AZ ÖSZTÖN-LÉLEK ÉS
AZ ISTENI LÉLEK
AVAGY: AHOL A "KÖZEPES" MÁR CÁDDIK...
A továbbiakban – még az első fejezetben – a szerző kifejti, hogy az a bizonyos "közepes", akiről a Talmudban van szó, az tulajdonképpen egy igaz ember, cáddik, aki soha nem vétkezett és nem is fog vétkezni (mert ura a helyzetnek), de nem sikerült neki ezidáig tökéletesen kigyomlálni magából – elméletileg - a benne meglévő rossz ösztönt, amelyet nem enged szóhoz jutni, mert a "közepes" uralkodik rajta és megfékezi. Igy mondhatta magáról Rábbá, a neves amorita, hogy ő "közepes", ami különben teljesen érthetetlen lenne.
(Tehát, nem a hétköznapi értelemben vett "közepes"ről van itt szó, akinél kb. fele-fele arányban vannak jó cselekedetei és vétkei, hanem valami egészen másról).
A továbbiakban a szerző arra a konlúzióra jut, hogy a zsidó embernek két(féle) lelke van: egy un. Ösztön-lélek, amely a mindennap dolgait szabályozza és van benne jó is és rossz is, valamint egy teljesen szellemi, un. "isteni lélek". Az utóbbi, tulajdonságait és megjelenési formáit a második fejezetben fogja részletezni a szerző.
Lásd a fejezet végén jövő rövid összefoglalót, aminek autentitását az garantálja, hogy azt a harmadik lubavitsi rebbe, a "Cemách Cedek" irta.
A magyarra forditott Tánjá oldalakat – mivel bonyolult tördelésük miatt csak "kép" és nem text formájában tudjuk megjeleniteni – lehet nagyitani a melletük megjelenő + jel alapján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése