A TALMUDBÖLCSEK TUDTÁK...

 

SERTÉSFERTŐZÉSEK  - A TALMUDBAN

 

    Kevesen tudják, hogy a Talmud bölcsek Babilóniában már 1800 ével ezelőtt felismerték  a sertések által terjesztett fertőző betegségekben rejlő veszélyeket.

 

    A babilóniai Talmud   Kiddusin traktátusában olvassuk: "10 mérték betegség jött a világra, ebből kilencet a sertések kapták".

 

Táániot (Böjtök) traktátusában találjuk (21, b), hogy amikor azt mondták rabbi  Jehudának, hogy pestisveszély terjed a sertések között – akkor azonnal böjtöt rendelt el – ami a vallásos zsidók között a védekezés egyik módja volt. Azt mondani sem kell, hogy sertéshúst nem ettek, mert azt a Tóra tiltja, de a tisztátalan állat által terjesztett fertőző betegségek ellen – mint például a trichinózis -  böjttel tiltakoztak.

 

    Amikor megkérdezték rabbi Jehudát, hogy ez a félelem a betegség terjedésétől, más állatokra is vonatkozik-e – azt mondta hogy nem, de a disznók különleges helyzetben vannak, mivel a bélrendszerük hasonlit az emberi belekre és ezért az általuk terjesztett betegségek – nemcsak a pestis – sulyosabb veszélyt jelentenek. Akkor és ott nem volt szó konkrétan a sertés-influenzáról.

 

A Sulchán Áruch (Orách Chájjim, 576, 3) kinyilvánitja mint halachát hogy "ha  járvány volt a sertések között, akkor böjtölnek, mivel a  bélrendszerük hasonlit az emberekéhez. Pláne – teszi hozzá – ha a bálványimádók között tört ki a járvány – akkor a zsidó böjtölnek (és imádkoznak)". Itt vannak akik Edomra (Róma) gondolnak, amelyet a Midrás a vaddisznóhoz hasonlitja...

 

    Az utóbbi valószinű oka az, hogy  ha a gójok között pusztit a járvány – annak okát "automatikusan" a zsidókban keresik. Erre számtalan példa volt a középkorban, amikor a zsidókat kútmérgezéssel vádolták, fölösleges mondani hogy teljesen alaptalanul.

 

N.K.