R Ú T - A SZERETETT ANYÓS
Noémi, aki a Rút könyvének valódi hőse, valóban egy szeretett anyós volt. Két menye volt, mind a kettő szerette, de nem egyformán. Az egyik Orpá, hagyta magát meggyőzni, hogy hagyja el a megözvegyült anyósát és menjen vissza, haza, Moáv királyságába. A másik, Rút, azonban nem hagyta el, hanem vele ment Júdeába, Bét- Lechembe.
A szeretett anyós ritka, mint a fehér holló. Leginkább az ún. Anyósviccekben lehet találkozni vele – ott is fordított előjellel.
A sztori maga, amely a bibliai öt tekercs egyike rendkívül egyszerű. Ez egy kudarcot vallott kivándorlás története, egy zsidó családé, akik az éhínség idején elhagyták Izraelt, hogy a szomszédos Moáv mezején boldoguljanak. Családfő és két fia meghalnak és az özvegy Noémi, két menyével, útra kel, hogy vissza illetve hazatérjen Júdeába.
Az idős (nem tudjuk hány éves) és keserű Noémi, győzködi menyeit, forduljanak vissza. Nincs több fia, akire várhatnának a sógorházasság reményében, "ha ma éjjel férjhez mennék is, és fiakat szülnék, várhattok-e rájuk, amíg felnőnek?" (Rút 1, 12-13) No, és a menyek ketten vannak, és így Noéminak legalábbis fiú ikreket kellene szülnie.
Az anyós menyei lelkére beszél, hogy hagyják magára és menjenek vissza Moávba. Orpánál sikerrel is jár, az megcsókolja anyósát és visszafordul. Rút azonban hajthatatlan.
* * *
Az egyik Midrás felteszi a kérdést, miért volt Noéminak annyira fontos, hogy menyei hazatérjenek, és ne menjenek vele? A válasz prózai: szégyenkezett velük, mivel kitűntek idegen ruházatukkal. Elég volt Noéminak az is, hogy kibeszélték, mert elhagyta az országot az éhínség idején – most még hozzon magával két moabita gráciát? A probléma nem halachikus volt – hiszen már tudták, hogy a tilalom csak a moabita férfiakra vonatkozik – hanem társadalmi: Izraelben nemigen kedvelték az idegeneket, nem hiába parancsolja meg a Tóra 36 alkalommal az idegenek szeretetét.
Nagyon kevés személyes adatunk van Noémiról. Azt tudjuk, hogy egy előkelő Jehuda törzsbeli családból származott, apja felmenői Náchson ben Áminádáv családjának tagjai voltak (Bava Batra 91,a). A Midrás Rút Rábbá (2, 49) világszépnek tartja Noémit, de ezt nem kell nagyon komolyan venni, mert emlékezetünk szerint egyik Midrás sem állította soha egyetlen bibliai nőalakról sem, hogy ne lett volna szép…
Noémi volt az, aki menyét, Rútot, bevezette a zsidóság rejtelmeibe, és a vele való beszélgetés során fektette le a betérés kritériumait. Azóta is ezek a betérés fő ismérvei a zsidóságban.
A továbbiakban Noémi személye nincs előtérben, a háttérből próbálja menye sorsát egyengetni. Csak amikor hazaérkeznek Bét-Lechembe, az aratás idején, jegyzi meg a Megilla szerzője, (a hagyomány szerint Sámuel a próféta), hogy "az egész város csodálkozott (oda volt), és mindenki azt kérdezte: Ez lenne Noémi?!" (Rút 1,19). "Hát tényleg ez az a Noémi, aki annak idején gyönyörű hintókon járt, most meg mezítláb, gyalog? Aki valamikor selyemruhákba öltözött, most meg rongyok fedik a testét? Akinek az arca valamikor pirospozsgás volt a jó ételektől és most meg zöldes az éhségtől?!" (Rút rábbá 3,6). "Látjátok ezt a Noémit, aki elhagyta az országot és külföldre ment – mi történt vele?!" (Bava Batra 91a).
Noémi meg azt válaszolta: "Ne hívjatok Noéminak (ami kellemest jelent), hívjatok inkább Márának (keserű) mert nagyon megkeserített engem az Örökkévaló. Tele (egész családommal) mentem el, és üresen hozott vissza a Mindenható…" (Rút 1,20-21). A Midrás abból, hogy "tele mentem el", arra a meggyőződésre jut, hogy Noémi, kivándorlása idején állapotos volt (Rút rábbá 3,7), de sehol sem esik szó egy további gyerekről.
* * *
Hazatérése után Noémi egyetlen tevékenysége Rút életét révbe hozni. Ez sikerül is neki: kissé rendhagyó tanácsa nyomán menye találkozik éjszaka a szérűn a nyolcvanéves, távoli rokon Boázzal, aki végül is feleségül veszi. A megszületett fiút – Ovédot, aki Dávid király nagyapja volt – Noémi dajkálja és a szomszédnők őt dicsérik, hogy fia született, aki öregségére támasza lesz. Miután a fiú megszületett – Perec nemzetségéből, akitől a Dávid-ház származik –Noémi és Rút is, kötelességüket teljesítve, letűnnek a történelem színpadáról.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése