HETISZAKASZ(3)- Ékev – 2o14

irjaGlitsenstein Smuel Rabbi

A KENYÉR, A PÉNZ = A MEGÉLHETÉS

„Nem csak kenyéren él az ember." Híres mondat (néhány éve történetesen egy hamburgerlánc hirdetésében is szerepelt), na de mit is jelent?

A vers az eheti Tóra-szakaszból való, utalás a manna csodájára, hogy az az égből hullott a zsidó nép pusztai vándorlása során. A vers végén a konklúzió így hangzik: „hanem az Örökkévaló ajkának minden nyilatkozásán él az ember". Az ember életének igazi forrására emlékeztet tehát.

Az általános vélekedéssel ellentétben nem a mi erőfeszítéseink, fáradozásunk, konferenciáink, találkozóink és tanfolyamaink biztosítják a sikert. A valóságban az Örökkévaló az, aki megtart minket, aki gondoskodik rólunk, eléggé hasonlatosan ahhoz, ahogy a pusztában vándorló őseink függtek a szó szoros értelmében teljesen tőle, mindennapi megélhetésükért. A vagyon az Örökkévaló ajándéka. A nap végén látható tisztán, hogy nem az üzleti zsenialitásunk a kenyér egyedüli biztosítója, hanem a fentről való áldás ruház fel minket a sikerrel.

Kérdezzünk csak meg bátran bárkit az üzleti életben, hány gondosan kitervelt vállalkozása lett semmivé, viszont teljesen váratlanul befutott egy nagyobb megrendelés, erőfeszítés nélkül. Persze nem ez a szabály, és nekünk meg kell tennünk azt, ami rajtunk áll, a sikerért. De mikor az eljön, emlékeznünk kell, hogy itt magasabb erők vannak munkában, melyek működése kívül esik az ellenőrzésünkön.

Van azonban ennek a versnek más jelentése is. Az ember nemcsak kenyéren él. Az emberi lélek olyan, hogy többre vágyik a kenyérnél. Az emberi lény sosem elégszik meg a pénzzel és materiális javakkal egyedül.

A pénz fontos dolog, de nem élhetünk egyedül általa. Mi a helyzet a munkából származó kielégüléssel? Sokakat ismerek magam körül, akik bátra feladnak jövedelmező állásokat kevésbé jövedelmezőekért, mert nem találják a feladatukat eléggé ösztönzőnek. Pénzt kerestek vele, de hiányolták az érzelmi jutalmat.

Olyanokat is ismerek, akik anyagi tekintetben sikeresek, de egyébként látványosan boldogtalanok. Sikeresek és szerencsétlenek egyszerre. A siker, amit elérünk, nem garantálja a boldogságunkat. Miután megszereztük álmaink házát, a legfantasztikusabb sportkocsit és a legújabb telefont, laptopot, DVD-ket, azon kapjuk magunkat, hogy bele is fáradtunk. A megelégedésnek, hogy tartós legyen, több kell materiális alapnál, a spirituálisban kell gyökereznie. Szükségünk van a kenyérre és a pénzre, de ösztönző erőre és arra a tudatra is, hogy fontos, amit teszünk. Tudnunk kell, hogy az életünknek célja van, és számít, amit teszünk. Szeretnénk meggyőződni afelől, hogy a fáradozásunk gyümölcsöző, és az értékei tartósak.

Mesélnek egy rabról valamelyik orosz munkatáborban, akinek egy nehéz kereket kellett hajtania, amit a falra szereltek. Huszonöt éven át végezte ezt az inaszakasztó munkát. Gondolta, hogy a kerék nyilván valami malomszerkezethez csatlakozik a fal túloldalán, lisztet őröl vagy vizet hajt, öntözésre. Látta a lelki szemei előtt a bőven öntözött földek termését, a zsákokban álló lisztet. Huszonöt év után, mikor elengedték, azt kérte, mutassák meg neki, mi van a fal mögött. Nem volt ott semmi. A kerék csak kerék volt – az ő „munkája" semmiféle értelmes célt nem szolgált. Ájultan esett össze. Az élete munkájáról derült ki, hogy hiábavaló volt.

Mélyen bennünk él az igény, hogy az életünk értelmes legyen, fizikailag és spirituálisan is. Ha átlátjuk, hogy minden jócselekedetünk egy komplex spirituális rendszer része, hogy minden lépésünk egy kozmikus jelentőségű struktúrával áll összefüggésben, akkor az életünknek mindjárt lesz értelme, jelentősége és célja.

Erre kétségbeesetten nagy szükségünk van, hogy lássuk, a fáradozásunk mások javára szolgál – hogy hozzájárulunk mások jóllétéhez a magunk céljain túl is. Akkor nevezhető életnek az életünk. Akkor lehetünk boldogok.

Az ember nemcsak kenyéren él. Az nem megy  neki-------

 

(Nagyfuvaros Press)