A HETI SZAKASZ és HÁFTÁRÁ - CHÁJÉ SZÁRÁ -2011

     Két  ŐSAPA  HÁZASODIK

„És Izsák bevezette Rivkát anyja, Sára, sátrába. És elvette Rivkát, aki a felesége lett és  megszerette őt, majd megvigasztalódott Izsák anyja halála után.”

„És Ábrahám ismét megnősült, felesége neve Ketura volt.” (1Mózes 24,67 és 25,1).

A Tórának ebben a szakaszában két házasságról van szó. Sára halála után Ábrahám nagy gondban van. Fiának, Izsáknak, aki már 37 éves, feleséget kell találnia. Méghozzá megfelelő feleséget, hiszen ő Ábrahám szellemi örököse, aki  sok tekintetben „első” volt. Ő volt az első zsidó, akit körülmetéltek nyolcnapos korában, akinek szülei egyistenhívők voltak, aki hagyta (volna) magát feláldozni Isten szavára, s ezzel megvetette a zsidó mártíromság alapjait.

A pogány és erkölcstelen kánaánita népek között aligha lelt volna megfelelő menyasszonyra. Egy „vegyes házasság” tragikus következményekkel járt volna. Ezért egy nem idevalósit kellett keresni, lehetőleg olyat, aki Ábrahám hátrahagyott rokonságából származik.

Ábrahám el is küldte szolgáját, Eliézert, szülőföldjére, Mezopotámiába, aki ott rátalált Rivkára, Ábrahám öccsének, Náchornak, unokájára. Ezzel a küldetéssel, mint az első sadchen – házasságközvetítő – került be a Tórába.

Fiának kiházasítása után Ábrahám is újranősült. Egy Ketura nevű nőt vett el, aki további hat fiat szült neki.

Bölcseink a Ketura névben dicsérő jelzést láttak (mivel szó szerint illatos tömjént jelent) és szerintük Ketura nem volt más, mint Hágár, az egykori ágyas, aki elűzetése óta nem ment férjhez,  csak nevelte fiát, Ismaelt, és hűségesen várta, hogy Ábrahám visszahívja őt.

* * *

                            HETI HAFTARA - CHÁJÉ SZÁRÁ

DÁVID KIRÁLY ELLENPUCCSA     "Akkor a király megesküdött, és ezt mondta: Az élő Istenre mondom, aki megváltott engem minden nyomorúságból, hogy amiképpen megesküdtem neked az Örökkévalóra, Izrael Istenére, és megígértem, hogy a te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy is cselekszem a mai napon." (lKirályok 1:29-30.)   Dávid uralkodása vége felé közeledik. Már hetvenéves: abban a korban nagyon öregnek számított. Harmincéves korában lett király, és negyven évig uralkodott: hét évet Hebronban, harminchármat Jeruzsálemben.   Dávid és Salamon királysága az Első Állam aranykorának számít. Egységes, erős, centralista hatalom, amelynek alig van ellenzéke, s nyu­godt, kiegyensúlyozott életét csak itt-ott tarkítja egy-egy puccskísérlet, például az Ávsálom-féle lázadás. Most, amikor az idős király a halálán van, a számba jöhető jelöltek megpróbálják magukat menedzselni, ha más mód nincs, szervezkedéssel. Egy ilyen kísérlet meghiúsulásáról szól a háftárá. * * * A heti szidrá és a háftárá közötti összefüggés kézenfekvő. Két öregember - Ábrahám és Dávid - életének utolsó szakaszát látjuk: mindkettőt utódlási és örökösödési gondok foglalkoztatják. Ábrahám kedves fiának és szellemi örökösének, Izsáknak a jövőjét kívánja biztosítani, amikor jó házból való feleséget keres neki, Dávid pedig trónját és királyságát szeret­né biztos kézben tudni.   Ábrahám, aki ebben az időben már száznegyven éves, aktívan tervez, kezdeményez, intézi ügyeit, sőt meg is nősül, és további gyermekei születnek új feleségétől. Dávid feleannyi idős, de a háborúk és az államügyek már felemésztették energiáját - a Midrás szerint még a Szánhedrin élén is ő állt -, ezért történetünk kezdetén már visszavonult a közügyektől, és apatikusan várja a halált.   Más különbség is van a két történet között. A negyvenéves Izsák, a meglett férfi, aki már átélte a Morijá-hegyi megkísértést, aláveti magát apja akaratának, míg Ádonijáhu, aki legitim trónörökösnek tartja magát, nem bírja kivárni apja halálát, és szervezkedni kezd a hatalom megkapa­rintására. A Biblia tárgyilagosan számol be Ádonijáhu szervezkedéséről. Megtud­juk, hogy a kellemes külsejű, nagyratörő királyfi elbizakodottságában határozta el, hogy ő lesz a király; hogy harci szekereket és lovasságot "mozgósított", és ötven fullajtár vágtatott előtte. Amikor elérkezettnek látta az időt, államcsínyt tervezett Joávval, a hadsereg parancsnokával, Evjátár főpappal és az udvartartás más tagjaival, valamint apjának több másik fiával. Cádok, a másik pap, Benájáhu, a vitézek kapitánya, Nátán próféta, Simi és Réi, Dávid két kipróbált tanácsadója nem tartott vele, sőt a király hű zsoldosai sem. A becsvágyó királyfi nagyszabású áldozati tort rendezett hívei számára, amelyre azonban - érthető okokból- nem hívta meg öccsét, Salamont, a prófétát és Benájáhu parancsnokot. A próféta tudomást szerzett a dologról. Felkereste Dávid legkedvesebb feleségét, Salamon anyját, Bátse­vát, és megmondta neki, mit tegyen, hogy rábírja a királyt a Salamon trónöröklésére vonatkozó ígéret megerősítésére.

 

Bátsevá audienciára jelentkezett a királynál, aki azonban foghegyről  beszélt vele, és csak annyit kérdezett: "Mi van veled?"  Az asszony, aki anyakirálynőnek tekintette magát, emlékeztette Dávidot eskűjére, hogy halála után Salamon fog ülni a trónon, majd kissé kiszínezve elmesélte a történteket: "Ádonijá lett a király úgy, hogy te, uram, király, nem is tudsz róla.  Még hozzátette: - Most azért, uram, király, rajtad van egész Izrael szeme, neked kell kihirdetned, hogy ki ül utánad a trónra, uram, király!" Azt is elmondta, hogy ha nem hiúsítják meg Ádonijáhu szándé­kát, akkor ő és fia biztosan áldozatául esnek a puccsnak. Bátsevá még beszélt, amikor - az előre megbeszélt terv szerint _ bejött Nátán, és Bátsevá távozása után ő is fölvetette az utódlás kérdését. A próféta megkérdezte, mondta-e valaha Dávid, hogy Ádonijáhu lesz az örököse, ugyanis ... és ő is elmondta, ugyancsak kiszínezve, az eseménye

ket. " ... esznek-isznak, és ezt mondják: Éljen Ádonijá király!" - mesélte, majd drámai kérdéssel folytatta: tudott-e a király minderről, az ő ötlete volt-e, és ha igen, hogy lehet, hogy nem tájékoztatta őt, a prófétát?   Az apatikus, fáradt, öreg király lassan felfogja, miről van szó. A háta mögött ilyesmik történnek, pedig ő Júda oroszlánja, és még van annyi ereje, hogy keresztül vigye akaratát! Eszébe jut, hogy ugyanerről beszélt vele az asszony is, aki itt volt. .. ki is volt az? .. Igen, Bátsevá volt, Salamon anyja, legkedvesebb felesége, akiről ez a Nátán annak idején azt a híres példázatát mondta ...   Dávid megparancsolja, hogy jöjjön vissza Bátsevá, s megerősíti előtte esküjét: "Az élő Istenre mondom, aki megváltott engem minden nyomorú­ságból, hogy amiképpen megesküdtem neked az Örökkévalóra, Izrael Istenére, és megígértem, hogya te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy is cselekszem a mai napon."

 

Dávid szinte megfiatalodik ezekben a percekben. Támadt egy ötlete, amellyel meghiúsíthatja Ádonijáhu tervét, kivédheti a fenyegető polgárhá­borút, megtarthatja Bátsevának tett ígéretét, és - ami a fő - megmutat­hatja, ki az úr a házban! Terve egyszerű, de zseniális: Salamon azonnal foglalja el a trónt! A hagyatéki eljárás zavartalanul folyik le, Dávid vitathatatlanul ura a helyzetnek. A mesteri sakkhúzás sikerül: Salamont felültetik a király öszvérére - ez volt akkor a Rolls-Royce -, s vitézek díszkíséretében leviszik a Gichon-patakhoz, ahol Cádok pap fölkeni ki­rállyá. "Majd megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt mondta: Éljen Salamon király!"   Amikor az Ádonijáhuval dáridózó összeesküvők tudomást szereztek erről, sőt a hírhozó, Jonátán, Evjátár pap fia azt is hozzátette, hogy "Salamon már ott is ül a királyi trónon", "megrémülve fölkeltek mindnyá­jan ... és elment mindenki a maga útjára".

 

***

Nem tudjuk, mennyi idő telt el Salamon megkoronázása és Dávid halála között. Jehuda Kiel (Dáát Mikrá, l Királyok) feltételezi, hogy "jelentős idő" lehetett. Dávid még egyszer legyőzte öregkori gyengeségét, és halála előtt részletes politikai és szellemi végrendeletet adott át fiának - de ez már egy másik történet ... és másik Háftárá (Vájchi szakaszához fűződve)   (Fejezet Naftali Kraus AZ ŐSI FORRÁS SOROZAT  második kötetéből(A Próféták népe), amely 20 évvel ezelőtt jelent meg Budapesten és már rég elfogyott) .