A SZOMBAT (VAGY ÜNNEP) KIMENETELE UTÁNI IMÁBAN EZT A BETOLDÁST MONDJUK, (AZ IMAKÖNYVBEN MEGJELÖLT HELYEN):
"Te ajándékoztad nekünk Tórád ismeretét, és megtanitottál bennünket, hogy általa teljesitsük akaratod törvényeit. Különbséget tettél, örök Istenünk, a szent és a hétköznapi között, a világosság és a sötétség között, úgy mint Izrael (a zsidók) és a népek között, valamint a hetedik nap (a szombat) és a hat munkanap között. Atyánk, királyunk, hadd kezdődjenek a ránk következő napok békességgel, minden bűntől mentesen, megtisztulva minden vétektől, félő tiszteletedhez ragaszkodva".
Vagy, héber eredetiben:
אתה חוננתנו למדע תורתך, ותלמדנו לעשות חוקי רצונך. ותבדל ה' אלוקינו בין קודש לחול, בין אור לחושך, בין ישראל לעמים, בין יום השביעי לששת ימי המעשה. אבינו מלכנו החל עלינו הימים הבאים לקראתנו לשלום, חשוכים מכל חטא, ומנוקים מכל עוון, ומדובקים ביראתך.
UTÁNA OTTHON, ELMONDJUK A HÁVDÁLÁ IMÁT, GYERTYAFÉNYNÉL, POHÁR BORRA ÉS ILLATOS FÜSZERRE, AMELY IGY SZÓL:
"ÁLDOTT VAGY TE, ÖRÖK ISTENÜNK, A VILÁG URA, AKI ELKÜLÖNITI A SZENTET A MINDENNAPITÓL; A VILÁGOSSÁGOT A SÖTÉTSÉGTŐL; IZRAELT (VAGYIS A ZSIDÓKAT) A NÉPEKTŐL, ÉS A HETEDIK NAPOT ( A SÁBESZT) A HAT MUNKANAPTÓL. ÁLDOTT VAGY TE ÖRÖKKÉVALÓ, AKI ELKÜLÖNITI A SZENTET A MINDENNAPITÓL!" (A forditás a Sámson Imája cimü imakönyv alapján, 322 oldal).
Héber eredetiben ez igy hangzik:
"ברוך אתה ד' אלוקינו מלך העולם המבדיל בין קודש לחול, בין אור לחושך, בין ישראל לעמים, בין יום השביעי לששת ימי המעשה, ברוך אתה ד' המבדיל הין קודש לחול"!
KELLEMES BIZTONSÁGOS ÚJ HETET KIVÁNUNK KEDVES OLVASÓINKNAK שבוע טוב!
| הצג פרטים מודעות – מדוע מודעות אלה? לא נמאס לך לכתוב למגירה? רוצה שהשירים שלך יולחנו ויתפרסמו? שיבצעו אותם אמנים מוכרים? גרופון: הדיל הטוב בעיר הנחות גדולות למקומות הבילוי השווים ביותר. קבלו קופונים וחיסכו עד 70%! |
2012. február 4., szombat
2012. február 3., péntek
PÉNTEK ESTI GYERTYAGYUJTÁS
- ZSIDÓ NŐKNEK
MA – Bösálách SZAKASZA - 16.29. órakor
KÉSŐBB TILOS, MERT MÁR BEJÖTT A SÁBBÁT
A szombatfogadó, péntekesti gyertyagyujtás, a zsidó nők privilégiuma, előjoga. EZ a három specifikus női micva egyike és a szombat fényei idillikus békességet árasztanak a zsidó házakban. Ez a jó zsidó házasság – egyik – titka és ezért irigylik mások a zsidó nőket.
A Halacha előirásai szerint férjes asszonyok gyujtanak gyertyát - (zsidó!) férjük jelenlétében. Haszidoknál szokás, hogy hajadon lányok is gyujtanak gyertyát – egyet – mihelyt el tudják az áldást mondani. Férjes asszony két gyertyát gyujt, vagy többet, aszerint hogy hány gyereke van.
A sábbát fényei nem férnek össze a rádió hangjával és/vagy a tévé villogásával. Ez két homlokegyenest ellenkező médium. Péntek este kizárjuk házunkból a külvilágot és szellemi életet élünk a szombat fényei mellett.
Tehát ma estefelé – 16 óra 29 perckor , a háziasszony meggyujtja a gyertyákat és elmondja az áldást:
BÁRUCH ÁTÁ ÁDONÁJ, ELOHÉNU MELECH HÁOLÁM, ÁSER KIDSÁNU BÖMICVOTÁV VÖCIVÁNU LÖHÁDLIK NÉR SEL SÁBÁT KÓDES.
HÉBER ERDETIBEN:
ברוך אתה ד', אלוקינו מלך העולם, אשר קדשנו במצוותיו וציוונו להדליק נר של שבת קודש.
Magyarul: Áldott vagy te, örök Istenünk, a világmindenség ura, aki megszentelt bennünket parancsolataival és meghagyta, hogy meggyujtsuk a szent szombat fényeit.
SÁBBÁT SÁLOM
HETI SZAKASZ (2) – BÖSÁLÁCH - 2012
VENDÉGOLDAL
A TENGER KETTÉVÁLASZTÁSA A HOLOKAUSZT UTÁN
IRJA: KÖVES SLOMÓ, RABBI
|
|
2012. február 2., csütörtök
BIRÁK ÉS PRÓFÉTÁK(37)
EGY NÉVTELEN PRÓFÉTA (1Kir 20,13)
Ácháv, Izrael királya, az arámi szomszéddal folytatott háborúiban többször volt veszélyben. Ekkor, három ízben is eljött hozzá egy névtelen próféta (1Kir 20. fejezet), és megmondta neki, mit tegyen, hogy győzzön a nagy túlerővel szemben. Bölcseink ezt a névtelen prófétát az előbb említett Michájhu ben Jimlával azonosítják.
Van aki azzal magyarázza a próféta nevének elhallgatását, hogy ez Ácháv idejében volt, akinek pogány felesége, Izevel, üldözte és megölette a prófétákat, Élijáhut is halálra kerestette. Ezért kellett a próféták személyazonosságát titokban tartani. Jellemző Áchávra, hogy elfogadta és néhol meghallgatta azon próféták tanácsait, akiket felesége meg akart öletni.
BARUCH BEN NÉRIJA, JEREMIÁS ÍRÓDEÁKJA
Baruch ben Nérijá, ben Máchszéja, Jeremiás próféta tanítványa és íródeákja volt. Rási(*) szerint ő és apja is próféták voltak. Ezt Rási a Talmudra(*) alapozza (Megilla 14), de vannak midrási források, amelyek kétségbe vonják ezt.
Baruch Jeremiással együtt fogolyként került Egyiptomba, de utána Nebukodnecár Babilóniába vitette őket, és ott haltak meg. Egy Midrás(*) szerint Baruch élve került az égbe, akárcsak Élijáhu, a nagy próféta (Derech Erec Zuta a). Egyesek szerint Baruch és Jeremiás rokonok voltak és mindketten Ráchávtól, a jerikói bordélyosnőtól származtak, aki a hagyomány szerint betért és Jehósuá feleségül vette. Őnagyságától – a hagyomány szerint – „nyolc kohanita származott, akik próféták is voltak, köztük Nérija, Baruch, Szrájá, Máchszéja, Jeremiás (és apja), Chilkijá, Chánámél és Sálum” (Megilla 14,b).
NÉRIJA (Baruch édesapja)
Azon mondás alapján számít prófétának, hogy a fia is az volt. Ő is Rácháv és Jehósuá leszármazottja volt, (lásd a listát fiánál, Baruchnál).
ÁZÁRJÁ BEN ODÉD
Ászá, Júdea királyának idejében prófétált (2Krón 15,1–2).
Ez az Ászá, Ávijá fia, egy rendes, vallásos király volt, aki őrizte a Tóra alapjait és aszerint élt. Ennek értelmében eltávolította a bálványokat az országból, és amikor rátört az ellenség – Zerách, a néger (etióp?) egymillió katonával és háromszáz harckocsival –, Ászá kérte Örökkévaló Istenét, segítsen, mondván: „Örökkévaló Istenünk, segítsd a gyengét az erőssel szemben, Örökkévaló Istenünk, mert reád támaszkodunk és a nevedben jöttünk (harcolni) ezzel a tömeggel, Örökkévaló Istenünk, mutasd meg nekik, hogy ellened ember nem tehet semmit.” (2Krón 14, 10).
Ászá, akinek fele annyi katonája volt, mint az ellenségnek, (ötszáznyolcvanezer) nagy győzelmet aratott a támadó négerek ellen, üldözte őket; sokan elestek közülük, és sok zsákmányt szereztek.
Ekkor jött Ázárjáhu ben Odéd, akit megszállt az Örökkévaló szelleme, jött, és azt mondta Ászának:
„Hallgassatok rám, Ászá, és egész Júdea, meg Benjámin! Az Örökkévaló veletek lesz, ha ti is vele vagytok! Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. Hosszú ideig élt Izrael igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül, és Tóra (törvény) nélkül. (Ha) nyomorúságában megtért az Örökkévalóhoz, az ő Istenéhez, és ha kereste, megtalálta őt. Azokban az időkben nem volt biztonságban sem a távozó, sem a hazatérő, mert sok baj érte azokat, akik errefelé laktak. Egyik nép a másikat gyötörte, verte egyik város a másikat, mert Isten gyötörte őket mindenféle nyomorúsággal. Ti azonban – legyetek erősek, és ne lankadjatok el, mert cselekedeteiteknek meglesz a jutalma!” (2Krón 15,1–7)
Amikor ezt hallotta Ászá, a próféta szavainak hatására nagy cselekedetre határozta el magát, és kitakarította a bálványokat az országból. (uo.)
ODÉD, Ázárjá édesapja
Ugyanott olvashatunk róla, ahol fiáról (lásd fent). Ő is próféta volt, azon elv alapján, hogy aki fiával – a prófétával – együtt említtetik, az maga is próféta volt (Vájikrá rábbá 6, 6), bár Rási listáján nem szerepel.
ODÉD – PRÓFÉTA ÁCHÁZ IDEJÉBEN
A Krónikák könyvében (2Krón 28,9) találjuk, hogy „Szamáriában volt egy prófétája az Örökkévalónak, a neve Odéd...” A Széder Olám(*) cimű talmudi történelemkönyv (20. fejezetében) a negyvennyolc próféta között említi, bár Rási listáján nem szerepel. Ez a próféta volt az, aki felhívta az izraeli vezetés figyelmét arra, hogy foglyul ejtett testvéreiket Júdeából engedjék haza, amit meg is tettek.
URIJÁHU ben Smájáhu Kirját Jeárimból (lásd Jer 26,20), aki a nagy prófétával egy időben jövendölte meg Jeruzsálem közeli pusztulását.
ELDÁD ÉS MÉDÁD
A pusztaságban prófétáltak (4Móz 11,26–28). A Midrás szerint ők voltak azok, akik felfedték az isteni tervet, miszerint „Mózes meghal és Jehósuá viszi be a népet az országba”. Jehósuá panasz tett rájuk Mózesnél és javasolta, hogy vessék börtönbe mindkettőt, de Mózes megnyugtatta szolgáját, mondván: „Bárcsak az egész zsidó nép próféta lenne”. (uo.)
A hét női prófétát – akik közül csupán Mirjám, Debóra és Chulda voltak „profik” – itt nem említettük. Lásd részletes történetüket Az Ősi Forrás(14) Nők a Bibliában és a Talmudban című kötetben (Budapest, 2005).
V ; G E
2012. február 1., szerda
Magyar zsidó valóság (Folytatás – 3)
Az Emih pozitiv fordulatként értékeli a kompromiszumos
egyezményt és üdvözletét küldi a testvérhitközségeknek
KÖVES SLOMÓ VEZETŐ RABBI ZÁRÓ NYILATKOZATA
Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség a magyar zsidóság történelmi mérföldkövének és pozitív fordulatának értékeli a tegnap aláírt közös megállapodást a zsidó hitközségek között – mondja nyilatkozatában Slomó Köves, az Emih vezető rabbija
Hosszú hónapok óta tartó tárgyalássorozat végére került pont a tegnap létrejött megegyezés által, amely a zsidó közélet demokratizálódása és a hetven éve elpusztított virágzó hitélet és közösségi élet újrateremtése irányába tett jelentős lépés.
Hitközségünk évek óta hangoztatja, mennyire fontos volna, hogy ha az egész magyar zsidóságot megillető, államosított – vissza nem adott – ingatlanok fejében járó kárpótlási támogatás, tevékenységük és társadalmi súlyuk arányában oszlana szét az aktív zsidó közösségek között.
A tegnap lezárult tárgyalássorozat eredményeképpen olyan kompromisszumos megoldást sikerült találni, amely figyelembe veszi a hitközségek finanszírozására nehezedő feladatokat, a MAZSIHISZ költségvetésében szükséges átütemezésekre szánt időt ugyanúgy, mint a zsidóság jövőjét biztosító sokszínű szellemi élet és demokratikus elosztás elveit.
Az EMIH megalakulása óta magánadományokból tartja fent a zsidó közösség reneszánszát nagymértékben elősegítő tevékenységét és intézményrendszerét. Feladataink széles palettáján a legkülönbözőbb tevékenységek szerepelnek a könyvkiadástól a szociális ellátásig, szabadidős tevékenységek szervezésétől az oktatási programokig minden korosztály számára. A Chabad Nevelési és Oktatási Egyesülettel karöltve olyan töretlen népszerűségű programokat hívtunk életre, mint a Zsidó Tudományok Szabadegyeteme vagy a Hanna Klub, melyek nagyban támogatják a közösség magára találását, fejlődését és a pozitív zsidó identitás megerősítését.
Felújítottuk a Lajos utcai zsinagógát, ezzel az eddig inaktív óbudai közösséget is bekapcsoltuk a budapesti zsidó élet vérkeringésébe. Létrehoztunk a főváros szívében egy zsidó oktatási centrumot, mely bölcsődés kortól az általános iskola végéig nyújt színvonalas, két-tannyelvű oktatást tanulóinknak.
A zsidóság, a zsidó felekezetek támogatásárára szolgáló örökjáradéki alapból történő részesedés az EMIH számára felmérhetetlen horizontot nyit tevékenységének kiteljesítésében. Ez az előre kalkulálható forrás biztosítja a továbbiakban jelenlegi programjaink kibontakoztatását és újabb terveink megvalósítását.
Ezek között szerepelnek olyan szociális és kulturális projektek, melyek a magyarországi zsidó közösségeknek további tagjait tudja bevonni a hitéletbe, valamint a már most is aktív tagoknak nyújtanak még színvonalasabb szolgáltatást.
A megállapodás hírét örömmel üdvözölte a nemzetközi diplomácia több befolyásos személye és szervezete, köztük Izrael államának országos förabbija, Yona Metzger is..
Lényegesnek tartjuk mondja Köves rabbi, hogy az ügyet sikerült tárgyalásos, konstruktív módon megoldani, ezért az EMIH nevében köszönetünket fejezzük ki testvérközösségeink: a MAZSIHISZ és a MAOIH, illetve a Magyar Kormány mediáló szervei felé. Őszinte reményünk, hogy ez a közös megegyezés a későbbi, sokrétű, gyümölcsöző együttműködés első lépése lesz.
MAGYAR ZSIDÓ VALÓSÁG (2.FOLYTATÁS)
MITŐL "FÉL" A NÉPSZABADSÁG?
A MAZSIHISZ ELVBEN GYŐZÖTT, MIG A GYAKORLATBAN
KB. 20%-OT VESZITETT MONOPOLISZTIKUS APANÁZSÁBÓL
EGY KIKÉNYSZERITETT EGYEZSÉG ANATÓMIÁJA*
Eichman szelleme lebegett az egyeztetésen *Zoltai
tömeg(?) tüntetéssel és éhségsztrájkkal fenyeget és
Köves"ne legyen cinikus" * Kis szépségflastrom Pferdmájernek. . .
Komédia több felvonásban
***
Ami a dolog hirértékét illeti – azt már tegnap közöltük. A részletek és értékelésük, egy független és objektiv szemlélő szemével nézve:
1) A Mazsihisz (a továbbiakban sipucca) elvesztette 62 éves monopóliumát, amit 1950-ben a kommunista rezsim kényszeritett a zsidókra – az álcázott bolsi, "társutas" Ortutay Gyula közremüködésével.
2) Ebből következik, hogy a magyar ortodoxia visszanyerheti függetlenségét és az Emih(Lubavits) szabadon müködhet és egyenjogú állami támogatást élvezhet.
3) Fentiek müködését a kormány támogatja a Mazsihisz apanázsából ("örökjáradék") lefaragott kb. 20 százalékkal, ami évi 190 millió ft-ot jelent az autonóm ortodoxoknak és évi 150 milliót az Emihnek. Ez utóbbi a következő öt évben évi 10-10 százalékkal növekszik.
4) A sipucca pyrhusi "győzelme" abban nyilvánul meg, hogy a kormány szépségflastromot adott Pferdmájer elnöknek: a szerződés szerint ők az "engedményezők" és ők utalják át az emlitett összegeket a két másik "egyház"nak, négyszer évente, amint azt a kormánytól megkapják.
5) Az Emih és a Maoih tiltakozott a gyámság ellen, nem akart könyöradományt, hanem a legitim támogatást – mint a zsidó örökség részesei és továbbvivői - a kormány kezéből akarták kapni. Azonban, úgy látszik, kénytelenek voltak ebben engedni, mivel a sipucca húzta az időt ("hátha közben a kormány megbukik és jönnek az elvtársak") és közben sikerült az ortodoxiát a tönk szélére juttatnia. Az Emih meggondolását ebben nem ismerjük, de tudjuk, hogy Lubavitsban a tevékenység a fontos (עשייה לעילא) és a sürgős, halaszthatatlan, feladat a magyar zsidóság maradékának megmentése – fontosabb mint presztizs "problémák".
* * *
Igy jött, igy jöhetett, létre a kikényszeritett egyezség. A sipucca hagyott egy kiskaput : a "közgyülés"nek kell appróbálni az alkut és aki ismeri ezeket a közgyüléseket, résztvevőit, az atmoszférát – nem tud elnyomni egy szomorú mosolyt.
Ha nemmel szavaznak – perre kerül a sor, mondja egy kormánytisztviselő, aki már "nagyon unja a sipuccai zsidó virtschaftot", de megesket nehogy nevében idézzem ezt, mert akkor "Brüsszelben leantiszemitázzák Orbánt".
Boritékoljuk hogy megszavazzák, de még mennyire, bár a hétfői, utolsó egyeztetésen, amelyen Pferdmájer tüntetően nem vett részt és sameszát küldte maga helyett – az illető (Zoltai) nagyon harcias volt; Eichmant emlegette (aki legutóbb "igy viselkedett" (mint most a kormány) de Gál kormánybiztos nem sértődött meg, hanem mint egy szakavatott ápoló a hülyegyerekek részére fenntartott óvodában, legyezgette a jelenlevők hiuságát és szeliden mosolygott amikor az emlitett samesz ezrek éhségsztrájkjával fenyegetett, ha elvesznek
az 1.8 milliárdból 20% (azaz húsz százalékot), amit a sipucca mint atyai örökséget kap.
A sipucca az ortodoxiát is megfenyegette, majd levonják amit adtak, majd csinálnak ők kóser húst (egy nyugdijas paraszt-"rabbi" segitségével aki karrierje kezdetén, 40 évvel ezelőtt, neológ sakter akart lenni), majd megbánják ha merészelnek önállók lenni; az iskola épület az ővék, minden az ővék. Az ortodoxia nehéz helyzetben van: egyrészt a sipista fenyegetések , másrészt az izraeli nagy rabbik nyomása "különválni a vétkesektől" – a 140 évvel ezelőtti határozat alapján. Nem irigylésre méltó és a háttérben az amerikai szemétzacskó-gyáros D.M. fenyegető alakja (Zoltai meg is emlitette őt az egyeztetésen) .
A HIVATALOS JELENTÉS
012. január 31., kedd, 18:38 •
Szerző: MTI
Több hónapnyi tárgyalás után megállapodás született a magyarországi zsidó vallási közösségek között a zsidó örökjáradékok idei kifizetésének rendjéről - közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) kedden.
A kormány közvetítésével létrejött megállapodás értelmében a 2012-ben esedékes örökjáradék összegét a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) adja tovább az új egyházi törvény által egyenrangú felekezetként felsorolt többi zsidó felekezetnek - olvasható a közleményben.
Ennek alapján a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközségnek (MAOIH) 190 millió forint, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközségnek (EMIH) pedig 150 millió forint járadékot fizetnek ki a támogatási forrásokból.
A MAZSIHISZ A NÉPSZABADSÁGBÓL TUDJA
Több hónapnyi tárgyalás után megállapodás született a magyarországi zsidó vallási közösségek között a zsidó örökjáradékok idei kifizetésének rendjéről – közli a Mazsihisz hivatalos honlapja, majd átadja a szót a ...Népszabadságnak. Igy sokkal egyszerübb és könnyebb, nem kell mondani semmit, ne szólj szám, nem fáj fejem. Czene Gábor, a zsidóügyi szakértő, tudja mit kell irni hogy a kecske (Pferdmájer) is jóllakjon és a káposzta (a kormány) se haragudjon. Lojális ellenzék-
Tehát:
Czene Gábor / NOL
Kicsit félve írjuk le, de pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a zsidó felekezetek – a kormányzat nem csekély nyomására – egyezségre jutottak a hónapok óta tartó pénzügyi vitában.
A megállapodás legalábbis megszületett: a Mazsihisz a saját költségvetéséből 340 millió forintot ad át a Köves Slomó rabbi vezette EMIH-nek (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) és az Autonóm Ortodox Izraelita Hitközségnek. Minderről Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke tájékoztatta lapunkat.
Azokat az egyházakat, amelyek lemondtak a Rákosi-korszakban államosított ingatlanjaik egy részéről, örökjáradék illeti meg. A járadék összege követi az inflációt. Idén összesen több mint 15 milliárd forintról van szó, ebből mintegy 1,6-1,8 milliárd jut a Mazsihisznek.
Az új egyházi törvény a Mazsihiszen kívül az EMIH-et és az autonóm ortodox izraelita hitközséget is külön egyháznak ismeri el. (Az úgynevezett progresszív irányzathoz tartozó zsidó közösségek nem kapták meg az egyházi státuszt.) A megváltozott helyzetre hivatkozva a kormányzat szerette volna elérni, hogy a Mazsihisz osztozzon a járadék összegén a másik két egyháznak tekintett zsidó szervezettel.
A tárgyalásokat Gál András Levente kormánybiztos kezdeményezte, aki a közelmúltban javaslatot terjesztett elő: a kormánnyal kötendő megállapodás értelmében a Mazsihisznek félmilliárd forintról kellett volna lemondania a többiek javára.
Feldmájer Péter korábban úgy nyilatkozott, hogy a Mazsihisz a saját költségvetéséből hajlandó átadni mintegy 300 millió forintot, de az ingatlanjáradékról szóló eredeti, 1998-as szerződés módosításához nem járul hozzá (és tiltakozik az egyoldalú módosítást célzó kormányzati törekvések ellen).
A legutóbbi tárgyalás viszont már eredményt hozott. Feldmájer közlése szerint a másik két szervezettel aláírt megállapodás értelmében a Mazsihisz 150 milliót enged át az EMIH-nek, 190 milliót pedig az ortodoxiának. A megállapodás határozatlan időre szól, de az EMIH esetében szerepel egy ötéves időtartamra szóló kitétel: ennyi ideig a 150 millió évente tíz százalékkal és az inflációval megnövelt összeggel emelkedik.
---és az integritás
Sikerült olyan megoldást találni, amely nem sérti a Mazsihisz integritását – hangsúlyozta Feldmájer Péter. A megállapodást – tette hozzá – február folyamán még a Budapesti Zsidó Hitközség és a Mazsihisz közgyűlésének is jóvá kell hagynia, ez a feltétele annak, hogy a szerződés hatályba lépjen.
* * *
Egyelőre itt tartunk. Félve kérdezzük – mint a Népszabadság – lesz tolókocsis tüntetés a parlament előtt? Lesz éhségsztrájk?
Vagy a sipucca beletörli az orrát az... integritásba és egy ideig csendben marad?
Csak a jó Isten és két földi képviselője – PF. és Z. tudják...
* * *
A következő rovatban: HOL LehET SPÓROLNI?
A MILLIÓS FIZETÉSEKRŐL, A "MÁLNÁ"RÓL ÉS
A KÜLFÖLDI KÉJUTAZÁSOKRÓL
A TALMUD BöLCSEI
ELIÉZER BEN HIRKÁNOSZ
Jochánán ben Zákkáj egyik legnagyobb tanítványa, a jávnei iskola nagy tudású nesztora, rabbi Josuá vitatársa, a második Rábbán Gámliél sógora - ez volt, egy fél mondatban jellemezve, rabbi Eliézer ben Hirkánosz, akinek rendhagyó élettörténete a Második Szentély pusztulása utáni zsidó élet krónikája is egyben.
Eliézer annak a kevés bölcsnek egyike volt, akik gyermekkorukban nem tanultak Tórát, és meglett férfiként ízlelték meg a zsidó tudomány zamatát. Ebben rabbi Ákivára hasonlít, aki negyvenéves korában ment el a tanházba, hogy megismerje a héber betűket. A hagyományos források elmondják, hogy Eliézer gazdag földbirtokoscsalád sarja volt. Apja, Hirkánosz, nagybirtokos volt, fiai a földet művelték, és a korabeli gazdag parasztok módjára tudatlan, ám háárec zsidók voltak, olyannyira, hogy Eliézer, a legfiatalabb, még a Smá Jiszráélt és az asztali áldást sem ismerte.
Egy szép napon - egyesek szerint 22, mások szerint 28 éves korában - elhatározta, hogy fölmegy Jeruzsálembe, és jesivánövendék lesz. Amikor elmondta tervét apjának, az öreg Hirkánosz kinevette: "Ennyi idős korodban akarsz elkezdeni Tórát tanulni? Inkább nősülj meg: majd a gyerekeidet beírathatod az iskolába!" (Egy másik forrás szerint ekkor már nős volt.)
Ettől kezdve nem volt nyugta az eke mellett, és arról álmodozott, hogy Tórát fog tanulni.
A legenda szerint megjelent előtte Élijáhu próféta, és azt tanácsolta, hogy menjen Jeruzsálembe Jochánán ben Zákkájnak, a Szánhedrin elnökének híres jesivájába. Végül is szántás közben eltört az ökör lába. Ebben Eliézer égi jelet látott, mondván: "Javamra tört el a jószág lába.. . "
Tüstént fogta magát, megszökött, és meg sem állt Ben Zákkáj jesivájáig.. .
* * *
A jesivában kikérdezték, mit tud, ő pedig bevallotta, hogy addig nem tanult semmit, de nagyon szeretne végre tanulni. Jochánán fölvette a jesivába, és maga kezdte el oktatni. Mivel az új növendék semmit sem hozott magával hazulról, nem volt mit ennie, és rossz szagú volt a lehelete.
Rábbán Jochánán megkérte két tanítványát, Josuát és Joszit, a kohánitát, nézzenek utána, hol étkezik az új bócher.
Szégyellte a szegénységét, és mindenkinek mást mondott, de nem sokáig tudta titkolni a helyzetet. Végül elmondta Jochánánnak, honnan és milyen körülmények között jött Jeruzsálembe. Ettől kezdve a mester gondoskodott tanítványáról, aki igen gyors és jelentős előmenetelről tett tanúságot.
Még három év sem telt el, és Eliézer már a mester legnagyobb és legtehetségesebb tanítványai közé számított. Odahaza nemigen törődtek eltűnésével. Amikor apja végrendelkezni akart, testvérei mégis elkezdtek ellene beszélni: lám, Eliézer öregségére magára hagyta őt, nincs segítségére, amikor dolgozni kellene, de persze majd az örökségre megérkezik. . .
Addig duruzsoltak, míg az öreg Hirkánosz kijelentette, hogya következő szombatra fölmegy Jeruzsálembe, és ott, a nyilvánosság előtt fogja kitagadni Eliézert.
* * *
Amikor Jochánán ben Zákkáj megtudta, hogy Eliézer édesapja Jeruzsálembe érkezett, meghagyta, hogy a nép nagyjai közé ültessék, a fiúnak pedig megparancsolta, hogy azon a szombaton ő tartsa a nyilvános előadást. Az öreg Hirkánosz csak állt ott, és nem hitt a szemének meg a fülének: az ő tudatlan legkisebb fia, a paraszt Eliézer, ott áll a Szánhedrin elnöke és a nép nagyjai előtt, és a Tórát magyarázza! Még föl sem ocsúdott, amikor az ősz Jochánán ben Zákkáj homlokon csókolta Eliézert, és azt mondta: "Boldogok lehettek, Ábrahám, Izsák és Jákob, hogy ez az Eliézer a ti utódotok!"
Eliézer fölemelte tekintetét, és meglátta apját. Kérlelte, üljön le, mert nem tudja folytatni az előadást. Az öreg Hirkánosz azonban nem ült le, sőt fölállt egy padra, és az egész gyülekezett előtt kijelentette: "Tudjátok meg, uraim: azért jöttem Jeruzsálembe, hogy Eliézer fiamat kitagadjam, mivel elhagyott engem, és ide jött Tórát tanulni. Most azonban, hogy látom, milyen nagy a Tóra becsülete, kétszer annyit testálok rá, mint testvéreire!"
Erre azonban Eliézer azt mondta, hogy ő nem kért az Örökkévalótól sem gazdagságot, sem földet, sem aranyat és ezüstöt. Ő csak a Tóra-tudást kérte, ezért nem fogad el többet a jussból, mint amennyit a testvérei kapnak. . .
* * *
Egyes vélemények szerint Eliézer kohánita volt. Ezt egy történetre alapozzák. Egy előkelő hölgy föltett neki egy kérdést, amelyre nem akart válaszolni. Megsértette a hölgyet: azt mondta, ne kérdezzen ilyesmit, mert a nők tudománya csak a rokkáig ér, a Tóra tudománya nem nekik való. Fia, Hirkánosz megjegyezte, hogy ezzel az elutasítással évi háromszáz mázsa búzát veszített, amit tized formájában kapott az illető hölgytől.
Mások cáfolják, hogy kohánita lett volna. Ezt azzal támasztják alá, hogy Eliézer volt, aki Josuával együtt koporsóban kicsempészte a halottnak nyilvánított Jochánánt Jeruzsálemből, a kohánitának pedig tilos koporsóhoz nyúlnia.
Olyan tehetséges volt, hogy Jochánán nemcsak öt legnagyobb tanítványa között említi, hanem azt is mondja róla: "Ha Izrael minden bölcse a mérleg egyik serpenyőjében [lenne], Eliézer pedig a másikban, akkor is ő húzná le a mérleget." (Az atyák bölcs tanításai 2,48.) Oly nagyra tartották a ragyogó tehetségű fiatal tudóst, hogy Simeon ben Gámliél, a fejedelem, hozzáadta leányát, lmá Sálomot. Így lett Eliézer ben Hirkánosz a második Rábbán Gámliél, a jávnei fejedelem sógora.
Eltanulta és követte mestere viselkedési normáit, és azt vallotta, hogy soha nem mondott olyasmit, amit nem hallott mestereitől; csakis azt ismerte el, ami az elfogadott háláchá alapján állt.
"A NAGY KIKŐZŐSÍTETT"
Eliézer ben Hirkánosz markáns egyénisége és hajthatatlansága sok bajjal járt. Már a Templom idejében is Jochánán ben Zákkáj egyik legtehetségesebb tanítványának számított, és Josuával együtt a Tóra nagyjai között tartották számon, mint a jávnei iskola egyik vezéregyéniségét. Egyes vélemények szerint a Sámmáj-iskola egyik utolsó mohikánja volt, akinek minden kompromisszumtól eleve elzárkózó gondolkodása kivívta társai ellenszenvét.
Sógora, a második Rábbán Gámliél a centralista vezetés híve volt, aki a nagy pusztulás utáni zilált időkben igyekezett összehangolni a szellemi vezetést, közös nevezőre hozni a halachikus döntéseket, és - egyhangú, de legalábbis többségi határozattal - törvényerőre emeltetni azokat.
Josuá ben Chánánjá esetében láthattuk, milyen kemény kézzel vezette a Szánhedrin üléseit, és mennyire nem volt tekintettel társai érzékenységére, ha a nép és a háláchá egységéről volt szó: ez, mint már tudjuk, végül is palotaforradalomhoz vezetett.
Eliézer nem támogatta a fejedelem centralista törekvéseit. Amikor úgy érezte, hogy igaza van, nem volt hatalom, amely eltántoríthatta volna véleményétől. Így történt a nevezetes "kígyós kályha" vitájában is, aminek az lett a következménye, hogy társai, a jávnei bölcsek, kiközösítették. . .
* * *
Az ominózus vitában arról volt szó, hogy lehet-e a szétszedett, majd újra fölépített cserépkályha - rituális értelemben - tisztátalan. A Talmudban, ahol az eset le van írva, "kígyós kemencének" nevezik az ilyen, átrakott kemencét. Rabbi Eliézer a többi bölccsel ellentétben azt állította, hogy a kályha nem lehet tisztátalan. Érvek sorával hozakodott elő, de nem hallgattak rá, és leszavazták véleményét. Eliézer annyira biztos volt igazában, hogy természetfölötti bizonyítékokhoz folyamodott, végül kifakadt: "Jöjjön hát az égből a bizonyosság!" S íme, égi hang hallatszott: "Mit akartok rabbi Eliézertől, akinek véleménye mindenütt döntő a háláchában?"
Azt lehetne hinni, hogy a jávnei tanházban elfogadták az égi hang döntését. De nem így történt: rabbi Josuá, Eliézer társa és testi-lelki barátja fölugrott, és ellenvéleményt jelentett be. "Nem a mennyben van [a Tóra]. . ." - idézte aBibliát (5 Mózes 30,12), bizonyitandó, hogy miután Isten nekünk adta a Tórát, a bölcsek kötelessége és joga a Tóra alapján, de saját hatáskörükben pászkenolni. A Tórában le van írva, hogy a többség véleménye a döntő, amit még az "égi beavatkozás" sem másithat meg.
A Talmud hozzáteszi, hogy "aznap elégették mindazokat a tárgyakat", amelyeket Eliézer ily módon "tisztázott", vagyis gyakorlatilag megsemmisítették döntését. Megvitatták a bölcs viselkedését, és megszavazták kiközösítését (Bavá Meciá 59). Fölmerült a kérdés, ki hozza tudomására a tragikus döntést, hiszen senki sem tolakodott, hogy elsőként közölje vele a hírt.
Végül rabbi Ákivá jelentkezett, mert úgy vélte, elég tapintatosan el tudja intézni a dolgot. Fekete ruhát öltött, a kiközösítettek öltözékét vagyis úgy viselkedett, mintha őt közösítették volna ki -, elment Eliézerhez, és négy rőfnyire tőle ült le. Eliézer megkérdezte, mi történt. Ákivá így válaszolt: "Mester, úgy tűnik, társaid eltávolodtak tőled. . ." A bölcs megtépte a ruháját, levetette a cipőjét, leült a földre, majd elsírta magát. . .
A Talmud elmondja, hogy az eset súlyos következményekkel járt: "Az egész világon egyharmadával csökkent a búza-, az árpa- és az olajbogyótermés. Mások szerint még az asszonyok keze alatt is megromlott a kelt tészta." Egy tanaita forrásból azt is tudja a Talmud, hogy azokban a napokban itéletidő volt: "Ahová Eliézer csak nézett, minden felperzselődött . . ."
A második Rábbán Gámliél nem sokkal ezután hajón Rómába indult. Hajója viharba került, és majdnem elsüllyedt. Gámliél, aki úgy gondolta, Eliézer miatt sújtja az ég haragja, így imádkozott: "Világ Ura! Nyilvánvaló előtted, hogy nem a magam vagy a családom dicsőségére tettem, amit tettem, hanem a Te neved megszentelésére, hogy ne legyen széthúzás Izraelben!" A tenger nyomban elcsöndesedett. . .
Érdemes megjegyezni, hogy az Eliézer kiközösítését megelőző vitában nem szerepel a fejedelem, Gámliél neve: a vitát jó barátja, Josuá folytatja az egységbontóval. Úgy látszik, Gámliél tanult a puccsból. . .
Hyman viszont azt bizonyítja, hogy ez a kiközösítés jóval a palotaforradalom előttt történt, mivel ott nem emlitik Eliézert mint Gámliél utódjelöltjét.
* * *
A Talmud elbeszéli: amikor rabbi Nátán sok évvel később találkozott Élijáhu prófétával, megkérdezte tőle, hogyan reagált az Örökkévaló a példátlan vakmerőségre, hogy Josuá egy Tóra-idézettel válaszolt az égi hangra. "Az Örökkévaló mosolygott, és azt mondta: »Legyőztek a fiaim! Legyőztek a fiaim!«" - válaszolta Élijáhu. (Bává Meciá 59.)
* * *
Eliézert a Talmud "nagynak", Eliézer HáGádolnak nevezi, egyrészt mert nagykorában kezdett a tanulásba, másrészt nagy tudása és emberi nagysága miatt. A tragédia is nagy volt, amikor kiközösítették.
A kiközösítés után Eliézer elhagyta Jávnét, és visszavonult Ludra, ahol tovább oktatott jesivájában. Vannak, akik ebből arra következtetnek, hogya kiközösítés nem volt teljes, csak azt akarták elérni, hogy Eliézer ne bomlassza tovább a Szánhedrin egységét.
Egy talmudi legenda szerint felesége, Imá Sálom attól tartott, hogy férje előbb-utóbb kiimádkozza Gámliél megbüntetését, s ezért nem engedte arcra borulni a Táchnun ima közben. Egyszer az asszony tévedett: azt hitte, hogy Ros Chodes, újhold napja van, amikor nem mondják ezt a könyörgő imát. Amikor észrevette, hogy Eliézer arcra borult ima közben, fölkiáltott:"Megölted a fivéremet! . . ."
Nemsokára hírt hoztak a jávnei fejedelmi palotából: Rábbán Gámliél elhunyt. . . (Bává Meciá 59.)
A KERESZT ÁRNYÉKÁBAN
Példás családi élete szinte aszketikus volt. Egyszer megkérdezték Imá Sálomot, vajon mitől olyan gyönyörűek a gyermekeik, s az asszony erkölcsös, minden élvhajhászástói mentes családi életükkel indokolta ezt. Az idős korára megözvegyült Eliézert még jobban megviselte társai ellenségessége, akik nem voltak hajlandók visszavonni kiközösítését. Öreg édesanyja rábeszélte, hogy vegye feleségül húga leányát. Eliézer eljegyezte a kiskorú lányt, s mikor az felnőtt, összeházasodtak. Fiatal felesége egy fiúval ajándékozta meg, akit nagyapja után Hirkánosznak neveztek el.
Eliézer nagyon szigorúan, Sámmáj normái szerint értelmezte a háláchát.
Egyesek szerint ezért nevezték Sámutinak; mások úgy vélik, ez a név a kiközösítésre utal (a sámtá "bojkottot" jelent). Magánéletében is igen szigorú elveket követett, főként a bálványimádást és az idegen kultúrák követését ítélte el élesen. Ezért volt meglepő - és tragikus - az az eset, amely éppen a kereszténységgel kapcsolatban történt meg vele.
A Talmud (Ávodá Zárá 16) írja: "Amikor Eliézert eretnekséggel vádolták, a nyilvános tárgyaláson a római ügyész megrótta, amiért nyilvánvaló szamárságokkal foglalkozik. Eliézer így válaszolt: »Bízom az igaz Bíróban!« A római azt hitte, róla beszél - holott Eliézer Istenre hivatkozott, az igazságos Bíróra, aki mindenkit tettei szerint itél meg -, és fölmentette [mondván, hogy bizonyára tévedés az egész]." (Toszeftá, Chulin 2.)
A rómaiak úgy üldözték az első keresztényeket, mint majd később azok a zsidókat. A zsidók eretnek szektának - minimnek - tartották a kereszténység követőit, és a bölcsek tartózkodtak a velük való kapcsolattól.
Eliézerről elterjedt, hogy együtt látták egy keresztény propagandistával, s ezért tartóztatták le.
Fölmentése után sokáig kínozta őt a gondolat, hogy a pogány rómaiak eretnekséggel vádolták: valósággal lelki beteg lett. Rabbi Ákivá, a nagy diplomata végül segített rajta: tapintatosan eszébe juttatta, hogy mi adhatott okot a gyanúra. Eliézer egyszer Cipori galileai városkában találkozott a Skániá falubeli Jákobbal, aki Jézus nevében talmudi stílusú és logikájú Tóra-magyarázatot adott elő. Ez megnyerte a tetszését, s miután ezt meg is mondta, mintegy legitimálta az eretnekeket, akiknek eszméin később a zsidóság halálos ellenségei nőttek föl. . .
Valószínű, hogy ez az eset is Eliézer kiközösítése előtt történt, hiszen tanítványai - élükön Ákivával - meglátogatták és vigasztalták őt.
Egyébként a középkori pápai cenzúra hatalmi szóval, önkényesen kitörölte a Talmudból azt a részt, amelyben Jézus meg van említve.
* * *
Amikor az öreg Eliézer beteg lett, tanítványai meglátogatták, fittyet hányva a sok-sok évvel azelőtt általuk hozott kiközösítési határozatnak. Lehet, hogy több ilyen látogatásra is sor került, mert több talmudi változatban ismerjük a történetet.
Az egyik szerint halála napján mentek el hozzá. Eliézer egész nap tfilinben ült a szobájában. Közeledett a péntek este, és Hirkánosz fia bement, hogy segítsen levetni a tfilint, amelyet szombaton nem használnak. Amikor - szellemi képességeinek teljes birtokában - kiküldte fiát, a bölcsek bementek, és négyrőfnyire tőle leültek.
"Minek jöttetek?" kérdezte a bölcs. "Tórát tanulni!" "Miért nem jöttetek eddig?" "Nem értünk rá. . ." - felelték. Erre a tapintatosnak szánt cinikus válaszra, Eliézer megjegyezte: csodálkozna, ha társai ágyban, párnák közt halnának meg. . .
Ákivá megkérdezte, mi lesz az ő sorsa. Azt a választ kapta, hogy halála keservesebb és fájdalmasabb lesz, mint társaié. Később halachikus kérdéseket tettek föl a mesternek. Amikor az egyik kérdésre azt felelte: "Tiszta. . .", kilehelte lelkét. Josuá rögtön azt mondta: "Föloldódott a fogadalom!", vagyis véget ért a kiközösítés.
Ákivá ekkor már nem volt ott. Szombaton este találkozott a Készáriáról Lud felé induló temetési menettel, s véresre marcangoIta magát fájdalmában. Elisát, Élijáhu próféta tanítványát idézte, aki így kiáltott mestere mennybemenetele láttán: "Atyám! Atyám! Izrael harci kocsijai és lovasai!" (2 Királyok 2,12.)
Jonátán ben Uziél úgy magyarázta ezt: "Többet tettél Izraelért imáiddal, mint a harci kocsik és a lovasok!" Ákivá még azt is mondta: "Jaj nekem: sok az aprópénzem, és sehol egy pénzváltó, hogy beválthatnám!" Ez átvitt értelemben azt jelenti, hogy sok kérdése van, de Eliézer halálával nincs, aki megválaszolná őket. . . (Szánhedrin 68.) A Jeruzsálemi Talmud (Szotá) szerint Eliézer tudta, hogy meg fog halni: figyelmeztette háza népét, hogy üritse ki a házat, nehogy a holmik a holttesttől tisztátalanokká váljanak, és kérte, készítsenek elő széket mesterének, Jochánán ben Zákkájnak. . .
Más helyütt (Bráchot 28) a Talmud elmondja, hogy egy ilyen látogatás során a tanítványok kérték Eliézert, mondjon nekik valamit, amivel életbölcsességüket gyarapíthatják. Ezt mondotta: "Nagyon ügyeljetek társaitok érzékenységére. Tartsátok távol fiaitokat a logika bukfenceitől, [de] ültessétek őket bölcsek közé [hogy elsajátíthassák gondolkodásmódjukat], és imádkozás közben tartsátok szem előtt, kinek imádkoztok. . . "
Egyszer négyen mentek hozzá látogatóba: rabbi Tárfon, rabbi Josuá, rabbi Eleázár ben Ázárjá és rabbi Ákivá. Mindegyikük megpróbált valami szépet, vigasztalót mondani a haldokló mesternek. Tárfon azt mondta:
"Jobb vagy te Izraelnek, mint az esőcsepp!" (Tudvalévő, hogy ErecJiszráél igen sokat kínlódik eső híján.) Josuá így szólt: "Jobb vagy te Izraelnek, mint a Nap fénye!" Eleázár így dicsérte: "Jobb vagy hozzánk, mint apánk és anyánk [mert ők csupán segítettek erre a világra jönnünk, de a tőled tanult Tóra a túlvilágot nyitja meg előttünk]. . . "
Rabbi Ákivá alig hallhatóan két szót suttogott: "Kedvesek a szenvedések [az Örökkévaló előtt]..." (Szánhedrin 101.)
Bölcseink mély értelmű mondattal zárták le Eliézer életművét: "Eliézer halálával elrejtetett a Tóra [a Jeruzsálemi Talmud változata szerint »a bölcsesség könyve«]. . . "
Eliézernek tulajdonítják a Pirké d'rábi Eliézer című, midrási jellegű könyvet, a Biblia kanonizálása utáni első írásművek egyikét. Hosszú életet élt le: már a Szentély pusztulása előtt nagy tekintélyű tudós volt, és Hyman szerint a Bár Kochbá-Iázadás leverése után hunyt el, mintegy százéves korában. Halálával egy fejezet zárult le a véráztatta zsidó történelemben.. .