A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL -. NICÁVIM(2)

      NEM AZ ÉGBEN VAN!

  "Nem utólérhetetlen neked és nincs messze, nem az égben van----és nem a tengeren túl..."

      (5. Mózes, 30, 11-13)

 

      Szakaszunk közli minden korok zsidó emberével milyen könnyü a Tórát megtanulni, elsajátitani és betartani. Nem kell felmenni érte az égbe  vagy tengeren túlra, hanem "nagyon közel van hozzád ez a dolog, a szádban és a szivedben hogy megtegyed"(uo).

 

     Vannak helyek ahol a Tóra rébuszokban beszél, illetve túlzásra ragadtatja magát, mint az ahogy a kiküldött kémek ábrázolták Erec Jiszráélt, mondván hogy ott láttak "nagy és megerősitett városokat az égben"(vagyis égig érőket"), amire Rási már a helyszinen mondja, a Midrást idézve, hogy ez túlzás –guzmá(5.Mózes,1,28).

 

 Itt azonban n em beszél a Tóra a túlzás nyelvén és akkor mit jelentsen az hogy a Tóra nem az égben van? Hát gondolhatnánk hogy ott van_

 

      A GALUTI ZSIDÓK

 

         Ezek a versek itt az előző passzushoz kapcsolódnak ahol a Tóra elörevetiti a zsidó nép száműzetését. Ott is megjelenik a "ég" mint a nagy távolság kifejezője:"Ha eltaszitottjaid az ég szélén is lesznek..."(uo. 30, 4) ami azt jelentheti hogy nagyon távol, messze lesznek. Igy az "ég" a nagy távolságot jelzi, mint a távolság az ég és a föld között-

 

   Ebből az tünik ki hogy szakaszunk azokhoz a zsidókhoz szól, kik messze távoli számüzetésben vannak. Ezek azt hihetik, hogy mivel olyan meszira vannak az Országtól mint az ég a földtől – előbb fel kell menniék az égbe, vagyis  erecbe kell jutniuk és csak azután és csak ott , rudják tartani a Tórát és parancsolatait. Ezeknek mondja a Tóra hogy "nem az égben van", a Tóra  és parancsolatai betartsának lehetősége, nemcsak messze, Erecben van, hanem az közel van minden zsidóhoz, még aki a legtávolabb galtban van, ahhoz is.

 

           MESSZE ÉS KÖZEL

 

       Elméleti sikon és mélyebb értelemben azt lehet mondani, hogy ez áll arra a zsidóra is, aki távol van szellemi szempontból. Ő olyan mélyen belesülyedt a galut mocsarábam hogy az ő szemében a Tóra és a parancsolatok mintha az "égben lennének", vagy legalább a "tengeren túl"

 

Ezeknek  mondja a Tóra, hogy "ez a micva" vagyis a megtérés micvája, ami az előző  versben van(uo, 10) "...ha megtérsz az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez, teljes sziveddel és lelkeddel" – ez  egyáltalán nincs messze tőled. A megtérés, még akinek aki lehanyatlott és eltávolodott is – nem az "égben van" és nem "tengerentúlon", hanem "nagyon közel van az hozzád!"

 

            LERÁNTANI A LEPLET

 

    Mindazonáltal, ez az ember annyira eltávolodott, hogy lehet azt mondani neki hogy ő közel van?

 

Ez abból kifolyólag, hogy igazából a Tóra és a parancsolatok nincsenek – nem is lehetnek – messze a zsidó embertől. Minden zsidó ragaszkodó kapcsolatban van az Örökkévalóval. Tórájával és parancsolataival. Ez az ő igazi énje.

 

      Az egyetlen dolog amit tennie kell, az levenni a leplet, az álarcot, ami elválasztja őt igazi, valós mibenlététől. Ekkor kiderül neki,, hogy igazából soha nem volt "messze", hanem ellenkezőleg, a Tóra és a parancsolatok mindigis is közel voltak hozzá "nagyon"; igencsak közel hiszen ez az igazi énje. Ha lerántja a leplet igazi énjéről, ami elválasztja őt attól – akkor látni fogja mennyire könnyü visszatérni az Örökkévalóhoz, és akkor "azonnal meg lesznek váltva" (Maimonidés, Hilchot Tsuvá 7,5) az igazi és teljes megváltással.

 

 (Likuté Szichot, 34. kötet, 167 ol')

A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – KI TÁVÓ(2)

 

  ZSIDÓNAK LENNI ÉS AKKÉNT VISELKEDNI

"Az Örökkévalóval megmondattad ma - - - és az Örökkévaló megmondatta veled----"

  (5.Mózes, 26, 17-18)

 

         Az idézett két vers szakaszunkban kifejezi  azt a csodálatos kapcsolatot amely az Örökkévaló és a zsidó nép között fennáll. Az első azt mondja:"Az Örökkévalóval megmondattad (vagy megigértetted )ma, hogy Ő lesz a te Istened, és te jársz az Ő útjain, megtartod  törvényeit,parancsolatait és rendeleteit---"

Az utána következő vers pedig azt mondja, hogy "az Örökkévaló megmondatta (vagy megigértette) veled ma hogy te leszel az ő tulajdon népe amint megigérte neked és hogy megtartod minden parancsolatát" (5.Mózes, 17-18).

 

   Ezt a szakaszt – Ki Távó – mindigis Elul havában olvassuk fel szombaton a templomokban. Elul számértékben az Áni Lödodi Vödodi Li אני לדודי ודודי לי

kezdőbetüit adja. Ez egy vers az Énekek Énekéből(      ) amely azt jelenti szószerinti forditásban "én a szerelmesemé (vagyok) és a szerelmesem az enyém". (Ez persze, mint az egész "Énekek" a  zsidó hagyomány szerint allegórikus formában értendők). A Máhárs"á (középkori talmudista  (     )erre megjegyzi, hogy a fenti versek is ebben a formában értendők: először mi  mi fordulunk az Örökkévalóhoz ("megmondattad) és azután fordul Ő felénk (megmondatta) veled.

 

  ERŐS KAPCSOLAT

 

            Ezekben a versekben nyilt utalás van az ember küzdelmére rossz ösztönével és az élet csábitásaival, kihivásaival és ebben fokozatokkal, kérdés és felelettel.

 

  Előfordul hogy a zsidó ember megfeledkezik magáról és az Örökkévalóval való kapcsolatáról,elfeledi zsidóságát migcsak kivülről nézve úgy tünik, hogy semmi különbség közte és egy gój között.

 

    Azonban mikor elérkezik Elul, a megtérés és a könyörület hónapja, eszébe juttatják elsősorban a kapcsolatát az Örökkévalóval, Izrael istenével. "Az Örökkévalóval megmondattad ma - - - és az Örökkévaló megmondatta veled----"

  (5.Mózes, 26, 17-18. Rási helyszini értelmezése szerint a "megmondattad" האמרת szószerint elválasztást, elkülönülést (is) jelent, vagyis azt mondják ("Fentről") a zsidó embernek: te el vagy  kükönitve a népektől. Te örökre az Örökkévalóé vagy.

 

    BENSŐ VÁGYAKOZÁS

 

       Azonban van úgy hogy ez nem elég. A rossz ösztön képes továvv sábitani az embert  a világ hivságaira, még ha a zsidó ember már tudja is, hogy el van választva a gójoktól. "Igaz, mondhatja a rossz ösztön – igaz hogy te zsidó vagy és kapcsolatban állsz az Örökkévalóval" –folytatja – oké, de ez nem jelenti azt hogy nem élvezheted a világ kinálta gyönyöröket!"

 

 Erre jön a válasz a vers második részében "Ő lesz a te Istened, és te jársz az Ő útjain" - - - - - valamint "te leszel az ő tulajdon népe...".

 Kell hogy a zsidó ember erős vágyakozást érezzen az Örökkévaló iránt, sóvárgást mindig vele lenni és ha igy van – magától alakul úgy hogy rajta kivül nincs helye semminek.

 

     "ÚTJAIN HALADNI" – NAP MINT NAP

 

        Azonban még ez az erős kötelék sem lehet elág, mivel hiányzik belőle a gyakorlati elkötelezettség. Mivel a lelkesedés és az Örökkévaló iránti sóvárgás maradhat az elméleti szinten és elmulaszhatja annak átvitelét a mindennapi, gyakorlatba.

 

Lehetséges hogy valaki erős kapcsolatot érez zsidó identitásával, de nem érzi szúkségét hogy kifejezésre jusson mindennapi életében a nem idológiai, hanem gyakorlati sikon.

 

 Ezért folytatja a Tórafenti verset úgy hogy "---te jársz az Ő útjain és betartod parncsolatait...." (uo), azaz, a megtérési hajlandóságot le kell "forditani" a gyakorlar nyelvére. Nap mint nap kell "útjain haladni", ami nem filozófia, hanem valóság.

 

    Ugyanez a gyakorlat jelenik meg, utalás formájában, abban a zsoltárversben is, amit Elul havában mondunk. Először maga a kapcsolat az Örökkévalóval –"Az Örökkévaló fényem és segitségem---". Utána – a vágyakozás együtt lenni Vele:"Csak egyet kértem Tőle- - - -hogy az Ő házában tartózkodhassam örök életemben---", majd a végén, részletekre menően "lássam jóságát és  felkereshessem szentélyét..." (Zsolt, 27, fejezet).

 

 (Likuté Szichot, 9.kötet, 169 ol

77 micvA  A HETI SZAKASZBAN

AZ ANYAMADÁR -ÉS A JÓ VISELKEDÉS

Micvákban különösen gazdag szidrát olvasunk a héten, hiszen nem kevesebb, mint

hetvennégy parancs (27 tevőleges, 47 tiltó) található a hetiszakaszban. Ezek közül 

kiemelkedik az anyamadár elküldésének előírása, éspedig azért, mert az evilági jutalom 

lehetősége merülhet fel az olvasóban: 

"Ha madárfészek kerül eléd az úton, valamelyik fán vagy a földön, fiókák vagy tojások, 

és az anya ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne vedd el az anyát a fiókákkal együtt. 

Bocsásd el az anyát, a fiókákat elveheted, hogy jó dolgod legyen és hosszú életű légy". 

Vagyis – hihetnénk - a parancs végrehajtása jó és hosszú életet garantál. A Talmud

(Kiddusin 39b) ennek kapcsán ezt tanítja:

"Rabbi Jákov mondja: nincs egyetlen olyan micva sem írva a Tórában, amely mellé le 

van írva a jutalma is, de nem a holtak feltámadásától függ. Az apa és anya tisztelete 

kapcsán írva van: "hogy meghosszabbodjanak napjaid és jó legyen neked". Az 

anyamadár elküldése kapcsán írva van: "hogy jó dolgod legyen és hosszú életű légy".

Mit jelent a "holtak feltámadásától függ" kitétel? Azt, hogy Rabbi Jákov nézete szerint a 

micvák teljesítésének nincs evilági jutalma. Megindokolja: 

"Ha valakinek az apja azt mondja: menj a tetőre és hozz nekem fiókát! A fiú felmegy a 

tetőre, elküldi az anyamadarat, megfogja a fiókát, visszafelé jövet leesik és meghal, akkor 

ugyan mitől jó és hosszú az élete? 

Valójában így kell érteni: "hogy jó legyen neked" – abban a világban, ahol minden jó. 

"Hosszú életű légy" – abban a világban, ahol az élet végtelen hosszú". 

Ez természetesen az olám hábá, az eljövendő világ. A Gemárá nem nyugszik bele, 

megkérdezi:

De talán nem így van? Esetleg csak Rabbi Jákov hipotéziséről van szó? Nem, Rabbi 

Jákov látta megtörténni. 

De talán a leeső fiúnak bűnös gondolata támadt ekkor, és ezért kapott büntetést? Nem,

mert a rossz gondolatot Isten nem számítja a cselekedetekhez. 

De talán bálványimádáson, az egyetlen fejben elkövethető bűnön gondolkodott? Amint

írva van: "hogy megragadjam Izrael házát a szivükben". 

Rabbi Jákov erre azt mondhatná: ha úgy véled, hogy a micváknak van evilági jutalma, 

akkor miért nem védik meg az ilyen gondolatoktól?

A Gemárá máshogy próbálkozik:

"Azonban Rabbi Elázár azt mondta: aki micvával foglalkozik, nem éri sérelem. 

Ott (Rabbi Elázár esetén) olyanról van szó, amikor mennek, hogy micvát végezzenek, 

ezért különbözik esetünk, mert itt a micva végrehajtását követően érte végzetes sérelem".

Ennyivel nem intézhető el a kérdés, a Gemárá nem engedi:

"Rabbi Elázár azt mondta: aki micvával foglalkozik, nem éri sérelem, se mentében, sem 

jöttében". A Gemárá erre is válaszol:

Rossz állapotban lévő létra volt, ahol a sérelem bekövetkezése valószínű volt. Ahol 

valószínű a sérelem bekövetkezése, ott nem számíthatunk csodára, amint írva van: "Azt 

mondta Smuel: hogy mehetnék? Meghallja Saul és megöl!" 

A talmudi elbeszélés számos eleme jól használható Elul hónapban, amikor a tfilá (ima), 

tsuvá (megtérés) és a cedáká gyakran említésre kerül.

1. Nem vagyunk és soha nem is leszünk kereskedelmi kapcsolatban az 

Örökkévalóval. Ha bármilyen micvát végrehajtunk, akkor Istenért és magáért a 

micváért tegyük, ne azzal a várakozással, hogy jobb lesz tőle az életünk! Bár 

imádkozhatunk, megtérhetünk és adakozhatunk is ennek reményében, de 

ügyeljünk rá, hogy a remény ne silányodjon elvárássá!

2. Noha fejben nem lehet - a bálványimádást leszámítva - bűnt elkövetni, mégis 

próbáljunk meg Elulban a fejünkben is rendet tenni, mert a helytelen gondolatok 

könnyen helytelen cselekedethez vezethetnek!

3. Isten szeretete nem jelenti azt, hogy próbára tehetjük türelmét. Ha előreláthatóan 

veszélyes helyzetekbe megyünk bele, akkor várhatóan baj ér minket, ezért józan 

eszünk használata nem opcionális, hanem kötelező!

Sábát sálom!