OSZTÁLYHARC HELYETT - JÓTÉKONYSÁG
Négy féle embert ismerünk a jótékonyság gyakorlása tekintetében:
- Van, aki ad, de nem látja szívesen, ha más is ad. Ez rosszindulatú a máséval szemben.
- Van olyan, aki örül, ha mások adnak, de ő maga nem ad: ez egyszerűen fukar, és félti a saját vagyonát.
- Van olyan, aki maga is adakozik és szeretné, ha mások is adakoznának: ez a jámbor, igaz ember.
- Aki viszont maga nem hajlandó adni, és azt szeretné, ha más sem adna: ez egy rossz, gonosz ember. " (Atyák, 5, 13).
A jótékonyság - a zsidóság alapvető magatartásformája. A társadalmi igazságot úgy értelmezi, hogy a jómódú ember segít a nélkülözőnek. Osztályharc helyett - jótékonyság. A cedóke a zsidó élet alapja, alfája és omegája. Ezen belül azonosítjuk az említett négy kategóriát.
****
A Midrás kevésbé árnyaltan szól a zsidók adakozásáról az aranyborjú kapcsán: "...ez a nép teljesen érthetetlen, kérik őket, hogy adakozzanak az aranyborjúra, és ők adakoznak. Kérik őket, adakozzanak a Szentély céljaira, és ők ismét adakoznak." Dinur a fenti meghatározásokat is az usai találkozás utáni időre datálja, amikor is valóban nagy szükség volt a köz adakozására. És a nép adott is, olyannyira, hogy döntést hoztak, miszerint "aki szórja a pénzét, ne adjon [ki] többet egy ötödnél", azaz vagyona húsz százalékánál többet ne adakozzon.
****
A prágai főrabbit (aki Nodá Bijhudá című könyve révén vált ismertté) felkereste egy népes küldöttség, amely rabok kiváltásához gyűjtött pénzt. A rabbi megtudakolta, mennyire volna szükség, majd átadott egy nagy, majdnem a teljes - összeget. Később hívei, amikor megkérdezték, miért nem a teljes összeget adta oda, hiszen megtehette volna, azt válaszolta: elfelejtettétek, mit tanít a Misna? Van, aki ad, de nem látja szívesen, hogy mások is adnak. Szükség volt tehát arra, hogy hagyjak másoknak is lehetőséget arra, hogy adjanak...
****
"Aki ad és szeretné, ha mindenki adna - ez a jámbor." Mitől olyan jámbor az ilyen ember? - kérdi Mose Alsech -, hiszen a micvá lényege adni, és másokat is rávenni, hogy adjanak. Nincs ebben semmi különleges jámborság.
- Vannak valóban jámbor emberek - válaszol erre Saul Brách, kassai rabbi -, akik a cedókét legmagasabb fokon szeretnék gyakorolni, azaz anonim formában szeretnek adakozni, ami azt jelenti, hogy az adakozó nem tudja, kinek adja, és aki kapja, szintén nem tudja, kitől származik (Maimonides).
Persze vannak, akik ezt az elvet úgy használják ki a maguk hasznára, hogy nem adnak, miközben azt állítják,hogy titokban adtak. Egy haszid - és ettó1 válik igazi jámborrá - annak reményében, hogy majd mások követik példáját, nyilvánosan adakozik, s lemond a micvá legfennköltebb formájáról.
****
Reb Mose-Léb, a szaszovi rebbe szokta mondani: "...kérünk [Örökkévaló Istenünk], hogy ne szoruljunk halandó emberek adományára vagy kölcsönére, csak a Te teli, szent, kitárt kezedre..." (Zsidó imakönyv, Bp., 1996) Csak a te kezed van egyszerre tele és tárva, drága jó Istenünk. Az embernek vagy tele van a keze, vagy nyitott, de egyszerre együtt sohasem...
****
"Ad, és szeretné, ha mindenki adna. "
Reb Mose Hájjim, Jichák Meir, guri rebbe testvére gazdag ember hírében állt. Egy alkalommal Gur (Gora) városába útazott, ahol is édesanyja lakott. Amint a városhoz közeledett, észrevett egy, a hátán egy köteg szalmát cipelő öregasszonyt. Legnagyobb megrökönyödésére az öregasszonyban az édesanyját ismerte fel. Leszállt a hintóról, és faggatni kezdte, miért megy gyalog, és mit cipel.
- Egy menyasszony számára viszek szalmát - magyarázta mosolyogva a idős hölgy -, hogy matracot csináljanak belőle. S különben is, miért ne mennék gyalog, az én lábam fel van mentve a micvá alól?
- Adok neked pénzt, amin tíz matracot is vehetsz - szólt reb Hájjim -, csak dobd le azt a nehéz terhet.
- A pénz, az nagyon jól jön, adj csak, amennyit tudsz. Annak a szegény lánynak pénzre is, de sok minden másra is szüksége van - mondta a mama.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése