HETISZAKASZ:(4) – VÁETCHÁNÁN - 2014
Irja:GLITSENSTEIN SMUÉL rabbi
PÉNZT VAGY ÉLETET?
A judaizmus legnevezetesebb imája az eheti pársából származik. Smá Jiszraél, háSém Elohénu háSém echád. „Halljad, Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy!" (5Móz. 4:6) „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet – folytatódik a vers – egész szíveddel, egész lelkeddel és mindeneddel!"
Rási, a nagy bibliakommentátor az utolsó félmondatot – „minden meododdal" – így értelmezi: „minden erőforrásod bevetésével", azaz például az összes pénzünkkel. Ez persze felveti a kérdést: ha már elhangzott a parancs, hogy szeressük az Örökkévalót „egész lelkünkkel" – ami a kommentárok szerint azt jelenti, hogy akár az életünket is kész kell legyünk feláldozni az Örökkévalóért –, miért következik utána még ez a földies parancs a pénzről? Ha egyszer kész vagyunk az életünket adni az Örökkévalóért, a pénzünk nemde csekélyke dolog ahhoz képest?
Rási szerint bizony vannak olyanok, akik a pénzt többre értékelik az életüknél is. Az ilyeneknek mondatott, hogy szeressék az Örökkévalót teljes vagyonukkal is.
Jack Benny, ismert amerikai üzletember szokott a pénzhez való viszonyáról egy önironikus anekdotát mesélni. Egyszer késő este sétált a New York-i utcákon, mikor hirtelen hideg fém nyomódik a hátába, s egy nyers hang azt vakkantja a fülébe: „Pént vagy életet!" Nem válaszolt azonnal, az idegen tehát még egyszer a bordái közé bökött a stukkerrel, és a hangja, ha lehet, még fenyegetőbbé vált: „Pénzt vagy életet, nem hallotta?!" Benny azt felelte: „Jól van na! Még gondolkodom a válaszon." Ami azt illeti, nem egy élethelyzet manapság azt mutatja, hogy ez a vicc nem is vicc. Nincsen hiány olyanokból, akik az üzletben, karrierben képesek az életüket is kockáztatni – nemzetközi magánvállalkozók a mai Irakban, fehér farmerek Zimbabwében stb.
A Tóra tehát arra int minket, hogy szeressük az Örökkévalót teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőforrásunk bevetésével – azaz mindazzal, amit értéknek tartunk az életben, álljunk készen az Örökkévaló szeretetére.
Erről beszéltem többször is már pidjon hábén ceremóniákon („az elsőszülöttek megváltása"), ahol is az apa és a kohén között furcsa párbeszéd zajlik. A Tóra szerint minden elsőszülött az Örökkévalóé, illetve az Ő képviselőjéé, a papé. A pap tehát megkérdezi az apától: „Hogyan szeretnéd? Az elsőszülött fiadat adod át nekem, vagy öt ezüst sékelt a megváltásáért?"
Miféle abszurd kérdés az ilyen? Mint valami tévés vetélkedőben: válassz a biztos pénz vagy a lezárt bőrönd közül? Melyik normális apa adná oda a fiát, ha meg is tarthatja öt ezüstpénz árán? Aligha várjuk ilyenkor visszafojtott lélegzettel, mi lesz a válasz.
Valójában azonban nagyon is komoly kérdés ez. Az Úristen papja kérdezi az apát a fiáról: újszülött fiad életében mi lesz a legfontosabb? A gyerek vagy a sékel? Mié lesz az első hely, a pénzé vagy a családdal töltött időé? Az anyagiasságra neveljük őt vagy értelmesebb dolgokra? Ez egy nagyon is jó kérdés, s a szülőnek józanul meg kell fontolnia, mielőtt választ ad rá.
Hányan, de hányan vannak azok a munkaalkoholisták, akik úgy el vannak foglalva a megélhetésük biztosításával, hogy elfelejtenek élni közben? Melyikük mondja azt a halálos ágyán: „Ó, bár töltöttem volna még egy kicsivel több időt a munkahelyemen!"
A Smá tehát arra figyelmeztet minket, hogy legyen bármi az alapérték az életünkben, azt is az Örökkévalóra és az Ő szolgálatára kell irányítanunk.
A pénz azoknak is fontos, akik nincsenek különösebben elfoglalva vele. Nem olcsó dolog zsidónak lenni, zsidó életet élni. Akár a drágább kóser ételek, akár a zsidó iskoláztatás, akár a peszách előkészületeinek költsége, a szukká építése, tfilin és mezüze vásárlása: ezek mind anyagi áldozatot is követelnek tőlünk. Ha meghozzuk ezeket az áldozatokat, szeretettel, nem panaszkodva a zsidó élet drágaságáról, akkor teljesítjük be az Örökkévaló szeretésének micváját minden meodunkkal – vagyonunkkal, anyagi erőforrásunkkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése