FELDMÁJER: "OSZTOGASSA AZ ÁLLAMTITKÁR
A KATÓLIKUSOK
PÉNZÉT, DE NE A MIÉNKET!"
ZOLTAI A VATIKÁNI SZERZŐDÉSRŐL BESZÉL, DE NEM IDÉZ HÉBER SZÖVEGET "BÁR TUDNA" * Vitába száll elnökével,quasi,
de a segédcsapatok (Kardi, Szeszler, Breuer) segitségére sietnek...
AZ ÁLLAMTITKÁR EGYEZMÉNYT AKAR A HÓNAP VÉGÉIG ÉS VISSZAUTASITJA FELDMAJER SZEMÉLYESKEDÉSÉT
SLOMÓ KÖVES (EMIH) EGYEZTET A SIP UTCÁBAN KEDD ESTE
* * *
MÉDIAELEMZŐ OSZTÁLY Tájékoztatás a zsidósággal kapcsolatos oktatás nemzeti alaptantervbe foglalt helyéről. 2011. szeptember 22.
Szereplő: Gál András Levente és az leiratban szereplők
Dátum: 2011. szeptember 23-
Szó szerinti leirat
A protokolt kivonatosan, szerkesztetlenül, szereztük meg és adjuk.Karinthy azt a cimet adná neki, hogy "Igy beszéltek ti"...
* * *
Jelen voltak illetve a vitában részt vettek: Szántó T. Gábor, Feldmájer Péter (Mazsihisz), Dávid Moskovits(New-York), Gordon Gábor(Mazsihisz), Kardi Judit(cionista), Breuer Pinkász, Peleg Dávid, Szabó György(Mazsők), Slomó Köves (Emih), Zoltai Gusztáv (Mazsihisz), Szeszler György (Mazsihisz), Répás Péter , Shaj OrCsillag (Mazsihisz) és Petri László (ortodox?)
***
Gál András Levente: Akkor kellemes kora estét kívánok mindenkinek. Tisztelettel köszöntök mindenkit. Nem tudom, egyébként be kell-e mutatkoznom. Talán van néhány olyan jelenlévő, akivel még így nem találkoztam. Gál András Levente vagyok, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak a közigazgatási államtitkára. - - -
Az első téma a - - - zsidósággal kapcsolatos oktatás Nemzeti Alaptantervbe foglalt helyéről volt, eszmecsere a lelkiismeret és a vallásszabadságról szóló törvény és hatályba lépése kapcsán várható változásokról,--- valamint a MAZSÖK megújításával kapcsolatos tájékoztatás.
Moskovics: Amikor a zsidókat kirúgták...
Elsőnek napirend előtt, Szántó T. Gábor, a Szombat szerkesztője beszélt a Kertész Ákos ügyről, majd David Moskovits (new-yorki szemétzacskó gyáros) szólt hozzá, sajátos magyarságával:
"Én nagyon sajnálom, hogy nem voltam itten a múltkor és egy kicsit zavarba is vagyok. Oktatásról beszélünk, vagy Holocaustoktatásról beszélünk. Ha oktatásról beszélünk, akkor a kérdés igazán az kéne legyen, amit a Feldmájer úr is múltkor mondta, hogy a magyar nép, amivel a zsidó nép is itten volt együtt és szépen együtt éltek, és majd ezer évet voltak együtt, és akkor a kérdés úgy kell legyen, hát hogy tudtak élni jól majd ezer évet. Volt egy négy év vagy hat év, amikor a zsidókat kirúgták, visszakérték, hogy jöjjenek vissza. Vissza adták nekik a vagyonokat és a béke tovább ment. Akkor a kérdés az kéne legyen, hogy tudták egy ilyen egy ……népnél történni egy Holocaust. Hát akkor mondom, ha oktatásról beszélünk, akkor kell kezdeni az A-betűvel és oda jutni, ahol jön a Holocaust. Csak aztat, hogy gyerekeket, vagy felnőtt, csak gyerekekről beszélünk itten, mert iskoláról beszélünk. Arról beszéljünk, hogy a Holocaustot betesszük, lehetséges, hogy jól át kell gondoljuk, mert nem mindenki meg fogja eztet vásárolni csak így. Ha tudja mondani, hogy én származok egy magyar népből és én az egész világon van egy magyar ember, aki nagyon büszke ebbe, aki harcolt az egész életibe, hogy ne integráljanak, ne tudják őket pusztulni, a nyelvét ne vessze el, a kultúráját ne vessze el és ezek így, egész mostanáig, így vannak a világba, amit mi is, mind magyar zsidók, ezt tovább viszünk. És tovább építünk a magyar zsidóságot is. De magyar zsidóságról van itten szó.
Úgy hogyha kezdünk, akkor az én részemről akkor kéne kezdeni, nem Holocaustról csak kéne jutni a Holocausthoz, de először kéne kezdjünk valahol egy, az A-betűtől. Hogy hogy éltünk együtt, hogy fogunk tovább élni, hogy fogjuk együtt megvédni, hogy egy ilyen történelem még egyszer ne jöjjön össze a világban.
Az államtitkár megköszönte majd áttért a Mazsők problémájára, mondván:
"A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány, mint ugye a ’97-es jogszabály alapján a magyarországi zsidóság ilyen legfőbb ilyen beszámítási pontjának a megújításáról beszéltünk legutóbb. Ott a kormány ismertette azokat a megújítási alapelveket, hogy miképpen alakulna át a kuratórium szerkezete. Ezzel kapcsolatban azon kívül is ilyen-olyan más tárgyalásokat folytattunk. Ez kialakult, erről első ütemben döntött a kormány. A kormánydöntést követően megkerestük a különböző szervezeteket, hogy akkor most már névre szólóan történjen meg a delegálás. Ez benyújtásra került az illetékes Fővárosi Bírósághoz, ahol nem peres eljárásban első fokon nyilvántartásba vették. Többek között ugye itt a kuratórium elnökének a szerepe az fontos, mert onnantól kezdve az alapító háttérbe vonul és azért közalapítvány a közalapítvány, hogy maga a kuratórium vigye tovább ilyen értelemben a tevékenységet. Szabó György úr került felkérésre a kuratórium elnökének.
"Áldatlan állapotok a Mazsökben"
"Ezt követően három, volt kurátor részéről érkezett fellebbezés, amelynek nyomán tudomásom szerint másodfokra ment föl az Ítélőtáblához. Nem dolgom, bár ügyvédként elég rutinnal rendelkezem és elég sok közalapítvány és alapítványi ügyet is végeztem, vagy vittem, ugye a benyújtott fellebbezések figyelmen kívül hagyják alapvetően a nyáron történt jogszabály módosításokat, amelyeknek pont az volt a célja, hogy
az elmúlt 20 évben létrejött alapítványoknál azt az áldatlan állapotot, magyarán, hogy bármi módon is – ez nem a MAZSÖK-re vonatkozik elsősorban, hanem általában minden alapítványnál, amit önök is a sajtóból láthattak, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, a Magyar Mozgókép Alapítvány, ahol 10 milliárd forintot költöttek el fedezet nélkül, és ugye az ember nem tud, tehát a kormány, mint alapító nem tudott beavatkozni, ezért történt a nyári törvénymódosítás, úgymond, hogy önállóan, illetőleg egészében az alapító tud intézkedni a kezelő szerv újatén kijelölésétől, ugye ez a törvényi rendelkezés alapján az 58 kormányhoz rendelt közalapítványból 29 maradt és lényegében mindegyike megváltozott és a megszűnő közalapítványok konszolidációja révén 61 milliárd forint, becslések szerint körülbelül 61 milliárd forint költségvetési vagyon került vissza újra az államhoz, amit az elmúlt időszakban hát elég sajátosan kezeltek és számos feljelentés is született az ügyben, amelynek nyilvánvalóan lesznek majd még későbbi folyományai.
Én nagyon sajnálom ilyen szempontból, hogy az egyébként mind a három illető, aki fellebbezéssel élt, nyilvánvalóan ez alkotmányos joguk, én csak arra kértem az Ítélőtáblát, hogy soron kívül bírálja el, tehát a függő jogi helyzet megszűnjön. Én azt gondolom, hogy a jelenlévők számának mindegyikének fontos az, hogy egy életképes, a magyarországi zsidóság és sokszínűséget leképezni képes új kuratórium minél hamarabb elkezdje a működését és ilyen értelemben a MAZSÖK-re bízott ingatlan és egyéb vagyonnak a célszerű hasznosítása is minél hamarabb megvalósuljon.
"Az egy személyes benyomás, hogy bárkivel beszéltem eddig a MAZSÖK apparátusából és korábbi kuratóriumából, mindenki jelezte, hogy valóban van mit változtatni, nyilvánvalóan ilyen értelemben maga az az indok, hogy hozzá nyúltunk önökkel közösen ennek a szervezetnek a megújításához, azt gondolom, hogy vitán felül áll. Tehát csak azt akarom jelezni, hogy én, ha tetszik, akkor a Magyar Állam nevében is elnézést szeretnék kérni, hogy ez még húzódik. Bizonyos értelemben az érdekkörünkön kívül álló okból, hiszen első fokú ítélet, vagy végzés megszületett. Alkotmányos joga mindenkinek, hogy fellebbezéssel éljen.
Nyilvánvalóan azt láthatták is, hogy e tekintetben a kormányzati kommunikáció az elég szolid és most sem mondok neveket. Én ezt nem szeretném – úgymond – kormány versus iksz – kérdéssé tenni, minél hamarabb dőljön el ez a vita. Én azt szeretném, hogy minden menjen minél hamarabb, tehát egy joghatályos és érvényes MAZSÖK kuratórium tudjon működni, ami az én becslésem szerint október végéig meg is fog valósulni. És hát én azt kérem a kuratórium újonnan kinevezett elnökétől, hogy minél hamarabb és minél hatékonyabban tudjon működni ilyen értelemben.
.
"A kormány nem veszi a strapát"
Kardi Judit(cionista szövetség, az egyik fellebező): Hát én, hogy mondjam, tudom, hogy nem akart kolléga úr névről személy szerint senkit megszólítani, de én azzal együtt megszólítva érzem magam és meg kell, hogy mondjam, hogy a fellebbezésem nem azon alapszik, hogy én személy szerint akarok, vagy nem akarok, kurátor akarok lenni, vagy nem, hogy vitatnám a kormánynak az amúgy valóban kötelességét, mert a MAZSÖK kuratóriumának a működésében valóban voltak zökkenők. De az, hogy a kormány a saját maga által és az előző ilyen összejövetelen elmondottakkal nem egyező módon alakítja át a kuratóriumot, nem veszi figyelembe a saját előző áprilisi ülésen tolmácsolt elképzeléseit, és azt a szakmai strapát se veszi, hogy magát az alapító okiratot úgy alakítsa át, hogy ahhoz mérten valóban ez a végzés ne jogszabályt sértsen, illetve ebbe a kormánynak a rendelkezése ne jogszabályt sértsen, azt azért nem tartom rendben lévőnek. …… igen csak slamposnak. Mert az, hogy kik, a kuratóriumi tagság hogy szűnik meg, azt ugyanígy lehetett és kellett volna az alapító okiratban akkor módosítani., hogy eddig a Cionista Szövetség a feladatát, a Cionista Szövetség képviselete a feladatát a MAZSÖK-ben a lehető legjobban látta el. Személyesen is, mint a pályázati bizottság tagja, majd elnöke, úgy érzem, hogy igen sokat dolgoztam és a pályázatokon kívül mást, pályázat, nem is tudtam annyira, hogy egy saját tagom pályázati nyereségét nem tudtam, szóval,
Köszönöm.
Gál András Levente: A jelentkezés során Peleg úr, aztán Szabó György elnök úr. És akkor utána még Breuer úr.
Peleg David(külföldi delegált, angolul beszélt) majd Szabó György, a kuratórium uj elnőke szólt hozzá:
"Az elmúlt egy – másfél hétben ugye tucatnyi telefonhívást, bocsánatkérő kaptam a fellebbezések ügyében. Úgy gondolom, hogy nem tőlem és nem az új kuratóriumtól kell bocsánatot kérni, hanem azoktól az emberektől, és szervezetektől, akik várják a támogatást, várják a pályázati lehetőségeket és várják a kárpótlási pénzeket.
Alapvetően úgy gondolom, hogy az új kuratórium fölállítása nyilván egy új időszakot fog hozni. Nyilván egy kuratóriumba való bekerülés nem egyszerű történet, nem is tud mindenki bekerülni. Természetesen a MAZSÖK működésével kapcsolatos elképzelésem és többekkel való egyeztetett elképzelésünk az, hogy van egy kuratórium és vannak kuratóriumon kívül lévő szervezetek, melyek véleménye nélkül a kuratórium nem fog véleményt alkotni és nem fog határozatokat hozni, tehát nyilván a kuratóriumon kívüli szervezetekkel folyamatos egyeztetések folynak, fognak folyni, mint ahogy egy ilyen egyeztetés már meg is volt szervezve, de a fellebbezések beadása miatt lemondtam ezeket a megbeszéléseket. Én úgy gondolom, hogy a cél az, hogy ez a közalapítvány működni tudjon, és olyan módon tudjon működni, hogy tényleg hatékonyan és hathatósan tudja támogatni azokat a szervezeteket, azokat az egyesületeket, akik a zsidó közéletben valóban munkát végeznek és valóban tevékenységet látnak el a zsidó kulturális és közösségi életben.
Gál András Levente: Feldmájer úr.
Feldmájer Péter: Csak ügyrendi javaslatom lenne az, hogy itt ülnek ugye az új kurátorok, régi kurátorok, hogy a Zoltai úr és a Kardi Judit doktornő hívják össze a kuratórium ülését, a régiét, az elvileg még létezik, hívják oda az új kurátorokat, mindannyiat, aki újként jelentkezik, és próbáljunk abban megegyezni, amiben meg tudunk, és próbáljunk tovább lépni a kérdésekben, amiben jogilag dönthet a régi kuratórium, viszont hát ex-lex állapot lévén csak olyan döntés szülessen, amellyel egyetértenek az új kurátorok is. Ily módon a kialakult helyzetet egy kicsit tudnánk oldani, függetlenül a jogi procedúrától. De hát ez csak egy javaslat és egyet kell érteni az új, meg a régi kurátoroknak ebben.
Breuer P. : A B’nai B’rith Úgy döntött, hogy utasítjuk a kurátort, hogy ne lebbezzen föl, de ezt nem azért tettük, mert egyetértettünk volna, hanem azért, mert lelkiismereti okokból nem akartuk, hogy ez állapot bekövetkezzék. Érdemes megnézni a statisztikát, hogy azok az idős emberek, túlélők, akik már meg kellett volna, hogy kapják ezeket a pénzeket, naponta halnak meg, és ez igenis a fellebbezők, a nem fellebbezők és mindenkinek a lelkiismeretén múlik. Újra szeretném hangsúlyozni, nem azért nem lebbeztünk föl, mert egyetértünk azzal, hogy az a szervezet, aki nemzetközi fórumokon képviseli Magyarországot, aki Magyarországon nemzetközi fórumot rendez, úgy érzi, hogy igenis benne kellett volna lennie a kuratóriumba a B’nai B’rith-nek, mi továbbra is hajlandók vagyunk együttműködni. Nem rohangáltunk senkihez panaszkodni, még a bírósághoz sem,. De újra szeretném mondani, harmadszor és utoljára, nem azért, mert egyetértettünk, mi nem gyűjtünk 1 százalékot. Ez egy olyan szervezet, aminek a tagjai csak olyan lehet, aki a Halacha szerinti zsidó, tehát anyja és apja zsidó (???? Érdekes lenne tudni eszerint hány tagja van a Bnai Britnek?), olyan szervezet, aki nemcsak be van jegyezve, hanem rendszeresen megjelenik és tagdíjat fizet, ellentétben más, mindenféle gittegyletekkel, és nem akarok senkit megbántani, tehát nevetséges, hogy pont ez a szervezet azért, mert csendben végzi a munkáját, nem érkezett meg..
Shai Or-Csillag: (Mazsihisz) Én is szeretnék csatlakozni Feldmájer úr javaslatához. Szerintem, miután összehasonlítottam a két alapszabályzatot, a régit és az újat, tulajdonképpen elvi különbség a kettő között jóformán nincsen, úgy hogy szerintem a jelenlegi helyzetben, ami kialakult és esetleg pár hetes, vagy talán hosszabb időszak fog eltelni, amíg egy új kuratórium összeülhet és közben a felgyűlt problémák megoldása nem történik meg és természetesen azok a szervezetek, amelyeknek a léte, lehetősége attól a támogatástól függ, amit a MAZSÖK-on keresztül kaphatnának, szerintem mindenféle módon meg kellene oldani azt, hogy ez ne húzódjon és az a lehetőség, hogy a jelenlegi kuratórium, a jelenlegi összetételében, de az új tagok és az új kinevezett elnök bevonásával olyan közös döntést hozhassanak, ami lehetővé tenné a kuratórium jelenlegi működését.
Gál András Levente: További hozzászóló:
Köves Slomó(Emih): Igazából jogi szempontokhoz nem nagyon tudok hozzászólni, mert nem a szakterületem, és csak mint az elmúlt két ilyen egyeztetésen résztvevő, sajnálom, hogy eddig valóban a Cionista Szövetség, illetve mások nem vettek részt, és így nem tudtak részt venni abban a gyümölcsöző vitában,
beszélgetésben, ami itt folyt az elmúlt két alkalommal. De egy pár olyan szempontot szeretnék elmondani, amit én leszűrtem az előző megbeszélésekből, mint azok az alapelvek, amelyek alapján a MAZSÖK kuratórium összetételének föl kell állnia.
Itt elhangzott az 1 százalékos támogatással szembeni kritika több szempontból is. Azt nem titkolom, hogy én ezt a kezdetektől fogva támogattam és azt gondolom, hogy ahogy elmondtam az előző alkalommal is, hogy valóban, nem tökéletes ez a modell, de én az előző alkalommal is és az azt megelőző alkalommal ez még nem volt téma, de az előző alkalommal, bár mindenfajta személyes beszélgetésben soha senkitől nem hallottam olyan elképzelést, ami ennél jobb lett volna. Nyilván ez az én szubjektív véleményem, de olyan elképzelés, az 1 százalékos fölajánlásokon kívül, ami legalább valamilyen szinten tükrözi a társadalmi támogatottságot, én ilyen elképzelésről nem hallottam. Pontosabban a sok elképzelés között én úgy gondolom, hogy ez a leg, ez van legközelebb a jó megoldáshoz.
Kardi Judit említette, hogy maga a kormány sem vette figyelembe az 1 százalékos … köszönöm szépen, majd megtanulok beszélni, tehát alapelveket, mondom inkább így. Nem tudom, hogy mire gondolt, azt gondolom, hogy itt két, amit én leszűrtem az előző beszélgetésből, három csoportra, pontosabban négyre osztották a kormány alapelvei alapján a kuratóriumi résztvevőket. Ugye egyrészt voltak a zsidó egyházak, - nem szeretjük ezt a szót, mert ugye a zsidóknál „többházak” vannak, nem egyházak. De a zsidó hitközségek, ahol ugyancsak az 1 százalékot figyelembe lehet venni, de mindjárt vissza fogok térni. Voltak a zsidó társadalmi szervezetek, valóban nem alapítványok, hanem ebben minden benne van, egyesülettől alapítványon át, iskolákig és így tovább. Volt egy olyan szempont, hogy a társadalmi támogatottságtól függetlenül legyen egy szakmai képviselete a Holocaust túlélőknek és e mellett volt egy negyedik szempont, amivel akkor sem értettem egyet és most sem tartom jónak, de hát nyilván nem kell az én véleményemet elfogadni, hogy legyen a közkedvelt, vagy a közismert, a zsidó társadalom közismert tagjainak részvétele a kuratóriumban, vagy nem tudom mi volt a szakkifejezés erre. Ilyen az előző kuratóriumban is volt. De azt gondolom, hogy pont ez az a réteg, ami nagyon önkényes és meghatározhatatlan.
Visszatérve az előző háromhoz. Azt hiszem, hogy a társadalmi szervezetek tekintetében nincs kérdés, mert ott, ahogy én végignéztem az APEH kimutatásait, valóban az elmúlt évek első három szervezete lett kiválasztva. Értem, vagy elfogadom, hogy a Cionista Szövetség nem gyűjt 1 százalékot, de a tagszervezetek, mint ahogy hallottuk, részben gyűjtenek. Tehát nyilván, én azt gondolom, hogy ez kialakíthat egyfajta egészséges versenyt és egy kapcsolattartást a szimpatizánsokkal, úgy hogy a jövőben erre minden szervezet jobban odafigyeljen, mondjuk a politikai lobbizás helyett, adott esetben.
Az egyházak tekintetében pedig azt gondolom, hogy akkor is Feldmájer úr felhozta, hogy akkor ha megnézzük a MAZSIHISZ-es 1 százalékos fölajánlások és a többi zsidó hitközség, egyház felajánlásait, akkor mondjuk az EMIH és MAZSIHISZ tekintetében ötszörös az 1 százalékos fölajánlások aránya, akkor ez kéne, hogy tükrözze a kuratórium. Én a magam részéről ezzel tökéletesen egyetértek, de azt gondolom, hogy az egyházak tekintetében, a zsidó hitközségek tekintetében két forrás is van. Az egyik az a – és ez az egész zsidó életre értendő – az egyik valóban a MAZSÖK, a másik viszont az örökjáradék, de most már egy következő pontba, vagy a mai beszélgetés következő napirendi pontjára nyúlok át, és én azt gondolom, hogy abban a pillanatban, hogy ha az örökjáradék is e szerint az arány szerint, vagy valamilyen meghatározott mérce szerint lenne felosztva, akkor ezt kéne érvényesíteni abban a percben a MAZSÖK-ben és amíg nem, addig ezt valahogy ki kell egyenlíteni.
Igazából nem szeretnék személyeskedni és ezt tényleg nem ezért mondom, de azt gondolom, hogy ez mindannyiunk számára nagyon fontos a jövő tekintetében, hogy azért az előző kuratóriumnak van egy bizonyos értelemben felelőssége ebben az egész kérdésben, hogy most itt ülünk és erről beszélünk. Idézni tudom, és most tényleg nem, ezt nem azért mondom, mert bárkit ezzel meg akarok bántani, és ha megbántanék, akkor most én is, új év előtt mindenkitől bocsánatot kérek, hogy az elmúlt öt-hat évben felénk volt egyfajta struccviselkedés abban a tekintetben, hogy hiába fordultunk és kértük azt, hogy szeretnénk részt venni ebben a munkában, ez mindenfajta érthető indoklás nélkül el volt utasítva a legmegalázóbb módokon. Majd végül ugyancsak megalázó módon valamilyen ilyen könyörület-kenyérkén t oda volt vetve. Ezek után azok az emberek, akik részt vettek a kuratórium munkájában és akkor nem zavarta őket a demokrácia deficit, azt gondolom, hogy mind a személyes, mind pedig a szakmai felelősség az továbbra is nyomja a vállukat. De még egyszer mondom, ezt nem azért mondom, hogy bárkit megbántsak, vagy régi sebeket tépjek föl.
Gál András Levente: Akkor még Zoltai Úr
Zoltai Gusztáv(mazsihisz): Köszönöm szépen, Feldmájer elnök úrnak válaszolva én úgy gondolom, hogy államtitkár úr is elmondta, bízunk benne, hogy október végéig megtörténik ugye a bíróságon a jogerőre emelkedés. Én úgy gondolom, hogy október hónapban itt valamennyiünknek van mit csinálnia, hiszen teli vagyunk ünnepekkel. Tehát igazából én nem gondolom, hogy jelen pillanatban az az aktuális dolog, hogy a két kuratórium, a régi és az új együttműködjünk.
Egyenlőre úgy gondolom, hogy megvárjuk a bíróságon a jogerőre emelkedést, bízom benne, hogy október végéig az ünnepek végére ez tényleg megtörténik.
Gál András Levente: Na, akkor nagyon röviden, ha megengedik. Tényleg nem túl – úgymond – jogászkodva az ügyet.
Tehát nagyon sok hozzászólásban tényleg keverednek az, hogy most a kuratórium véleménye, meg elv, meg hogy ki miről szavaz. A közalapítvány jogi fogalma az, ugye jól elhatárolódik, hogy ez nem egy részvénytársaság, ahol részvénypakettek vannak és akkor a kuratóriumban nem tudom milyen társadalmi arányok mentén le kell képezni és akkor tulajdonképpen egy rivalizálás alakulhat ki, hogy ki hány kurátort küld és akkor így áll össze egy
egyesület, hogy saját maguk választanak maguk közül embereket, a kuratórium az nem az egyesület tagsága, aki ugye maga a közjogi értelemben saját magát megválasztja, hanem ugye ez egy alapítvány, ami ugye úgy működik, mint minden más alapítvány. Közalapítványnál van egy alapító, aki dönt jó belátása, lelkiismerete és az alkotmányos keretei között. Azt mondhatom önöknek, hogy úgymond a legátláthatóbb, leg – és valóban ilyen értelemben, amit a Köves Slomó is mondott- hogy az egyetlen és kellő számú konzultáció alapján kialakított, úgymond algoritmus mentén alakítottuk ki ezt a fajta kuratóriumi összetételt azzal, hogy én mindenkinek a lelkére kötöttem, hogy nyilvánvalóan ez egy fejlődő társadalom, hogy az új egyházi törvény eleve egy dinamizálódó közösségről van szó, tehát nyilvánvalóan ez nem az idők végtelenségéig marad így, egy, kettő, nyitottnak kell lenni és egy kuratórium akkor működik közmegbecsülésre számot tartó módon, ha egyébként a kurátorok, nyilvánvalóan a létező társadalmi beágyazottságukat kihasználva, folyamatosan konzultálnak.
De legutóbbi alkalommal ezt megbeszéltük, én – és ezt majd érdemes visszaolvasni a kuratórium, vagy ennek az ülésnek az akkori szó szerinti jegyzőkönyvét – úgy gondolom, hogy abban konszenzus alakult ki, hogy biztos, hogy minden rendszernél van jobb. Minden rendszerben van aki úgy érzi, hogy ő többet kaphatott volna, de valahogy el kéne indulni és ez a korábbinál úgymond igazságosabb, elvszerűbb, és jövőre mutatóbb. Abban mindenképpen újszerű volt, hogy legalább elveket mondott, nem pedig, mint egyébként az összes többi kormányzati kuratóriumnál, ahol ….. a kormány dönt emberekről, előtte egyeztet, de nem mondja meg, hogy miért azok az emberek, hanem tulajdonképpen elhangzik az az itt is elmondható mondat, hogy egyébként minden kuratórium működését, illetőleg értékét a működése határozza meg. Összeül valami és bárki bármit ígér, bárki bárhonnan jön, ő onnantól kezdve mind magánszemély, mind Köves Slomó meg Szabó György, fog tevékenykedni és felel azért. Tehát az önmagában például az, hogy ki honnan jön, ki onnan küldi, a magyar polgári jog szerint, ilyen értelemben nem önmagában determinálja az ő képviseleti jogosultságát.
"Én hiszem azt, hogy minél hamarabb a soronkívüliségi kérelemnek megfelelően összeül a MAZSÖK kuratóriuma és akkor nem arról fogunk beszélni, hogy ez hogy állt össze, hanem hogy dolgoznak, és én arra kérem ezen a fórumon is az új kurátorokat, hogy valójában semmifajta gőg ne jellemezze az ő munkájukat, azzal, mindenkivel egyeztessenek, aki ilyen értelemben fontosa – mondom – dinamikusan változó magyar zsidó közösséggel összefüggésben.
. Valóban egy sajátos jogi helyzet, mert az egyik csapat az már, illetőleg aki már, aki nem lesz kurátor az új kuratóriumban, csak a régiben volt, az tudva tudja, hogy az alapítói szándék szerint ő már nem kurátor, a másik kurátor még úgy dönt, hogy ő még jogerősen nem kurátor. Tehát ezek mindig ilyen jogilag sajátos helyzetek. Én továbbra is azt mondom, hogy a legegyszerűbb ügy, hogy a három fellebbező visszavonja a fellebbezését. Én nagyon szívesen leülök egyébként mindenkivel külön-külön, hozhatják az ügyvédjeiket és én elmondom nekik, hogy szerintem miért nem megalapozott az ő fellebbezésük. Kardi Judit nekem címezte, hogy ő miért nem kapott értesítést egyébként a …
Kardi Judit mond valamit, de nem érteni…
Gál András Levente: … ja azért mondom, ezt akartam mondani, hogy a mindenkori bíróság, egyébként ez egy kialakult bírói gyakorlat, ami szerintem helyes. Más ügyben is van, amikor úgymond rosszhiszemű eljárás van. Egyébként az, hogy a bíróság aránylag gyorsan, néhány hónap alatt legalább első fokon döntést hozott, ez nekem legalább jó volt, mert láttam már olyant, ahol az első fok se születik meg sajnos ilyen gyorsan. Tehát én azt gondolom, hogy egyébként – és ezt a bíróságnak részletesen leírtam azokat az érveket, amik itt elhangoztak, hogy itt minden nap számít. Tehát azt kértem a bíróságtól, hogy minél hamarabb, soron kívül hozzon döntést. Ezért mertem azt mondani, hogy szerintem októberben lesz döntés.
--- szerintem október végére egy olyan MAZSÖK lesz, ahol el lehet kezdeni dolgozni ilyen szempontból.
Van-e valakinek még hozzáfűzni valója? Ha nincs- - -
Köves Slomó: Nem akarok egy végeláthatatlan vitát, én is lezárnám, csak a történelmi tények tisztázása képen. Körülbelül egy tucatnyi levelet tudnék mutatni a minisztériumtól, 2005-től mondjuk, vagy 2006-tól, ahol számomra, még egyszer mondom, nem vagyok jogász, de értelmezhetetlen módon végig arra hivatkoznak, hogy ők szívesen delegálnának másokat is a más zsidó szervezetektől is a kuratóriumba, de nem tehetik, mert a jelenlegi kurátorok
közössége nem járul ehhez hozzá.
Gál András Levente: Jó. Akkor lépjünk tovább.
Ugye szerintem a jelenlévők számára egyik legfontosabb, nevezzük így, sarkalatos jogalkotási tény, hogy ugye január elsején hatályba lép az új egyházi törvény, amely egyébként ugye azt a – nevezzük így – történelmi helyzetet állítja helyre, hogy a magyarországi zsidó közösség vallásilag sokszínű, ilyen értelemben nyilvánvalóan ezt le kell képezni ebben a törvényben. Ugye a jelenlegi törvény melléklete ugye három hitközséget nevesít, az ortodox, az EMIH, illetve a MAZSIHISZ-t.. Tehát ahogy itt a Köves Slomó is említette, nyilvánvalóan vannak olyan kérdések, amelyeket adott esetben a három érintett szervezet, részvételével érdemes ilyen értelemben megvitatni és megbeszélni.
Ilyen többek között például az örökjáradék kérdése, amelyet ilyen értelemben nyilvánvalóan érdemes napirendre venni. Ugye azért hozom ezt ide szóba, hogy ez egy olyan fórum, ahol erről szerintem érdemes első körben beszélni, hogy én azt gondolnám, hogy hivatalos levélben keresném meg az érintett három egyházat, hitközséget, hogy e tekintetben belátható időn belül foglaljanak állást, hogy mit gondolnak erről, és ugye ez az idő, ezt az időtávot kéne ilyen értelemben mindenképpen megbeszélni, illetőleg azt, hogyha adott esetben ott kialakul egy javaslat, vagy nyitva maradnak kérdések, akkor tiszteletbe tartva azt, hogy hála Istennek ilyen értelemben Magyarországon az egyház és az állam élesen el van választva egymástól, amennyiben nyitott kérdések maradnak, akkor ilyen értelemben milyen eljárást fogunk foganatosítani annak érdekében, hogy itt január elsejét követően az új törvény keretei között tudjunk mozogni. Nem tudom, hogy érthetően fogalmaztam-e. Az új egyházi törvény alapján a három szervezetnek mindenképpen le kéne ülni egymással beszélni, amit lehet, hogy már megtett, mert gondolom, egyébként is beszélnek ezen a fórumon kívül is egymással. És akkor a másik oldalon én, mint úgymond állam, vagy kormány, nyilvánvalóan erről valamilyen szinten hivatalos tudomást kell, hogy szerezzek.
Nem tudom, a MAZSIHISZ részéről az elhangzottakhoz mi a hozzászólás?
Feldmájer Péter: Világos és egyértelmű szerződés született a MAZSIHISZ és az állam között. Mi úgy gondoljuk, hogy egy jogállamban, egy alkotmányos demokráciában a kormány betartja a szerződéseket. Ha megszegi, akkor ennek viseli a következményeit, vagy egy év múlva, vagy tíz év múlva, ki tudja ezt, ez a szerződés él és ennek nem kívánjuk a módosítását. A szerződésbe bele van írva, hogy akkor lehet módosítani, hogyha a felek ebben megegyeznek. Egyébként, hogy nehogy az a vád érje bárkit, ezt a szerződést az előző Orbán-kormánynak a minisztere írta alá velünk. Úgyhogy ezt tudjuk erről mondani.
Köszönöm.
Gál András Levente: Köszönöm. Köves Slomó úr?
Köves Slomó: Nem tudom, most kezdjünk-e egy ilyen jogi vitát, nem vagyunk egy súlycsoportba a Feldmájer úrral, Péterrel, ugye ő jogász, én pedig nem. Nem tudom, én nem láttam, ismerem mind a két szerződést, nem láttam benne, hogy lenne olyan kitétel, hogy csak akkor lehet megváltoztatni, hogyha a felek ebben egyetértenek. Valóban, van egy kitétel, ami viszont úgy szól, hogy nem hoznak olyan jogszabályt, ami érinti a feleket, a felek hozzájárulása nélkül. Ezek a szerződések nem jogszabályok. Ezt csak azért mondom, nincsenek jogszabályi státuszban még szinte, csak azért mondom, mert ugye mi ezzel a témával már nagyon régen megkerestük a MAZSIHISZ-t, mikor süket fülekre találtunk, akkor kikértük az Alkotmánybíróság véleményét az ügyben, és ők arra hivatkozva utasították ezt vissza, hogy ez nem jogszabályi kérdés. Ezek olyan szerződések, amelyek nem számítanak jogszabálynak, és így ezért ez a kormány felelőssége, vagy a kormány hatásköre ezekben a dolgokban dönteni.
Ez a jogi része. És erről nyilván hosszabban lehetne beszélni és nagyon örülnék, hogyha valóban nem kéne a minisztériumi meghívásra várni ahhoz, hogy ez ügyben beszéljünk.
Püspök vagy boszorkány?
Ami viszont a dolognak az elemi részét illeti, a tartalmi részét, én azt gondolom, hogy – ahogy ezt már sokszor elmondtuk, sokszor elmondtam – ez az örökjáradéknak nevezett támogatás – és nem véletlenül használom ezt a szót, ugyanis nem tudom pontosan, hogy melyik, de valamelyik alkotmánybírósági határozat korábban nem ennek kapcsán, ezt meg is határozta, hogy ez nem egy kárpótlás, hanem egy működési költségre adott működési támogatás. Tehát ez a támogatás az egész magyar zsidóság újjáéledését és újjáépítését kell, hogy
szolgálja. És ebben a tekintetben nem lehetünk diszkriminatívak senkivel szemben, ha boszorkánynak gondoljuk őket, ha nem, ha püspöknek.. És azt kell, hogy mondjam, hogyha magamtól akár elvonatkoztatok, az az ilyen áldatlan állapot, hogy finoman akarok fogalmazni, feszültséggel terhelt közhangulat, ami a zsidó közösséget jellemzi, az egymás közötti rivalizálásban, az pont abból fakad, hogy ez az állami támogatás, ez a támogatás ez egy ponton megint csak a társadalmi mérce teljes figyelmen kívül hagyásával történik átutalásra. Olyannyira, hogyha már a jogszabályokra hagyatkozunk, akkor egy dolog az, hogy mi van azokkal a szerződésekkel, amiket mondjuk a 2000-es évek elején kötött a Magyar Állam, a magyar kormány a MAZSIHISZ-el, mi van azokkal a szerződésekkel, vagy azzal a szerződéssel, ami 2010. májusában kötött a magyar kormány, még az előző magyar kormány a választások után, 2009. december 31-i kormányhatározatra hivatkozva, mely kormányhatározat meg sem említi, hogy ez bármilyenfajta kárpótlás lenne, hanem egyedül azt mondja, hogy a MAZSIHISZ-nek nem elég az az 1,3 milliárd forint támogatás, hogy a feladatait elvégezze és ezért plusz 200 millió forintot kell neki adjon, azt gondolom, hogy ez önmagában is azt mutatja, hogy ez egy, az egész zsidóságot szolgáló anyagi erőforrás kell, hogy legyen, és ahhoz, hogy ne azzal teljen el a következő húsz év, hogy melyik, egyes szervezetek hogyan tudják egymást kigáncsolni és ki mikor szalad az éppen aktuális politikai hatalomhoz, hogy a saját érdekeit érvényesítse, ebben a pénzelosztásban is bizonyos társadalmi mércéknek a figyelembe vételét kellene a jövőben figyelembe venni. Tehát nyilván az elnök úr, illetve ügyvezető igazgató úr ezt tudják, hogy nekünk, nekem ez a véleményem. Ezt már többször elmondtuk, szóban is, írásban is és várj7uk a kinyújtott kézhez, hogy egy másik kinyújtott kéz is csatlakozzon. Ott egy kinyújtott kéz.
Zoltai "szégyeli magát"
Zoltai Gusztáv : Én borzalmasan szégyellem magam, hogy ezt nem a zsidó szervezetek egymás között beszélik meg, hanem a kormány előtt kell. Ez az első. Nem akarok most én rabbib lenni a rabbinál, mert nem vagyok, de én is tudnék most erre egy héber idézetet mondani, de nem teszem. Nagy tévedés van. Szó sincs kárpótlásról, szó sincs kártérítésről. Szó sincs külön szerződésről. Ez az államosított ingatlanokat, amiket nem tudott a magyar állam visszaadni, azután kapjuk az épületekért. Ez nem egy könyöradomány. Az állam a kommunizmus idején államosították és miután megszületett a törvény az egyházi ingatlanok visszaadásáról, ezek az egyházi ingatlanok, amiket nem tudott az állam visszaadni, annak a megváltása. Egyébként ezt a Fidesz kormány idején kötöttük ezeket a szerződéseket. Amire te célzol Slomó, ez nem a MAZSIHISZ-nek volt egyetlen szerződése, ez a Vatikáni Szerződésen alapul. A Vatikáni Szerződésen alapul, a magyar kormány ezért kötött a MAZSIHISZ-szel szerződést. Minden egyes ingatlant meg lehet nézni, hiszen rendelkezésre áll a minisztériumban, hogy melyek azok az ingatlanok, ami után járadékot kap a MAZSIHISZ. Abban mind csak volt PIH, tehát Pesti Izraelita Hitközség tulajdonai vannak benne, lévén, hogy 180 egynéhány hitközség szűnt meg és a hitközség vagyonait nem tudtuk felmérni, mert nem volt, aki tájékoztatást adjon. Ami a 200 ezret illeti, vagy a 200 milliót illeti. Az előző Fidesz kormány az utolsó heteiben az evangélikus és református egyháznak 2 milliárd forint járadék-kiegészítést adott. Ez nem volt publikus. Majd amikor kezdődött a következő évnek az állami költségvetése, ez akkor lett észrevéve, csak akkor azt mondta a korabeli miniszter, úgy hívták, hogy Hiller – mi a másik neve, nem tudom.
…..: István.
Zoltai Gusztáv Hiller István, hogy ne nagyon forszírozzuk ezt, mert ez nektek csak egy pár forint, a katolikusoknak több milliárd, mert a két egyházat kihagyták ebből. Ez nyomon követhető a költségvetési törvényben is. És ennek a kompenzálására kapta a MAZSIHISZ ezt a bizonyos 200 milliót, mert a többi egyház megkapta.
Feldmájer Péter: Én azt gondolom, hogy értve itt, amit mondott az államtitkár úr, várjuk a főrabbi urat, meg aki akar, jöjjön el. Október 11-én 9 órakor a Síp utca 12-ben. Szívesen látjuk. Tessék eljönni. Ez egy nyilvános meghívás volt, ha nem, akkor úgy vesszük, hogy nem kíván tárgyalni az Emih. Köszönjük.
…..¨Hány órakor?
Feldmájer Péter: 9-kor.
Köves Slomo: 11 jobb lenne. Majd megbeszéljük.
Feldmájer Péter: Gyere 11-kor. Most hülyéskedsz, vagy…
Köves Slomo: Halálosan komoly vagyok.
Feldmájer Péter: Jó, akkor legyen október 11-én 11 órakor.
Gál András Levente: Ortodoxok?
David Moskovits: Nagy tisztelettel, és nem tudom, hogy használjam a szavamat, itten költségvetésről van szó, itten arról van szó, hogy hogy tartsák el a hitközségek az egyházak az egzisztenciát és én azt gondolom, bocsánatot kérek, hogy mit fogok mondani, én azt gondolom, hogy jobb lenne ezt más fórumban vezetni, mert itten csak nem nagyon kellemes beszédek jönnek ki és nem hiszem, hogy határozat fog jönni. Úgy hogyha szabad, bocsánatot kérek, kérném, hogy tessék átgondolni.
Gál András Levente: Tudom, csak nem akarok itten semmifajta olyan itt nem születik eleve határozhat, csak én azt gondolom, hogy fontos, hogy ugye azóta, mióta a törvény átment, nem találkoztunk ebben a körben. Azt gondolom, hogy ahogy, én katolikus vagyok, tehát nyilvánvalóan a katolikus egyház és a magyar kormány közötti, egyébként nevezzük így, pénzügyi elszámolási, bizonyos fenntartási ügyek azon túl, hogy az ember mondjuk az egyházával milyen viszonyt ápol, ettől függetlenül, ettől függetlenül még érdekelnek. Azt gondolom, hogy ugye ezek, , az, hogy ki mennyire gyakorolja a vallását és itt ettől függetlenül a zsidó közösségek már pedig szerintem fontos, hogy érintse és értse, hogy mi zajlik, milyen támogatásokat ad a magyar állam azon túl is, hogy ezek közérdekű adatok. Tehát ebben nincs semmi üzleti titok, vagy ilyesmi. Ez egy fontos tény.
Azzal egyetértek, és hogyha értették jól a szavamat, én is azt mondtam, hogy én úgymond, én körülbelül annyit gondolok erről mondani, hogy van egy új helyzet, ha mindjárt itt a Feldmájer úrnak én, mint jogász, majd válaszolok erre, hogy én hogy értékelem ezt a szerződést, tehát hogy van egy új törvényi keret január elsejétől. Én azt gondolom, hogy egy ilyen helyzetben, amikor tudjuk előre, hogy január elsején hatályba lép egy törvény, nem január elsején, vagy másodikán kell elkezdeni gondolkodni arról, hogy ebből mi következik. Ebből az következik, hogy van mit tárgyalni a három hitközségnek ilyen szempontból és én ezt kérem, és azt szerettem volna hangsúlyozni ideje korán, hogy a magyar kormány ezeknek az intézményeknek, ezeknek a közösségeknek, ezeknek az egyházaknak az autonómiáját messze ……tiszteletben tartja. Magyarán: elsősorban és kizárólag rájuk szeretné ezt bízni.- - -
. Tehát azért szerettem volna most, október előtt, tehát szeptember végén szólni erről, hogy kellő idő legyen arra, én azt kérem, most az, hogy ultimátum-szerűen kap egy időpontot és helyszínt valaki, ezt már csak nevezzük így, stiláris kérdés. Tehát hogy üljenek össze hárman és kezdjenek erről beszélni. És magyarán, hogyha netán nem tudnak megállapodni, , akkor történik az, hogy a kormánynak végre kell hajtania a törvényi rendelkezéseket, tehát magyarán, akkor annak van egy másik összefüggése és azért szeretném nyomatékosítani, hogy lehetőség szerint állapodjanak meg. Hiszen valóban, úgymond, ez ha tetszik, egyházi belügy. Tehát én se szeretném ezt parttalanná tenni ilyen értelemben, ezt a vitát.
Egy dolgot a Feldmájer úrra, tehát nyilvánvalóan a hosszú távú szerződéseknél nem véletlen a római jog óta ismerjük azt a klauzulát, ami ugye ezt rendezi, hogy nyilvánvalóan, hogy amennyiben a külső körülményekben olyan fokú változás áll be, ami a korábbi rend szerződései rendelkezéseknél szerződéses akaratként, vagy peremfeltételként nem volt ismert, akkor a felek ehhez képest idomulnak, ez általában fogalmazódó polgár, vagy római jogi alapelv, ami máig
érvényes a nemzetközi jogi alapelv, ez különösen izgalmas, avagy különösen igaz, amikor mondjuk a törvényi feltételrendszer változik. Tehát olyan értelemben – még egyszer mondom – ez az akkori szerződés, az akkori jogszabályi környezetben, az akkori törvények végrehajtására született, az akkor hatályos törvényhez képest jelentősen változott a törvényi feltételrendszer. Ilyen értelemben kell erről beszélni. Tehát azt gondolom, hogy a szerződés nyilvánvalóan napirendre, ha akarjuk, ha nem, a törvénymódosulás kapcsán napirendre kerül. E tekintetben biztos, hogy vita lesz közöttünk, már látom előre, de ezt, azt gondolom, hogy ez helyes is, hogy megvívjuk ezt a vitát, mert ilyen értelemben akkor legalább tisztázódnak az álláspontok.
A Vatikáni Szerződésre való utalás csak annyiban releváns, hogy hát itt nyilvánvalóan arról van szó, hogy a vatikáni megállapodás abból a feltevésből indul ki, és hosszú tárgyalások alapján alakult ki, hogy van egy katolikus egyház, amivel ez a vatikáni megállapodás létrejön és hát pontosan ennek analógiája mentén az új egyházi törvény pedig azt mondja, hogy nincs úgymond egy zsidó egyház, amivel mi megállapodunk, hanem egy sokkal tagoltabb, adott esetben a történelem során folyamatosan változó közösséggel állunk kapcsolatba, amit – hozzáteszem – értek. Tehát azt gondolom, amennyire én, nevezzük így, katolikus ember ezt kívülről látom, a magyarországi zsidóság egyik legfontosabb erőforrása mindenkor az volt, hogy meg tudta élni a maga sokszínűségében a saját vallását, és úgy tudott jó zsidóként és jó magyarként dolgozni a világ bármely táján.
- - - tehát én magyarán azt kérem, én annak örülök, hogyha van egy időpont megállapodás és azt kérem, hogyha, lehetőség szerint én annak örülnék, hogyha abból meg tudnánk állapodni, hogy mondjuk október, nem tudom, itt ugye, hogy ez mennyire reális, hogy október végéig kaphatok-e egy visszajelzést a tekintetben, hogy hogy állnak a tárgyalások és hogy jutottak-e valamire, vagy hogyha nem reális, akkor legyen tőlem november 15, csak mondjuk azért ne 2013-as dátummal mozduljon el.
Most az ortodoxok részéről, meg utána Sessler úr. Parancsoljon.
Petri László: Köszönöm. Miután megszavazták az egyházügyi törvényt, az Ortodox hitközséget megkeresték a különböző sajtóorgánumok, akkor egyöntetűen az hangzott el, hogy az ortodoxia szeretné, ha a jövőben közvetlenül a költségvetésből kapná a támogatást. A jelenlegi helyzet, ez sokkal árnyaltabb. Ezúton szeretném megköszönni azt, hogy a MAZSIHISZ máig közvetlenül finanszírozza az iskolának az oktatási részét. Abból a járadékból, járadékmennyiségből, amit az ortodoxia jelenleg kap, nem tudja biztonságosan fenntartani az intézményeit. Az iskola, a Wesselényi utcai ortodox iskola minden évben kérdéses, hogy tud-e tovább működni. Ennek ellenére örömmel mondhatom el, hogy az elmúlt évhez képest tudta a létszámot növelni.
Az ortodoxia környékén működő informális oktatást végző szervezetek – erről lehet itt vitatkozni, hogy ezt hogy tekintjük, de itt is hetente több száz fő fordul meg, és rendszeres oktatásban részesülnek. Tehát – azt gondolom – az ortodoxiában van egy potenciál, amit érdemes lenne jobban támogatni. Hogyha lehet, akkor esetleg más forrásokból is.
És ezúttal szeretném kérni azt, hogy az idén van egy néhány milliós lyuk az ortodox iskolának a működési fenntartásában, hogyha erre van valamilyen lehetőség, akkor ezt oldjuk meg, hogy ez ne teremtsen bizonytalanságot.
Köves Slomó: Köszönöm szépen. Először csak arra szeretnék reflektálni, hogy itt többször elhangzott, hogy nem ezen a fórumon kéne megvitatni ezt a kérdést. Hát ezzel alapvetően természetesen egyetértek, de azért szeretnék arra emlékeztetni mindenkit, hogy korábban, amikor ez a téma bármilyen módon fölmerült, akkor a zsidó közösségen belül, tehát MAZSIHISZ kontra más zsidó közösségek között teljes elutasítás volt a hozzáállás és a magyar kormány korábban azt mondta, hogy nem avatkozik – elég abszurd módon – azt mondta, hogy nem avatkozik zsidó belügyekbe. Nyilvánvalóan ez egy teljesen ambivalens dolog, hiszen azzal, hogy kiemel egy hitközséget, vagy egy közösséget és azt kiemelten támogatja, azzal leginkább beleavatkozik zsidó belügyekbe. És ha már itt tartunk, éppen ezért tartom fontosnak, nyilván nem könnyű most az összes részletét valóban ezen a fórumon beszéljük meg, de azt nagyon fontosnak tartom, hogyha létrejönnek ilyen megbeszélések, akkor mivel végső soron adófizetők pénzéről van szó, és az állam adja ezt a pénzt, ezért fontos, hogy a részleteket ő is, mint az egyik résztvevője ennek a történetnek, ismerje.
Ami az egyeztetést illeti---- én azt szeretném előre lefektetni, hogy a megbeszélés ne úgy működjön, hogy berendeljük egymást egy adott időpontban, mert ez az egész hangulatát ezeknek a megbeszéléseknek kicsit már a kezdetektől el fogja rontani. Tehát nyitott vagyok, ha nyilván megbeszélünk egy időpontot, az adott határidőre át tudjuk beszélgetni. Csak jó lenne, hogyha egy kicsit ezt a feszült hangulatot tudnánk oldani.
Nem akarok jogászkodni, csak azért egy pár dolgot, ha már elhangzott, akkor hadd reagáljak rá.
Ugye itt alapvetően, az ismereteim szerint két törvényről van szó. Van egy ’91-es 32. törvény és aztán ’97-ben volt egy további törvény. A ’91-es törvény az az általános kárpótlási törvény, ami alapján az 1948. után államosított ingatlanokat kell visszaadni ahogy Zoltai úr említette, az egyházaknak. Majd ’97-ben annyiban módosult ez, hogy mivel természetben nem kérték vissza az összes ingatlant, akkor azoknak az ingatlanoknak, amelyeket természetesben nem kaptak vissza, az értékét meghatározták, és annak – ha jól tudom – 5 százalékát fizetik ki az adott egyházaknak évente. A ’97-es törvény egyértelműen a funkcionalitás elvén áll és nem kárpótlás, ami azt jelenti, hogy nem, ez az 5 százalékos visszafizetés nem azt jelenti, hogy addig fizetjük az 5 százalékot, amíg a teljes összeg, itt adott esetben 13 milliárd forint – kitöltődik, hanem az után is fizetik ezt a pénzt, hogy a „’97-es törvény ezt meg is határozza. Azt mondja, hogy akkor is folytatódik ez a járadékfizetés, amikor befejeződött már tehát az a, kitöltődött a teljes összeg.
Szeretném csak gondolatébresztőnek megemlíteni, hogy 1948-ban nem létezett még MAZSIHISZ, sőt még a MIOK sem létezett, ami úgymond jogelődje a MAZSIHISZ-nek, tehát arra hivatkozni, hogy a MAZSIHISZ volt a tulajdonosa, a MAZSIHISZ-hez tartoztak ezek az intézmények, ez egy hibás érvelés. Azt szeretném ezért – ez már egy kicsit a szakterületem, mert történész is vagyok – hogy az 1868-as, a ’67-es emancipációs törvény után Eötvös József kultuszminiszter által összehívott ’68-as zsidó kongresszus, aminek a vége az volt, végül is erre a három irányzatra szakadt a magyar zsidóság, ortodox, neológ és status quo, abban is és az ott lefektetett alapelvek alapján sem arról volt szó, hogy három különálló hitközség volt, mint jogi személy, hanem egymástól független jogi személyek voltak mondjuk a pesti neológ hitközség és a bodrogkeresztúri neológ – olyan nem volt, de ha lett volna Bodrogkeresztúron – pesti ortodox hitközség és a bodrogkeresztúri ortodox hitközség különálló jogi személyek voltak, és a központi iroda csak mint érdekérvényesítés szempontjából képviselte őket. Mindegyik irányzatnak meg volt a maga alapszabály, alap-alapszabálya, ami alapján egy új hitközséget, mint új jogi személyt be lehetett jegyezni. De ezek a hitközségek különállóak voltak.
Tehát igazából, amikor a Vatikáni Szerződésre hivatkozik Zoltai úr, akkor ez nem kérdés, ezt nyilván az állam dönti el, hogy milyen szerződéseket milyen egyházakkal köt és milyen alapelvek alapján. Itt nem a Vatikáni Szerződés megkérdőjelezése a tét, hanem egyszerűen az a kérdés, hogy a magyar zsidóság hitéletében milyen résztvevők vannak, és így aztán ezt az egész magyar zsidóságtól elvett, államosítás által elvett, és azért ne felejtsük el, hogy a magyar zsidóság esetében ez nagyon szorosan összefügg a négy évvel korábbi Holocausthoz, hiszen nyilván olyan falukban és olyan helyeken, ahol alig maradtak túlélők, sokkal könnyebb volt államosítani. Tehát azért ezt nem lehet teljesen különválasztani. Tehát hogy ennek a magyar zsidóságnak milyen a pluralisztikus képviselete.
Valóban, amikor a törvény, vagy amikor ezek a szerződések megszülettek, akkor egyedül a MAZSIHISZ volt ez, azóta megváltozott a helyzet. Azt gondolom, hogy ez így érthető és könnyen levezethető.
"Fidesz biróság?!"
Feldmájer Péter: Azt gondolom, hogy – nem veszi sértésnek az államtitkár úr – csak ő hozott személyes momentumot a beszélgetésbe, hogy akkor esetleg osztogassa a katolikus egyház vagyonát, de [ne] a zsidó hitközségekét, ha ehhez áll közelebb. A magyarországi zsidóság egyébként megszokta, hogy az állam különböző jogszabályokkal elvesz a vagyonából. Nem történik semmi különösebb, ha most megsértve az alkotmányt és a szerződéseket, a magyar kormány egyoldalúan szembe menne mindenféle jogelvvel, elvesz a vagyonunkból, ugyanazt teszik, mint ’42-ben ’53-ban,. Megszoktuk, nem lesz meglepetés. Nyilvánvaló, hogy ezt mindenki úgy veszi, hogy gondolja. De a római jog mégiscsak azt mondja államtitkár úr, pacta sunt servanda, a szerződések betartatnak.
Én azt gondolom, hogy ebben a vitában végső soron a bíróság fog dönteni, az majd ki fog derülni persze, hogy ez egy független bíróság lesz, vagy egy Fidesz bíróság lesz. Meg fogjuk látni. Én azt gondolom, ha egy független bíróság fog dönteni ebben az ügyben, akkor világosan fog dönteni, mint ahogy döntött a református egyház és a magyar állam viszonyában is. Arra az ügyre is mindenki azt mondta, hogy a kormány azt csinál, amit akar, végül is sikeres volt a pereskedés, mert kötelezték a magyar államot, hogy fizessen. Azt gondolom, hogy ezzel az eljárással a magyar állam ki akar bújni a kötelezettsége alól, hiszen igenis azt helyesnek tartjuk és igényesnek tartjuk azt, hogy a különböző egyházakat támogassa a zsidó csoportokat a magyar kormány, tegye azt úgy, hogy kössön újabb szerződéseket, a Chabad mozgalommal és ehhez képest oda további forrásokat adjon a magyarországi zsidóságnak, ily módon állítva azt az egyensúlyt helyre, amit itt a hozzászólók mondtak.
Én nem akarok itt egy egyórás előadást tartani jogi kérdésekről, meg történelm kérdésekről, mert összeülünk, beszélgetünk, kvaterkálunk, megpróbálunk valahova jutni, hátra tudunk jutni. - - - - -meg fogunk jelölni egy pár időpontot és abból lehet esetleg választani, vagy telefonon egyeztetünk.
Szántó T. Gábor: Éles szócsatákat hallunk a zsidó egyházak, hitközségek képviselőitől, de nem világos, hogy ez az örökjáradék ez – ahogy előbb Köves Slomó említette – a zsidó hitközségeket és szervezeteket említett, - - - - -kizárólag egyházi javakat jelent, amelyeknek jogutódjai a hitközség, vagy hitközségek, vagy miután itt egészségügyi, szociális, oktatási intézményekről és egy csomó más szervezetről van szó, ezek olyan ingatlanok, vagy olyan ingatlanok utáni járadékok, amelyek az össz-zsidóság teljes szervezetrendszerének államosítása, ingatlan-javai után járnak. Ezt jó lenne tisztázni. Ez az egyik kérdés.
Másik kérdés, ami nyilván kritikaként meg fogom kapni azt, hogy reálpolitikusok közt én egy álmodozó vagyok, filosz, de én úgy látom, hogy abban nagyon keveset és kevesen gondolkodnak, hogy nemcsak az állami forrásokból ki-ki próbálja megszerezni, amit ereje folytán meg tud szerezni, hanem valamiképpen arra kéne ennek a fórumnak is törekedni, az államnak is és a zsidó szervezeteknek is, vagy akár az állam és a zsidó szervezeteknek együtt, hogy valamiképpen közös fellépéssel a magyar társadalom, a magyar társadalomban élő zsidók elé olyasmit mutassanak, ami vonzóbbá teszi ezt a pillanatnyilag kivérzett, eléggé nehéz helyzetben lévő zsidó intézményrendszert, hogy esetleg civil források is megnyíljanak, többen csatlakozzanak a zsidó szervezetekhez, nagyobb adakozási hajlandóságra lássunk valamiféle jelet.
Miközben zajlanak a politikai viták és a financiális viták, meg kéne próbálni egy másik szinten ezt a kooperációt is erősíteni, ami talán itt a népszámlálás kapcsán elindul, hogy valami közös kampány zajlódjék.
Köszönöm.
--- és az államtitkár megsértődik
Gál András Levente: Ha megengedik, akkor én megpróbálom lezárni, magyarán, én nem kívánok a Feldmájer úrnak a észrevételeire, vagy nem tudom mire, vitaindítójára reagálni, mert én a zsidók pénzét sem osztom, úgy, mint a katolikusokét. Mert szerintem aki akarja, érti.
Feldmájer úrral sokszor nem értjük egymást. Lehet, hogy több időt kéne együtt töltenünk.
(halk beszédek, nem érteni)
Tehát a bíróság az független bíróság. És az is marad és ez nyilvánvalóan, ahogy itt az előző beszélgetésnél ugye beszélgettünk erről, hát látható, hogy a kormány tiszteletben tartja a bíróság eljárást. Egyébként csak azt akarom mondani, hogy sajnos például az Egyesült Államokban számos esetben találkoztam vélhetőleg Magyarországról származó olyan téves információkról, Képíró per meg egyebek kapcsán, ahol állandóan ez előjön. Ezt a fórumot is megragadom, hogy azért mindenki tárgyszerűen mutassa be, mert azt gondolom, hogy közös érdekünk, hogy a magyar alkotmányos berendezkedés és a közigazgatás működéséről alaptalanul ne állítsunk ilyen dolgokat még ilyen fórumon sem, mert utána ezek adott esetben tévutakra viszi a kommunikációt. De mondom, ebbe nem akarok nagyon belefolyni.
Szerintem a kormányzati álláspont e tekintetben rendkívül egyértelmű. Van egy törvény, amit végre kell hajtanunk. A kormány eddig is egyébként, nemcsak a zsidó, hanem a katolikus, református, vagy éppen evangélikus, vagy bármilyen más felekezet szempontjából, de még azt is gondolnám, hogy nemcsak egyházak tekintetében, civilek tekintetében is, - nem kíván beavatkozni. Oldják meg. Ezen a fórumon azért hoztam szóba, hogy ne legyen az, hogy nem szóltunk időben, hogy erről gondolkodni kell, illetőleg amit itt a főszerkesztő úr mondott, magyarán ez nyilvánvalóan egy olyan ügy, ami nemcsak az egyházak belügye, illetve nemcsak a hitközségek belügye, hanem ez minden zsidó embert olyan értelemben érint és foglalkoztat, nem zsidót is egyaránt. Tehát azért kérem azt, hogy ezek szerint, ha ma meg tudunk állapodni, hogy azt kérhetem, és reálisnak mutatkozik, hogy október 31-ig én azt kérem, hogy az elfogadott egyházi törvény mellékletében felsorolt három hitközség üljön össze,- - - - -
. És én ennél többet nem is kívánok mondani. Tehát nyilvánvalóan jutnak amire jutnak ezek a közösségek, utána jön egy olyan forduló, amikor az állam is leül, mint szerződő fél, megnézi, hogy a megállapodás mennyiben van összhangban a törvények betűjével és szellemével és ilyen értelemben mindenképpen január 10-ig végre tudjuk hajtani., január 10-én olyan helyzetbe fogunk jönni, hogy végre tudjuk hajtani a jogszabályi rendelkezéseket és hát nyilvánvalóan, aki nem ért egyet bármifajta állami intézkedéssel, mivel Magyarország jogállam, ahol független bíróság működik, akkor ilyen értelemben nyilvánvalóan a bíróság hazai és nemzetközi bírói fórumokon megteheti azokat az intézkedéseket, amiket megtehet.
Csak még egyszer mondom, én azt kérem főleg tanult jogász kollégák egymás között, hogy olyan prejudikciót ne alkalmazzunk, hogy már rögtön, hogyha nem én, ne az én megítélésem szerinti ítélet születik, akkor Fidesz bíróság van. Meg egyébként a kormány az nem Fidesz kormány, hanem ilyen értelemben a Magyar Köztársaság kormánya, ami azt gondolom, hogy itt eléggé pártatlanul és fair módon jár el. Csak azért térek erre ki, mert tényleg szeretném, tehát az egész ügy történelmi felelőssége annál – szerintem – fontosabb, mint hogy most én és a Feldmájer úr közötti lassan kiépülő szimpátia mentén alakítsuk ezt ki.
Nos. Szerintem akkor érthető és nagyon szépen köszönöm előre is a minden érintettnek azt, hogy emelkedetten és a jövő iránti felelősség mentén fog tudni beszélgetni erről. Ha bármi információ kell a kormányzat részéről, ingatlan nyilvántartási adat, , ami esetleg nem áll rendelkezésre minden tárgyalófél részéről, akkor felajánlom mind az egyházügyi szakterületnek, mind a Lacsny úrnak a segítségét, hogy térítésmentesen ingatlan nyilvántartási adatokat, mindent a rendelkezésükre bocsátunk, hogy tárgyszerű legyen a vita, tehát magyarán, ne városi legendák mentén dolgozzanak és ugyanezt a megkeresést meg fogom tenni a Fővárosi Levéltár esetében is, hogyha bármi onnan is kell, akkor ott is hozzáférhető legyen. Mert mondom, nekem az az érdekem, hogy egy higgadt, tárgyszerű és elvszerű megállapodás tudjon ilyen értelemben kialakulni.
Jó. Köszönöm.
Breuer P.: Én a kommunikációért aggódom, hisz ezzel foglalkozom naphosszat és amiről itt beszélgettünk, az biztos, hogy az ajtókon ki is fog kerülni.
Én aggódom azokért a nyolcvan iksz éves emberekért, akik például a MAZSIHISZ egészségügyi szolgáltatásait, és egyéb szolgáltatásait kapják. Ők meg fognak ijedni azon, hogy itt elkezdődik egy osztozkodás és marakodás és esetleg azt hihetik, hogy a MAZSIHISZ a jövőben nem tud ennek eleget tenni. Mert nem szabad elfelejteni, hogy a MAZSIHISZ – szerintem – ők nem szorulnak az én védelmemre, de gondolom, minden egyes forintjukkal idáig elszámoltak és nem szabad elfelejteni, hogy itt nemcsak zsinagógákról van szó, itt iskolákról van szó, temetőkről van szó, amiről azért a MAZSIHISZ gondoskodik. Tehát vajon az a New York-ban ülő idős ember, aki tudja, hogy a rokonainak a temetőbe rendben van a sírja, mert a MAZSIHISZ gondoskodik rajta, akkor el fog kezdeni aggódni. Vagy az az idős ember, aki a MAZSIHISZ idős otthonába, vagy a MAZSIHISZ által támogatott ortodox idős otthonban van, hogy vajon lesz-e neki helye, mert esetleg másképp fogják felosztani. Tehát érdemes oda figyelni arra, hogy az itt történtek úgy kerüljenek ki, hogy az embereknek ne okozzanak aggodalmat.
***
Sok beszédnek – sok az alja. Folytatás – kedd este 11 órakor. Az ortodoxokat valószinüleg a Hanna étterem szakácsa fogja képviselni, mivel az elnők New-Yorkban ünnepel és Moskovics még nem örökölte őt.
Remélhetőleg nem is fogja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése