2014. szeptember 8., hétfő

A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – KI TÁVÓ(2)

 

  ZSIDÓNAK LENNI ÉS AKKÉNT VISELKEDNI

"Az Örökkévalóval megmondattad ma - - - és az Örökkévaló megmondatta veled----"

  (5.Mózes, 26, 17-18)

 

         Az idézett két vers szakaszunkban kifejezi  azt a csodálatos kapcsolatot amely az Örökkévaló és a zsidó nép között fennáll. Az első azt mondja:"Az Örökkévalóval megmondattad (vagy megigértetted )ma, hogy Ő lesz a te Istened, és te jársz az Ő útjain, megtartod  törvényeit,parancsolatait és rendeleteit---"

Az utána következő vers pedig azt mondja, hogy "az Örökkévaló megmondatta (vagy megigértette) veled ma hogy te leszel az ő tulajdon népe amint megigérte neked és hogy megtartod minden parancsolatát" (5.Mózes, 17-18).

 

   Ezt a szakaszt – Ki Távó – mindigis Elul havában olvassuk fel szombaton a templomokban. Elul számértékben az Áni Lödodi Vödodi Li אני לדודי ודודי לי

kezdőbetüit adja. Ez egy vers az Énekek Énekéből(      ) amely azt jelenti szószerinti forditásban "én a szerelmesemé (vagyok) és a szerelmesem az enyém". (Ez persze, mint az egész "Énekek" a  zsidó hagyomány szerint allegórikus formában értendők). A Máhárs"á (középkori talmudista  (     )erre megjegyzi, hogy a fenti versek is ebben a formában értendők: először mi  mi fordulunk az Örökkévalóhoz ("megmondattad) és azután fordul Ő felénk (megmondatta) veled.

 

  ERŐS KAPCSOLAT

 

            Ezekben a versekben nyilt utalás van az ember küzdelmére rossz ösztönével és az élet csábitásaival, kihivásaival és ebben fokozatokkal, kérdés és felelettel.

 

  Előfordul hogy a zsidó ember megfeledkezik magáról és az Örökkévalóval való kapcsolatáról,elfeledi zsidóságát migcsak kivülről nézve úgy tünik, hogy semmi különbség közte és egy gój között.

 

    Azonban mikor elérkezik Elul, a megtérés és a könyörület hónapja, eszébe juttatják elsősorban a kapcsolatát az Örökkévalóval, Izrael istenével. "Az Örökkévalóval megmondattad ma - - - és az Örökkévaló megmondatta veled----"

  (5.Mózes, 26, 17-18. Rási helyszini értelmezése szerint a "megmondattad" האמרת szószerint elválasztást, elkülönülést (is) jelent, vagyis azt mondják ("Fentről") a zsidó embernek: te el vagy  kükönitve a népektől. Te örökre az Örökkévalóé vagy.

 

    BENSŐ VÁGYAKOZÁS

 

       Azonban van úgy hogy ez nem elég. A rossz ösztön képes továvv sábitani az embert  a világ hivságaira, még ha a zsidó ember már tudja is, hogy el van választva a gójoktól. "Igaz, mondhatja a rossz ösztön – igaz hogy te zsidó vagy és kapcsolatban állsz az Örökkévalóval" –folytatja – oké, de ez nem jelenti azt hogy nem élvezheted a világ kinálta gyönyöröket!"

 

 Erre jön a válasz a vers második részében "Ő lesz a te Istened, és te jársz az Ő útjain" - - - - - valamint "te leszel az ő tulajdon népe...".

 Kell hogy a zsidó ember erős vágyakozást érezzen az Örökkévaló iránt, sóvárgást mindig vele lenni és ha igy van – magától alakul úgy hogy rajta kivül nincs helye semminek.

 

     "ÚTJAIN HALADNI" – NAP MINT NAP

 

        Azonban még ez az erős kötelék sem lehet elág, mivel hiányzik belőle a gyakorlati elkötelezettség. Mivel a lelkesedés és az Örökkévaló iránti sóvárgás maradhat az elméleti szinten és elmulaszhatja annak átvitelét a mindennapi, gyakorlatba.

 

Lehetséges hogy valaki erős kapcsolatot érez zsidó identitásával, de nem érzi szúkségét hogy kifejezésre jusson mindennapi életében a nem idológiai, hanem gyakorlati sikon.

 

 Ezért folytatja a Tórafenti verset úgy hogy "---te jársz az Ő útjain és betartod parncsolatait...." (uo), azaz, a megtérési hajlandóságot le kell "forditani" a gyakorlar nyelvére. Nap mint nap kell "útjain haladni", ami nem filozófia, hanem valóság.

 

    Ugyanez a gyakorlat jelenik meg, utalás formájában, abban a zsoltárversben is, amit Elul havában mondunk. Először maga a kapcsolat az Örökkévalóval –"Az Örökkévaló fényem és segitségem---". Utána – a vágyakozás együtt lenni Vele:"Csak egyet kértem Tőle- - - -hogy az Ő házában tartózkodhassam örök életemben---", majd a végén, részletekre menően "lássam jóságát és  felkereshessem szentélyét..." (Zsolt, 27, fejezet).

 

 (Likuté Szichot, 9.kötet, 169 ol

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése