"ROSSZ VIZEK"
MÉRGEZŐ HATÁSA
"Tőlük [Simon és Jehudától) Smájá és Ávtáljon vették át a hagyományt.
Mondá Smájá: Szeresd a munkát és gyűlöld a basáskodást. Ne igyekezz a hatalom birtokosaival megismerkedni, barátkozni.
S mondá Ávtáljon: Bölcsek, vigyázzatok minden szavatokra, nehogy a száműzetés büntetése legyen osztályrészetek, és a rossz vizek helyére kerüljetek, ahol tanítványaitok ihatnak a vízből, mely megártana nekik és esetleg belehalnának, ettől pedig Isten neve meg lenne szentségtelenítve. " (Atyák,1.10-11)
Smájá és Ávtáljon a negyedik "pár" volt- a hagyomány folytatóinak sorában. Származásukról nincsenek adatok, mindössze annyit lehet róluk tudni, hogy betért prozeliták voltak (a Talmud szerint Szanherib asszir király leszármazottai). Feltehetően ezért nem említi a Misna egyikőjük apjának a nevét sem.
Tevékenységük a hasmoneus királyság végére, ill. a heródesi korszak kezdetére esett.
Mindketten Slomcion királynő uralmának vége felé lettek a Synhedrion vezetői.
A szent életű királynő halálát követően fiai egy ideig marakodtak a hatalmon, majd egyikőjük segítségül hívta Pompeius római hadvezért. Az ő "jóvoltából" került hatalomra az edomita Heródes, s ennek folyományaként a legfőbb tisztségek ismét a szadduceusok kezébe kerültek.
Ekkor mondta tehát Smájá, hogy az ember szeresse a munkát és gyűlölje a basáskodást, és óva intette a zsidókat, hogy ne kerüljenek a hatalommal rendelkezők közelségébe.
Rási magyarázata szerint a mindenkori hatalom csak addig kedvez az egyénnek, míg az érdekében áll. Rabbi Nátán Avotja a gondolatot tovább folytatva azt mondja, hogy a hatalom az embert elgáncsolja, végül megöli, és még vagyonát is elkobozza.Valószinű hogy keserves élettapasztalat rejlik ezen szavak mögött.
***
Ávtáljon szavai - még ha burkoltan is - ugyanezeket a gondolatokat fejezik ki. Nehéz helyzetekben az ember akkor viselkedik bölcsen, ha jól megfontolja minden egyes szavát. Ha érzelmei vagy lelkiismerete szerint beszél, könnyen száműzetésben találhatja magát. Viszont ha hallgat, akkor a Tórát megcsúfoló, idegen kultúrát képviselő hatalmat szolgálja. Mindkét esetben megszentségtelenítődik Isten neve.
A "rossz vizek" alatt az idegen kultúra értendő. Ez (a rossz víz) a zsenge palántákra, azaz a fiatal tanítványokra, mérgező hatással lehet. Miként az Írás mondja: "...elkeveredtek a népek között, és eltanulták tetteiket".
(Zsolt. 106,35) (Ádrán) Feltehetően a tanítványoknak a rossz szellemtől való megvédése volt a célja annak az intézkedésnek is, hogy a Tanház elé őrt állítottak, hogy oda csak az arra érdemes mehessen be. (Áháron Heimann: Toldot Tánáim Váámoráim.)
***
Bö1cseink nem győzték hangoztatni a munka szeretetének fontosságát. A Talmud kötelezővé teszi, hogy az embernek akkor is kell valami hasznos munkát végeznie, ha egyébként van miből megélnie. A semmittevés - állítja - unalmat szül, az unalom pedig a legkülönfélébb rossz tulajdonságok és cselekedetek forrása.
(Ktubot, 59) Szeresd a munkát - magyarázza Rábénu Jona -, szoktasd hozzá magad, hogy mindig el legyél foglalva, mert ha hozzászoksz a semmittevéshez, nem leszel képes dolgozni akkor sem, ha arra múlhatatlanul szükséged lesz.
"A restet megöli a vágyakozása, mert nem akar dolgozni kezével" - olvashatjuk Salamon példabeszédeiben. (21, 25)
"Ne mondja senki: én nagy ember vagyok; kohanita vagyok, nem illik nekem ilyen vagy olyan munkát végezni. Miként Ráv mondja tanítványának, Ráv Káhánának: menj ki a piacra, és fizetség ellenében nyúzd le a döglött állatok bőrét, és ne mondd, hogy ez a munka nem neked való." (Pszáchim, 1 13,a).
A basáskodás, vagyis a másokon való uralkodás, a hatalom megrövidítheti az ember életét. Bizonyítja ezt a feltevést azon politikusok halála, akiket életük teljében ragad el, pl. a szívroham. Bö1cseink is feljegyezték, hogy József – aki egyiptomi alkirály volt, s így részesült a hatalomból- minden testvére közül a legrövidebb ideig élt (110 évet).
A Talmud előírja, hogy az apa köteles a fiát mesterségre taníttatni. Ha ezt nem teszi meg, akkor az olyan, mintha rablónak nevelné. (Kiddusin, 29). A Midrás szerint Ádám, az első ember, nem evett semmit az Édenkertben mindaddig, amíg nem dolgozott. Mint az írva vagyon: "És odatette őt a Teremtő az Édenkertbe, hogy megművelje és őrizze azt", és csak ezután mondja: "...a kert minden gyümölcsfájáról ehetsz".
***
A basáskodás (esetleg úrhatnámság) héberül "rábbánut", ami eredeti értelmében rabbinátust jelent. A zsidó exegetika - a szó többértelműsége okán - sokat foglalkozott Smájá szavaival. A szinte magától értetődő magyarázatot rabbi Nátán adta, miszerint ez azt jelenti, hogy valaki ne legyen önjelölt rabbi, "...ne tegye fel a koronát saját fejére". (Ádrán, 11. fej.) Reb Joszele, a szlonimi rebbe, a közismert reb Ájzik veje, nagyon nem szívesen töltötte be ezt a tisztet. Amikor a lányát férjhez akarta adni, kijelentette: Én egy kimondottan ámháárec, tudatlan vőlegényt keresek.
Ugyanis, ha már ismeri a héber betűket, nincs ki zárva, hogy valahol megválasztják rabbinak...
Rabbi Akiba Eiger, a neves Talmud-tudós szintén nehezen viselte el a rabbisággal járó kötelezettséget, s öregkorára mindenképpen szabadulni szeretett volna tőle. Amikor megtudta, hogy egy Pósen melletti kisvárosban megürült a fürdőmesteri (mikve-jid) állás, levélben kérte meg az ottani barátját, szetezze meg neki ezt a tisztséget. Kérését azzal indokolta, hogy legalább időskorára szeretne valami tisztességes megélhetés után nézni...
Ahol nincs rabbi…
Reb Ájzik Chárif egszer elvetődött egy városkába, ahol - szokásához híven - felkereste a helyi rabbit. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy ez a rabbiként "tisztelt" férfiú elképesztően tudatlan, fogalma sincs se a halacháról, se az Aggadáról, egyáltalán a zsidó tudományról.
Herr Rabiner - szólt reb Ájzik -, legyen egészséges, de válaszoljon egy kérdésemre: Hogy tud itt élni Ön ebben a városban? A város egyszerű zsidói abban a hitben élnek, hogy van rabbijuk. Ön azonban, aki tudja az igazságot, hogy lakhat itt? Hogy szabad egy zsidónak olyan helyen lakni, ahol nincs rabbi...? (Meocrénu Hájásán).
Reb Jákob Emdin rabbi soha, sehol sem vállalt rabbi állást. A reggeli imában, amikor azt az áldást mondta, hogy "Áldva legyen, aki nem teremtett rabszolgának", még kiegészítette azzal, "...hogy nem teremtett rabbinikus bírónak".
Egy rabbigyűlésen hosszasan tárgyalták és végül el is fogadták azt a külső nyomásra készült - javaslatot, miszerint minden rabbi köteles beszélni az adott ország nyelvét (és azon prédikálni). A javaslat elfogadását követően reb Hájjim, a briszki gáon szót kért, és a következőket mondta:
- Én pedig azt javaslom az itt jelenlevő nagytiszteletű uraknak, fogadjunk el még egy határozatot: a nyelven kívül a rabbi urak kötelesek még a Talmudot és a Halachát is ismerni...
"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése