KIKIÁLTJUK IZRAELT HAJDUHADHÁZON
Amikor e sorokat billentyűzöm, (2001-ben) Magyarország választásokra készül. Ilyenkor az úgynevezett antiszemitizmus túlórázik, és a zsidók rettegnek. Mi lesz, ha Csurka uralomra kerül? – kérdezik önmagukat, engem és mindenkit. Semmi nem lesz, mondom, ma Magyarországon az aktív antiszemitizmus úgyszólván nem létezik, nem kell az ördögöt a falra festeni. Volt ez – és lehet ez – sokkal rosszabb is. (Lett is, most, 2010-ben, amikor ismét választások voltak a mult héten és a neo-náci Jobbik 17 százalékkal került be az új parlamentbe).
Neked könnyű, mondják, felülsz a repülőgépre, és elmész. Hazamegyek – javítom ki őket hasztalan. Nem értik, hogy lehet másutt is otthon lenni, mint az Új-Lipótvárosban. Hiába mondom, hogy Nyugat-Európában nagyobb, aktívabb és erőszakosabb a tettleges antiszemitizmus, hogy Belgiumban és Franciaországban rabbikat támadnak meg, és zsidókat vernek nyílt utcán – a (buda)pesti zsidókat semmi nem győzi meg. Ők még most is „magyarok”, vagy legalábbis azok szeretnének lenni, és nem hagyják, hogy a tények meggyőzzék őket az ellenkezőjéről.
( Persze Izraelben sem fenékig tejfel most. Mig Magyarország ’45 óta nem háboruzott – és igy nem volt alkalma ujabb háborut elveszteni – addig nálunk robbannak, lőnek, virul a a terror, van nehéz katonai szolgálat és miluim (tartalékos szolgálat) és a világon legmagasabb adókulcs – de itthon vagyunk és éltet bennünket a tudat hogy a diaszpóra zsidósága baj esetén majd imádkozik érettünk...)
***
Péntek esténként a hadházi jesívában tis9 volt. A bócherek kezet csókoltak a rebbének, vagyis a jesíva vezetőjének, mintha egy galíciai csodarabbi lenne – pedig több volt annál. A háború előtt becsületes zsidó molnár volt Tégláson, egy kétkezi munkás zsidó chászíd (ha jól tudom, belzi), aki a napi nehéz munka után a késő esti órákig tanult és tanított. Nála tanultam meg, hogy nem minden magyar zsidó egoista, „magának kaparó” önző egyed, akit a közösség nem érdekel. Amikor kellett a hadházi jesíve élére egy ros jesíve,10 mivel elődje, reb Ezriel, külföldre távozott – reb Mordche Grünfeld, a maga nyolc gyerekével, otthagyta a malmot, és elment Hadházra tanítani.
A tis a vacsora után kezdődött Grünfeld Márton főrabbi11 lakásán. A kísértetiesen lobogó gyertyák fénye mellett a bócherek először zmireszt énekeltek, az imakönyvben szereplő repertoár szerint. A szomorú orosz-lengyel dallamok után jöttek a szilaj magyar dallamok a Jó ribajn szövegére, 12 és néha, ha a ros jesívének jó kedve volt - ami elég ritkán fordult elő – a Szól a kakast is elénekeltette. Ilyenkor mindig elmondatta valakivel a (nagy)kállói cáddik történetét. Legtöbbször azonban felkért több idősebb bóchert, mondjanak tajret,13 majd ő maga is mondott egy rövid eszmefuttatást, a heti szakasz örökzöld témájára. Volt, aki a Cúr miseló áchálnut14 a „Kívül a kaszárnyán, künn a kapunál” dallamára énekelte, és reb Mordche vele zümmögött , mert fogalma sem volt, milyen bugyrokból ered ez a dallam.)
Az már nem ment ilyen könnyen, amikor Lózer, a „cionista”, a bencsolás előtti Sir há-máálot15 zsoltárt énekelte a Há-tikvá dallamára. Ha a rebbe meghallotta, leintette: Itt nem politizálunk, mondta. Magánbeszélgetésekben nem volt cionistaellenes. Ő, aki deportálásból jött haza, jól tudta, hogy lehet valaki vallástalan anélkül is, hogy cionista lenne. Nekik van legalább valami kötődésük – mondta állítólag, nem úgy, mint ezeknek a pose16 pestieknek.
Na Lózer, énekelj valamit magyarul – mondta neki egyszer a rebbe. Lózer, aki soltvadkerti volt, nem hagyta magát kéretni: „Jeruzsálem templom drága szent hegye / lerombolva áll és puszta a helye. / Puszta falai közt sir az éjszaka / Cionnak a lánya kesereg rajta...”. Itt a nagy Esztrájjcher, a Sáje, aki szatmári hivő volt, közbekiáltott, hogy vusz zingt der nár,17 de a rebbe leintette, és Lózer folytatta, persze hogy a Há-tikvá dallamán: „Nincs Izráel, nincsen veszve még / a jó Isten amit megígért / azt a földet visszaadja még”.
A rebbe, minden péntek este és szinte minden nap, azt hangsúlyozta, hogy a mi feladatunk tanulni és tanulni, mivel rajtunk áll a zsidóság fennmaradása. Aki a vasárnapi vizsgán nem tudta az anyagot, azt keményen lehordta: Mit csináltál egész héten? Hogy fogsz tudni ezzel elszámolni az apád előtt, aki azért küldött ide, hogy tanuljál. Hát még a mennyei atyád előtt! Tőle hallottam először azt a Száádjá18 idézetet, miszerint Éjn umáténu umá elá bötorátá.19 Csak évekkel később jutott eszembe csodálkozni, honnan ismerte ez a jóravaló falusi bálbósz –rabbi, akinél jobb pedagógust nem ismertem – ezt a mondást.)
***
1948 májusában az izgalom a tetőfokára hágott. Tudtuk, hogy Erecben valami készül. Lózer naphosszat ült a falu patikusánál, akinek volt rádiója. Az megengedte, hogy Lózer híreket hallgasson, és ennek ellenében a bócher tanította őt a biblia nyelvére. Valamit valamiért. Minek egy gójnak a héber nyelv – kérdezi Jisáj Lózert, csakhogy mondjon valamit. Mit érdekel engem – mondja Lózer – a lényeg, hogy engedi a rádiót hallgatni. Különben is bibliás ember a pasas, állítólag valamire református papnak a fia. A gálechek20 nem is házasodnak – mondja Jisáj, aki ezzel akarja leplezni körömrágó izgatottságát. Nü, vusz zugt dájn rádió?21 – kérdezi Sáje Esztrájjcher – és Dóved Elje, a mindig nyugodt, mindig meggondolt, válaszol Jisáj kérdésére, mondván, hogy csak a katolische papok nem házasodnak.
A kis Schwartz Jánki, aki püspökladányi, és a rebbe lieblingje, most volt a ros jesivénél, és meséli, hogy a rebbe kapott egy telefont Pestről, amiben közölték vele, hogy o-toto22 van Zsidó Állam... Zsidó Haza – ordította Lózer magánkívül. Most rohanok a patikushoz...
Rábojszáj, dvorim bötélim helyett23 inkább mondjunk tilemet – Jisáj szavainak súlya van, és máris többen mormolják Dávid zsoltárait. Csak Esztrájjcher, a szatmári chószed, nem nyughat. Te tilemet mondasz a cionistákért?! – támad Jisájra.
Di sajte, di24 - mondja neki Jisáj, az ő nyugodt közvetlenségével - nemcsak sajte vagy, hanem, ha úgy akarod chószed sajte25 is. Hát ott nem zsidók vannak, nem testvéreink harcolnak? Hát érettük nem szabad tilemet mondani?
(Mokrazuba, vagyis Dávid, én, a Soma és a Sábsze, csöndesen emésztettük magunkat. Nekünk már ott kellene lenni – mondta Dávid, és elnyomott egy turáni átkot – és mi itt zsoltározunk. A rebbe azt mondta, hogy a mi feladatunk tanulni – kockáztattam meg egy szentes megjegyzést, amit rögvest elnyomott a közröhej – különben sem vagyunk katonaköteles korban. Ilyen korban még nem vesznek be a hadseregbe – segít nekem Sábsze, de Jisáj ismét meglepetéssel szolgál. Felemeli a fejét a tilemből, és szemében egy kövér könnycsepp: a gmóre26 azt mondja, hogy milchemesz micve27 esetében még a vőlegény és a menyasszony is elhagyják az esküvői baldachint, és mennek harcolni. Helyes, igazolja Dóved Elje a mindig józan, a legnagyobb tálmed chóchem28 közöttünk, és mondja a talmudi helyet, ahol a szentencia található.29 Smilku, az öccse, akinek ez magas, Esztrájjchert tartja sakkban: ha kinyitod a szádat, agyonverlek, mondja, nem látod hogy Jisáj sir. Én még nem láttam Jisájt sírni...
Vitatkozó kedvemet izgatottságom most a köbre emeli: mi nem vagyunk se vőlegények se menyasszonyok. A Tórában a katonaköteles kor húsz éves korban van megállapítva – tüntetek tudálékosságommal. Én és Dóved Elje már elmúltunk húsz évesek – mondja Jisáj, és a szemeiből most már patakzik a könny – ki tudja ott hányan halnak meg vagy sebesülnek meg a harcokban, és ti itt chocmecoltok.29)
Aztán, én már a tilem harmadik könyvében tartottam, és nyeldestem könnyeimet szorgalmasan. Jisáj sírásából értettem meg a helyzet komolyságát. Zsidó Állam – ez nem vicc és nem piknik. Ki tudja, tényleg mi megy ott? Miért nem vagyunk ott, vagy legalább Budapesten. Ebben az istenverte faluban, ahol rádiója csak a patikáriusnak van...
Itt felcsapódott az ajtó, és bezuhant rajta Lózer. Mögötte Jánkele ügetett, mindketten lihegtek a hosszú szaladástól, és fürödtek az izzadtságban.
Lózer kinyitotta a száját, majd újra becsukta. Az izgalomtól nem tudott egy szót se kinyögni. Ni, zug sojn Jánkele, zug di30 – mondta Jisáj – látod, hogy Lózer nem tud beszélni. A Lózer azt mondta – kezdte Jánkele fontossága teljes tudatában – de itt magához tért Lózer, és hangosan elmondta a sehechjonú31 áldást. Amikor befejezte és mindenki hangosan omént32 mondott, még az Esztrájjher is, Jánkele elordította, hogy van országunk, á jiddise medine33 és a Hágáná harcban áll a támadó arabokkal. Hét arab ország támad a jisuvra.34
Hirtelen nagy csönd támadt. Az izgalmat vágni lehetett. Csak álltunk ott vagy ötven bócher és az itt kötelező banalitás szerint szívünk a vadonatúj állam katonáival dobogott. Mi itt, ők ott...
Aztán Jisáj azt mondta Jánkelének: menj fel, mondd el a rebbének, amit tudsz, és kérd meg, a bócherek szépen kérik, jöjjön le.
(Az ötlet kitűnő volt, de senki nem hitte egy percig sem, hogy reb Mordche lejön. Öreg este volt már, vacsorázni is elfelejtettünk, csak álltunk, és nem tudtuk megemészteni a hallottakat.
Aztán kinyílt az ajtó és bejött a ros há-jesíve. Szombati kaftánja volt rajta, és a fején a fekete biberhit.35 Ismét csönd lett, minden szem rajta. Bócherem36 mondta - a mi feladatunk most tanulni. Mint mindig. A Tóra érdemében létezünk, a Tóra érdemében maradtunk életben a sötétség éveiben, és most is, ez az, ami testvéreinket Erecben segíti. Tehát, most este, 11 órakor, egy külön éjszakai siurt37 tartunk. De addig is mondjátok utánam: Boruch … máciv gvul álmonó.38 Mondtuk, bár nem pontosan értettük mi ez. Aztán Dóved Elje megmagyarázta és Jisáj nagyokat bólogatott.)
@@@@@
1948. május 14. volt. 54 évvel később, amikor ezeket a sorokat pötyögtetem – arab terroristák orvul megtámadtak egy zsidó autóbuszt, amely békés civileket szállított Bné Brákból Emánuelba. tiz utast megöltek, több mint húszat megsebesítettek. Állam van, béke nincs. A harc folyik tovább. Jisáj Amerikában, Dóved Elje Jeruzsálemben, Dávid Londonban. Sábsze egyetemi tanár Jeruzsálemben, a Somáról nem tudok semmit, Kohn Ari New Yorkban szakács egy jesívában. Húga, Évi évek óta özvegy, egyik fia chábádnyik lett. Esztrájjcher Sáje egyike az amerikai militáns szatmáriak vezetőinek. Lózer eltűnt a szemem elől, Magyarországon ragadt, amikor Mokrazuba elment. Jánkele Izraelben él. Reb Mordche előbb Nyíregyházán, majd Budapesten, majd Bécsben lett főrabbi, fiai egyesületet alapítottak emléke megőrzésére. Évi összejövetelükre rendszerint meghívnak, és rendszerint nem megyek el. Nem tudom miért.
(* Részlet a szerző könyvéből – "Az áldozat visszetér a tett szinhelyére" (Budapest, 2002, POLGárt kiadó) a 62. izraeli Függetlenségi Nap (Jom Háácmáut) tiszteletére.
JEGYZETEK
9Szószerint „asztal” (jiddis). Azt a péntekesti illetve szombati összejövetelt jelzi, ahol a chászíd rabbi (rebbe), együtt van híveivel.
10Jesíva vezető (héber).
11A jesíva mellett Grünfeld Márton a kis hadházi közösség rabbija is volt.
12„Isten, a világ Ura” (arameus).
13Tóramagyarázatot.
14„A szikla (Isten) akiéből ettünk” (héber).
15„A grádicsok dala” (héber), zsoltárvers, amelyet az étkezési ima előtt mondanak-énekelnek – szombaton és ünnepen.
16Poséá = vétkes (héber) eljiddisült változata.
17„Mit énekel ez a hülye” (jiddis).
18Száádja (892 – 942) gáon, a gáonita kor (589 – 1038) egyik jelentős gondolkodója és legmarkánsabb egyénisége volt. Egyiptomban született, és a szúrai (Babilónia) jesiva vezetője volt.
19„Népünk népnemzeti léte a Tórában gyökerezik” (héber).
20Papok (héber eredetű jiddis). Értelme: a beretváltak.
21„Na, mit mond a te rádiód?” (jiddis).
22Íme, máris, egy percen belül (jiddis).
23Uraim, fölösleges beszéd helyett (jiddis).
24Te, bolond, te (jiddis). Sajte (sote) héberül esztelen, bolond.
25Egy bolond chászíd. A Talmud ezzel a kifejezéssel aposztrofálja azt a vallásos zsidót, aki nem ment ki a folyóból egy fuldokló nőt, „mert nem illik odanézni”.
26A Talmud (arameus).
27„Kötelező háború” (héber), vagyis nem kezdeményezett, hódító háború, hanem életmentő, honvédelmi háború.
28Talmud-tudós (héber).
29Szota 44, b.
30Na, mondd már Jánkele, mondd te (jiddis).
31Áldva legyen, aki éltetett bennünket és engedte megérni… (héber).
32Ámen. (héber).
33Egy Zsidó Állam (héber, askenáz kiejtéssel).
34Lakosság, település (héber) az ereci zsidó kolónia neve az állam kikiáltásáig.
35Kerek plüss (bársonykalap) a magyar ortodox rabbik jellegzetes viselete.
36Fiaim, bócherek (eljiddisült héber).
37Lekciót (héber).
38„Áldott… aki megtámasztja az özvegy mesgyéjét” (héber). Ezt a talmudi eredetű áldást akkor mondjuk „ha valaki lát épülő ereci zsidó településeket”. Az „Özvegy mesgyéje” mint fogalom a Példabeszédek könyvében található (15,25)
3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése