Rabbi Eliézer: a jó szem [vagyis a szívélyesség, esetleg jóhiszeműség].
Rabbi Jósuá: A hűséges társ.
Rabbi Joszi: A jó szomszéd.
Rabbi Simon: Az előrelátás.
Rabbi Elázár: A jó szív.
Mondá nekik erre rabbi Jochanán: többre becsülöm Elázár szavait, mint a tiéteket, mivel az ő válaszában a tiétek is bennfoglaltatnak."
(Atyák, 2,10)
A kérdés jellemző a Mesterre, aki tanítványai jellemét ily módon is meg akarja ismerni és erősíteni. A válaszok pedig az idézett bölcsek gondolatvilágát tükrözik.
A "jó szem" alatt - a Misna hivatásos magyarázói - az irigység kiküszöbölését értik, mert aki nem irigyli felebarátja jó sorsát, sőt mindenkinek jót kíván, az eleve jó ember kell, hogy legyen. lrígylésre méltó tulajdonság.
"Jó szemmel nézni" valamit, annyit jelent, hogy megelégedettnek lenni azzal, amije van az embernek, és örülni annak, ha másnak esetleg jobb, vagy többje van. (Háméiri).
A "hűséges társ" vagy a jó barát fogalma nem szorul magyarázatra, de sokan kiemelik azt az értelmét, hogy az embernek kell, hogy legyen olyan hűséges barátja, akivel kölcsönösen megoszthatja gondját-baját, s az ilyen képes kivívni az emberek szeretetét (Rábénu Jóna).
A "jó szomszéd" is hasonlóképpen értendő, miszerint előnyös magatartás, ha valaki maga is az, s törekedni kell arra, hogy legalább egy olyan jó szomszédra tegyen szert az ember, akivel bizalmas viszonyt alakíthat ki.
Az "előrelátás" ugyancsak kiváló tulajdonság, mert ha az ember rendelkezik ezzel a képességgel, sok kellemetlenségtől megmenekülhet. A Misna a továbbiakban (4,1)majd felteszi a kérdést: "Ki a bölcs?" S mindjárt válaszol is rá: "Aki előrelátó."
A "jó szív" azonban mindennek a kulcsa. Nem véletlenül mondja Jochanán, hogy a legtöbbre Elázár válaszát értékeli, hiszen ez mindegyik - a többiek által mondott - jó tulajdonságot magában foglalja. Aki jószívű, az nem lehet sem irigy, sem rossz barát, sem rossz szomszéd, s ugyanakkor előrelátó is, hiszen a jó szív egyben okos is. "Akinek a szíve nyugodt és derűs, az lelki nyugalmat élvezve könnyen lehet előrelátó is" - adta meg sajátos magyarázatát a Tiferet Jiszráél című magyarázó szöveg szerzője.
A későbbiekben még ezt kérdezte [Jochanán] említett tanítványaitól:
"Rajta, nézzetek utána, melyik az az életút, amitől az embernek el kell határolnia magát? (uo.)
Rabbi Eliézer: a rossz szem (rosszhiszeműség).
Rabbi Jósua: a hűtlen [rossz] társ.
Rabbi Joszi: a rossz szomszéd.
Rabbi Simon: aki kölcsönt vesz fel, és nem fizeti vissza [akár embertől, akár Istentől kölcsönöz].
Rabbi Elázár: a rossz szív.
Mondá nekik Rabban Jochanán: Többre értékelem Elázár szavait a tietekénél, mert az övében a tietek is benne foglaltatik." (uo.)
Vajon mi szükség volt arra, hogy Jochanán fordított értelemben is feltegye a kérdéseket?
Többen, sokféle magyarázatot adnak erre a kérdésre.
Rabbénu Jona azt írja, hogy a jónak nem mindig a rossz az ellentéte.
Attól, hogy valaki nem jóhiszemű, nem mond le önként javairól, nem hűséges társ, inkább egy kissé önző, vagy nem előrelátó; attól még nem feltétlenül rossz. A jó és a rossz két véglete között széles skálája van az emberi magatartásnak, tehát Jochanán egyértelmű választ akart kapni tanítványaitól, hogy mi az a rossz, amitől feltétlenül tartózkodni kell.
Egy másik kommentátor - Joszéf Jáávetz - véleménye: "A tökéletes ember az, aki elveti a rosszat, és a jót választja", miként a Zsoltáros király írja: "Távolodj el a rossztól, és tedd a jót" (34,15). Ha netán valaki nem tudja, mi a rossz, előfordulhat, hogy - ne adj Isten - rosszat tesz anélkül, hogy tudná, mit cselekedett. Ezért kell tehát néven nevezni a rosszat, hogy tudatában legyen az ember, mi az, amitől őrizkednie kell.
Érdekes megfigyelni a tanítványok válaszainak következetességét. Ez arra utal, hogy azok nem fogadták el automatikusan Mesterük véleményét a "jó szív" prioritásáról, hanem mindegyikük fenntartotta saját álláspontját. Ez bölcseink demokratizmusát és a vélemények pluralizmusát bizonyítja, mert bár a többség által elfogadott halacha gyakorlati szempontból mindenkit kötelez - elméleti, elvi kérdésekben mindenkinek szabad a saját véleményét fenntartani.
* * * *
"Rajta, menjetek [ki az életbe] és nézzetek körül" - szálljatok le az elefántcsonttoronyból, amiben éltek, s nézzetek körül, mi az az út, ami mindenki számára járható, nemcsak az olyan magas szellemiségűeknek, mint ti vagytok (Midrás Smuél).
"A jó szem" - Az ember csak azt nézze és lássa meg, ami jó, amit jó szemmel lehet nézni. A kocki rebbe, Mózes könyörgését: "Hadd menjek át, hogy lássam azt a jó országot!" (5 Mózes, 3,25) akként értelmezte, hogy: láthassam a jót Erec Jiszráélban.
A Tánjá szerzőjét - halála előtt - orvosa megkérdezte: látja-e a mennyezetet? Rabbi Sneur Zálmán pedig így válaszolt: a mennyezetet, magát nem látom, de az isteni erőt, amely képezi és élteti, azt igen...
Mi a jó szem (jóhiszeműség)? Akinek minden vágya az, hogy a világon mindenkinek jó legyen - adta meg válaszát rabbi Ábrahám Azouláj.
1921-ben a guri rebbét, Ávrahám Mordechájt sógora, a bendini rebbe, le akarta beszélni Erec Jiszráél-i utazásáról, mondván: "Hiszen ott vannak azok a vallástalan halucok, akik annyi helytelen dolgot művelnek, és amikor a rebbe visszatér Lengyelországba, kénytelen lesz mindezt elmesélni, s ezzel rossz hírét kelti az Országnak, ahogy azt a Mózes által előre küldött kémek is tették. Mire jó ez? Minek ez a rebbének?" - "Semmi vész - replikázott a rebbe -, majd a "jó szememet" nyitom ki, hogy csak a jót lássam, és a "jó fülemmel" hallgatok, hogy csak a jót halljam meg..."
"A jó szív" - az a jó akarat, ami a jó szándékú ember sajátja, akinek ha rosszat tesznek is, akkor is megértéssel és szelíden reagál a másik ember támadására. (Rábbénu Jona).
"Jó szív" alatt jó kedélyt is lehet érteni, olyan embert, aki mindig vidám, történjék bármi is. A ,,rossz szív" pedig borús hangulatú, szomorú embert jellemez (Reb Jichák Mitoledó).
Ők, (Jochanán fentebb említett tanítványai), három dolgot mondtak:
"Rabbi Eliézer tanította: legyen felebarátod becsülete oly kedves a szemedben, mint a magadé, és ne légy könnyen ingerelhető. Térj meg egy nappal halálod előtt. Melegedj a bölcsek tüzénél, de vigyázz, meg ne égesd magad! Ugyanis marásuk olyan, mint a róka harapása, szúrásuk, mint a skorpió csípése és sziszegésük, mint a kígyó sziszegése. Ezenfelül pedig minden szavuk, mint az izzó zsarátnok. "(uo.)
Bölcseink szerint Eliézer ezen szavaival a zsidó viselkedés alapvető kódexét fogalmazza meg. Ha valaki nem kíván magának valamit, hogy pl. sértegessék, lebecsüljék, üldözzék, ne tegye azt embertársaival ő sem.
"Ne mondja az ember: miután engem megszégyenítettek - szégyenüljön meg felebarátom is; mivel megátkoztak engem - legyen átkozott barátom is!" - mondja a Midrás.
- Ha így cselekszel - teszi hozzá rabbi Tanchuma -, tudd, hogy kit nézel le és szégyenítsz meg - azt, aki a saját képmására teremtette az embert. (Jeruzsálemi Talmud, Nedárim, 9).
"Ne légy könnyen ingerelhető!"
Könnyű ezt mondani, de végül is az ember nem mindig képes legyűrni haragját, s uralkodni önmagán. Ha valaki haragra lobban, akkor bekövetkezhet, hogy elveszti a fejét. "Aki haragszik, az elfelejti tudományát és balgává lesz." (Nedárim, 22).
"Térj meg egy nappal halálod előtt!" - tanácsolja Eliézer tanítványainak, de azok legott megkérdezték tőle: Mester, honnan tudja az ember, hogy mikor hal meg?
- Hát éppen erről van szó - magyarázta nekik a Mester -, mivel nem tudja senki, mikor hal meg, térjen meg már ma, mivel lehet már holnap meghal. Ugyanígy holnap és holnapután, végig egész életében, foglalkozzék a megtéréssel és a bűnbánattal... (Sábbát,152).
Tanítványa mondását Rábbán Jochanán egy szép példázattal teszi még érthetőbbé:
"Volt egyszer egy király, aki országa nagyjait lakomára hívta, de nem mondta meg pontosan, mikorra. Az okos és előrelátók mindenesetre kiöltöztek, és így várakoztak a palota közelében, hogy bármikor is hívják be őket, ők készek legyenek. A balgák viszont azt mondták, majd ha látják az előkészületeket, akkor majd kiöltöznek és elmennek. A király aztán egyszer csak jelezte, kezdődik a lakoma. Az előrelátok persze kiöltözve, kényelmesen vonultak a király elé, míg a balgák köznapi öltözékben, ahogy a hívó szó találta őket. A király szívélyesen fogadta az okosakat, a balgákat meg azzal büntette, hogy állva végig kellett nézniük, hogyan lakmároznak az okosok..." (Sábbát, 153).
Eliézer rabbi - személyes tapasztalatok alapján - itt a Mester és tanítvány viszonyát példázza. Ajánlatos, hogy a tanítvány melegedjék mestere "tüzénél", és lesse el tőle a Tóra-tudományát, hiszen Bölcseink is azt állították, hogy "nagyobb a Tóra (alkalmazásának) tudománya, mint maga a Tóra-tanulás". (Bráchot, 7) Ügyelni kell viszont arra, hogy a szoros kapcsolat ne vezessen bizalmaskodáshoz.
Maimonides is foglalkozik eme mondással, amit így magyaráz meg:
"Eliézer a bölcsekhez való viszonyt annak az embernek a viselkedéséhez hasonlítja, aki egy tábortűznél akar melegedni. Ha kellő távolságra ül a tűztől, akkor élvezi annak melegét és fényét anélkül, hogy veszélyeztetné magát. Viszont ha túl közel megy hozzá, megperzselődhet, és haszna kárrá változik" (Széfer Hámáor).
"Aki semmibe veszi a Bölcseket, vagy kigúnyolja őket, nincs orvosság a sebére." (Sábbát, 119). Eliézer szemléltetően figyelmezteti azokat, akik hajlamosak a bölcseket semmibe venni: a róka harapása igen fájdalmas, mert éles fogai vannak, és minden harapásával húst szakít ki (Rási).
A kígyómarást, skorpiócsípést és a csörgőkígyó sziszegését egyesek úgy magyarázzák, mint a bölcsek által elrendelt kiközösítést (chérem).
Ezek szerint Eliézer a saját kiközösítésére céloz, amit azzal provokált ki, hogy nem volt hajlandó elfogadni a többség véleményét, és még egy "égi hangot" is mozgósított, igazát bizonyítandó.(lásd Bava Mecia 59 b) Ezt követően közösítették ki, ami haláláig érvényben volt. Eliézer ettől nagyon szenvedett, s ezt tükrözik keserű szavai.
"Jósua ben Chánánjá szintén három dolgot mondott: az irigység, a rossz ösztön és az embergyűlölet megrövidítik az ember életét. " (Atyák 2,ll).
Mindhárom tulajdonság egy tőről fakad. Aki irigykedik felebarátjára, megkívánja felebarátja házát, vagyonát, az a rosszabbik ösztönét is szabadjára engedi, s egyéb bűnök elkövetésétől sem riad vissza, s aki képes embertársai ellen cselekedni, abban csak gyűlölet élhet irántuk.
Maimonides e három rossz tulajdonságot az egészségre is károsnak tartja. Valóban, az, aki ilyen "természettel" rendelkezik, nem ismer mértéket sem az evés-ivásban, sem egyéb ún. élvezetekben, s köztudott - feltehetően már az ókorban is az volt -, hogy mindez megrövidíti az életet.
Végül az, aki embertársai iránt csak gyűlöletet képes érezni, oly mértékig elszigetelődik, hogy a végén életunttá válik, majd véget is vet életének.
Jósua tanításából az a következtetés is levonható, hogy bár az irigység és a rossz ösztön Istennek nem tetsző tulajdonságok, de az embert - az élet megrövidítésével - csak akkor bünteti meg, ha ezek az embergyűlölettel is párosulnak. (milé döávot) Isten türelmesebb az emberi rossz tulajdonságokkal szemben, mint az emberek egymás iránt. Isten türelme végtelen, míg az emberekről ugyanez nem mondható el. Példa erre Szodoma esete, ahol az emberek "rosszak és vétkesek" voltak (Istennel szemben), de mégis az emberek egymás ellen elkövetett vétkeik miatt nyerték el megérdemelt büntetésüket.
* * * *
"Joszi szavai: Legyen felebarátod vagyona oly becses a szemedben, mintha a tiéd volna. Igyekezz Tórát tanulni, mert azt nem kapod örökségbe, és minden cselekedeted legyen istenes [értsd: önzetlen]." (Atyák 2,12).
A tétel első intelme mindenekelőtt arra figyelmeztet, hogy az ember győzze le magában az önzés érzését; ne forduljon el felebarátjától, amikor az bajba kerül, és segítségre szorulna. Ebben az esetben olyan kegyes cselekedetről (gmilut cheszed) van szó - állítja Tiferet Jiszráél -, mely emberivé teszi a világot.
Rabbi Nátán akként magyarázza Joszi szavait, hogy ha elkövetsz minden tőled tellhetőt, hogy saját vagyonod "jó hírű" legyen, és ne váljék szóbeszéd tárgyává annak eredete, ugyanúgy légy azon is, hogy felebarátod vagyonának se keltsék rossz hírét.
Ami a Tóra-tanulást illeti, Joszi mondása arra utal, hogy senki nem mondhatja azt, hogy mivel apám és nagyapám nagy tudósok, Talmid-cháchámok voltak, nekem már nincs szükségem arra, hogy e téren komoly erőfeszítéseket tegyek, hiszen nekem a "Tóra hazajön". Ez nem egy olyan örökség, melyhez erőfeszítés nélkül hozzá lehet jutni. Ha magad nem tanulsz, tudatlan maradsz (Bartinora).
A "Minden cselekedeted legyen istenes" mondásban a hangsúly a "minden"-en van. Ezalatt a mindennapi élet cselekedetei -legyen szó testi vagy szellemi életről - értendők, mert csakis az ép testű és egészséges szellemiségű ember képes Istent megfelelően szolgálni és zsidó vallási kötelezettségeinek eleget tenni... (Bartinora).
NE TARTSD MAGAD JAVÍTHATATLANNAK!
Simon rabbi szokta mondani: "Légy elővigyázatos és szorgos a "Smá" mondásában, akárcsak az egyéb imákban, és amikor imádkozol, az ne legyen olyan, mintha kényszermunka lenne, hanem legyen esdeklés és fohász a mindenütt jelenlevő előtt, akiről az Írás azt mondja: Bizony irgalmas és könyörületes Ő, hosszan tűrő és kegyelmes, és megmásítja a balvégzetet [Joél, 2], és végül pedig ne tartsd magadat javíthatatlanul rossznak." (Atyák, 2, 13).
Simon tanácsai főleg az imádkozás mikéntjére és technikájára vonatkoznak. A naponként elmondott "Smá Jiszráél" imának megvan a megszabott időpontja, amit nem szabad lekésni. Általában az imákat a maguk idejében kell elmondani, és nem máskor, mert Bö1cseink szerint "a micvák a maguk idejében kívánatosak". (Peszáchim, 68).
Simon figyelmeztet arra is, hogy az imákat nem mechanikusan kell elmondani. Az ember ne tegyen úgy, mintha csak egy kellemetlen kötelezettséget kellene lerónia, s az ne monoton és erőltetett módon mondassék el. "Esdekelj és könyörögj - mondja -, és az ima szövegéhez tedd hozzá a magad szavait, amit biztosan több érzéssel is fogsz mondani". (Tiferet Jiszráél).
"És ne tartsd magad javíthatatlannak" - szó szerint: "ne légy gonosz a magad szemében!" E mondásnak sokféle magyarázata található az Atyák klasszikus kommentátorainál. Bartinora értelmezése azt érzékelteti, miszerint igyekezz nem tenni olyat, ami miatt holnap-holnapután megutálod magad, s szemrehányást teszel magadnak az elkövetett butaságodért.
Maimonides akként értelmezi, hogy az ember ne törődjék bele abba, hogy morálisan rossz helyzetbe került, mert ez a helyzetét még tovább rontja, s végső soron züllésbe torkollik.
Cháféc Chájjim erről azt vallja, hogy még akkor se légy gonosz, és ne tegyél rosszat, ha az emberek szemétől távol is vagy, senki sem lát; mert Isten mindent lát.
* * * *
"Nem való, hogy az ember erőltesse az imát, és szinte kikényszerítse az Istentől, amit kér, mert az ilyen esetben ez úgy tűnik, mintha valaki erőszakkal venne el valamit, szinte elorozva azt" - mondta rabbi Náchmán, a haszidizmus egyik kiemelkedő alakja, az imádkozás mikéntjéről szólva. (folyt.köv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése