaki, aki önmagáról azt írja, kimondja a szót, azért „félnek tőle annyira” egyesek. Ez is dicséretes, hiszen a szó arra való, hogy kimondjuk.
Ám mielőtt még példaképemmé vált volna e bátor szókimondó, utána néztem, miről is van szó, ha már „érintettként” szólított meg az illető.
Lelkesedésem hamar alábbhagyott, amikor minősíthetetlen jelzőit olvastam Naftali Krausz őt érintő kritikája miatt.
Ilyen nyomdafestéket nem tűrő megnyilvánulásokkal reagálni mint Szilágyi teszi, több mint sajnálatos.
Nem tudom, ki az a "mindenki" aki Naftali Krauszt utálná?
Lehetséges, hogy én és sok barátom, ismerősöm nem tartozik a mindenki kategóriába, de őszinte tisztelői vagyunk.
Ám eszembe jut a híres rabbi mondása ellenségével kapcsolatban. „ Mi jót tettem ennek az embernek, hogy ennyire gyűlöl ?”
Úgy látom a beírásokból, ezt a kérdést egyesekkel szemben – akiknek segített , akiket istápolt – ő is feltehetné.
Szomorú, hogy egyesek a zsidóság tradícióinak tiszteletét "gojozásként" értelmezik. Naftali sosem a gojokkal foglalkozik, hanem azzal, hogy mi zsidók miért viselkedünk amhórecként. Az pedig, hogy egy „betérés alatt álló” illetővel szemben tradicionális elvárások vannak, gondolom, mindenki számára egyértelmű, mint ahogy az is, hogy ebbe beletartozik a kóserság is. Aki betérni szeretne, annál nyilvánvaló, hogy a zsidó vallási törvények szerint kell élnie, hiszen ezért tér be valószínűleg. / Vannak olyanok is akik úgy gondolják, jó üzlet a zsidóságba betérni, ám ők hamar csalódnak, amikor rájönnek, információik a zsidók könnyű életéről, gazdagságáról, az antiszemiták által gerjesztett tévhitek./
Szomorú, ha egy betérni készülő, ám magát zsidónak tituláló valaki azzal sincs tisztában, hogy egy vallásos zsidó nem szokott esküdözni, sőt az ígéreteihez is hozzáteszi, hogy „bli neder” , hiszen ki tudja, akaratán kívül milyen akadály jöhet közbe.
Ami Naftali Krauszt illeti, külön tisztelet jár neki, hiszen ő az, aki élő lelkiismeretünk hálátlan de igen fontos szerepét vállalja évek óta.
Lehet nem szeretni, de nem lehet elvitatni, hogy ő nem csak „szeretne tenni a magyar zsidóságért”, hanem tesz is. És ezt nem csak hézagpótló könyvei bizonyítják, hanem egész eddigi életműve. Ő már igen sokat letett az asztalra, s nem önmagát reklámozza, hanem a zsidó életet. Tanulhatnak tőle a fiatalok, zsidók és betérni igyekvők egyaránt.
Ahogy Szilágyi fenti írásában is, „ félhülye, félsüket 100+ÁFA évjáratú nyugdíjas” jelzővel illeti az idős embereket, már nem csodálkozom azon, hogy Naftali Krauszt is megkeseredett, gonosz vénembernek titulálja. Úgy látszik a fiatalember nincs tisztában azzal, hogy a fiatalság nem erény, hanem átmeneti állapot.
Nem tudom, hogy magyar ajkú zsidóként Izraelben élő magyar zsidónak számítok é, de amennyiben igen, ezúton szeretném megkérni SZIP-et, értem ne dolgozzon továbbra sem, mert nem tartok rá igényt. Dolgozzon inkább saját magáért, van mit behoznia.
Schlesinger Hanna
Szeretném közölni, hogy bár megjegyzésem melyet az előbb tettem fel, Hannaként lett megjelölve, nem vagyok azonos azzal a Hannával, aki hozzászólt már fenti témához az előbbiekben.
VálaszTörlésT. Hanna!
VálaszTörlésÖn sokszínű egyéniség, de végre aláírta a nevét.
Emlékeztetném a vallástól függetlenül mindannyiunk által tiszteletben tartott 10 Parancsolatra és arra, hogy hazudni nem szép dolog. Stílusa és már-már zavarbaejtően lelkes lojalitása-valamint hűségesküje nagyon emlékeztet arra a bizonyos másik Hannára. Van egy iker testvére?
Jelen esetben Ön sem tudja, hogy miről beszél. Csak jóindulatból, mesterét védve rákapcsolódott egy ellenem indult lejárató kampányra, amelyet abszolút alaptalan pozícióféltésből indítottak ellenem egyes kollégáim. Igenis, esküszöm, nem akarok Főszerkesztő lenni! Omen.
Tisztelem, egész életemben tiszteltem az időseket, fenti írásom egy szatíra.
Ön úgy állítja be, mintha én kötöttem volna bele Prosszor Úrba. A tények szerint viszont ő írt ellenem és velem szemben, egy sugalmazott és meghamisított tényekre alapuló vádiratot. Feljelentő cikket. Az információkat manipulatív szándékkal adták neki, a körömpörköltet pedig utálom :)))))
Hanna, Ön nagyon kedves és okos, hogy ilyen lelkiismeretesen védi N.K-t, akinek sokat köszönhet. De a nyár és a fagyiszezon óta tudjuk: nyalásból is megért a sok.
Azonkívül le van maradva egy kicsit: kissé bárdolatlan stílusú, bár az engem támadó cikk hangnemére tekintettel teljesen érthetően felháborodott válaszcikkem miatt bocsánatot kértem Professzor Úrtól, akit nagyon tisztelek és őszinte sajnálattal tölt el, hogy egyesek szembefordítottak azzal, akit mesteremnek tartok.
Üdvözli,
Szilágyi "Goj, Sájgec, Körömpörköltevő" Iván Péter
UI.
VálaszTörlésEgyébként hátterére tekintettel az hogy pont Ön támadja és érdekelvűzi le a betérteket, nos: kicsit különös.
Semmi gondom a betértekkel, ám találkoztam néhánnyal, akiket az a téveszme hajtott, hogy zsidónak lenni jó üzlet. Sőt, olyannal is, akit jómagam szponzoráltam éveken át, abban a hitben, hogy egy jóravaló fiatalnak segítek. Az illető betérése nem volt szabályos, nem is ismerik el sem Pesten, sem Izraelben. Igaz, igyekszik a "zsidó észt" osztani bizonyos fórumokon nem túl nagy sikerrel.
VálaszTörlésAmi a másik Hannákat illeti, nem szégyellném, ha én írtam volna amiket ő vagy ők, csak tisztázni szerettem volna, mely aspektusból írok. Ami a "hátteremet" illeti, zsidónak születtem,anyám családját Beregszászból deportálták, Auschwitzban is maradt a család sajnos.Anyám Pesten sem könnyen úszta meg.Apám félzsidó volt, amit sosem tagadtam. Igazi ember volt, a volt tanítónénim Benedikt Manci néni amikor Jeruzsálemben találkoztam vele, igazi cádikként emlegette. Sajnálom önt, hogy fiatal létére ennyire keserű, ahogy mentorát is, aki rendszerint olyan kézbe harap, amely segített neki. Ami azt illeti, Naftali Krausznak valóban sokat köszönhetek, mert általa kerültem közelebb a vallásunkhoz. És ebben semmi szégyellnivalót nem találok, még akkor sem, ha az önhöz hasonlók sötét célzásokat is tesznek.
Nem Naftali Krausz az első, akihez kötődő barátságomat érdekként szeretnék egyesek feltüntetni, ám szeretném megnyugtatni,soha egyetlen barátság sem tört még össze azáltal, hogy őszinte kapcsolatra képtelen emberek szeretnék szétbombázni azt.
Schlesinger Hanna
Vajha tudná SZIP miből is ered a magyar "srác" kifejezés /Gyengébbek kedvéért a jiddis "serec" szóból./, akkor is a kósersrácként nevesítené blogját, vagy a "nomen est omen" végett választotta? Vagy úgy hiszi, a serec is kóser. Hát tényleg van mit tanulnia még a zsidóságból, mielőtt az észt osztaná ebben a témában.
VálaszTörlésVagy csak okítója nyomában ő is úgy tudja az "ecce homo" eche homo. No comment
Schlesinger Hanna
Kedves Hanna!
VálaszTörlésCsak hogy mindenki tudja, Ön előbbi levelében blogom névválasztása -mellesleg kapcsán saját újságíró kollégájával szemben- a serec szót alkalmazta rám. Ez magyar fordításban "férget, csúszómászót" jelent. Ilyen kifejezésekkel egymást és ellenfeleiket a Kurucinfó szerkesztői szokták illetni. Ön szerint én féreg lennék? El is taposna? Mégis milyen mentalitás ez és milyen időket idéz? Sajnálom hogy nehéz élete volt, de ne rajtam töltse ki.
Egyébként bármennyire is utálkozik, tudja meg, én szeretem Önt. Mert sosem tudnék egy olyan emberre haragudni, akivel ereinkben részben közös vér folyik és mert a magam részéről komolyan veszem vallásunk alapelvét: "Sálom". Békességre törekszem zsidó és nemzsidó embertársaimmal egyaránt.
Kérem tegye Ön is ezt, mert az Új Életben megjelent írásaihoz, Izrael-szeretetéhez és lojalitásához méltatlan ez a feljelentgetősdi.
Részemről a vitát lezártam. Túl kevesen vagyunk ahhoz és túl nagy az ellen, hogy marjuk egymást.
Szilágyi Iván Péter
bocs, könnyen lehet, hogy tévedek, és a társalgás szinvonalán sokat nem javit, de nekem úgy rémlik, a srác szleng a modern héber kifutófiújából származik, és nem a bibliai serecből.
VálaszTörlésErev Tov,
VálaszTörlésSzilagyi Istvan nagyon szeret eskudozni, talan a magyarok istenere is.
Mint korabban is emlitettem, egy zsido ember nem eskudozik. Tovabba ez lenne szatirikus hangnem? ! emlekeztetem ujra:" Más megnyilvánulásaira nem is reagálnék. Egy öregedő, rosszindulatú, megkeseredett periféiára sodródott-saját közösségét lejárató rasszistával nincs miért vitatkozzak. Ön és kirekesztő szemlélete szégyent hoz a magyar zsidóságra és csak hogy tudja, mindenki utálja magát.
Jó érzés lehet, részvétem...
Üdvözli, hosszú életet és jó egészséget kívánva:
Szilágyi Iván
2009. szeptember 15. 16:12
Péter írta...
Ui.
Egyébként tudom, hogy nehéz elviselni a fiatalabb kollégákat és főként azt, ha azok megjelennek az Indexen-de őszintén: most kérjek ezért bocsánatot!? Csúnya dolog az irigység.
Milyen ember maga,milyen jogon ítélkezik és hazudozik másokról? Vallásos ember létére,
I-nek képzeli magát...
Rossz lehet ilyen megkeseredett, gonosz vénembernek lenni. A tudását tisztelem és éppen ezért sajnálom, hogy így félrement."
Szilagyi Istvan azota se kert es tudott bocsanatot, Naftali Krausztol, de annal jobban szeretne szatirikusan nyalakodni lsd: Simon Jacobson tartalmas elet (12)vagy idezek ismet:" Egyébként bármennyire is utálkozik, tudja meg, én szeretem Önt.-Hogy lehet szeretni valakit,akit nem ismerunk?! na ezzel ellentmondott ismet onmaganak, szereptevesztesben van.
Valamint az ilyen elkeseredett, eltevedt gojotol , meg azt se lehetne elturni, hogy tobbes szamba kijelentse hogyaszondja;"MI ZSIDOSAGUNK" .
Valoban on tul keves ahhoz, Szilagyi Istvan, hogy a zsido terminologiai gondolkodas kis szegmenset valaha is megertse.
***
Kedves Schlesinger Hanna,
Koszonom a kiigazitast!
Ennyit arról, hogy nem kértem bocsánatot:
VálaszTörlés"Amit bánok, hogy Naftali Kraus cikkét olvasva elvesztettem hidegvéremet és az "újévi sértések" miatt tiszteletlenül beszéltem egy félreinformált, de általam nagyrabecsült tudóssal. Naftali Kraust nagyra tartom és próbálva legyűrni magamban az e vita kapcsán keletkezett mély csalódást, továbbra is olvasni fogom könyveit."
Egyébként olvasva az itt megjelent egyes megjegyzéseket és azok rasszista hangnemét-
a köv gondolatok jutottak eszembe:
Bocsánat, hogy élek!
Bocsánat, hogy segíteni szerettem volna és szeretném a zsidóságot!
Bocsánat, hogy GOJ vagyok! Bocsánat, hogy édesanyám nem zsidó!
Bocsánat, hogy van tartásom és nem hagyom szó nélkül, hogy gyalázzanak!
Bocsánat, hogy rabbi akartam lenni-mocskos és alávaló GOJ létemre!
Bocsánat, hogy mindig kiálltam zsidóságom mellett és bocsánat, hogy ezért számtalanszor lezsidóztak, diszkrimináltak...
Bocsánat, hogy évek óta fillérekért írok a zsidó sajtóba!
Még miért kérjek bocsánatot???????
Szilágyi Iván
Ez meg mindig nem bocsanat!Tovabba ha a sajat maga egojat le tudna gyozni, es nem dacbol hanem oszinte hittel es cselekedettel probalna onreviziot tartani. Helytelen es meggondolatlan kijelentesevel, vegkepp levizsgazott.idezem:-'Bocsánat, hogy évek óta fillérekért írok a zsidó sajtóba!'
VálaszTörlésVelemenyem az, vagy valaki teszi a dolgat, vagy nem,kozeput nincs, ha valaki hozzank szeretne tartozni!
p.s.: eleg egyetlen egy kerdojel is, az a sok(k) mar valoban sulyos egy ferc 'ujsagirotol'.
****
Moa'adim lesimcha
Kora hajnalban mocskolódó-fenyegető telefont kaptam SZIP-el kapcsolatos "bejegyzéseim" miatt.
VálaszTörlésAz illető elváltoztatott hangon beszélt,így éles elmémmel rájöttem, ismerem őt személyesen.A telefon utcáról jöhetett a zajokból gondolom. Szilágyi Iván Péter nem lehetett, mert a hívó erölködése ellenére hallhatóan nő volt a telefonáló. Hogy miért volt oly fontos e korai órán zaklatnia? Mert közölni szerette volna, hogy újabb bejegyzéseim érkeztek e blogra. Miután felébresztett álmomból, bár letettem a kagylót,nem hallgatva végig a boldogtalan nyomdafestéket nem tűrő szövegét. Ami igen érdekes, az október 4. 18 óra óra 31 perckor írt bejegyzésem után egyetlen sort sem írtam, mégis, valaki az én nevemben később és kora hajnalban írogatott, ráadásul hivatkozva azokra a soraimra, melyeket előzőleg írtam, mintha annak folytatása lenne. Ezt nemcsak, hogy kikérem magamnak, de utána nézetek, honnan küldte, és bizton számíthat jogi következményekre.
Stílusára ráismerek, úgy látszik, már nem érdekli a "jogalapiság". Sajnálatos, hogy SZIP nem veszi észre, "mentora" írogat ellene a nevemben. Én minden írásomat Schlesinger Hanna aláírással küldöm. Kérem Naftali Krauszt, hogy bármilyen bejegyzés érkezik a nevemben erre a blogra, csak akkor ne törölje azonnal, ha teljes nevemmel aláírom és erről külön értesítést küldök neki előzöleg a teljes szöveggel. Egyúttal kérem, hogy minden olyan eddigi Hanna néven megjelent bejegyzést ami aláíratlanul jelent meg a nevemmel visszaélve, töröljön, de előzőleg szeretném tudni milyen gépről honnan küldték az ominózus leveleket a nevemben. Azt hiszem az illető még néhány másodállást felvehet, hogy a kártérítést a nevemmel való visszaélés miatt kifizethesse.Mert utolsó két beírásában nyíltan úgy tesz, mintha nem hasonló nevű, hanem én magam lennék az.
SZIP pedig megfogadhat tőlem egy jó tanácsot, mentora nem jóakarója, és nem segíteni, csak a bajt keverni szeretne körülötte, ahogy azt másokkal is tenni szeretné, nem sok sikerrel.
Schlesinger Hanna
Kedves Schlesinger Hanna,
VálaszTörlésNem ertem eme kijelenteset:'Egyúttal kérem, hogy minden olyan eddigi Hanna néven megjelent bejegyzést ami aláíratlanul jelent meg a nevemmel visszaélve, töröljön, de előzőleg szeretném tudni milyen gépről honnan küldték az ominózus leveleket a nevemben."
Mirol van szo? mert en ebbol egy szot se ertek. Engem nyugodtan ellenorizhetnek, sot biztosithatom sokan szemelyesen is ismernek. A kovetkezo dolog pedig az, hogy hollandiabol irok.
p.s.:ha On, ismeri szemelyesen az illetot, mint ahogy emlitette, akkor velemenyem szerint,a jogorvoslat nem a nyilvanossagra tartozik,mivel nem lattunk, nem hallotunk semmit.verbalis fenyegetessel nem megyunk semmire, gyerekes dolog.- az egeszbol csak annyit ertettem,hogy kisse zavaros es kusza az egesz.nem ertem, miert kene sajat hozzaszolasaim torolni? nevesitsse mar meg kerem azt a bejegyzest, ahol " Hanna' Schlesinger Hanna' ,helyett nyilvanul meg.
ha figyelmes olvaso, lathatja nekem a betuimet lesporoltak.
T. Hanna!
VálaszTörlésÖnnek tényleg semmi sem elég, még bocsánatkérésből sem. Egyébként honnan ismeri ilyen jól az én fizetésemet, onnan a távoli Hollandiából? Messzelátó? :)))
Szememre veti, hogy miért írtam: "Fillérekért dolgozom a felezeti sajtóban." Ez így magában tényleg félreérthető, természetesen nem magamat akartam mártírként beállítani. A fennálló gazdasági helyzet miatt minden kollégám fizetése alacsony, de ez nem a hitközség hibája-szögezem le: mielőtt valaki még munkáltatóimmal is megpróbál szembefordítani. Egyébként ez az egész kommentesdi 3 dologra megy ki, kedves ál-Hanna Bella, ön aljas indokból szembe akar fordítani:
-Kardos Péter általam nagyrabecsült főszerkesztővel
-Naftali Kraus általam szintén nagyrabecsült tanítónkkal és az
-A zsidó közvéleménnyel,
És főként ki akar rugatni a laptól. Vajon kinek az érdeke ez és vajon mit fog kapni ezért az illető?
Kedves Schlesinger Hanna! Alteregojaként csak nem arra a megsavanyodott, átható cigarettaszagú elfonnyadt hölgyeményre gondol, aki egy zsidó lap szerkesztőségében ül megszürkülve, kenyereslányi múltját siratva, mint Villon fegyverkovácsnéja?
VálaszTörlésAki külsőre Liszt Ferenc öregkori portréjára emlékeztet, ezért gúnyneve hitközségi körökben: Liszt Ferenc lánykorában?
Akitől bármikor tájékozódni lehet a legfrissebb munkahelyi pletykákat illetően?
Aki főnökei jövedelmét, valamint kiadásait megkülönböztetett figyelemmel kíséri?
Ha igen, akkor talált, süllyedt. Remélem szégyenében a hölgyemény .
Szilagyi Istvant megnyugtatom, meg a polgari nevem se magyar. Innentol aztan gyarthat osszeeskuves elmeletet, csak jot tudok nevetni az emberi butasagon.Tovabba ha gondolkodna, es nem az elvakultsag,a dac a bosszu ,a kisebbsegi erzese munkalkodna rajohetett volna, Simon Jacobson: Tartalmas elet c. hozzaszolasara gondoltam,amivel egyetertoen bologatott idezem:
VálaszTörlés" Kedves Professzor Úr!
A fentiek gyönyörű gondolatok, amelyek nagyon rá férnek a hazai közösségre. Magyarországon vallástól függetlenül sajnos népszokás a smucigság-tisztelet a kivételnek! Így van ez közösségünkben is: sok gazdag, de a közösségi célokra vajmi keveset fordító hittestvérünk van, él és kérdedik, hogy ő mekkora zsidó! A buldózer is nagy gép, mégsem épít, hanem rombol. Például volt gettót, őseink elvileg érintehetetlen házait.
Az adakozás sajnos magyar közösségeinkben ritka. Ennek részben anyagi okai van, de sajnos ki kell mondani: ebben az országban az emberek csak kapni szeretnek.
Üdvözli, tisztelettel:
Szilágyi iVán"
Nu,a rettegett IVANUNK, a fenti posztban epp az ellenkezojet irja,de hat hadd tegye meg nevetsegesse onmagat, hamar a ferc muveivel nem torhet baberokra.
**
Onreviziot kellett volna tartanom, hogy egy GOJjal szoba se allok! ezentul levegonek veszem.Barmit is ir.
Kedves Szilágyi Iván! Úgy látszik, kezd átlátni a szitán, hogy nem Naftali Krausz az ön ellensége, és nem is az Új Élet főszerkesztője Kardos Péter főrabbi úr. Könnyen rájöhet, ki az, aki munkahelyein sem a munkájából, hanem
VálaszTörlés/szép kifejezéssl élve/ a dolgok és mások életének keveréséből szeretne megélni. De hát ezért ma már nemigen fizetnek, ebben a munkanélküliség sújtotta világban. A szegény, hetven felé bandukoló, harminc -negyven éves gyermekeit "egyedül nevelő özvegyasszonyokat" is el szokták küldeni nyugdíjba, fiatal, agilis munkatársat keresvén helyébe. Így van ez minden munkahelyen, különösen, ha az illető nem pótolhatatlan, sőt kollegái fellélegeznének, ha egy ködös őszi reggelen más érkezne helyette íróasztalához.
Meg lehet öregedni méltósággal is. Nem kell a fiataloktól félteni /nem létező/ kóvedunkat. Átlátszó kettős játékot játszani pedig olcsó és szánalmas szórakozás még egy magányos öregasszony részéről is, aki lemaradt az idővel való vesszőfutásban. Hagyjuk érvényesülni a fiatalokat. Ha szükség van a munkánkra, megtalálnak. Sötét praktikákkal, emberek egymásra uszításával, melyet páholyból akar végignézni valaki, még nem sikerült semmire sem menni. A végén minden kiderül, mondta ezt kedves pesti barátom, amikor elmeséltem neki fenti ármánykodást. Az álnevű hölgy,m számára sem ismeretlen, ha nem is Hanna néven.
Alteregomnak végre lesz ideje a barátnőjétől kapott fekete gyertyák maradékait gyújtogatni, mint babonásan eddig is tette. Ahogy elnézem, eredménytelenül, mert célszemélye BH. örömteli életnek és egészségnek örvend, alkotóereje teljes birtokában. De ál-Hannánk úgy látszik nincs tisztában azzal, hogy az ilyen praktikák azok ellen fordulnak, akik másoknak rosszat akarnak. Így van ez akkor is, ha valaki kettős játékot űz, bánatosan üres, magányos óráiban, ahelyett, hogy emberségével, mások iránt tanusított alázattal, méltósággal fogadná az öregkort. Schlesinger Hanna
Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy bár jómagam nem ismerem bvehatóan Szilágyi Iván Péter munkásságát, de pld. pont Naftali Krausztól hallottam -annak ellenére, hogy SZIP bizonyos megnyilvánulásait enyhénszólva nem tartja követésre méltónak a zsidóság számára-, hogy az itt górcső alá vett fiatalember nagyon tehetségesen ír! Hogy olykor mikről, az most nem képezi a megjegyzés tárgyát.
VálaszTörlésDe valakit többen hiányolnak e fórumról: Vajon, miért tűnt el SZIP harcos kolleganője, aki saját bevallása szerint még Naftali Krausz mellett is mellszélességgel kiállt annak idején.
Vagy már nem kedveli annyira ezt a kedves fiatalembert? Esetleg tudathasadása gátolja meg ebben, mert már ő maga sem tudja, kicsoda és mi a neve, valamint, hohgy ki mellett tegye le nemlétező voksát? Maradjon ez az ő titka. Jómagam egy időre búcsút veszek e fórumtól,mert más földrészre utazom, ahol nem valószínű, hogy gépközelben leszek.
Mindenkinek további örömteli ünnepet, de legfőképpen békét. Salom, Schlesinger Hanna