Miért választotta Dávid királyunk büntetésként a pestist?
Járvány – héberül m á g é f á – a zsidó forrásokban, lehet egy fertőző betegség következménye, de gyakran, látszólag minden előzmény nélkül, mint Isten büntetése jelenik meg.. Tudjuk, hogy állatbetegségek, mint a száj, köröm és pata fertőzés a marháknál, nemegyszer az embert, főleg gyerekeket, is megtámadják, akik a fertőzött állat tejét isszák.
Az elmult években dúló madárinfluenza, amely egy globális járvány jellegét öltötte, nem jelenik meg az ősi forrásokban ezen a néven. Az ókorban a járvány gyüjtőnéven elsősorban a pestist értették. Ez ragályos volt, gyógyithatatlan és rengeteg áldozatot követelt. Ez az állapot fennállott a sztreptomicin megjelenéséig.
Az egyiptomi tiz csapás ötödike volt a pestis, amely elpusztitotta az egyiptomi nyájakat (2. Mózes, 9. fejezet), de az emberekre nem terjedt át. A pestis egyébként hasonlóképpen terjed mint a most dúló influenza: patkányok és egyéb rágcsálók által terjesztett bacillus állatokat – jelen esetben szárnyasokat - támad meg és onnan, mutációval, emberekre is átterjed.
A Tórában majd a próféták könyveiben emlitett m á g é f á (járvány) nem mindenütt jelent pestist. Ahol nem az ismert betegségről van szó – ott istencsapást jelent, ami több formában jelentkezhet. Ezzel szemben, ahol pestisről van szó ( D e v e r héberül), ott ez a betegség majdnem mindig járvány formájában jelentkezik. A responsumokban találjuk, hogy a járvány (mágéfá) nem egyszer kolera formáját öltötte.
Modern biblia-kutatók szerint a filiszteus városokban kitört járvány – amikor fogságba ejtették az isteni Frigyládát és benne a kőtáblákat (1. Sámuel, 5-6) – egyfajta pestis volt. Erre utalnának az ott többször emlitett egerek (patkányok), amelyek eszerint a betegséget terjesztették. Ezzel szemben a próféták figyelmeztetéseiben a d e v e r lehet mindenféle csapás, mivel együtt emlittetik az éhséggel és a karddal. Jeremiás könyvében hússzor emliti a Devert, mig Ezékiél 15 alkalommal.
Amikor Dávid királyunk elhatározta, hogy népszámlálást tart – mert tudni akarta hány katonája van – büntetésből járvány pusztitott, amibe belehalt 70 ezer ember. (2. Sámuel, 24). Ugyanis a Tóra (és a Halacha) tiltja a fölösleges, oktalan népszámlálást (lásd Naftali Kraus, Az Ősi Forrás (15): Mit mond a Halacha (209-213 ol'), Budapest, 2005, Adoc-Semic kiadás.)
***
A háttér érdekes: Gád, a próféta, eljött Dávidhoz és Isten nevében választást ajánlott fel neki a büntetés formáját illetően: vagy hét év éhinség, vagy háboru, melynek során három hónapon át menekülnie kelljen ellenségei elől, vagy három napos pestis járvány dúl az országban (uo. 12-13).
Dávid az utóbbit választotta.
Miért?
A Midrás tudja.
Ugyanis Dávid válasza a prófétának úgy szólt hogy "Nagyon fájdalmas ez (a választás) nekem, (vagy: "nagyon nehéz helyzetben vagyok); (de) inkább essünk Isten kezébe, mert nagy az ő irgalma, csak ember kezébe ne essem!" (uo. 14).
A Midrás elárulja milyen meggondolás alapján döntött Dávid. A nehéz helyzetben lévő király, talán igy morfondirozott:
Ha a háborut választom, azt fogja a nép mondani: hát persze, Dávid válogatott hadfikkal van körülvéve, nem ő fog meghalni a háboruban hanem mi.
Ha az éhinséget választom, azt fogják mondani: persze, Dávid magtárai tele vannak, ő nem fog éhezni hanem mi. Ezzel szemben a járvány mindenkit egyformán érint: szegényt és gazdagot, erőseket és gyengéket... (Jálkut Simoni, Nách, 465 és Midrás Thillim, 17, 4) Ezen populista de "demokratikus" meggondolás alapján esett a járvány (pestis, más forditásban dögvész) áldozatául 70 ezer zsidó.
***
A Talmud bölcsek tudták, hogy ragályos betegségek legyek által terjednek. A betegeket elkülönitették, ezt már a Tóra előirja, amikor karanténba téteti a ragályos bőrbetegeket. Már Smuél az amorita, kijelentette, hogy a kéz és lábmosás többet ér minden gyógyszernél..
A Misna ( Táánit, 18,a) igyekszik diagnozálni, mikortól számit a pestis járványnak és meddig egyszerü, egyedi betegségnek: Ha egy 500 fönyi helységben három egymást követő napon három beteg meghal - akkor az már járvány jelleget ölt (ugyanez a helyzet, proporcionálisan, nagyobb helységekben is – Sulchán Áruch, Orách Chájjim, 576, 1-2, a Mágén Ábrahám megjegyzése). Maimonidés szerint az 500 lélek alatt felnőtt férfiak értendők.
A talmudi korokban böjtöt rendeltek el, ha járványveszély fenyegetett, de "napjainkban nem böjtölnek, mert a böjt gyengiti a szervezetet és ez nem ajánlatos járványos megbetegedés esetén" (S"Á, uo.)
Egy másik Misna szerint (Atyák, 5 fejezet ,8) "pestis jön a világra büntetésként olyan vétkekre, amelyekre a Tóra halálbüntetést ir elő, de nem kerültek biróság elé..."
***
Volt amikor a zsidók kétszeresen szenvedték meg a járványokat. Igy történt a 14. században, (1348 – 1351), amikor Európában a "fekete halál" pusztitott, amelynek a lakosság kb. fele áldozatul esett. A zsidók is megbetegedtek, de köztük sokkal kisebb volt a halálozási arányszám, mivel higiénikusabban éltek, rendszeresen fürödtek, mosakodtak, nem volt olyan kis zsidó település vagy gettó ahol ne lett volna mikve (rituális fürdő). A szeretet vallásának hivői, erre, papjaik sugallatára, elhatározták, hogy a zsidók mérgezték meg a kutakat, folyókat – hiszen ime ők nem halnak meg a járványtól – és jöhetett a pogrom, a rituális gyilkosságok sorozata. Hatodik Kelemen pápa ugyan közhirré tétette, hogy a vád teljesen alaptalan, de a nép és uszitói, jobban tudták...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése