זכור את אשר עשה לך עמלק!
"A ZSIDÓK HIÁBA BIZTAK HORTHYBAN!"
Szita Szabolcs TANULMÁNYA MAGYARORSZÁG HOLOKAUSZTBELI FELELŐSSÉGÉRŐL. Elhangzott a hét végén az "Eichman konferencián', amelyen a neves történész és Soá szakértő letette a garast Magyarország történelmi felelősségéről, amit ujabban igyekeznek cáfolni.
A alábbiakban, két folytatásban, közöljük az előadás teljes szövegét.
Eichmann magyarországi osztaga
és a történelmi felelősség
1. A német megszállás és a magyarországi zsidóság tragédiája
1944. március 19-én német veszteség nélkül megtörtént Magyarország fegyveres megszállása. Hitler teljhatalmú megbízottja, Edmund Veesenmayer olyan rendszert vezetett be, mely a megszállókat mentesítette a közvetlen közigazgatási és rendőri feladatoktól. A német követelések főként a Sztójay-kormányon, a honvéd vezérkaron, a közigazgatási szerveken keresztül érvényesültek.
A Gestapo ügynökei immár szabadon tehettek, amit akartak. Napok alatt őrizetbe vették a német érdekekre veszélyesnek tartott magyar polgárokat; köztisztviselőket, közalkalmazottakat, a gazdasági élet több személyiségét. Európa számos - a németek által megszállt - országából magyar földre menekült, itt menedékre lelt üldözött került a hálóba. Nagyobb részüket koncentrációs táborokba hurcolták.
Budapesten a letartóztatások öngyilkosságok sorát okozták. A túszszedés országszerte folyt, a megszállást követő héten 3076 magyar zsidót vettek őrizetbe. A további letartóztatásokban - különösen a március 31-e után érkezett nagytömegű feljelentés miatt - a magyar rendőri, csendőri apparátus és a közigazgatási szervek erejükön felül teljesítettek. A május 8-i összesítés szerint 6950 internáltat őriztek.
Az SS-, a rendőrségi és "különleges" egységek elöljáróit a biztonsági szolgálat (SD) alárendeltségében március 5-10-e között Mauthausen koncentrációs táborának előterében vonták össze. Az eligazítást Ernst Kaltenbrunner 17-én tartotta. A biztonsági rendőrség (Sipo) Magyarországra érkezett különítményei a helyzet urai voltak, az összes rendőrségi funkciót gyakorolták. Az SD budapesti vezetője Wilhelm Höttl, a Gestapo budapesti főnöke Alfred Trenker lett. Az SS birodalmi vezére, Heinrich Himmler titokban Budapesten járt, a "biztonsági" intézkedéseket ellenőrizte.
Hegyeshalmon át a Sondereinsatzkommando, más néven Judenkommando (zsidókülönítmény) is beérkezett. Feladata volt, hogy a Kállay-kormány idején elutasított német követelést véghezvigye, a magyarországi zsidóságot az "Endlösung" ("végső megoldás") kivitelezéséhez összegyűjtse és deportálja. Irányítója, Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer eltökélt volt abban, hogy a magyar "zsidókérdést" a leggyorsabban és legradikálisabban, lehetőleg nagyobb feltűnés nélkül megoldja.
Eichmann 1961-ben, izraeli perében mindössze 15-20 főre taksálta budapesti osztagát. A tények ennek ellentmondanak. Stábjába tartozott (a kommandóban rangidős) Hermann Krumey SS-Obesturmbannführer, Franz Abromeit, Bethke, Anton Burger, Theodor Dannecker, Franz Novak, dr. Otto Hunsche, Wilhelm Schmidtsiefen, dr. Sigfried Seidl, Dieter Wisliceny SS-Hauptsturmführer, valamint Ernst Girczik SS-Obersturmführer, Richard Hartenberger SS-Hauptscharführer (törzsőrmester), Neumann, Lepold Richter, Wilhelm Vrtoch SS-Oberscharführer (őrmester), továbbá ötvenfőnyi alacsonyabb rendfokozatú SS és segéderő.
Kezdetben - megfélemlítésül - az SD túszokat szedett. Budapesten fogvatartásuk az Astoria szálló alagsorában (a Gestapo először az Astoriába települt), a zsidó tanító- és rabbiképzőben, a Duna Gőzhajózási Társaság pincéjében, a toloncházban, a Fő utcai Pestvidéki Fogházban történt. Sokakat nemsokára - a fogdák befogadóképessége szűkösnek bizonyult - Kistarcsára, Csepelre, később Sárvárra szállítottak. Az SD tevékenységét vidéken Zöldi Márton volt csendőr százados, az 1942. januári újvidéki vérengzés egyik felelőse immár SS-tisztként segítette.
A német biztonsági szervek lefoglalták, kiüríttették a budapesti svábhegyi üdülőszállókat. Szobáikba német kommandók és kiszolgálójuk, a magyar Állambiztonsági Rendészet települt. Itt volt vitéz Ferenczy László csendőr alezredes, a németek és a magyar csendőrség közötti "összekötő tiszt" irodája is.
A "zsidókérdés magyarországi megoldásában" a korlátlan hatalom Adolf Eichmann és osztaga birtokába került. A fordulat felkészületlenül érte a Magyarországon zsidónak számító háromnegyed milliónyi embert. A zsidóság országos vezetői a németek összehangolt, nyíltan terrorisztikus intézkedései miatt panasszal éltek. A jajszó süket fülekre talált. Hivatalos magyar védelmet sehol sem kaptak.
Feladata megvalósításában Eichmann törzse a magyar végrehajtó hatalom támogatására szorult. Hamar elérte. Céljait főként két - német érdekből államtitkárrá előléptetett - magyar köztisztviselő: Endre László volt vármegyei alispán és Baky László ny. csendőr őrnagy révén valósította meg. Több kollaboráns, szolgalelkű főhivatalnokkal és beosztottal együtt meggyőződéssel hirdették, "történelmi feladatot" teljesítenek. Nyilatkozataikat zsidóellenes intézkedések áradata, a népirtáshoz vezető tettek követték.
Eichmann a terror - korábbi "zsidótlanító" akciói során alkalmazott - teljes eszköztárát bevetette. Ebbe tartozott a zsidóság vezetőivel szembeni fenyegetőzés és ígérgetés, a megfélemlítéssel vegyes megnyugtatás. Parancsára március 20-án Budapesten nyolc tagú Zsidó Tanács alakult. Vezetője Stern Samu volt. A tanácsnak kiadott német intézkedések megbénították az információs kapcsolatokat, az önvédelemhez szükséges érintkezést a főváros, valamint a városok és községek zsidó lakossága között.
Horthy kormányzó a zsidókérdés ügyében háttérbe vonult, Sztójay kormányának „szabad kezet" adott. A zsidóság hiába bízott a kormányzóban, a magyar törvényességben, kiszolgáltatva magára maradt.
A legtöbben reménykedtek, nem kívántak szembenézni a megszállás valóságával. Azzal sem, hogy amit a környező országok zsidóságával a németek megtettek, itt is bekövetkezhet. Pedig megtörtént. Április 5-étől a zsidónak számító magyar polgárokat felsőruházatukon sárga Dávid csillag viselésére kötelezték. Gyakorlattá vált, hogy a helyi zsidó tanácsok vitték végbe kényszerűen a megszállók embertelen parancsait.
A faji alapon zsidónak sorolt magyarok elleni hadjárat - tényeit az SD tisztjei és a magyar kormány tagjai következetesen tagadták - gyorsan kiteljesedett. Vidéken a német parancsnokságok a megfenyegetett, megalázott zsidó közösségeket nagy összegű „kaució" lefizetésére kötelezték. A pengők millióit saját céljaikra fordították.
A budapesti zsidó tanács időt akart nyerni. A gyökeres változás tényeitől sajnos éppúgy eltekintett, ahogy a vidéki zsidóság fölötti sötét felhőktől. Sorra nyugtató közleményeket adott ki. Mégis, április 16-án Kárpátalján és Kelet-Magyarországon a zsidó lakosság apraját, nagyját gettóba kényszerítették. Az eltervezett, ám jól álcázott intézkedések idején az SS kiszolgálása, a legteljesebb engedelmesség a deportálás szervezőinek kezére játszott. A budapesti német követség Berlinbe küldött napi jelentései gyors és eredményes intézkedésekről adnak számot. Április 20-án 7493 egyénileg őrizetbe vett, 38 000 gettóba zárt zsidót jelentettek, 26-án 8046-ot és 140 000-et, két nappal később már 8225-öt és 194 000-et.
29-én a kistarcsai internálótáborból, 30-án a bácstopolyai kisegítő toloncházból, a nagykanizsai internálótáborból és gettóból egy-egy, zsidókkal zsúfolt tehervonatot indítottak. Honfitársaink százezreinek deportálása indult meg. Eichmann osztagának céljait energikusan szolgálta Ferenczy László csendőr alezredes. A zsidók „koncentrálásához" és kiszállításához vezényelt csendőralakulatok és a németek közötti összekötő tiszt a deportálások legaktívabb bonyolítója volt.
A kassai csendőrkerület területén a "zsidóakciók" német törzse május 11-én 48 fős különítménnyel érkezett Munkácsra. Novak és Wisliceny SS-Hauptsturmführerek a kihelyezett német deportáló bizottságokat irányították. Magyar oldalról a városokban a rendőrkapitányság vezetője, valamint a csendőr-alosztályparancsnok (vagy csendőr-szárnyparancsnok) volt a felelős. Endre államtitkár előírta, hogy a helyi hatóságok a németek kényelméről mindenben gondoskodjanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése