{Réjzl intim jó viszonyban volt a rebecennel. Gyakran látogatta, kisebb-nagyobb szogálatokat tett neki. A rebecn abban a splendid isolation (44)ban élt, amit csak karizmatikus, nagy ember felesége engedhet meg magának. A rebbe a kõz tulajdona volt; nagyon kevés idõtt töltött lakásában, ami a közeli President streeten volt. nap husz órát dolgozott, tanult és imádkozott, ami nála egybefolyt. Mivel gyerek nem volt - a rebecn egyedül volt otthon, nem vett részt a köz ügyeiben, megjelenése egy-egy eseményen ritkább volt mint a fehér holló. Kevés jó barátnõivel társalgott, ezekkel teázott és beszélt - oroszul. Ide tartozott Réjzl is, csak vele orosz helyett jiddisül beszélt Chájá-Mousja Schneerson, az elõzõ rebbe egyik lánya a három közül. A másik Cháná volt, az elõzõ rebbe, reb Joszéf-Jichák idõsebb vejének, a RÁSÁGnak (45 ) a felesége.A harmadik a Holokaust aldozata lett.
Réjzl, vagy lengyel eredetiben Rájzl, maga is rebbise család sarja, a Rappaport családé, akik guri haszidok voltak. Ennélfogva nehezen emésztette meg a speciális Hábád szokásokat, fõleg az itt-ott divó távivászatot. Egyszer, amikor végignézte, hogy kinlódom végig a rámkényszeritett harmadik dinnert, éjjel 12 óra után - megkérdezte, mit gondolok, miért isznak a Lubavicserok ( 46) olyan sokat?
Tudtam hogy bármit is mondok - valakit megsértek vele, azonban olyan fáradt voltam, hogy a kanállal a számban majd elaludtam. Azért mert Oroszországban nagyon hideg van és ott hozzászoktak hogy a hideg ellen jó a vodka - mondtam csakhogy mondjak valamit.}
Milyen könnyü okosnak lenni
Réjzl elismeréssel nézett rám. Erre nem is gondolt. Azt hitte hogy a Hábádnyikok vodkaszeretete valami mély kabbalisztikus megfontolásból ered. Voltak ugyan és vannak ma is, akik azt tartják, hogy ha egy farbrengenen valaki iszik egy pár stampedlivel és ezáltal leküzdve gátlásait felszinre kerül igazi énje - az segitségére van a társaságnak arra nézve hogy a veleszületett hipokráciát levetközve, az illetõ felszinre hozza jó tulajdonságait, igazi valóját.
Ez igy nagyon szépen hangzik, de Réjzl túl jól ismerte, a haszidokat, mintsem hajlandó lett volna az elméletet elfogadni a gyakorlat rovására.
Késõbb többször visszakerült hozzám, hogy Réjzl dicséri az eszemet, milyen "okos" vagyok, hogy az orosz sztyeppék hidegével magyarázom a számára visszataszitó iszákosságot. Na gondoltam, ilyen könnyü lenne okosnak lenni egy társadalomban, ahol az elõregyártott "logika" elhomályositja a józan eszet.
Jóval késõbb a rebbe maga próbált gátat vetni az ivászatnak, azzal hogy egyszer kinyilatkoztatta: A Zóhár szerint negyven éves korig nem szabad inni . Ez használt is meg nem is. A negyvenen felüliek most már gátlástalanul itták magukat az asztal alá.
Ros Hásánákor két szenzáció volt: az egyik csak nekem, a másik - mindenkinek. Nekem hihetetlennek tünt de igaz volt: az ima délelõtt tizkor kezdõdõtt és fél kettõkor ért véget. Ebben már benne volt a másik nagy esemény: a Sofárt (47 ) maga a rebbe fujta. Ekkor olyan nagy csend tört ki, hogy a légyzümmögést nem is, de a Sófár hangjait jó lehetett hallani a többezres tömegben.
Ismerkedésem a Hábád máchzorral (48) egyben magyarázat volt arranézve is, hogy lehet az ujévi imát három és fél óra alatt befejezni, mikor az másoknál kétszer annyi idõt vesz igénybe. Ez a Máchzor egy nem vastag kötetbe foglalta mind a Ros Hásánái mind a Jom Kippuri imarendet, ami nálunk, "magyaroknál", 3-4 kötetre terjed. A középkori pijutok (49) teljes egészében kihagyva, csak a "vastagbetüs" imák, fõleg az Ámidá volt recitálva, de annál több zsoltárt mondtak, ima elõtt, után és közben.
{Közben a Matildnál kitört a már régóta esedékes gyomorfekély. Bevitték a a manhattani Mount Sinaj kórházba, ahová szintén egy óra volt a Subway, csak a Bronxszal ellenkezõ irányban. Két nappal Jom kippur elõtt azzal tisztelt meg, kérdezzem meg a rebbet, szabad-e neki enni Jom Kippurkor, mivel az orvosok elõirták hogy félóránkény igyon tejet. Mondtam hogy ezt rabbitól kell kérdezni, de a pesti Weill okoskodás ellen nem volt mit tenni: a rebbe nem rabbi? - kérdezte logikusan. Magam sem hittem, de beengedtek a rebbehez egy rövid kérdésre. Miután tisztáztuk hogy amit én ulkusznak nevezek (a gyomorfekély népszerü héber elnevezése) az az angol ulcer - a rebbe azt mondta, kérdezzem meg Seligson. doktort, aki a haszid udvar háziorvosa volt. Amaz azt mondta hogy az orvosok szerint kell eljárni.
Ez a Seligson Dr egy világszám volt. Borotvált képe állandóan borostás volt, mintha szégyelné, hogy nem növeszt szakállt. Sokak szerint nagyobb haszid volt mint orvos, de a rebbe nagyra tartotta. Rossz nyelvek szerint ha egy nõnek kellett injekciót adnia, kérte a delikvenst, türja fel blúzujját és háttal állva szúrta be a tût, ügyelve arra hogy ne nézzen oda,.}
Shmuélék a nyolcadik emeleten laktak és igy szombaton és ünnepnapon felejthetetlen élmény volt az emeleteket megmászni. Akkoriban még nem volt "Szombat-lift" (5o) de kétségtelen, hogy Shmuel, akárcsak a többi haszid, nem használta volna, akkor sem ha történetesen van, mivel "a nagyapám nem járt liften szombaton". Hétköznap sem járt liften - kockáztattam meg, kiváltva Rézl elismerõ pillantását.- de Shmuel leintett: Ha egyszer nincs - nincs mirõl beszélni.
Megetetni a jószágot...
Más dolgokban a Hábádnyikok meglepõ rugalmasságot tanusitottak. Például, Ros Hásánákor nem szokás a Sofárfuvás elõtt enni vagy inni, egyesek szerint még vizet sem - mig egy egyszerü szombaton a haszidok kávét isznak és süteményt esznek - mielõtt a templomba mennének.
Ros Hásánákor ott vizitelt nálunk r' Smil-Dóvid Rájcsik, aki a rebbe Los Angelesi rezidense volt. Nagy szakállas odadaó haszid, aki amikor meghallotta hogy felmerült a Ros Hasanai böjt kérdése (51 ), azt mondta hogy nyugodtan ihatok kávét és ehetek süteményt - õ is eszik. Ez már sok volt Shmuelnek és megkérdezte mire fel?
Két válasz van erre, mondta S.D.R. angyali türelemmel. Az egyiket az elözõ elötti rebbe mondta lányának, akit az orvosok utasitottak egyen korán reggel egy kiadós reggelit. Az megkérdezte apját ehet-e ima elõtt, vagy elõbb imádkozzon? A rebbe azt válaszolta hogy "jobb ha valaki azért eszik hogy imádkozhasson. mint ha azért imádkozna, hogy ehessen".
Ha ez nem elég, én hozzáteszem a magamét - mondta Smil-Dóvid: én megetetem az emberben leledzõ állatot, hogy ne legyen éhes és ne zavarjon az imában (52 ).
Jom Kippur emlitésreméltó események nélkül telt el. Jól, könnyen böjtöltem, ha nagyon meleg lett bent - mivel a légkondi nem mindig tudta lebirni a nagy tömeget - kimentem levegõzni. Ilyenkor behivtak egy hatalmas négert, aki babrált valamit a kapcsolótáblán és ujra hüvös lett. Este a böjtöt lefujó Sófár hangok elõtt, a rebbe tiz percen át vezényelte a Napoleon-Marsot és a közönség helyben-táncolt, meglehetõs extázisban. Utána nõk hoztak be hatalmas tálcákon tortát és mire hazaértünk, már csak fáradt voltan, de éhes nem nagyon. Aztán jött a húsleves loksnnal.
Ez volt a lázas tevékenység évadja. A rebbe - ha szabad igy mondani - egy pillanatnyi nyugtot nem hagyott a haszidoknak. Akció akciót kergetett - Tfilint kellett rakni ignorens - ne mondjam obskurens - zsidókkal; rá kellett venni öket, tegyenek mezuzát ajtajaikra - abban az Amerikában ahol ortodox nagynéném és kántor férje a mezuzát belül tartották - a szexmániában tozódó New-Yorkban rá kellett venni zsidó nõket, járjanak mikvébe, stb, stb - az idõk folyamán tiz ilyen akció került forgalomba és a hivek állandóan mozgósitva voltak - valamiért. Nem valami ellen - ahogy a szatmáriak csinálták, akik tüntettek a profán Izrael állama ellen, hanem valamiért.
Szukkot félünnepén a Cách (53 ) világszervezet konferenciája volt, ahol mindenkinek – főleg a vendégeknek - be kellett számolni lakhelyeik eredményeirõl, tevékenységérõl, problémáiról. Itt beszéltem nyilvánosság elõtt - elöször életemben - jiddisül, miután valaki kitalálta hogy én vagyok a tel-avivi Cách képviselõje. Rendhagyóan én a problémákról is beszéltem, nemcsak az önvállveregetõ sikerekrõl, ami nagy feltünést keltett.
Itt hallottam azt a new-yorki "Sájlet", ami mindennél jobban jellemezte az ottani helyzetet. A bócherok, a jesiva növendékei, a pénteki napot, a mivcákkal, vagyis társadalmi tevékenységgel töltötték. Ez azt is jelentette, hogy elmentek - kettesével - Manhattanba és ott a nagy zsidó üzletek tulajdonosait megpróbálták rávenni, légoljanak tfillint (54). Azonban az egyik magyarszármazu (!) bócher megkérdezte: hogy veszi az ki magát, hogy én pénteken tfilint légolok valakivel, aki másnap - szombaton - nyitva tartja üzletét és ezzel megszegi a szent szünnapot?
Borrow Parkban - magyarul
A kérdésre maga Á. Chodakov fõtitkár, a rebbe öttagu titkárságának vezetõje, válaszolt - a rebbe nevében. A kettönek semmi köze egymáshoz - mondta. Az a zsidó aki megszegi a szombatot - ami önmagában nagyon sajnálatos - nincs felmentve a Tfillin alól. Ha sikerül meggyõznöd hogy szombatot tartsa zárva üzletét - nagyon jó. Ha nem - ne gondold, hogy az õ szombatszegése felment téged kötelességed alól, hogy vele foglalkozzál. Minden zsidó - jó zsidó, csak olyan mint a nyersgyémánt amit csiszolni kell...
Nekem nagyon tetszett ez az okfejtés ami gyökeres ellentéte volt a magyar-ortodox, illetve szatmári kiátkozó stilusnak.
Másnap elvittek Borrow-Parkba ahol vallásos zsidók elõtt kellett volna angolul beszélnem, miután valaki besúgta hogy tudok valamelyest angolul. Ez a tudás fõleg passziv volt, olvasni, irni, megérteni - de nem beszélni. Nem lehetett kibujni - ez a rebbe utasitása, ami Chodakovon keresztül jött le a néphez.
{ Rabbi Ájzik Mordechák Chodakov, a Habad egyik legértékesebb rigai szerzeménye volt. Eredetileg agudista, intelligens, többnyelven beszélõ iskolaigazgató volt Chodakov - egy rövid ideig a lett kormány oktatásügyi miniszterhelyettese. Amikor az elõzõ rebbe, a Szovjetunióból menekülvén - Rigában telepedett le, a fiatal Chodakov büvkörébe került, csatlakozott hozzá és haszid lett. Az uj rebbe 195o-ben megtette titkárának, aki megszervezte az öttagu titkárságot, ami már alig gyõzte a munkát. Tökéletesen alárendelte magát a rebbenek, õ is napi húsz órát dolgozott és saját személyét háttérbe szoritva, a rebbe visszhangja volt. Késõbb voltak akik azzal a váddal illették, hogy néha maga válaszol a kérdésekre, a rebbe megkérdezése nélkul.. Ez ottani bennfentesek szerint teljesen kizárt dolog volt. Aszkéta külsejü, sovány, magas ember volt Chodakov, már ottlétem elsõ hetében magához rendelt és egy órán át ecsetelte mi minden a feladatom a Hábádban. nem mertem volna megesküdnöm, hogy mindezt a rebbe mondatja Chodakovval. A végén átadott egy listát, vagy husz izraeli személiységgel (képviselõk, polgármesterek, stb(, akiknek személyes üdvözletét kellett átadnom.}
Borrow Parkban naná hogy magyarul beszéltem. Alighogy elkezdtem angolul, valaki hátúlról bekiabált, hogy nyugodtan beszéljek magyarul, mert ezt a nyelvet itt mindeki érti. Megszólaltam hát magyarul - elmondtam mi a Hábád lényege és kiderült hogy a hallgatóság nagy érdeklõdéssel hall az elõtte ismeretlen világról, az orosz eredetü Hábád-Lubavits haszidokról, akik a hithü zsidóság élcsapatának tekintik magukat. A végén kérdéseket tettek fel, köztük azt is hogy lehet az hogy a rebbe egyetemet végzett, Párizsban tanult, stb.
Erre azt mondtam, hogy ami a rebbe személyét illeti - kérdezzék meg õt, én nem vagyok az õ személyes szóvivõje. Azonban ha az én magán véleményemet akarják hallani - a rebbe az egykori Synhedrion tagjainak gyakorlatát követi, akik kiismerték magukat a korabeli tudomány minden ágában; tudtak nyelveket és hozzá tudtak szólni minden aktuális problémához.
Nem hiszem hogy meggyõztem õket - ehhez én túl jól ismerem a magyar ortodoxiát - de valaki azzal összegezte az estet, hogy elgondolkoztató dolgokat mondtam, annál is inkább, mert én nem vagyok orosz, hanem pesti, a magyar ortodoxia szülötte, aki magyar jesivákban tanult.
A washingtoni követségen - lulávval
Borrow Parki "sikerem" hire hamar eljutott Chodakovhoz és már másnap beosztottak egy hattagú kommandóba, amelynek Washingtonba kellett menni és ott Lulávot bencsoltatni (55) az izraeli nagykövetség tagjaival. Ebbõl nem is akartam kibujni azóta sem jutottam el az amerikai fõvárosba.
{ Egy gyönyörü Mercedesen utaztunk hatan; helyi bócherok és én. Felváltva vezettek és felváltva szunyókáltunk; én akkor még nem vezettem autót. Ami feltünt hogy a hatórás uton mindek kerek órában megálltak egy benzinkút vagy motel mellett; bementünk, Kólát ittunk bádogból és pihentünk egy negyedórát. Nagyra tartottam ezt a viselkedési normát, de amikor láttam hogy ez már-már szertartásszerü jelleget ölt, rákérdeztem. Azok visszacsodálkoztak: nem tudom, hogy a rebbe egyenes utasitása ez, mindekinek aki a Merkáz (56) küldetésében jár, hogy pihenjenek az uton és frissüljenek fel? És a rebbe utasitása nélkül ez eszetekbe sem jutott volna? - kérdeztem õszinte megdöbbenéssel - a rebbenek még az ilyen apró-cseprõ ügyekben is utasitani kell? Hát automaták vagytok ti, amelyek rugóra járnak?
Most õk nem értették mit akarok. Õk a rebbe emberei, azt csinálják amit mond és ez az élet minden területére kiterjed. Minden területére?! - kérdeztem és már a nyelvemen volt megkérdezni, hogy Áser Jócárra (57) is a rebbe utasitására mennek, de nem akartam megbotránkoztatni õket. Minden esetre az egész nagyon elgondolkoztató volt..
Washingtonban nagy élményben volt részem: a fiuk úgy jártak a nagykövetség épületében, mintha õk lennének az elsõ öt beosztott és valóban fejedelmi tiszteletben volt részünk. Mindenki elmondta a négy növényre az áldást; láttuk hogy az udvarban fel állitottak egy Szukkát (58 ) ami ugyan nem nagyon volt kóser, de valaki a helybeliekbõl kért tölünk egy mezuzát a Szukká részére (59). Az én benyomásom az volt, hogy a rebbet nagyon tisztelik ott és ebbõl valami kiáradt ránk is, akik névtelen katonái voltunk.
Engem úgy mutattak be mint egy izraeli ujságirót, ami nagy feltünést keltett, mondta is az egyik konzul, hogy azt hitte sakter vagyok.}.
Hazafelé csak kétszer álltak meg pihenni - én holt fáradt voltam és aludtam - és amikor megtudtam, tréfásan megfenyegettem õket, hogy beárulom õket a rebbenél...
Aztán jött Smini Áceret és Szimchát Tóra (6o), ami külföldön két külön nap és ami a rebbenél egy egybefolyó örömfesztivál volt, lélekemelõ és érdekfeszitõ egyszerre - nomeg nagyon fárasztó. Még mindig kissé rekedt voltam a Jechidut éjszakájától, ez elmult és visszajött, amig csak két napot Eszteréknél töltöttem, ahol citromos teával és mézzel kúráltak amig elmult. Eszteréknél otthon éreztem magam, nagyon szivélyesen fogadtak; férje, Dr Shraga (Fred) Bohensky egy szuperintelligens és amellett szuper vallásos bálebósz (61 ) volt, aki szerencsésen egyesitette magában a Tálmid Cháchám és az egyetemi tanár elegyét. A new-yorki City Universitában adott elõ biológiát, és több könyvet is irt, köztük egyet a sertések belsõ felépitésérõl. Ezen jót nevettünk. Eszter a Bét Jákov (62 ) iskolák egyikében volt igazgató. Õk sem értették hogy kerültem a Hábádhoz, de tisztelték ezen dilimet. a rebberõl nagyon pozitiv vélemménnyel voltak, de azt mondták - akárcsak Mátyás annakidején - hogy ez "nist fár ünz".
Nekem úgy tünt hogy elköteleztem magam egy mozgalom mellett amelyben vérmérsékleti ellentétek ellenére megtalálom a helyemet. Mindenki sáliách (63 ) - mondta a rebbe és én máris az elv misszionárusának láttam magam.
(folyt.kov)ׁ
JEGYZETEK
44) Angol kifejezés az önkéntes elszigetelõdésre.
45) Rövidités: Rabbi Smárjáhu Gurary, a rebbe sógora, az elõzõ rebbe idõsebb veje. Voltak akik annakidején benne látták a természetes trónörököst, de a haszidok a karizmatikus Menachem Schnnersont részesitették elõnyben és Gurary elfogadta ée alávetette magát a rebbe fennhatóságának.
46) Lásd a 1o. jegyzetet.
47) Kos szarvából készült kürt (héber), magyarosan Sajfer. Fõleg Ros Hásáná két napján valamint Jom Kippur kimenetelekor használják. Az ünnepeket megelõzõ Elul havában naponta fujják az ima befejeztével. A hagyomány szerint hangja "megremegteti a szivet" és megtérésre ösztökél.
48) Ünnepi imakönyv (héber). A szó egyuttal ciklust is jelent.
49) Dalok, poézia (héber). Speciális zsáner, veretes de nehezen érthetõ nyelvezeten iródott, tartalma léleknemesitõ, többnyire akkrosztikonban iródott.
5o) Lift amely automatikusan jár, elektrónikus agy vezérlésével és minden emeleten magátóll megáll. Egyes változatai a Halacha legszigorubb igényeit is kielégitik, mégis sok vallásos zsidó nem használja.
51) Ünnepnapokon, vagy akár szombaton nem szabad böjtölni, hacsak a szombat történetesen nem esik Jom Kippur napjára, ami a "szombatok szombatja".
52) A Tórában leirt sorrend is igy szól: "...füvet adok mezõidre állataid számára; te is ehetsz és jóllakhatsz". (5. Mózes, 11, 15).
53) Rövidités: Ceiré Agudát Hábád (héber) a Hábád mozgalom ifjusági szervezete. Ezt nem biológiai értelemben kellett venni, hiszen a mozgalom vezetõi már akkor elmultak 7o évesek. Itt aktivistákról van szó, akik a rebbe intésére tüzbe-vizbe mennek.
54) Imaszijjak, a zsidó férfi reggel, hétköznapi imája szorán, felteszi karjára és fejére a tfillint).
55) Áldást mondatni (jiddis). Sátorosünnep hét napján egy négy növénybõl álló csokorra mondanak naponta áldást.
56) Központ (héber).
57) A szükségletek elvégzése után mondott áldás elsõ két szava (héber). Fogalommá válása után a kifejezés magát a szükségleteket is jelzi.
58) Ünnepi sátor (héber). Többesszámban a Sátorosünnep neve is.
59) Ideiglenes épitmények, mint az ünnepi sátor nem kötelesek mezuzát kitenni, de ezt a kérdezõ nem tudta.
6o) A Tóra örömmünepe (héber).
61) Szószerint: háztulajdonos (héber). A szóhasználatban aki nem rabbi - az bál-bájit =bálebósz jiddisül. Dr Bohenskynek van rabbi képesitése is, de nem funkcionál mint rabbi.
62) Szószerint Jákob Háza{népe} (héber) ami alatt a nõket értik bölcseink. Lengyel eredetü vallásos lányiskola hálózat, ami az egész világon elterjedt. Izraelben a Független Nevelési Hálózat (Águdát Jiszráél) szerves része.
63) Küldött - Eszme képviselõje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése