Heti szakaszunk egyik része – Mecóra – a poklossággal és annak szimbólikus gyógymódjával foglalkozik. Bölcseink szerint ez az itteni "poklosság is szimbólikus – a pletyka, kibeszélés, rágalmazás, szinonimája.
Miután a kohanita – nem az orvos hanem a "laikus" kohanita! – konstatálta a gyanut és karanténba helyezte a lepra gyanusitottat, majd miután a tünetek szerint kiderült, hogy a gyanu beigazolódott – és az illetőt eltávolitották a "táboron kivűlre" – eljön az idő, amikor az illető meggyógyul, illetve a szimptómák eltünnek. Erre az esetre a Tóra előir egy részletes tisztulási folyamatot, melynek összetevői legalább annyira szimbólikusak, mint maga a betegség.
Ugyanis, a Tóra magyarázói és a különböző korok exegétái, szinte kivétel nélkül, megegyeznek abban, hogy itt a Mecorá – amit poklosságnak forditanak – tulajdonképpen egy lelki nyavalya – amit Bölcseink a pletykával azonositanak, a "rossz nyelv"vel, a kibeszéléssel, ami legalább olyan veszedelmes "betegség", mint annak fizikai megfelelője.
Ez a megállapitás persze csak egy bizonyos mértékig áll, hiszen egy "igazi" lepra gyógyithatatlan, mig az ember ura lehet a szájának, lakatot tehet a nyelvére és felhagyhat a felelőtlen fecsegéssel. A bibliai példák ilyen és amolyan poklosságról is beszélnek. Náámán poklossága meggyógyult, amikor a Jordánban megmerült, ahogy azt Elisa próféta ajánlotta neki, mig Uzijáhu, Judea királya, élete végéig egy "leprás ház"ban élt ("Bét Háchofsit"), miután poklos lett (büntetésből azért, mert nagyzási mániájában ki akarta sajátitani a kohanitáktól a szentélyszolgálatot – lásd 2Krónikák 26,16).
* * *
"És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Ez a poklos emberre vonatkozó törvény - - - menjen ki a kohanita a táboron kivülre (ahol a poklos karanténban volt) és ha úgy látja, hogy meggyógyult a poklos sebe;akkor hozzanak a kohanita parancsára a megtisztulni kivánónak (vagy érette), két élő, tiszta, madarat, cédrusfát, biborfonalat és izsópot. Aztán vágják le az egyik madarat..." (3.Mózes, 14, 1-5).
A levágott madár vérében megmártják a cédrusfát, biborfonalt, izsópot – valamint az élő madarat! – és aztán meghintik a vérrel a tisztulni kivánót hétszer, majd a kohanita kijelenti, hogy ezennel az illető tiszta lett, vége a karanténnak és hazamehet családjához. Az élő madarat szabadon engedték, ami azt jelképezte, hogy megtisztuló is szabad mostantól mint a madár és a karantén törvényei már nem vonatkoznak rá, mivel megtisztult – vétkeitől és az azt jelképező poklosság jeleitől.
Ennek előtt volt azonban még egy szertartás, inkább technikai, amelyben a megtisztuló kimosta ruháit, alaposan megmosdott, leberetválta szőrzetét és visszatért a táborba, de "sátrán kivül" maradt, majd további hét napos elkülönités után, ujra megmosdott, kimosta ruháit és szőrtelenitette magát (még a szemöldökeit is levágta) és ezzel megtisztult véglegesen.
Ez azonban még mindig nem minden. A nyolcadik napon áldozatot kell hoznia, amelyek bün és vétekáldozatként szolgáltak (Ásám és Chátát), ami kétségen kivül bizonyitja, hogy poklosságát mint vétket fogták fel (rossz nyelv, rágalmazás, kibeszélés, fecsegés), amit nem elég megbánni, hanem áldozatot is kell hoznia – engesztelésül.
** * *
Amit itt "szabad szemmel" is láthatunk – az exegéták közvetitése nélkül is – az az, hogy a szellemi-lelki tisztaság szorosan összefüggött a fizikai tisztasággal. Mivel a poklosság külső jelei ragályosak voltak – vagy lehettek – fontos volt a ruhák alapos kimosása, a test tisztasága, a szőrzet eltávolitása. Ezt egy hét leforgása alatt kétszer is végig kellett csinálnia annak, aki meg akart tisztulni a rá ragadt poklosságtól.
Nos, ha valaki tudta milyen procedúra vár rá ha elköveti a rossz nyelv (láson hárá) vétkét, többször meggondolja mielőtt tudatosan elköveti ezt a vétket és kibeszéli embertársát. Maga a tisztulás lehetősége adva volt, de ez egyáltalán nem volt olcsó mulatság, mivel egy átlagos embernek, akinek nem volt "szegénységi bizonyitványa", három bárányt kellett feláldozni: egy vétek (Chátát) egy Bün (Ásám) és egy égőáldozatit (Olá). Ehhez járult még a liszt és az olaj, ahogy az elő volt irva.
A továbbiakban azonban azt látjuk hogy ez az áldozat progressziv volt: egy szegény ember, akinek nem volt lehetősége három bárányt hozni –hozhatott egy bárányt és a másik kettő helyett egy galambpárt, a hozzávaló liszttel és olajjal. (uo. 21-22). Ez a lépcsőzetes progresszivitás, amely tekintetbe veszi az áldozó anyagi helyzetét – még kétszer előfordul a Tórában..
A téma érdekessége és magábanállósága – külön cikket érdemelne. Mig az első népszámlálásnál, a Tóra kimondja hogy "a gazdag ne adjon többet és a szegény ne kevesebbet mint egy fél sekel", vagyis a mechanikus egyenlőségen volt a hangsuly – itt ennek ellenkezője az elv. Mivel a szándék számit – elég ha a szegény demonstrálja jó szándékát és bűnbánatát egy-egy galambpárral.
* * *
A tisztuláshoz használt eszközökről - cédrusfa, izsóp, karmazsinbibor) fonal, 2 madár - mint a szimbólika megtestesitőiről, sok véleményt találunk a különböző nemzedékek kommentátorainál . Lássuk elsősorban, mit mond Rási, a Talmud és a midrások alapján:
* A madarak az állandóan csivitelő, "fecsegő" lények, a láson hárá vétkét vannak hivatva ellensulyozni. A fecsegő ember, aki mindenkit kibeszél, akinek mindenről "van véleménye" és ezt állandóan hangoztatja – engesztelésre szorúl és ennek egyik eleme a madarak. Hoffmann szerint fecskékről van szó, mások szerint a fecske nem kóser madár és itt kóser madárra ("tiszta") volt szükség. (Áráchin 16 nyomán).
A cédrusfa. Mivel ezek a kiütések a fennhéjázás büntetése. "Nincs magasabb a cédrusnál és mivel nagyra tartotta magát mint a cédrus – jött rá a poklosság mint büntetés (Midrás Tánchumá). A midrás bizonyitéka: "Mondá r' Simon ben Elázár: durvaságra, faragatlanságra ("gászut ruách") jön a poklosság, ahogy ezt Uzijáhunál, Jehuda királyánál találtuk: "...megerősödvén, vesztére, felfuvalkodott és vétkezett Istene, az Örökkévaló ellen..." (2 Krónikák, 26, 16). Miben vétkezett? Bement a Szentélybe füstölni, de a kohaniták tiltakoztak és azt mondták neki hogy ez nem az ő dolga, mire "felbőszült a kohaniták ellen, de poklos folt jelent meg homlokán..." (uo. 19).
· A karmazsin fonal (Sni-Toláát, vagy másutt Toláát-Sáni) egy piros fonál, amit egy féreg véréből festettek pirosra, valamint az izsóp, nem jelképeznek semmit, hanem mint jó tanács szerepelnek. "Mit tegyen a poklos hogy meggyógyuljon? Alázkodjon meg mint a féreg és az izsóp" (Tanchuma, amely megmagyarázza hogy nincs még egy olyan alacsonyrendű növény mint az izsóp (moha). A féregről (Toláát) Rásinak Dávid királyunk jut eszébe, aki annyira megalázkodott Isten előtt, hogy azt mondja a Zsoltárokban (22,7) "én pedig féreg vagyok, nem ember".
Más értelmezés szerint a cédrusfa ellenáll a rothadásnak és ennélfogva jelképezi a felgyógyult poklost, aki megtért és legyőzte a betegséget. Az izsóp a vétektől való lelki megtisztulást jelképezte, ahogy a Zsoltáros irja :"Tisztits meg izsóppal és tiszta leszek..." (51, 9).
A szabadon engedett madár az életet jelképezte; ez a megtisztult poklos, mig a levágott madár a halál jele volt. Van aki egyenlőségi jelet tesz a szabadon küldött madár és az elküldött bünbak között, mások megkérdőjelezik a hasonlatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése