A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – SOFTIM
AZ EMBER NEM URA MAGÁNAK
"Két vagy három tanu alapján végezzék ki---"
(5.Mózes, 17,6)
Heti szakaszunkban találkozunk azzal a parancsolattal amely azt mondja hogy "Két tanu vagy három tanu alapján végezzék ki a halálraitéltet"(5.Mózes, 17,6), vagyis csak érvényes tanuvallomások alapján lehet halálra vagy megkorbácsolásra itélni a vádlottat – de semmi esetre sem saját vallomása alapján. (BT, Szánhedrin 37,b).
Igy dönt a Tóra nyomán, Maimonidés is (Jád, Hilchot Szánhedrin, 28. fejezet végén): "Az Irás, (vagyis a Tóra) rendelete szerint, a Bét Din (biróság) nem végezhet ki és nem korbácsoltathat meg senkit a saját bevallása alapján, csak két tanu egybehangzó vallomása által".
Ez a szabály azonban csak sulyos bünügyekben érvényes. Anyagi, üzleti szférában az elv az, hogy az alperes vallomása többetnyom a latban, mint más emberek tanusága, ahogy a Talmud ezt statuálja: "A peres fél (akitől követelnek) vallomás annyit ér mint száz tanu!" (BT, Gitin, 40, b).
A TEST MINT LETÉT
Ámbár Maimonidés úgy definiálja ezt a halachát, mint az Irás rendelete (Gzérát Hákátuv), vagyis egy olyan rendelet, amelynek nincs logikus magyarázata –a Maimonidést értelmező tudósok megpróbálják a lehetetlent és itt-ott egy kevés indokot szolgáltatnak. Szerintük a dolog magyarázata abban rejlik, hogy mig az ember ura a vagyonának és igy beismerő vallomása kötelezheti őt a követelő kielégitésére.
Azonban, élete, vagyis a teste nem az ővé, ő nem ura annak, aki azt teheti vele amit akar – egyszóval a test csak letétben van nála – és nem tehet vele ami akar. Igy vallomása alapján nem lehet őt megkorbácsolni, vagy pláne halálta itélni.
Az ember teste és lelke nem az ő privát tulajdona – csak letétben, mintegy zálogként – vannak nála. Ennek alapján az ember kötelessége vigyázni testére és lelkére. Ennek értelmében tilos egy ember ütni saját magát és ezzel kért okozni testének – pláne hogy tilos öngyilkosnak lenni.
A teste nem az övé – hanem a teremtőé és neki semmi joga abban kárt tenni, vagy büntetésre kötelezni,
MIKOR VAN FELHATALMAZÁS?
A különbség amit látunk az ember teste és vagyona között – magyarázatra szorul. Hiszen a világon minden az Örökkévaló tulajdona, ahogy a Zsoltáros mondja(24,1) "Az Örökkévalóé a föld és mindaz ami betölti..." – maga az ember is és természetes vagyona is; ahogy azt Chágáj próféta mondja(2,8):"Enyém az ezüst, enyém az arany – mondja a Seregek ura".
Akkor meg miért teszünk különbséget az ember teste és vagyona között?
A válasz a különbségben rejlik ami a felhatalmazást illeti. Valóban minden az Örökkévalóé, de Ő felhatalmazza az embert, hogy azt csináljon saját pénzével/vagyonával amit akar. Ezzel szemben a testét nem adta neki, az csak letétben van nála és azzal nem tehet amit akar. Innen hogy nincs joga ahhoz saját vallomásával diszkriminálja magát.
NINCS – RAJTA KIVÜL – SEMMI!
Mindezzel együtt még a pénzügyekben is meg kell az embernek érteni , hogy az Örökkévalő teljhatalma teljes, egyedi és tökéletes. A felhatalmazás ellenére – az Örökkévalóé az utolsó szó.
Mesélik az Öreg rebbe, a chábád megalapitója, rabbi Sbéor Zálmán egyik lelkes hivéről, egy gazdag fakereskedő volt. Egyszer irodájában űlt és az üzleti számadást csinálta és amikor befejezte odairta "összesen" :- - - - - majd hozzátette: "Nincs rajta kivül semmi"! ("ÉJN od milvádó" – 5-Mózes,4,35) vagyis – az Örökkévalón kivül nincs semmi!
Ez volt egy igazi chaszid őszinte érzése, akkor is amikor üzleti számitásait csinálta és összegezte: összesen semmi, mert rajta kivül – minden semmi!
Ezzel a tudatos felismeréssel felfedezzük a teremtés való igazát és előkészitjük a világot feladatára a megváltás pillanatában, amikor mindenki látni ls érzékelni fogja hogy "nincs rajta kivül semmi".
(Likuté Szichot, 34 kötet, 106 ol').
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése