HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGŐL -KI TÉCÉ 2014

 

 

A TENGERENTÚLI VÁLÓLEVÉL

 

„Ha valaki elvesz egy nőt feleségül…" (5Mózes 24,1)

    

          Szakaszunk, többek között, a zsidó házasság és válás törvényeit is tárgyalja. A halacha megállapítja, hogy tilos valakinek elvenni egy nőt, ha eleve szándékában áll elválni tőle. Ennek egyik oka az az  Írásvers (Példabeszédek 3,29), amely kimondja, hogy „ne forralj rosszat embertársad ellen, aki gyanútlanul lakik melletted". Ez mindenkire vonatkozik, különösen a feleségre, aki bízik férjében.

Ez oknál fogva azonban, ha előre megmondja, hogy majd elválik tőle és az asszony beleegyezik – a tilalom nem áll fenn.

 

Van azonban egy  másik ok is, ami miatt az ilyen házasság nem kívánatos akkor sem, ha az asszony eleve tudja,hogy majd elválnak és  mégis beleegyezik. Mivel maga a házasság egy örökös kötelék a férj és felesége között, ahogy ezt a teremtéskor a Teremtő kinyilvánította: „...így a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és egy testté válnak". (1Mózes  2,24) Egy olyan házasságban, ahol  előre tudják, hogy válás lesz a vége – eleve meghibásodik a  ragaszkodás elve, és már kezdettől fogva nincs az, amit örökös köteléknek lehet nevezni.

 

  /Zárójelben: a zsidóság ismeri és elfogadja a válás elméleti lehetőségét, de csak abban az esetben ha a kötelék menet közben meghibásodik oly módon, hogy az együttélés lehetetlenné válik. Ekkor is mindent elkövetnek a hibák kijavítására, és a „slom bájit" (házi béke) helyreállítására./

 

  HOGY TEHETTE EZT?

 

       Ennek kapcsán felmerül a kérdés:hogy lehet az, hogy az Örökkévaló száműzetésbe, galutba küldte a zsidókat, kiválasztott népét?

 

    Ugyanis köztudott, hogy a zsidó hagyomány szerint az Örökkévaló és a zsidó nép egymásra találtak, és úgymond frigyre léptek a szináji tóraadás fennkölt alkalmával, és azóta mint „házastársak" vannak számon tartva, ahogy azt a Talmud és a Midrások állítják, egy Írásversre (Énekek 3,11) hivatkozva, amely Salamon királyra vetíti a verset, amely így szól: „Jertek ki, Jeruzsálem lányai, és nézzétek Salamon királyt… nászának napján, szíve örömének napján". Az allegorikus verset a hagyomány a szináji jelenésre applikálja, ahol  az Örökkévaló kvázi elvette feleségül Izraelt. (BT Táánit 26,b)

 

    A galut ennek az ellentéte, a válás, ahogy azt a Midrás az Örökkévaló szájából idézi. (Jálkut Hoséá 6,523)

 

Mivel az Örökkévaló előre tudta, hogy majd száműzi népét – „feleségét" –, vagyis elválik tőle, hogyan léphetett frigyre vele Szinájnál. Hiszen abban a Tórában, ami Szinájon adatott, írva vagyon a jövendölés, mely szerint „… és elszór benneteket az Örökkévaló a népek közé ..." (5Mózes 4,27), tehát  az Örökkévaló tisztában volt azzal, mi vár a zsidó nép– ami nem más, mint a „válás". Ezzel a Jóisten kvázi megszegte saját tilalmát: úgy venni el egy "nőt", hogy eleve tervben  volt a válás?!

  

 A VÉTKEK ÉS A SZABAD VÁLASZTÁS

 

         Erre egy kis megerőltetéssel, azt lehetne válaszolni, hogy ez nem "előre tudott", hiszen a galut a zsidók vétkeinek „eredménye"; szabad választásuk volt és van, és ha nem vétkeznek és nem veszik semmibe a Tóra törvényeit – akkor nincs száműzetés. Ha élnek a szabad választás jogával, és a jót választják – nincs galut!

 

Ez azonban csak első látásra logikus. Az Örökkévalóra nem érvényes a mi gyarló, emberi logikánk. Hiszen ő, áldott legyen a neve, tudta előre a Tóra adásakor, hogy a zsidók vétkezni fognak – annak ellenére, hogy szabad választásuk alapján választhatnák a jót –, és ennek következtében száműzetnek.

 

Ebből az következhet, hogy a „házasság", legalábbis az Örökkévaló részéről, nem volt tökéletes örök kapcsolat, és így Isten ments, abban valami hiba esett…

 

  CSUPÁN ELREJTŐZÉS

 

     Az igazság azonban az, hogy az Örökkévaló egyáltalán nem tervezte a "válást", és valóban nem is volt az. Hiszen az Örökkévaló azt mondja prófétája, Jesája, által (50,1): „Hol van anyátok válólevele, akit (úgymond) elküldtem!?"

 

 Ha nincs válólevél – akkor nincs válás.

  

A galut idején is fennáll az örök szövetség és a szoros kapcsolat az Örökkévaló és a zsidó nép között. Ami van, az nem más, mint elrejtőzés, az Örökkévaló elrejti arcát, amivel azt akarja elérni, hogy a zsidók keressék őt, és legyenek egyek vele.

      Ha a zsidók így viselkednek, akkor  az Örökkévaló felfedi, hogy kedveli őket még a galut idején  is és rövidesen, azonnal elhozza az igazi és teljes megváltást.

 

    (Likuté Szichot, 34. kötet, 138. o.)